Szamos, 1910. december (42. évfolyam, 268-292. szám)
1910-12-24 / 287. szám
2 oldal. S Z A"M 0 S (1910 deo. 24) 287-ik szám. | Legszebb ruhatisztitás Vegyileg száraz utón Gvár főüzlet: Kossuth L.-utca 10. \ • Felvételi üzletek: Kazinczy-u. 17. Attila-utca 2. Divat mellények, plüsch és divat kalap újdonságok és mindennemű férfi és női divatcikkek a legjutányosabb árban kaphatók Braun Sámuel úri és női divat-üzletében Deák-tér 7., Halmi-ház. körüli utazást tesz és első sorban az angol gyarmatok berendezéseit fogja tanulmányozni. Képeskönyvek IQusägi iratok Díszmüvek karácsonyi előnyárban beszerezhetők : WEISZ ZOLTÁN kinjiinihszäban Püspöki székek betöltése. — Saját tudósítónktól. — Budapest, dec. 23. A kormány elhátározts, hogy az üresedésben levő kalocsai érseki és nagyváradi püspöki székeket nem sokára betölti. Kalocsai érseknek dr. gróf Széchenyi Miklós győri püspököt, nagyváradi püspöknek pedig dr. Glattfelder GynU egyetemi tanárt, a Szent Imre kollégium igazgatóját fogják kinevezni. Lehet azonban, hogy Glattfeldernek a győri püspökséget adják, a nagyváradit pedig fenntartják dr. Liuyi Jóasefnek, a trónörökös gyermekei nevelőjének. A ki mindig nyer, bár nem játszik. — Egy és más a pinka-perselyről. — Az újságok csak menydörögnek a hazárd kártyajáték és főleg az ujabbau egyre jobbau terjedő bakkozás ellen, de még egyiknek se jutott eszébe kimutatni, hogy rendszeres hazárdjáték mellett egy kártyázó társaságnak összes tagjai kivétel nélkül balekok, a kik végeredményben mindnyájan elvesztik a pénzüket és ezt a pénzt a játék passzív résztvevője, a pinka zsebeli be. Igenis, rendszeres kártyázásnál, amely gált. Az angol házakban karácsony estélyén rozmaringgal szórják tele a szobát. Trieszt táján újévkor almába szúrják és úgy járnak vele házról házra. Ujesztendőt köszönteni. Stájerországban, mikor a régi biró lelép . . . rozmaringszálat ad az uj bírónak ... Hja, mert minden hatalom múlandó. Még a bíróé is * * * * * No de nézze ember ! Majd meg feledkezem az én öreg anyókámról. Pedig kocognak az ajtómon. Tipeg befelé a néni. Es megint mosolyog a rozmaringra. Mint a gyermek Tszen jól mondják, hogy második gyermekkor is — az öregkor . . — Üljön le, néniké. — Bizony, nehéz már az élet útja. A végét járom. Az utolsó hágcsókat. — Oda se neki 1 A nóta, a dal — az érzés maradjon a miénk. Akkor kikötünk az öregségen. Az öreg anyóka megint mosolyog . . . és nézi . . . nézi az ő rozmaringját. Kegyetlen sóvárgással nézi. — Hát dalolunk egyet ? — Kettőt is, ha kell —. pattant fel a vén asszony, mint az eladó leány. És hosznagy tétekben folyik, előbb utóbb aa ösz- szes játékosok pénze a pinkába vándorol, A pinka nem kockáztat abszolúte semmit, ebbenben napról-n&pra megadóztatja, őség pedig súlyos adóval a játék ré««tvevőit, mig végre elnyeri tőlük aa utolsó koronát is. Minthogy a számok beszélnek legéke sebben, íme egy számszerű példa, a mely minden hazard játékra nézve áll: Tegyük fel, hogy egy hat emberből' álló társaság minden éjjel rendszeresen bakkozik és a társaság minden tagja ezer boronával kezdi a játékot. Nem szólva arról, hogy ki mennyit nyer a másiktól, (mert ez végeredményben (öbbnvire kiegyenlítődik) a társaság minden éjjel legalább 80—100 koronát juttat a pinkába. Tíz nap múlva ez a pinka már 1000 koronát, két hónap múlva pedig 6000 koronát nyert el a társaságtól, vagyis: a társaság pénze, a melylyel a játék kezdődött, hatvan nap alatt az utolsó fillérig a pinka prédája lett. A játékosok tehát mit csináltak voltaképen ? Nem csináltak egyebet, mint izzadtak, reszkedtete, drukkoltak bét bónapon át, azinleg azért, hogy összesen risekirozott 6000 koronájuk egyikük zsebéből a másiknak zsebébe vándoroljon, a valóságban azonban azért, hogy a pinka apránkint magának csipegesse el az egészet. Persze, a játékosok, elvakulva a szenvedélytől, nem számítanak, ök csak azt látják, hogy mikor valaki 1500—2000 koronával raegretirál a