Szamos, 1909. július (41. évfolyam, 146-172. szám)

1909-07-20 / 162. szám

k.

POMTIMAI HAPUiAP.

Előfizetési dij;

Helyben: 1 évre 12 K, */j évre 6 K, 1U évre 3 K, 1 hóra 1 K

Vidékre:,, .. 16 „ „ 8

.......... 4.........,150

Eg

y szám ára 4 fillér.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Rákóczi-utoza 9. szám. m Telefonszám: 107.

Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fizetendők.

Hirdetések:

Készpénzfizetés mellett, a legjutányosabb árban közöltéinek. — Az apróhirdetések között minden szó 4 fillér. .Nyilttér sora 20 fillér.

Lapunk mal számának főbb cikkei a következők;

Nagy szerencsétlenség egy motor- versenyen. — A debreceni főkapi- pitány botránya. — Lövöldöző tanító. — Öngyilkos foldmives. — Szerencsétlenség a dohángyárban. — Dézsába fűlt gyermek. — Zsidóellenes tüntetés Romániában.

Városok konyhakertészete.

Evek óta folyik a harc a drágaság ellen minden volalon, minden eszközzel s minden módot megragad a társadalom, hogy a drágaság éle a lehetőségig tompittassék; mert bevallott tény, hogy a drágaság a társadalom minden rétegét sújtja, a megélhetést megnehezíti s főképen az élelmicikkek drágasága emel korlátokat a jó és egészséges táplálkozásnak, miáltal a közegészségügynek a mértékét tetemesen alább szállítja.

Leginkább pedig a város lakossága érzi meg legjobban a drágaság súlyát annál is inkább, mert az adott

viszonyok között a város lakossága nem termelhet s igy mint fogyasztó, azt és olyat kénytelen venni, amilyet a termelő nyújt. Szó sincs róla, a termelő is kényszerhelyzetben van, mert ma a termelési ágazatnál is drágábbak a viszonyok, mint volt például ezelőtt húsz évvel; de viszont az is bizonyos, hogy ez a drágábban alakult termelési viszony még sem jogos fegyvere a termelőnek, de még inkább a közvetítő kereskedőnek arra, hogy íőképen a mindennapi élet szükségletét képező táplálékok, mondjuk például a főzelékfélék oly magas áron jussanak a fogyasztó elé, mely ár semmiesetre sem áll arányban a termelvény tulajdon- képeni értékével.

Igaz ugyan, hogy nem általánosítható ez a tény, de itt-ott mégis csak úgy áll a dolog, hogy a fogyasztó teL jesen a termelő, de leginkább a közvetítő kereskedő önkényének van kiszolgáltatva, minek folyamán aztán ne csodálkozzék a termelő, ha a fogyasztó is olyan mozgalmat indít meg, mely a tulcsigázott termények árai ellen való

védekezést jelent s mely mozgalomról az utóbbi időben a napilapok is bőségesen megemlékeztek.

Arról van ugyanis szó, hogy a főváros, továbbá Arad, Szeged, Győr városok hatóságai, tehát a városok, mint erkölcsi testületek kebelében egy olyan kivihető eszme érlelődött meg, mely egyrészt a fogyasztóközönség érdekét vedené meg azáltal, hogy zöldség- termelő telepeket rendeznek be oly célból, hogy a lakosság olcsóbb, a hatóság által megállapított árhoz fog jutni, másrészt a lakosság szegénysorsu osztálya állandó munkát és kenyerei kereshet.

Nincs kétség az iránt, hogy ez az eszme mihamarább testet ölt s az is bizonyos, hogy ez a mozgalom átterjed más városokra is, mert nincs az országban egy jelentősebb város sem, ahol a bulgár zöldségtermelők ne uralnák a helyzetet kényök-kedvök szerint és mert ezek azok, akik nemcsak a közönséget zsákmányolják ki silány és értéktelen áruval, hanem még a hivatásos kertészek jövőjét és tekintélyét is

Magyar különlegességek:

ridikülök, övék, nyakgyöngyök és más hasznos tárgyak

Ragályinál

(Gillyén-ház) Deák-tér 8.

Vergődi.

Irta : Cholnofcy László.

Hogy a szemtelen Vergődinek mi volt az igazi neve, arra már nem emlékszem.

Mert ez a Vergődi név annak az utálatos szokásának a nyomán maradt rajta, hogy örökösen azt nyögte:

— Csak vergődünk, csak vergődünk!

Pedig dehogy vergődött. Vagy: ahogy vesszük. Mert pénzt bőven keresett, de amit keresett, azt rögtön el is bocsátotta. A lehető legbutábban és a pénznek legcsekélyebb kiaknázása nélkül. Ivott is jócskán, de azt is össze vissza, rendszertelenül, Rengeteget költött borra, de azért akárki másfélannyiért sokkal jobb borokat tudott volna keríteni magának. Mert ő lusta volt arra, hogy utána nézzen a forrásoknak. Aminthogy lusta volt mindenre a világon. És pedig — mondom — sokat keresett, mert ha kezébe vette a tollat, olyanokat irt vele, hogy a papiros majdnem felperzselődött a sok szikrától.

Akkoriban együtt voltunk a Metropólisz szerkesztőségében. Ez a lap — jól emlékszem, — tüneményesen indult, később megernyedt kissé, végől pedig beleolvadt a Társadalomba, — de akkoriban éppen a zeniten állt. Az ifjú titánok és titanesszák vadul törték magukat — és még inkább egymást, hogy egy-egy verset vagy novellát bekolduljanak vagy bepanamázzanak a lapunkba.

De csak vissza Vergődihez.

Nohát ennél a Vergődinél szemtelenebb frátert nem szült Nubia öreg párduca. Csakhogy az ő szemtelensége valami egészen különös, szinte rokonszenves szemtelenség volt. Ő nem azért volt szemtelen, hogy valami céljához a mások hátán is közelebb jusson, ö a szemtelenségnek nem tanítványa, hanem dreszszőrje volt.

Legegyszerűbb igy mondani: Vergöii a szemtelenség művésze volt. Szemtelenke- dett passzióból, ambícióval és kéjjel. És olyan inteligensen, hogy mindenki bement neki. Mert akkor, amikor a legjobban pi- maszkodott, akkor volt a legszeretetreméltóbb.

Ha például lekésett — pedig mindig lekésett — dühtől tajtékozva taszította be az ajtót és amig a segédszerkesztő, akitől pedig valamennyien féltünk, gyilkos pillantásokat lövelt rá, ő pimaszul rákiáltott: '

— Ez a rongy, ez a szemét villanyos megint elakadt! Hallja-e maga kis pötszer- kesztő, Írasson valamelyik szamárral a villanyos társaság ellen !

Ha rá akart gyújtani, kivett valakinek a zsebéből egy szivart. De ha a szivar nem szeleit jól, nyugodtan hozzávágta az illetőhöz. Ha előleg kellett neki, benyitotta a szerkesztő szobájának ajtaját, elkezdett az ujjá- val pattogtatni, füttyentett és a balkeze ujjaival rejtélyesen jelezte a forintok számát. A szerkesztő rákiáltott:

— Hát kutya vagyok én ? Maga szemtelen, piszok fráter 1

Es ledobta a pénzt a földre. Akkor Vergődi becsöngette a szolgát, felvétette vele az ötöst, vagy tizest, még egyszer bedugta a fejét a szerkesztőhöz és ráorditott:

— Bugris paraszt I

Azzal becsapta az ajtót.

(Folyt, köv.)

Uj cipő-áruház. F. évi augusztus 1-én nyílik meg Uj cipő-áruház.

Grünfeld Sámuel cipő- áruháza (volt Somíyai helyiségben.)