Szamos, 1909. július (41. évfolyam, 146-172. szám)
1909-07-23 / 165. szám
Szatmár. 1909. juljus hó 23.. pMek. Í'UGCJETMW POKjETHLAI STAPIEAP. 165. szám. Előfizetési dij : Helyben: 1 évre 12 K, l/i évre 6 K. lU évre 3 K, 1 hóra 1 K Vidékre:,, ., 16.......... . 8 4.........150 EB T szám ápa 4 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákőczi-utcza 9. szám. m Telefonszám: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők. Hirdetések: Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közöltéinek. — Az apróhirdetések közölt minden szó 4 fillér. Nyilttór sora 20 fillér. Lapunk mai számának főbb cikkei a következők; Szterényi beszámolója. — A tőzsde áldozata. — Anyagyilkosság tréfából. — Leégett gyár. — A feltámadt halott. — Öngyilkos koldus. — A fürdés áldozata. Hogy kell szépen „menni ?“ A külföldi országok élete tiltott gyümölcs nekünk, vidéki sajtónak. Nekünk nem szabad értenünk ahoz, mert akkor kiderülne, hogy csak olyan kontárok vagyunk a világeseményekben, mint a fővárosi sajtó, de kiderülne az is, hogy az sem érti jobban, mint jó magunk. Da az mégis furcsa volna, ha például annak idejében Hispániában lapok lettek volna és azokban nem találnók a nyomát sem annak, hogy Caesart megölték, ellenben mindig csak azt, hogy a hispániai bikák körében mik fordultak elő jelentős eseményképen. f Nem akarjuk, hogy kétezer év múlva mirajtunk szánakozzanak úgy, Késő. Irta: Beér Tamás. A nő kérdéseket intéz önmagához és felel is magának. Ilyen lépéseket meg kell tenni, anélkül, hogy visszafordulnánk, vagy előre tekintenénk. De a szenvedélylyel úgy vagyunk, mint a földalatti nafta forrással. Zöld pázsitok, sima utak ; és valamely hasadékon át hirtelen szikra hullik bele s mértföldnyi területeken pusztító lüz támad: a lángok iszonyúan dü- höngenek s nyilvánvalóvá lesz, ami odalenn, a mélységben dúl. Nincs több gátja a tűz elemnek: a végzet bekövetkezik. S rövid idő múlva már ő sem küzdött a tűzvész ellen: az első rendezvous órája bekövetkezett. Sokáig állt a tükör előtt, mielőtt lakását elhagyta, hogy szépségének mérlegét elkészítse. Szigorú bírálói szemmel nézett minden hiányt és minden többletet és mohón vonta le az eredményt, mely még megmaradt neki. Még 1 És meddig ? Mindaz a sóvárgó szívdobogás, az a csaknem bimbózó törekvés, az az elnyomott láng, a forró vágy: meddig, meddig tarthat még ? ahogy mi sajnálnánk ma egy ilyen provinciális lapot, ha a kezünkbe akadna. Tehát közhírré tesszük mi is, hogy Clemenceau, a nagy francia mi niszterelnök megbukott. Leszavazták. Felvette az aktáit és azt mondta, hogy „Megyek.“ Történelmi nevezetességű mondás ez; egyik nevezetessége az, hogy hozzá hasonlót sohasem fogunk hallani a mi miniszterelnökünktől, ő nem mond. Neki mondják, hogy „Eredj“, de hiába, nagy emberek nagyot hallanak. Clemenceau megy. Boldogan és megkönnyebbülve, amit elhiszünk és érteni tudunk. A mai átmeneti korban, mikor a vajúdó demokrácia maga előtt höm- pölygeti a szennyes habokat, amelyekre majd tisztultabb áradat fog következni és ez összefolyik a letűnő világfelfogások még visszamaradt salakjával; ilyen időkben ritkaság az, hogy belső tartalommal biró és becsületes törekvésű férfiak a közpályán sikereket elérjenek. Ha aztán mégis felülkerekednek, akkor van egy ellenzékük, nem a politikai ellenzék, nem egy ellenzéki párt, hanem Hanem a szemle megnyugtatta: igen, még kívánatos volt. A bőr még sima és friss, a szem tele tűzzel, az ajk még piros, a termet még hajlékony. Sokkal fiatalabbnak látszott, mint amilyen volt. Még vagy tiz esz- tendőcskóig fittyel hányhat az öregségnek. És azután? Ej, mit: azután ! Ki gondol ily messze időre? Még most itt állt előtte az ifjú jelen: életének egyetlen nagy eseménye. Remegett az indulattól, amikor a tükörtől eltávozott. Reszkető kezekkel kötötte sürü fátyolát kalapjára; még egy utolsó pillantást vetett magára és el akarta hagyni a szobát. Ekkor halk kopogás hallatszott az ajtón s egy csinos leányarc tekintett be az ajtórésen. — El akarsz menni, anya? — Igen, kedvesem. — Hová ? — Ah, mindenféle dolgaim vannak. — Hamarosan visszajősz ? — Nem tudom, kicsikém; talán gyorsan visszatérek; talán tovább tart. Alig tudta megfékezni indulatát és türelmetlenségét. A leány pedig nem akart kimenni, Karcsú, graciózus szőke leányzó az egész közélet maga, amely saját- szerű törvényeinél fogva örökké tiltakozik az igazi nagyság ellen. A jobbnak puszta létezése megalázza, lesújtja az átlag silány embereit. S ebben a megaláztatásban rug-kapál, mint egy lenyűgözött ló, mig egy utolsó erőfeszítéssel sikerül neki ledobni a lovasát. Ebből a nyeregből igazán gyönyörűség lehet kiesni egy Clemenceau féle ember számára. Azt mondotta, mikor interjuolták, hogy mit szándékozik tenni, hogy régóta el akar olvasni egy könyvet, most rá fog érni elolvasni. Könyv és politika! Micsoda óriási távolság és milyen boldog lehet az agyvelő embere, hogy egy lépéssel befoghatja! Szépen megy Clemenceau. Nem is nagy érdeme, mert könnyen válha- tik a politikától, aki önmagában is valaki, a politika nélkül is. Nálunk csak egy példa volt rá, aki ilyen nagyot emelkedett, mikor megbukott. Előbb csak miniszterelnök volt, azután előlépett Tisza Istvánná; ez a legszebb karrier, amit politikában megfutni lehet. volt, aki a gyermekkor szélső határán állt már, csaknem felvirágzott, tizenhét esztendős lehetett; talán közelebb volt a tizennyolchoz, mint amennyit a két sugárzó szem bevallott. Hizelkedve fűzte karját anyja karjába: — Ne menj ma, kisanya, ne menj — szólt esdekelve. Csodálkozva, fürkészve nézett reá az asszony. Azután gyöngéden leválasztotta magáról leánya karját s melegen szivére szorította a leánykát. — Ma el kell mennem, — mondotta remegő hangon, — fontos dolgom van. De holnap 1 . . . Holnap egész délután együtt leszünk. A leányka arcát intenzív pir borította el. Rensőbben, nagyobb gyöngédséggel, mint eddig, simult anyjához s fojtott hangon, hogy szavát alig lehelett hallani, könyörögve szólt: — Ne menj, kedves anya, ne menj; nem is mehetsz most el, fél óra múlva jön el ő. — Kiről van szó ? — Hisz sejtheted . . . Eljön ő, hogy megmondja . . . Az anya lélekzete egy pillanatra elállt. Uj cipő-áruház. F. évi augusztus 1-én nyílik meg Uj cipő-áruház. Grünfeld Sámuel cipö-áruháza (volt Somlyai helyiségben.)
