Szamos, 1910. május (42. évfolyam, 99-120. szám)
1910-05-18 / 111. szám
2-ik ctdai. SZAMOS kel és megfelelő feltételek mellett. Ámde négy esztendő állott rendelkezésünkre, hogy a megfelelő előkészületeket megtegyük. És megfelelő előfeltételek alatt soha senki mást nem értett és érthetett, mint azt, hogy az önálló bankot ne akarják olyan időben is megteremteni, amikor netán külpolitikai bonyodalmak vannak, amikor háborús a szemhatár, vagy amikor különös kivételesen kedvezőtlen viszonyok uralkodnak a pénzpiacokon. (Úgy van!) T. Polgártársaim ! Magyarországnak összes törvényhatóságai — szinte kivétel nélkül — köztük Szatmárnémeti ss. kir. város törvényhatósága is, egyhangú határozattal intéztek több Ízben feliratot az országgyűléshez az önálló bank létesítése érdekében. Annyira nagy volt nálunk a lelkesedés, annyira égtek a mai munkapárti urak is a bank iránti szent hevületnek tüzében, hogy egyikük-másikuk, egy dicső történelmi példának félreértésével szinte arra volt kész, hogy nyomban felajánlja a létesítendő bank érc alapja részére — szomszédjának az aranyóráját. (Zajos derültség és tetszés.) Később amikor a bankkórdés fölé ráborult a királyi ellenzésnek felhője, ezek az urak azzal közeled ek hozzánk, hogy hiszen ugyanazt akarjuk mi is, amit ti, mi is akarjuk a bankot de Észt n^-m kivánhatjá'ok tőlünk, bőgj- azzal a fejünkkel, a mi nincs, neki menjünk aonak a falnak, amely van. (Zajos derültség ) Ez az álláspont, t. barátaim, annyira siralmas volt, annyira megtagadása a nemzet szuverénitásának, annyira alkalmas arra, hogy kiölje & nemzetből 3. jogai erejébe vetett hitet, hogy olyan politikus, mint gróf Tisza István (Hosszas, zajos abcug! kiáltások) szükségszerben belátta azt, hogy ilyen politikának a hirdetésével az országot bejárni nem lehet. Ekkcr süvítette bele először a magyar közvéle rnénybe azt a nagy szót, hogy „a bankot a?ón nem akarjuk megcsinálni, mert nz önálló magyar bank káros a nemzetre.“ (Zajos felkiáltások : Nem igaz !) S ime, t. polgártársaim, azok az urak, akik még csak kevéssel ezelőtt mámoros lelkesedéssel intéztek föliratot az országgyűléshez az önálló bank érdekében, most ugyanolyan lelkes mámorral tapsolják véresre tenyereiket, mikor 32 önálló bank káros voltának hirdetését hallják, (ügy van ! Úgy van!) Hát t. barátaim, sajnálatos az, hogy Magyarországon nincsen egy gyüjte ményes kiállítás a furcsaságok számára, oda ki keiiene állítani ezeket a munkapárti lelkiismereteket és a gyűjtemény fölé kellene írni feliratul : „Politikai időjárás szerint pontosan szabályozható Lelki - ismereteknek gyűjteménye.“ (Hosszas derültség, éljenzés és taps) De, t. polgártársaimhoz az álláspont éppen olyan benső ellentmondásokban szenved, mint általában a munkapártnak minden álláspontja.. Mert ha jól emlékezem, gr. Tisra István Besztercebányán. . . (Abcug! Le vele!) Küzdjiink ellene érvekkel és szavazatokkal, nem abcug-kiál- tásokkal . . . (Derültség és tetszés.) — és Hieronymi Károly Pozsonyban megtartott beszédében a következő kijelentést tette (olvassa): „ha pedig mi nem leszünk képesek a közös banknak szabadalmát az eddiginél kedvezőbb feltételek mellett meghosszabbítani, ekkor habozás nélkül.. . — úgy gondolom, Önök itt Szatmáron ismerik már ezt a kifejezést habozás nélkül . . . (Éiónk derültség és helyeslés) — fogunk áttérni az önálló banknak megteremtésére .* Hát t. barátaim, ha az önálló bank olyan káros és a közös bank annyival előnyösebb — hogyan lehet a jóhiszeműségnek még csak látszatával is azt hirdetni, hogy ha a közös bank szabadalmát nem hosszabbíthatják meg a mostaninál kedvezőbb feltételek mellett, akkor azt a szerintük károsabb intézményt, az önálló bankot fogják létesíteni (Úgy van ! ügy van !) T. polgártársaim. Az önálló banknak káros hatását abban látja gr. Tisza István, hogy az önálló bank folytán a kamatláb az országban drágulni fog és ehhez a kijelentéséhez azt is hozzáfűzi, hogy az ö nagy sajnálatára ezt az ő állítását még senki meg nem cáfolta. T. barátaim, ez sokkal kevésbbé állítás, mintsem jövendő mondás. Akkor, ha gr. Tisza István ennek a meggyőződésének okait is kifejtette, ha bizonyitókit is elénk állította volna, lehetne cáfolatról szó, de igy pusztán oda vetve, ez még csak nem is állítás, hanem föltevés, amelyben csak az hihet, akit a Tisza István igazaiba vetett vak hit ve zet. (Elénk helyeslés.) De, t. barátaim, önök ismerik az ilyen jövendőmondások értékét. Hiszen emlékeznek arra, hogy Szatmár városában, mikor az ötödik bankot felállították, kétségbeesve jövendőigették a jövendömondók, hogy jön a pénzügyi Halley üstökös, öt bank Szatmár városában megélni nem tud, egyik feltétlenül fel fogja falni a másikat. S mi történt? Néhány esztendő alatt tiz uj bankot alapítottak és nagy lelki megnyugvással láttuk, hogy sem az osztalékoknak, sem a bankigazgatóknak terjedelme nem vált kevésbbé gömbölyűvé. (Zajos tetszés és derültség.) A kamatláb. Egyetlen érdemi érvelés van, melyet Tisza állítása mellett felhoz. A'-t mondja, hogy nem természetes-e az, hogy egy szegény országnak mindig előnyére válik, ha egy gazdagabb országnak hitelét veh ti a maga számára igénybe. Ez igy első látszatra igaz. De csak látszatra az ! Gondol- dolják el, hogy valamelyik iparos atért, hogy olcsóbb hitelt kaphasson, egy gazdag és nagy hitelű kereskedőnek zsíróját veszi igénybe. Elismerem, hogy i yen módon az az iparos talán egy vagy két százalékkal o'cióbt) hitelhez jut; de ha az történik, hogy a kereskedő kiköti, hogy az iparos csak ő tőle szerezheti be a maga anyag készletét; ha kiköti, hogy termelendő árut csak ő neki adhatja el, kérdem önök- tői, vájjon ebbe az o'csó hitelbe nem fogé belepusztulni az az ipiros?! (Elénk helyeslés.) Es akkor, amikor mi hitel-közösségben élve Ausztriával jól tudjuk, hogy ennek a hitel-közös-ógaek a szükségszerű következménye az, hogy egyszersmind egy sorvasztó gazdasági közösségben is kell élnünk Ausztriává', amikorlátjuk, hogy ez a hitel-közösségi, közös vámterületnek megerősítő kapcsa; akkor ez többé nem olcsó hitel, hanem országunknak igazi kiuzsorá- zása. (Úgy van ! Úgy van!) Nagy kérdés az különben is, hogy minő tényezők azok, amelyek egy országban a kamatláb drágaságát vagy o'cscságát, előidézik Hiszen “ég egy országnak tőkegazdasága vagy tőke-szegénysége sem az a tényező egymagában, amely ennek a megállapítására alkalmas volna. Köztudomású dolog például, hogy Spanyolország egy gazdaságilag tauyatló ország- és mégis Spanyol, országban állandóan olcsó a kamatláb. Míg a nálánál jóval gazdagabb Németország amely a gazdasági fejlődésnek olyan kiváló fokán áli, amelyben óriási a vállalkozó kedv, állandóan drága kamatlábbal küzd, éppen azért, mert ez az ország száz és száz jövedelmező vállalatba helyezheti el tőkéit és igy a tőke után való kereslet ott nagy. Da mondottam Önöknek, t. polgártársaim más alkalommal, hogy nem kell attól félni, mintha valamely országban csak úgy bizonytalan határokig szökhetnék föl a kamatláb. Mert a töke nem ismeri a földrajzi határokat, a töke többé- kevésbbó nemzetközi és igy onnan, ahol kicsi a kereslet, kevesebb a jövedelmezősége átmegy a földrajzi határokon azokba az országokba, ahol a tőkét jobban megfizetik. A tőkének és vele együtt a tőkekiná- latnak az a megszaporodása pedig szük- ségszerüleg a kamatlábnak leszállását vonja maga után. De nincs is semmi okunk annak a föltevésére, hogy Magyarországon kamat- drágulás állana be arra esetre, ha az önálló jegybankot szolid alapokon létesítjük, ba ahhoz, hatalmas, nagy összeköttetésű külföldi pénzcsoportot is meg tudunk nyerni, amint hogy ilyen jó üz111 -v't. (TV'10 május 1« , leihez azt bizton megnyerhetjük. Külöm- ben t poigérsaitn, nem gr. Tisza István volt. az első, aki a kamat drágaságnak ezt a jelszavát a közvéleménybe bedobta. Akkor, a midőn az önálló magyar bank meg!eremtéséről volt, szó, egy bécsi elő- keli lap, a „Neue Freie Presse“ volt az, amelj- nyomban félre verte a harangokat s nagy kongatással zúgta azt Magyarország felé: „Mit akarsz te, Szerencsé len állam ?! Ha az önálló bankot létesítitek, drága lesz majd nálatok a kamatláb!“ Mindnyájan tudjuk, t.. polgártársaim, hogy Ausztria Magyarországnak hitelezője; sőt különösebb túlzás nélkül mondhatjuk : szinte kizárólagos hitelezője. Hát ón uraim még sohasem láttám olyan hitelezőt, sem elevenen, sem holtan, sem sülve, sem főzve, sem spiritusban, som kitömve, aki kétség- beesetten rohant voina az adósához és azt jajgatta volna neki „képzeld, nagy baj van. A kamatláb emelkedni fog és ezentúl to 2 Százalékkal több kamatot fogsz fizetni nekem, mint eddig, (Derültség, tét zó = .) Mindenki előtt nyilvánvaló hát, hogy a bank kérdésnek magyar csizmája nem az osztrákoknak kamatláb tyuk-szemeit szorítja, hanem egyéb tyúkszemüket. (Derültség. Úgy van ! Úgy van !) Azt is elmondotta gr. Tisza István, hogy mi több ezer millióval vagyunk adósai a küllőidnek és ez után a több milliárd után most már nagyobb kamatokat is kell majd fizetnünk. T. polgártársaim, . ilyen rneséke’ ma már csak naiv munka-párti gyermekek számára leh t elmondani (Élénk derültség és helyeslés) Mert igaz bogy mi a külföldnek körülbelül 5 miliiárddal, tehát 5 ezer millióval vagyunk adósai, de ennek az adósságnak túlnyomó része, jelzálog- és állam kötvényekből áll, amelyeket felmondani nem lehet soha, amelyeknek kamatlába örök időkre le van köt e, amelyek kamatát tehát felemelni sem lehet so na. (Élénk helyeslés.) Egy dolog történhetnék csak meg, az, hogy a külföld visszadobja a mi értékpapírjainkat. De egy nagy pénzügyi tudós megmondotta már, hogy az értékpapírok visszadobásához épp úgy, mint a házassághoz, két ember kell- Egyik, aki adja a papírt, a másik, aki veszi. Nekünk semmi olyan kötelezettségünk nincs, hogy ezeket a papírokat visszavásároljuk és ha Ausztriának abban telnék kedve, hogy az ő belső forgalmában állandóan piacra dobálja papírjainkat, s ekként azok árfolyamát leszorítván, önmagát szegényitené. Méltóztassék nyugodtan lenni, ezt a játékot a saját kárával nem játszaaá sokáig. Ausztria. Ez a fenyegetés egyébként nem uj, megfenyegették ezzel már az osztr.-magyar monarchiát 1890-ben is, amik or az aranyvalutára tértünk á és akkor sem volt, mert nem is lehetett ez más, mint üres fenyegetőzés, (ügy van! ügy van!) De, t. polgártársaim, még ha drágábbá válnék is esetleg a kamatláb, akkor is azt tartom, hogy az önálló magyar bank létesítése Magyarországnak olyan érkölcsi érdeke és vívmánya, amelyért árat is lehet fizetni. Mert alig egyéb ámításnál, ha azt mondják, hogy hiszen mi magunk akarjuk a közös bank fentartását és nem Őfelsége a király az, aki az önálló bankot nem akarja. Hiszen bízvást állíthatom, hogy Magyar- országon örömtüzeket gyújtottak volna annak a kormánynak, amely az ország számára az önálló bankot hozza. (Zajos éljenzés.) Százszorosán, ezerszeresen fontos ez ily országban mint a miénk, amelynek önállósága bele van sikkasztva egy idegen állam önállóságába. (ügy van! Úgy van!) És ha Tisza István ilyeneket állít, akkor én gróf Tisza Istvánnal szemben idézem gr. Tisza Istvánt, aki Sopronban a következőket mondotta beszédében: „Mentül fenségesebb, mentül nagyobb valamely erkölcsi előny, annál magasabb árt kell is, szabad is érte fizetni, szívesen is fizeti az ember.“ t A választói jog. T. polgártársaim! A második nagy kérdés, amely ezúttal Magyarországnak közéletét foglalkoztatja,^ az általános választói jognak a kérdése (Éljenzés.) Ez a kérdés a