bankadásfól, vagy a bankot 7—800 korona erejéig megvágja, befizet a pinkába 8—10 koronát. A nagy nyereségből ez meg se kottyan. Am az eset egy éjjel tízszer ismétlődik, a szerencse hol egyik, hol másik játékosnak kedvez, tehát hol egyik fizeti a pinkába a 8—10 koronákat, hol másik, de mindegyik szivesen, mert hisz nyereségből fizet. Az elmondottakból kitűnik az is, hogy miután a pinka évenbint, átlag szu, ráncos kezét behorpadt csípőjére teszi. Ránézek erre a vén asszonyra. És bizony, hogy megbarátkozom az öregséggel. Bizony, hogy nincs vén asszony. Csak öreg asszony. Az is a fiatalba van oltva ... És dalolni kezd. Sose hittem, hogy bele merjen fogni. De belefogott. Rávetette két bágyadt szemét a rozmaringra és hápogja : Rozmaringnak olyan a szokása, Télen nyáron zöldelik az ága. Leszakasztják, kórévá változik, Az én szivem hozzád kívánkozik. Nem megy. Nem megy no! Itt a vég’. Az utolsó vég. Bizony, hogy nem ment az úgy, a mint anyóka gondolta. A vég sorokat már csak sóhajtotta . . . már csak lehelte. — Nem baj, anyám I Hát elmondja szépen. Mint hajdan a legények mondották — a rigmust. — A rigmust — ismételte az öreg. És a nélkül, hogy biztatni kellene, kirakja a szép rigmusokat: Felszántottam kertem alatt a mesgyét, Bekerítem rózsafával a szélét, 25—30 000 koronát nyer, ezt az összeget » játékosok úgy elvesztették, hogy többé vitat» se nyerhetik. Ugyan kérem, hát uam kötni vftló bolond az, a ki, ha vau is riszkirozni való pár ezer koronája, eazel bakkoeni kezd, mikor bizonyosabb a kátisar kettőnél, hogy ez az összeg előbb- utóbb a pinkáé lesz? Bizony kötni való bolond, a ki ezt cselekszi. A pinka mindenütt a világon nyer. ét a játékosok mindenütt a világon veszi tenek. Monteoarlóban a pinka egy részvénytársaságé, a mely óvenkint 14—15 millió tiszta hasznot zsebel be a világ minden részéből oda osödült balekoknak, a kik nem tudják, hogy az ottani bank sem ogyéb, mint pinka, amely egyszerűen szedi a busás százalékot, abszolúte semmit sem kockáztatva. Ha egy nap egy millió frank a forgalom, ebből átlag legalább százezer a banknak marad, a melynek egygyel több az esélye, mint a játékosoké, s ez az esély nem egyéb, mint pinkapénz. Lehetséges, hogy ott valaki nyerhessen ? Nem lehetséges. Ha kivételkép nyer is valaki pár százezer koronát és tovább játszik, holt bizonyos, hogy visszaveszti. Ugyanígy van a totalizatőrnél is, a mely a tétekből ±2 százalékot levon mint pinkapánzt és csak a többit fizeti ki. Ha egy futamnál például 50.000 koronát tett a közönség, csak 44.000 koronát kap visz- sza, a többi elveszett. Minthogy egy évben legalább 400 futam van Budapesten és Alagon, világos, hogy az együgyü közönség évenkint mintegy 5—6 milliót ajándékoz a totalizstőr nevű pinkának, valamint világos az is, hogy végeredményben miért kell a totalizaiőrön is veszteni mindenkinek. A pinka megesz mindent. Pénzt, nyugalmat, egészséget, jólétet, családi boldogságot. Óvakodjék tőle, aki még még nem ismeri és kerülje, aki megismerte. ——— - .»f.J Közepébe rozmaringot helyezek. Melléje meg nefelejtset ültetek. — Ez már jobban megy, biztatom az anyót, a ki büszkén nézi még mindig a rozmaringot. Mintha kérlelné: — Aztán cserbe’ ne hagyj . . . — No még egyet, öregem. Tszen telik onnan kosárszámra. — Százat is tudtam ilyet. De az idő . .. az idő eljár . . . cserebogár, sarga cserebogár És mintha hü rozmaringja villanyozná emlékezetét, a leány bizalmasságával folytatja : Fölszántottam kukoricaföldemet, Vetek bele rozmaringot eleget, Rozmaringot leszedik a szagáért, Ezt a kis lányt elveszik a jussáért. Még időm sincs a dicsérgeiésre, biz tatásra, már nanó újra más rigmussal csin talankodik : Rozmaringos a kötőm, Van már nékem szeretőm. Rozmaringos a szoknyám, Hogy a babám nézzen rám. Majd ismét: Modern ruhafestés Uoitaior Dél Qyahnár &yár fóüzlet Kossuth L.-u, 10. bármely divatszinre nfljtdju OauIÍLuI. Felvételi üzletek: Kazinczy-utca 17. Attila-utca 2,
