Szamos, 1910. szeptember (42. évfolyam, 192-216. szám)

1910-09-11 / 200. szám

Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, V, évre 6 K. */< évre 3 K, i hóra 1 K Vidékre:.. 16 ............. 8............ 4.. „ 150 Eg y szám ára 4 fiíí«r. Szerkesztőség és Rákoczi-utcza 9. szám. gc Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban ktetO- tetnek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 flíiér. Nyilttér sora 20 fillér. XLIä, Wvam. Szatmár, 1910. szept. hé 11., 200. «iám, Tisztviselőihk közgazdasági tevékenysége. Szatmár, 1910. szept. 10. A mai közgyűlés nem vette tudomá­sul a tiszti főügyésznek és a rendőrfőka­pitánynak azt a bejelentését, hogy a fa- bereskedelmi részvénytársaság igazgató­ságába beválasztattak, ami azt jelenti, hogy a tisztviselőket ezektől az igazgatói állásoktól eltiltotta. Személyi kérdésekben szokatlan, ae annál kívánatosabb erélylyel tárgyalt benne a közgyűlés s maga az elnöklő főispán határozathozatal előtt bejelentette, hogy nézete szerint a tisztviselők hason szerű foglalkozása meg nem engedhető s hogy álláspontját a közgyűlés bármilyen állásfoglalása esetén törvényadta jogával érvényesíteni fogja. A közgyűlés azonban maga egyhangúlag fogadta el ezt a nézetet. Amint ez a kérdés igy hirtelen fel­vetődik, első pillanatra csak nagy hord- erejót tudjuk átlátni és azt, hogy elvi kérdést beli csinálni belőle, mely zsinórul szolgáljon a város állandó és következetes magatartásához Az adott esetre nézve mindenekelőtt különböztetnünk kell. A rendörfőkayitány elsőfokú ipar­hatóság s egyszersmind rendőrhatóság. Határoz például első fokban az iparválla­lat és a vállalat alkalmazottai között a szolgálati viszonyból felmerülő jogviták­ban. Ez magában elég ok arra, hogy a legteljesebb összeférhetetlenség fennforgá­sát állapítsuk meg. Ellenőrzi továbbá a tűzbiztonságra és közegészségügyre kiható szabályok betartását. Képtelenség az, hogy a vele azonosnak tekintendő vagyonjogi személy pőrét elbírálja, vagy — a sokszor mgy anyagi áldozattal járó — rendészeti szabályok betartására szorit.sa. A minden­kori rendőrfőkayitányra nézve tehát min dennemü iparvállalatban való érdekeltség egyszersmindenkorra inkompatibilis s itt semmiféle ellenérv nem állhat meg, sőt fel sem hozható. Másként áll a kérdés az olyan tiszt­viselőkre, mint a tiszti főügyész, főjegyző, tanácsnokok, sőt maga a polgármester, akik nem egyéni hatóságként járnak el, saját személyeikben joghatályosan nem rendelkeznek, hanem mint a tanácsi és közgyűlési rendelkezéseknek pusztán elő­készítői szerepelnek. Mindnyájunk érzése szerint az volna a kívánatos és az volna igazán helyes és tiszta álláspont, ha ezekre az állásokra nézve is kimondatnék az összeférhetet­lenség. A közintézmények, amelyek százado­kon át több-kevesebb szerenmóvel funk­cióinak, amúgy is erős próbára tették a közbizalmat és ezek az intézmények szen­vednek legjobban attól, ha gyanú és fél­reértés férkőzik a közönség és a hatósá­gok közegei közé. Itt azonban az élet elevensége argu­mentál a puritán álláspont szigorú ke­resztülvitele ellen. Mikor a parlamenti összeférhetetlen­ség volt tárgyalás alatt, az egész ország hangos rokonszenve mellett is megtudott állani egyeseknek az az ellenvetése, hogy a közgazdasági tevékenységnek teljes ki­zárása épen a legértékesebb erőktől fosztja meg a közéletet, olyan erőktől, akik az élet nehéz viesgájáu mutatták meg ráter­mettségüket. Ugyanez jáll a törvényhatósági tiszt­viselőkre is. A kívánatos az volna, hogy a köz­érdek iránti lelkesedés magában elég rugó legyen ahoz az agilitáshoz és lelemény­hez, amelylyel a hatósági