Szamos, 1910. május (42. évfolyam, 99-120. szám)
1910-05-18 / 111. szám
(1910. május 18.; 111. szám. SZAMOS 3.-ik oldal. semmi összefüggésben nincs a bankkérdés sei, de összefüggésben van Magyarország gazdasági jólétének és egész fejlődésének kérdésével. A gazdasági fejlődéssel való kapcsolatot abban találjuk meg, bogy azoknak az emberektiek figyelme, akiket az élet súlyos gondja zaklat, mindig inkább fog a gazdasági kérdések felé terelődni, mint azoké, akik boldog jólétben élve, az átalakulást és fejlődést nem tartják annyira szükségesnek. De összefüggésben van ez Magyarország gazdasági függetlenségének és egész alkotmányos élétének küzdelmével is. Mert csak akkor, ha ehhez a küzdelemhez mi'liók és milliók erejét tudjuk megnyerni és összesíteni, számíthatunk e küzdelemnek a sikerére is. Különösen fontos ez most, t. polgártársaim. Ausztriában 1848-ban be kellett hozni az alkotmányosságot, mert Magyarország alkotmányos állammá vált és mert fenntarthatatlan lett Ausztriának az a helyzete, hogy absolutizmus alatt nyögve, ekként Magyarországgal szemben alsóbb rendű helyzetbe kerüljön. Láthatjuk t. polgártársaim, hogy Boszniát absolut uralommal lehetett kormányozni addig, mig Törökország a’kot- mányt nem kapott; amint Törökország alkotmányt kapott és a mohamedán nép fölszabadult, szükségszerűen be kellett hor ú az alkotmányosságot Boszmábán is. S most, amikor a Magyarországon megindult moz galom nyomán Ausztria már megvalósította az általános választói jogot, Magyarország jn annak megvalósít-'savai tovább várni nem lehet, (ügy van! ügy van!) Nem lehet várnt azért, mert az az osztrák parlament ma kifejezője egész Ausztriának akaratának; az egész osztrák nép baja, szenvedése, bánata, vágyódása és törekvése nyer kifejezést abban a parlamentben, amely az ő népének szavazataiból alkottatott össze. De amikor nálánk még mindig a társadalomnak csak bizonyos osztályai azok, amelyek a p”l - mentet megalkotják, akkor a népnek széles rétegei azzal a bizalmatlansággal nézn k a törvényhozás felé, hogy ami n ekként kialakult parlamentnek munkája, nem egyéb, mint az azt megalkotó tásadalnm osztályok gazdasági érdekeinek az ápolása s nem a népé. Az a nép, amely az a'kot- manyból ki van záTva nem lelkesedhet azért az alkotmányért amely nem az övé és amely ő tőle idegen, nem féltheti annak az épségét, nem megy érette harcba és igy történik, hogy amikor legkétségbeesettebb küzdelmeinket vívjuk, a nép széles rétegei érthető közönynyel idegenül . ázik ezt a- harcot és készséggel adják oda magukat minden olyan áram'atnak amely nekik jogot és jólétet ígér, mitsem törődve ennek az érával, Nincs más orvosság, mint az általános választói jog ’ megalkotása. Nem lehet ezt tovább elodáznk hacsak azt nem akarjuk, hogy Ausztria egyesített erejével szemben mi állandóan szót huzó erőkkel menjünk harcba. Nem igaz, hogy az a magyarnak az átka, irmtha széthúzás volna lelkében; a magyar intézményeknek az átka az, hogy széthúzást teremt meg é3 annak állandóan tápot ad. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) Az intelligencia és a nemzetiségek. Két jelszót hangoztatnak az általános és egyenlő választói jog ellen. Azt mondják, hogy elvész az 'intelligenciának vezető szerepe és féltenünk keli az államnak magyar jellegét. Ismét gr. Tisza Istvánt idézem és arra kérem önöket, t. polgártársaim, „ne ijedjenek meg egy frázis tói.“ Mert az a komornak látszó intelem nem egyéb, mint frázis. Ha önök, t. polgártársaim, szétnéznek a külföldi államokban, amelyekre annyiszor történik most utalás, akkor lehetetlen, hogy bizonyos mosolygással ne hallgassák azokat az aggodalmakat, hogy az általános választói jog csak a demagóia száméba nyit utat. Szegény Németország, szegény Francia ország, szegény Anglia, amely háromszori reformjával most mér eljutott az általános választói joghoz, s szegény Északamerikai Egyesült Államok, a sülyedósnek minő képét nyújtják! Hiszen mindannyiuknak méltóztatik tudni, hogy óvenkint száz és százezrekre rúg azoknak a száma, akik Északamerikából kivándorolnak Magyar- országba . . . Vagy talán megfordítva történik a dolog, de erről gr. Tisza és hívei megfeledkeztek. (Hosszas derültség, tetszés és taps.) Ezek az állítólag sülyedő országok a civilizáció élén állanak, vezetnek, a világversenyben nagyok, gazdagok, müveitek és hatalmasok ! E3 ha ezeket úgy állítják elénk, mint az általános választójog romboló hatásának tanulságos példáit, akkor eszembe jut az a falusi anyóka, aki odahaza burgonyát hámoz és harisnyát foltoz és folyton azt sipitja : „Ments Isten a nagy várostól, a romlott Babylontól; tisztességes ember oda be ne tegye a lábát. Ne tegyünk egyebet, mint hámozzunk burgonyát és foltozzunk harisnyát! . . (Zajos derültség és tetszés.) Hiszen, t. polgártáraim, ez is hasznos foglalkozás, de az emberiséget a burgonya-hámozás és harisnya-foltozás még nem vitte előbbre . . . (ügy van! ügy van!) De hivatkoznak, t. polgártársaim, arra az általános jelenségre hogy ezekben az államokban a pp’-lamentnek színvonala süiyed és egyes külföldi nagy emberek nyilatkozatait idézik, amelyek au'ói tesznek tanúságot, hogy a közéletnek sok jeles embere megcsömörlött a politikától. A parlamentarizmusnak sülyedese semmi összefüggésben nincs az általános versztéi joggá1. Ez egy mindenfelé észlelhető jelenség ép r sy mint ahogy a politikai közélettől való csömör egyaránt elfogja az embereket az általános választójog országában mint ott ahol általános választójog nincs. Hiszen, ezt a mi parlamentünket, amely nem az általános választói jog alapján gyűlt össze, m utolsó években úgy nevezték el gúnyosan, hogy ez az analfabétáknak parlamentje. Nos, t. barátaim, ha Magyarországon általános választói jog lett vo'na és ppríacaent jónak a színvonala ott állott volna, ahol — sajnos — állott az'utóbbi időben, hogy Magyarország parlamentjében tinta-tertó dobrlásck történtek: b’itositom önöket, hogy azt mondották volna az áBylános választói jog összes ellenesei: „ime, mindez azért történt, mert Mag/arorssjágon általános váls^z' íi jog v>,vi!“ (É'énk tetszés és helyeslés) De nem áll n sem, mintha bennünket nemzetiségi veszedelem fenyegetne. Nagyon sajnálom, hogy — mert minden kérdést egy beszéd keretében felölelni nem lehet, a nemzetiségi kérdésről ezúttal részletesebben nem nyilatkozhatnál. De annyit megállapíthatok, hogy nincs szerencsétlenebb gondo.at anns1, mintha a választói jogot úgy állítjuk föl, mint amely eszköz a nemzetiségek elnyomására, eszköz a közvéleménynek bármely irányban való meghamisításába. « Nem csoda, ha a kérdésnek ilyen beállítása folytán a nemzetiségek kebelébe bele fészkeiődik a gyűlölet és idegerkedés oly állam iránt, amely még azt az intéz ményb is, amely a polgárok szabad akaratának megnyilatkozására van,1 hivatva bevallottan ennek az akaratnak a meghamisítására akarja fölhasználni. Ilyen mesterkélt eszközök szükségtelenek és helytelenek. A kérdésnek megoldása egészen egyszerű, meg van a maga „Kolumbus tojása“. Hogy az intelligenciának vezető szerepét biztosítsuk és hogy eunek az államnak magyar jellegét megóvjuk, semmi egyebet nem kell tennünk, minthogy szí lesbiteni és gyarapítani kell a városok képviselöküldósónek a jogát. A statisztika adatai mutatják, hogy mig a faluk lakosságának 48 százaléka nemzetiségi, addig a városokban 70 százaléka magyar elem. Ha Nagyvárad, ha Avad városa a maga 50—60 ezer lakosságai nem egy képviselőt fog küldeni, hanem hármat; ha Szat ■ már-Nómeti városa két képviselőt küldhet; ha Nagykároly, Nagybánya városok önálló képviselőküldési joggal ruháztatnak fel; ha ezzel szemben a falusi kerületeket nagyobb területekre terjesztjük ki: a legcsekélyebb aggodalom sem lehet az iránt, hogy együttesen Ó3 igazságosan oldjuk meg az igazi intelligeneia vezető szerepének és a magyarság erejének a biztosítását. (É énk helyeslés.) Nincs szükség semmiféle mesterkélt pluralitásra, amely csak arra vezet, nogy elidegenedést szül, mert amikor látja valaki, hogy a neki megadott joggal szemben másnak kó'szeres, sőt háromszoros jogot adnak, akkor igazán hajlandó a^.ra, hogy a politikát „úri huncutságának tekintse, amely azt, amit az egyik kezével ad, a másik kezével visszaveszi. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps ) Nincs szükség a cenzusnak a fenntartására sem, mert hiszen a magas cenzus kirekeszti az értelmes választók millióit, egy alacsony codzus pedig semmiféle biztosítékot többé nem nyújt, (ügy vau !) Titkos szavazás. FHenben az, aki figyelemmel kisári a mai választások rendszerét, lehetetlen, hogy arra a meggyőződésre ne jusson, hogy a választások tisztaságát és becsületességét csak egy módón óvhatjuk meg : ha titkossá tesszük a választást. (Élénk helyeslés.) legalább is a városokban. Nem azért csak a városokban, mintha nem volna c -j elvileg helyes a falvakban is, de mert aggodalmak lehetnek az iránt, hogy a titkosságnak bármilyen tökéletes rendszere mellett is, a falvak kevósbbó értelmes lakosságánál a szavazólapokkal való szavazás mellett a visszaélések lehetősége könnyűvé válik. Rettenetes a mai választásoknak képe. Amikor látjuk, hogy ezeknél a vá- la ztásokaái minő szerepet játszik a hivatali erőszak, amikor látjuk, hogy a ieg- aijasabb kerítő: a pénz, miként ejti hatalmába a lelkeket: akkor lehetetlen, hogy minden becsületes ember leikében föl ne támadjon a vágyódás egy tisztább, ige zabb és becsületesebb választ 5i jog srin •. (Elénk éljenzés és taps.) Nézzek meg önök, t. polgártársaira, mint alakúin?k mindenfelé szövetkezetek a kölcsönösség alapján, 2C—30 emberből álló bandák egy csoport vezetővel, aki drágábbra szabja a maga árát, valamivel alacsonyabbra ~ * eladó lelkeket, és ezek az emberek az tón pénzért kínálják a maguk meggyúződásét. Ezekből, ezek alapján alakuljon !r Magyarországnak törvényhozása?! (Folkii1- tások : Szégyen ! Gyalázat!) Szép azt mondani, hogy mindnyájunknak az a kötelessége, hogy meggyőződésünknek ny -1- tn adjunk kifejezést. Ezt elmondhatja egy gr. Tisza István, elmondhatja gr. Andrássy Gyula a maga izolált íóggef fenségében. De az a hivatalnok, akire felsőbbsége irtózatos nyomást gyakorol, akit a választások előtt lelketlen páriává aljasit le, aki netalán arra ébred a holnapi napon, hogy át van helyezve, a kis polgár, akit száz felé szorongatnak, annak tessék elmondani, hogy az a mi elsőrendű kötelességünk, hogy nyiitan szavazva, nyíltan fejezzük ki a magunk meggyőződését. (Hosszas helyeslés, éljenzés és t-pr) Elhiszem, t. polgártársaim, hogy a titk szavazás a kónyszerbecsületességefc for.’a megvalósítani, de százszor inkább a kény- szerbecsüietessóg, sem mint a ma fennálló kényszerbecstelenség. (Zajos helyeslés és éljenzés) T. polgártársaim! Az igy Ír;1 vn!ó törvényhozás az, amelynek a száráé feltétlen tiszteletet igenyel gróf Tisza István. Ez a gondolatmenet szinte önkém lenül elvezet bennünket anhoz a harmadik kérdéshez, amelynek a felmerüléséről ma itt itt hallunk s ez a parlamenti o frakciónak a kérdése. (Halljuk! Halljuk !) T. polgártársaim! Engedjék meg, hogy mindenekelőtt különböztessük meg helyesen azt: mi tekinthető obs' akciónak és mi nem. Mert hiszen azt hallottuk az utóbbi időkben, hogy nincsen fontosabb feladat, mint szemben a parlament utóbbi időszakával: helyreállítani a parlamentnek rendjét. Az obstrukció. T. polgártársaim 1 Ami utóbb a magyar országgyűlésen történt, az nem obstrukció. A többség kifejezte a maga akaratát, leszavazta a kormányt és határozatot hozott, amelyhez a király nem já
