Szamos, 1909. augusztus (41. évfolyam, 173-197. szám)
1909-08-26 / 193. szám
XLL évfolyam, Szatmári 1909. augusztus hó 26., csfltMftk Í83, szám. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közöl tetnek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 füléi Nyilttér sora 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utcza 9. szám. cd Telefonszám: 107 Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalábar fizetendők. Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K. */a évre 6 K, V« évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre:,. .. 16 ,. „ 8 ., „ 4...........150 Egy szám ára 4 fill ét*. azok a szerencsétlen kisiparosok, akik közűi még egy sem szerzett annyit, amennyit egy földbirtok, egy búza- kereskedés, vagy egy malomüzlet legrosszabb esetben aránylag hozni szokott. De a fejlődés menete mindig a gyengéket gázolja el legelőbb. A kenyérdrágaságon egyes hatóságok kenyérgyárral igyekeznek segíteni, Budapest felállította már, Szalmái is készül felállítani. Ezzel olcsóbb lesz a kenyér annyival, amennyit a pék keres rajta. Örvendetes haladás ez is. Az a nehány kis exisztencia, akik eddig pékeskedtek, majd csak elhelyezkedik valahogy. Bizonyára fog kapni még olyan kenyeret, amilyent ő sütött eddig másoknak. S amit ezek az iparosok összesen kerestek, azt megtakarítja a közfogyasztás. Sőt valamivel többet, mert a gyár olcsóbban tud előállítani, mint a pékmühely. Ez a megtakarítás is valami olyan szegény embereknek, aminőkből a mi népünk telik. De mi ez ahhoz képest, amit a gabonavám, a malomipar és a buzakereskedés nyerészkednek el az ország éhező népétől ? S mikor lesz még olyan gyár, szerűségből tengeti magát, hogy mások is kénytelenek tengetni magukat, A legelső tényező, az őstermelő, a küzdelmen felül áll. Nem gazdasági súlyával, hanem politikai szervezetével lehetetlen megküzdeni. A magyar állam ma exponense a mezőgazdának, a birtokosnak; olyan gabonavámokat csinál, amilyent meg- birunk, anélkül, hogy éhenhalnánk, mert hiszen holnapra is kell a ló; ez a kímélet egyetlen véghatára. Belátható időn belől ennek a hatalomnak a lebirása nem remélhető. Ezek az urak 20 fillér vámtöbbletért bármit hajlandók megadni Ausztriának, aki viszont fenntartja a magas gabonavámokat, mert ellenértékűi kapja az ipari fogyasztást, amelyből azonban legkisebb rész esik azokra, akik a búzát termelik. Maradnának tehát legyőzendő ellenfélnek a „tisztes búza-, malom- és pékiparok. Ezek közül a buzaüzlet és a malomüzlet a nagy mozgó tőkék érdekkörébe esnek, amelyek szintén sokkal erősebbek, semhogy a közérdek jogos igényei siker reményével támadhatnának ellenünk. Csak a szegény kis pékek azok, akiket kiküszöbölni lehet, Lapunk mai számának főbb cikkei a kivetkezői: A mikolai vasúti katasztrófa. Felfüggesztett őrök. Az áldozat temetése. — A csendőrök megszurtak egy embert. — Ismét gyilkolt a pálinka. — Bulgária mozgósít Törökország ellen. — Tömeges szeszmérgezés. Hét ember meghalt, nyolc haldoklik. A mindennapi kenyér. (T.) A képzelet sebesszárnyu sas, de elfárad, mire odaér, ahol nemsokára a magyarországi lisztárak tartani fognak. Agrár-állam vagyunk és éhen- halunk, ha ezek a terményárak tovább is ilyen magasságban maradnak és pedig olyan szívós állandósággal, hogy évek óta léiekzethez sem jut az ország kenyérfogyasztó közönsége a nyomasztó árak súlya alatt. A kenyér azonban még nem is készen terem, hanem előbb a buzaüzlet, a malomipar és végül a „tisztes“ pékipar kitartására szolgáló összegekkel és összegektől dagad fel annyira, hogy jóllakhassunk vele, illetve meghalhassunk tőle. Ebben a láncolatban minden szem abból a meg nem változtatható kényGyönyörü augusztusi reggelre ébredtünk. A hajnali balzsamos levegő üditő- leg hatott nemcsak testi, de lelki állapotunkra is úgy, hogy a legjobb hangulatban ültünk kocsira, amelyet megelőzőleg Emil, a chauffeur és az én szenvedélyes automobilista fiam kitünően felszereltek. A város még csendben aludt, csupán egy-kéí elkésve haza igyekező polgártárs léptei és a gépkocsi egyenletes zakatolása zavarták gondolatainkat, amelyek a szépséges magyar rónaságon át előre repültek a „hirös város“ felé. A szép augusztusi reggel üdítő levegője felvillanyozta kedélyünket és vígan robogtunk át a szomszéd Nagy-Károlyba, majd tovább Debreczen felé, ahova a kora reggeli órákban érkeztünk meg, kitűnő con- ditióban A reggeli vásár javában állott és igij sürü embertömegen át kellett helyel-helyel át haladnunk, mi közben egy néniké, akii úgy látszik, kellemetlen emlékek fűznek az automobilhoz, nem épen barátságos szavakkal üdvözölt bennünket. Meglehet, hogy barátságtalan viselkedése jogos alapon épült fel, mindazonáltal a kántor szerfelett felháborodott, hogy bennünket, jámbor utatényleg a legügyesebb közlekedési eszközöknek. Jól construált, gondosan kezelt és gon dósán vezetett gépkocsin utazni végtelenül kellemes és emellett nem is költséges. Kétségtelen is, hogy a repülő gép mellett az automobil az, amelyre a jövőben fontos szerep vár. Alkalmazhatósága a közlekedés különböző ágaiban nagy és egy jól kezelt, jól ápolt kocsi igen hálás; gyorsan és kellemesen röpít tovább ! Az Alföld hirös városában lezajlott nagyszabású országos dalosünnep adta meg az impulsust a merésznek látszó vállalkozásra, amely, mint utólag kiderült, nem is volt olyan vakmerő dolog, mint hittük, s csupán az e téren való tapasztalatlanság szülte félelem uralta gondolatvilágunkat akkor, amidőn rémképeket festve tettük meg előkészületeinket. Emil, a chauffeur, valamint a kántor barátom (mindkettő vállalkozó szellem: egyik egy, másik más téren), akik utitársaim valának, váltig igyekeztek a vállalkozásnak már előre rózsásszint kölcsönözni, de azért bizony némi aggódás látszott mindnyájunkon erőt venni, amidőn utrakeltünk, kiderült, hogy csak amolyan „lámpaláz* volt. Gépkocsin Szatmáriéi - Kecskemétig. Irta: Dr. Vajay Imre. A megtett kellemes és érdekes utazásra az idei országos dalos ünnepély adta meg az alkalmat. Hetekig készülődtünk, tervezgettünk; mert bizony érdekes ugyan, de egyszersmint merész a vállalkozás automobilon több száz kilométer utat megtenni, ámbár kellő gondolat és elővigyázattal baj nélkül lehet igen nagy útra is vállalkozni. Egy nagyon kellemetlen körülménynyel azonban állandóan küzdeni kell; e^ pedig a mi hátramaradt közönségünk indokolatlan ellenszenve az automobillal szemben egyrészt az országutakon haladó lovakat vezető kocsisok gondatlansága, másrészt, akik mámorukat, vagy fáradságukat rendesen hajtás közben alusszák ki. E kis momentum az, amely a különben kedves sportot is fázisaiban igen gyakran megkeseríti. A közönség ellenszenve minden valószínűség szerint azon épül fel, hogy az automobilt még mindig úri passziónak tekin'ik, pedig, amint a müveit Nyugat példája mutatja, ahol ahol ma már a gépkocsi közlekedés minden ágában hasznos alkalmazást "talál, egyike az