életet a köz­gazdaság életével összekapcsolni kell. Ez azonban csak kívánság, amelyet nem honorál az élet. ■ ■ r ■ ■ r az ebéd nagyszerű ! a szakácsnő jó ilyen és hasonló felirásu falvédő darabja 35 h un ser kézimunka Itt van például a Tóth Gedusné esete. Tóth Gedusnét az utszélen szedtem Húsz pengő vsgyon. Irta: Dénes Sándor. Mikor az ember állandóan vergődik a „van“ és „nincs“ egymást közel érő kes­keny ösvényein, csak akkor ösmeri meg ennek a két, világot mozgató hatalomnak erejét, mindenhatóságát. Nem igaz, hogy van gazdagság meg szegénység. Nem igaz, hogy az egyiknek G. H. Mumm pezseg a hangulatából, a másikból csak aszand illat fakad. Nem igaz, hogy a gazdag embernek vig az élete, gyönyör a léte, a szegény emberé meg nyomasztó hangulatú és utálatos. Egyáltalában hazug azaz egész vagyon szerinti osztályozás, amit az irodalmi pózba merevedő vonal alatti irók, vonal fölötti böl- cselkedők nyavalyás flótáikon elfuvotáznak. Nem a szegénység a csúnya, nem a gazdagság felemelő, hanem az ezektől nagyon eltérő „nincsen“-nek van olyan nyomasztó hangulata és a „van“-nak van valami kellemesen csiklandozó bizsergése. Ha a nyomorék koldust a felesége ki­taszítja a nyikorgó talyigán a hid végére és estére megtelik a piszkos kucsma réz krajcárral, ha a napszámos ember hazatér a munkából és meleg kolompérleves után belemarkol a négyes pakliba, a szegénység­nek ez a „van“-ja dehogy is aszandszagu, dehogy is nyomasztó! De ha a finoman vasalt ruha selyem­mel bélelt zsebében nem csörög nyolc pén­zes szivarra való, ha a puha pamlagot, selymes ágyat hites bírósági becsüs diktálja leltárba, ha az automobil benzines kantáját nincs miből megtölteni, ha egy kívánatos asszonykának nem elég az évi jövedelem egy-két ezere, bizony nem pezseg ennek a „nincsen“-nek a hangulatából semmi, a mi finom, a mi jó, a mi irigylésre méltó. Nem a gazdagság hát a kedves és nem a szegénység az utálatos, hanem az elaszti­kus „van“ hordozza hátán a boldogságot, a „nincsen“ meg vágtat vele tova. Lehet külömben, hiszen észre sem veszi az ember, hogy ezek már amolyan kopott igazságok, a mik a sarki pereces krajcáros újságból beszerzett bölcselkedési rendszerében is meg vannak ülepedve, — de akadnak néha az omber agyának döcögő kerekei elé olyan apró rögök, ame'yek ilyen avult bölcsességeket ráznak ki belőle. fel, egy hid végén. Amint a lovam a hídon megcsendese­dett, felhallatszott a kocsiba a Tóth Gedusné nyöszörgése, akit akkor még csak egy rán­cos képű, fogatlan, hátrahajlott, öreg, pa­rasztasszonynak láttam. Csak amikor a kocsissal nagynehezen felsegítettük a magas ülésbe, akkor derült ki, hogy Tóth Gedusné a neve. Ott ült Tóth Gedusué melettem a bár­sonynyal bevont kényelmes kocsiülósen, a száraz, mezite'en, nagy bütyköktől elpocsé­kolt lába meg lógott lefelé, nem érte a kocsi fenekét. Lépésbe engedtem a lovat, mert amint a kis motyogó aszalt gyümölcs ott zötyögött az ülésen, könnyen kizökkenhetett volna a helyéből, meg hát ha zörög a kocsi, a hangját sem hallhatom olyan jól öreg­anyámnak. Nyolcvanhét esztendőt vitt a hátán Tóth Gedusné a nagy vásárra meg három szakajtó-kendőt. Az utóbbit, hogy elért %esitse egy fo­rint ötvenórt, amivel megtódhatja még egy kicsit az előbbi terhét. RÓtfe Simon nagy választékú cipóraktárát ajáraijuh: a t. MSI(5zifosíginl(, mint legolcsóbb bevásáplúmi forrást. közvetlen a „Pannónia" szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb ezipőraktára­Figyelmeztetés! Az előre haladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az jóval olcsóbban kaphatók. eddigi árná 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom