Szamos, 1910. december (42. évfolyam, 268-292. szám)

1910-12-02 / 269. szám

aüí, Bvfo*yam. ________ Szatmár, tSIC. dec. hó 2=, péntek. 269. PO LITIKAI IAPILAP. Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, >/2 évre 6 K, lU évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre : „ .. 16........... 8........... 4..........150 Eg y szám ára 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Rákóczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közöl­téinek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. Nyilttér sora 20 fillér. Választási utóhangok. Nálunk minden választás után ke­serűség, pan sz, méltatlankodás támad : aki megbukott, nem tud belenyugodni a bukásba, hanem megvádolta a vá­lasztókat, orrát fintorga ja a győzte­sekre és mindenekfölött korrupciót em­leget, amely ha nem volna, akkor őt választották volna meg, nem a másikat. Hiszen szó sincsen róla : Magyar- országon minden választásnál minden huncutságot vígan praktizálnak. Vá­lasztás ideién mintha egyszerre meg­változnának az emberek és megváltozna erkölcsi felfogásuk is: a maguk párt­jának mindent megengednek, a másik pártot mindentől el akarnák tiltani; amit a saját pártjuk tesz, az mind helyes, okos, törvényes, amit azonban sz ellenpárt müve!, az törvénytelenség és hallatlan gyalázut. Az ellenzék ezen­kívül előszeretettel üli-vágja ilyenkor a hatóságokat és követeli, hogy azoknak semmi se legyen szabad, neki ellenben minden szabad legyen. Pár nap előtt folytak le nálunk a törvényhatósági választások és miután előtte és alatta a szokott módon történt minden, utána következnek a szintén megszokott - rekríminációk. A közön­ség jóformán már elfelejtette a dolgot, ám akik megbuktak, n»m akarnak fölötte napirendre térni. Mar olyan hang is hallatszik, hogy a választás feltétlenül meg lesz semmisítve meri a virilis névjegyzék nem jogét vé íves, viszont mások nem szűnnek meg cskü- dözni, hogy akkora korrupciót, aminő most dühöngött, még nem látott a világ. Egy rövid hírünk tudatja hogy Kölozsváry Károly, a megyei függet­lenségi es 48-as párt ale! töke lemon­dott erről a tisztségéről, afeletti elke­seredésében, hogy polgártársai közül csak 65-en kívánták őt látni a város képviselőtestületében. A panasznak értelme nincsen. Mindenki tudja, hogy az ilyen válasz­tásoknál nemcsak a pártok akarnak érvényesülni, de az egyes e rberek is és különösen ez utóbbiaknak rovására írandó a botrányos kap .citálásoknak legnagyobb része. Ez a személyi lüie- kedés okozta, hogy a mi pártunknak is több kiváló íéríia kimaradt a tör­vényhatóságból és lám, emiatt egyik sem fenyegeti 3 nagy mindenséget az öklével. Ami a munkapárt térhódítását i leli, ez is csak természetes : nálunk az a párt, amely a képviselőválasztása i többségre jut, győz aztán a városi választásokon is. Ennek oka sjm titok: a függet­lenségi érzelmű polgárok száma meg- í fogyatkozott, a hatvanhetes érzelmüeké pedig megnő t az utóbbi időben. A pniiríkus elme előtt csöppet se rend­kívüli tünemény ez, sőt inkább termé­szetes, hogy az ország sorsának ala­kulás; szerint változik a polgárság felfogása a kormányzat irányát illetőleg. Öt év élőit a függetlenségi párt jutott többségre és az ország azt várta, hogy e páit, bár kormányzata idején fel­függesztette is elveit, legalább állami életünket szilárdabb alapokra fekteti, megerősítvén, talán meg is javítván a hatvanhetet. A vá.laikozás azonban (most nem fejtegetem, hogy miért) nem sikerült, sőt a függetlenségi párt összeomlásával járt. Az ország négy év múlva rettegni kezdeti, hogy a kormányzat iránya melleit az oly tö­mören fellépett hatvanhét is veszede­lembe jut. Mindazok tehát, akik azelőtt is hatvanhetesek voltak és a legjob­bakat varva, csatlakoztak a független­ségiekhez, a n.igy kormányzati csőd után belátták, hogy csalódtak, ennél fogva visszatértek a hatvanhéthez, amelyről négy évtized eredményei bi­zony; tolták be, hogy a magyar politi­kának egyedül lehetséges és biztos alapja. Hogy számtalan régi független­ségi is ilyen belátásra ju.ott: ez talán elvtelenség ? Dehogy az ! Elmúltak azok i az idők, amikor az emberek (üggetlen­Idegen országban. Irta: Győri Imre. (Folyt, és vége.) Majd hogy hányát nem vágódott, de megemberelte magát, tisztelgett és egy­forma topogAssal ment a század felé em­berekért. És mentek tizenheten. Tizenöt infanteriste, egy káplár és a kadét. A hó csigorgott a lábaik alatt, » szól idegrázó dalokat süvített, mellettük moraj- lott a megáradt viz, messziről pedig egyre zengett, egyre a halál dala, az ágyudörgés. Csakúgy harsogott feléjük a viszhang fé­lelmet ébresztő dübörgése Mikor a kadét először szünetet adott, már semmi sem látszott a táborból. Csak haloványan vil­lant meg olykor egy-egy sápadt fáklyavilág a messze sötétségben, ahol a 9-te companie éjjelre szállást ütött. Boszusan kapta fel a fejét és harsá­nyan kiáltotta:- - Marsch I Erősen sötét volt. Az őrjárat ment to­vább szótlanul, de a hátteret fedező káp­lár, Rankó Dusán csendesen leült a hóba. Senki sem vette észre, hogy nem megy utánuk. Minden szem hidat keresett I II. Mire hajnalfelé a kadét visszakerült a táborba, félve adta le a rövid és eredmény­telen rapportot a kapitánynak: — Brükke nicht g t'uudet, Korporal Rankó verscbwuuden! A kapitány nagyot káromkodom, valami olyasfélét, hogy az Istennek nagy ábatkertje van, de akkora barom, miut * kadét, még nem volt őrjáratvezető, továb­bá, hogy, hogy mer vrJaki hidat asm találni, mikor ü azt p ranosolta, hogy7 ta •aiáljon! ... de ezt már végig gondolni sem tud:a egészen, mert a folytatását, el­fojtotta az orrán, száján feltörő köhögés. A kadét: hallgatott. Szemeiben vasta gon gyöngyöztek a könycseppek, selymes I-ajuszkáján nagy jégesspok meredeztek és egész testét rázta, verte az éjszakai jeges szói. Az eitllut káplárra gondolt, Rankó Dusánra, a barna oláh gyerekre és talán ö érette hullottak a könyei is ? . . , Ugyanakkor pedig, amiker Rankó Dusán elmaradt az őrjárattól, Idő Milán is föl-ápászkodott hideg fekhe.yérő), kilo- pódzott a sátorból és neki vágott az éj­szakának, Ra ifeó Dusán után. A Narenta mellett találkoztak. Rtnkó jö-1. a folyó melle11 visszafelé, Idő jneg ment elébe. Megszokták már a hideget az o'éb hava­sok között, egyikök sem fázott A tábor­tól egy f lóra járásnyira találkoztak, Mel­lettük morajiott a viz és zörg3 jégtörnbö- két ráncolt tott megáradt medrében. Idő halkan szóit » káplárhoz : — Mért biv á! Dusán? — Csakúgy, hívtalak, — válaszolt ez röviden. Hideg szél tojt ez arcukba. Rankó osendeseu beszélt. Harag nél­kül, ülőlet nélkül. a karácsonyi és njéyi szenzációs Yásár a Szatmári Bazárban, Kazincy-u. 10. Ilyen dúsan felszerelt raktár vidéken még nem létezett,. Játékok, emléktárgyak, ház­tartási cikkek, diszmü-áruk, női rüdikülök, pénztárcák, albumok, munkakosarak, kazetták, zolingeni kések, evőeszközök és ezerféle itt fel nem sorolható tárgyak a leg jutányosabb szolid szabott árak mellett beszerezhető . Viszont eladóknak kedvezmény, Becset pártfogást kér BLATNICZKY ISTVÁN, Szatmár, Kazinczy-utoa 10. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom