Szamos, 1910. május (42. évfolyam, 99-120. szám)

1910-05-18 / 111. szám

4-ik oldal.

SZAMOS

(1910. május 18.) 111. szám.

rult hozzá. (Úgy van! Úgy van !) Ha a törvényhozás termében a nópképviselet- nek többsége nyilatkozik meg, akkor ezt a többségi akeratot obstrukciónak bélyegezni nem más, mint a fogalomnak teljes meghamisítása. (Úgy van ! Úgy van!) Ha ezzel szemben gr. Tisza István lényegében azt ajánlja nekünk, hogy „meg kell kötnünk a békét a királylyal a lemondásnak az árán is“, akkor ezzel az ajánlatával egy kissé elkésett, mert ezt a szatmári békét megkötötték már 2C3 esztendővel ezelőtt, ha nem is Szatmár városában, de a majthényi síkon . , . (Zajos tetszés és éljenzés.) De nem tekinthetem obstrukciónak azt in, hogy ha egy fontos kérdésnek a tárgyalásánál egy a megszokottnál nagyobb méretű vita indul meg az ország- gyűlésen, különösen ha ez olyan kérdi i- nél történik, amely a közvélemény elé tárva s ott megvitatva nem volt, vagy ha fölmerült is a választások előtt, azt mes teiségesen hagyták homályban, mint a miként homályban hagyja a mai kormánypárt azt a kérdést, hogy mit ért ő az általános választói jog alat*. Ilyenkor megtörténhetik az, hogy a parlament ellenzékének vagyis a kisebbségének álláspontjává' a többség képviselői egy jelentékeny rér ek az óhajtára találkozik. Aki ismerős a parlamentnek természetrajzával tudja, hogy a többség képviselőinek ez az akarata gyakran nem tud fölszabadulni részben a pártfegyelem kötelékei folytán, részben azért, mert a képviselő abba az eléggé el nem Ítélhető helyzetbe juitatsa magát, hogy választásához elfogadta a kormányak pénzbeli hozzájárulását és ezzel előre eladta lelkiismeretét és ellenőrző kötelességének a teljesítését. (Zajos helyeslés és éljenzés.) Ha az ellenzék ilyen körülmények között azt látja, hogy az ország közvéleményében az ő küzdelmének erőteljes visszhangja támad, ha ezt a .küz- delmot a közvélemény lelkesedése kiséri és éleszti, ha alapos kilátás van hogy az országgyűlésen lekötött lalkiismeretek, részben a parlament vitaébresztö szózatára, részben a nép körében megnyilatkozó vágyódásnak és követelésnek hatása alatt felszabadulnak, ha szemmel látható, hogy a létező alakú at helyébe itt nem a rombolás, hanem egy jobb, tökéletesebb, a nemzet akaratát teljesebben kifejező parlamenti alakulat következik: akkor ez nem obstrukoió és az ilyen nagyméretű vita jogosságát mindenkinek el kell ismernie. (Hosszas helyeslés, éljenzés és taps.) Csak az az obstrukoió, amely meg akarja hiúsítani a parlament megalakulásának lehetőségét vagy amelynek kifejezett célja nem az hogy építsen, hanem, hogy romboljon. Erre az obstrukcíóra, t. polgártársaim, én kapható nem vagyok és nem leszek. (Zajos helyeslés és éljenzés.)

Az obstrukoió különben sohesem volt és nem leüet valamely pártnak programmja az legföiebb párttaktika, amelyet előbb magának a pártnak kell elhatároznia. Ha pedig egy nem létező párthatározattal szemben hivja fel a munkapárt harcra a nemzetet, akkor ez olyan, mint azoké a cirkuszi birkózóké, akik irtózatos erőmeg- feszítéssel és verejtékkel emelik a vac rudat, amelyre az vr.’i ráírva: 1CD —150 kgr., de mikor a porondról kimennek, észrevesszük, hogy az a rúd nem vasból, hanem csak papirosból ve'ó. (Zajos tetszés és derültség.)

De ha Tisza Istvánnak elitélő szava van a parlamenti obstrukoió ellen, akkor miért nem pusztítja ki azokat a lehetőségeket, amelyek az embereket az obstrukoió ördögei felé üraik ? Miért nem törekszik pártjával együtt arra, hogy megvalósif-a azt a széles választói jogot, amelylyel szemben senki nem hivatkozhatik era, bogy mást akrr a nép, mint a törvény- hozás. Miért nem valósítják meg a választások tisztaságát, amely igazi biztosítéka annak, hogy a választások eredménye előtt mindenki tisztelettel hajlik meg. S ha Tisza István tüzel az obstakció ellen, miért nincs e'itélő szava az obstrukciónak az ellen az ezerszerte veszedelmesebb fajtája ellen, amelyet az ez idő szerint való

miniszterelnök hirdet, aki azt jelentette ki, hogy választatni fog kétszer és háromszor is, ha az első választás nem lesz olyan, mint aminőnek azt ő kívánja ? ! Ez a legveszedelmesebb obstrukoió, mert felülről a hatr’om eszközeivel vívják meg a nemzet meggyötrésére és letörésére irányul és a nemzeti jogokért küzdő képviselőknek, akik az alkotmányos költségeket a magukéból viselik — koldussá tételét czélozza. (Zajos helyeslés.)

A munkapárt programmja.

Ha ezek után, t. polgártársaim, azt nézem, miben áll hát a munkapártnak eddigi működése és pozitív programmja, akkor a következőket látom: A munkapárt hirdette, hogy helyre kell állítani az egyetértést a király és nemzet között, Es ezt hirdetvén gr. Tisza István és tábora oda áll a király és a nemzet közzé s mikor a jogokért szomjazó népnek a király megadni Ígéri a választói jogot, akkor gr. Tisza elő akarja idézni azt a helyzetet, hogy a király a szószegés vádjába kerüljön. és ne adja azt meg, amit királyi szavával Ígért és amit népe óhajtva vár. így helyreállítani bókát, király és nemzet között soha még államférfi meg nem kísérletté.

Hirdették Tisza és társai hogy meg kell védeni a parlamentarizmust és ez alatt tisztátalan és megismételt választásokat értenek.

Hirdette Tisza a szabadelvüséget és — megvallom — ezt sokan rokonszenvvel vettük az is, akik vele egy párton nem vagyunk. Es mi következet? A munkapártnak első dolga az volt, hogy a sza- badelvüségnek még a nevét is eldobta magától. Úgy tett, mint az aszfalt-ficsur, aki elegánsul kiöltözködve lejt a korzón De mikor az alkonyat következik a sarki hordárhoz, sompolyog és oda súg neki, kérlek add át a mai keresetedet. Es mikor ez öreg hordár kiüríti a zsebeit és szeretette! simogatja meg a fiú fejét, ez durván szól rá: „ne bizalmaskodjál úgy velem nem kell mindenkinek tudni, hogy te vagy az apám. Ez ártana a keméremnek!“ (Zajos derültség és tetszés.)

A szabadelvüséget hirdeti Tisza és szövetkezésre hivja föl a néppártot arra való hivatkozással, hogy a két párt programmja közt ma úgy sincs különbség.

Hirdeti a felekezeti b ke helyyreál- litésát és gróf Zichy a vallásügyi minisz tér az 1C48. évi 20 tcikknek azt a magyarázatot adja, hogy az nem terjed ki a zsidókra, mert a zsidók később le'tek bevett vallásfelekezet, semmint az 1848 20. tcikk megalkottatott.

A munkapárt eddig kizárólag abból ólt, szidta a koalíciós alakálatot s ime ma koalícióra hivja föl ő is a többi pártokat.

Ez a párt nem tett és nem tesz egyebet, mint hogy a jogok lemondása árán hatalomhoz, akart jutni és a jogok letiprásának hatalmon akar maradni.

Ennek a pártnak, nincs programmja, csak választási eszközei vannak, és uj Programm hiányában a régi választási fegyverekhez nyúl. (Zajos helyeslés és éljenzés.)

Hivatali erőszak.

Soha, t. polgártársaim, nem láttuk még oly viágosan azt a megdöbbentő jelenséget, amely Szatmáron a mostam választáson nyilvánul meg. (Halljuk ! Haljuk 1) Amikor a hivatalos erőszak éppen a városi önkormányzat közegeire a városi hivatalnokokra nehezedik, akik pedig vér a mi vérünkből, hús a mi húsúnkból, akiknek ini adjuk ez erkölcsi és anyagi támasztókot. öt év alatt, t. poli,—„ár- saim, a xó-ggetlenségi párt a figyelemnek, a gyöngédségnek ezer jelével halmozta el a városi tisztikart. Es amikor akad közöttük néhány ember, akiben mégis csak fölébredt pár pillanatra a méltánylásnak is hálának értése, akkor azt látjuk, hogy pár héttel későbben részben egyenkint, részben csoportosan, részben élőszóval, részben írásban — és jól érezzük ezeket a leveleket — az iránt rimánkodnak engedjük ki őket önkényt felajánlott szavuk alól, mert a hatalom olyan nyomást gyakorol rájuk, hogy, ha mi nem bocsájtjuk ki őket, ők önmagukat fogják feloldaui. (Mozgás és zaj.) Nem ezeket az az urakat ítélem el annyira, tőlük még mindig remélem és elvárom, hogy megszólal bennük a lelkiismeret és belátják álláspontjuknak lehetetlen és erkölcstelen voltát;

— azok ellen szól az elítélés, akik mint vezető emberek az ily szégyenletes erőszaknak a kifejtésére képesek. Úgy bánnak ma velünk, mint hogy ha a függetlenségi párt nem becsületes polgárokból,

— hanem fegyházból kikerült betörőkből állana, (Nagy zaj. Fölkiáltások: Gyalázat!) Es nézzék meg azokat az alakokat, akik mint keritök surranak végig a városban, akik mert a pártnak nincs programmja mert elveik erejéről meggyősni senkit nem tudnak csak károgják: „van itt pénz!*

— Nem itt, hanem ott, hogy félreértés ne legyen . . . (Élénk derültség) — ... „Van itt pénz bőven!* S mikor a (pénz)- vágynak aljas szenvedélyét felkeltik, tulajdonképpen önmaguk ellen idézik föl a gonosz szellemeket. Felidézték önmagukkal szemben olyan mértékben, hogy azzal aztán megbirkózni többé nem képesek. (Hosszas helyeslés és éljenzés.)

Tiszteljük az ellenkező meggyőződéseket, barátaim, mert ez a közélet tisztaságának elengedhetetlen föltétele; hanem a kufárokat, akik aljas osábitással lepik el a becsületes emberek házát, azokat verjük ki a házunkból, mert azoknak elnézéshez nincs joguk. Óvja meg minden polgár házának tisztaságát; ha ingadozni találna, álljon mellé a hitvese és ne engedje elbukni a lelkíismeret e küzdelmében. Mindenki keresse föl szomszédját ha látja hogy ezt is kísérti a csábítás szava, mentsék meg együtt utoájok becsületét, az utcák sorozata védje meg ennek a város nak becsületét! (Viharos éljenzés és taps)

A sárga folt.

Én jól látom azt, mihő motívumokból táplálkozik az az ádáz küzdelem, amely nem elveim, hanem személyem ellen folyik ; jól tudom, hogy nem cselekedeteimet Ítélik meg, mert az ítéletet állom minden téren ; előítéletekkel kell megküzdenem, amelyek a nóplélek aljas szenvedelmeit sziiják föl ellenem. A vármegyei munkapárt elnöke is, aki egy nagykároíyi lapot szemei ki nyilatkozatai számára és abban felel meg! ártott beszédemre, válaszában félreérthetetlen célzásokat enged rneg magának arra, hogy én vándorbottai jöttem és kemény kalapom van. Hát, t. polgártársaim, nekem, igaz, van egy botom, amelyre támaszkodom: ez a szatmári nép szeretető. (Zajos éljenzés.) Elveimért fáradva, ezzel a bottal járok. S megjelenek hol itt, hol amott, az országnak hol egy, hol más helyén, hirdetve a magam meggyőződését, nem egy megfizetett, nem egy kormánytól szubvencionált meggyőződést, hanem igaz és tiszta megygyőződé- semet. (Hosszas éljenzés) Elhiszem, t. polgártársaim, hogy volt olyan elődöm, aki hátán sárga foltot viselt, de ennek az elődnek az utódja egész életén át azon törekedett, hogy itt elől, a lelkiismsretén ne legyen soha semmiféle fő t. (Zijos éljenzés.) S jegyezzék meg maguknak azok az urak, hogy nekem nemcsak a kalapom kemény, hanem a koponyám, az Öklöm és a derekam is. (Hosszas, élénk éljenzés.) Én meg fogom vívni ezt a harcot Szatmár város népével, amelyet örök időkre a szivembe fogadtam s amelyet az éa szivemből csak úgy lehet kitépni, ha es/ a nép önmagát tépi ki az én telkemből. És hiszem, hogy ez a szatmári nép adott egy kis helyet az éu számomra is az ő lelké- boQ. (Zugó éljenzés.) Meg fogjuk vívni ezt a harcot a becsületes meggyőződésnek és lelldismeretnek fegyverével. Nem fogjuk elfelejteni soha, hogy ez az ország nem májusi fa, amelynek a tetején csak azért vannak ragyogó ékességek, hogy azok, akik magasra tudnak kapaszkodni, lelop, kodják azokat a maguk számára ; élő fa az ország, amely kell, hogy terebélyes ágaival árnyékot nyújtson mindnyájunknak