Szamos, 1909. június (41. évfolyam, 123-145. szám)

1909-06-03 / 124. szám

XLI. ívtől)». Jzatmar, 19P9. junius m 3 , csOÍMOk. 124, szia. FÍICiCIBTLEÜ POUTIKAI AAPILAI*. E I i f 1 i b • t a i díj: Szerkesztőség és kiadóhivatal : HIRDETÉSEK: helyben: egy évre 12 K. félévre 6 K. 7* évre 3 K. I Héra I K. vidéken ■ • » lb „ » 8 19 ,, Jt 4 ,, ,, 91 2 Egy szám ára 4 fillér. Rákóozi-utcza 8. sz. Telefon: 107. Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban kf zöltetnek Mindennemű dijak Szatmáron a lapkiadó- hivatalában fizetendők. Az Nyiittér sore 20 fillér. apró hirdetések között minden szó 4 fillér Elevenen a kútba temetve. Halálos összetűzés egy ügyvéd és katonatiszt között. Gyanús 66,000 koronás betéti könyv. Botrányos kőrbázi állapot. A szövetkezetekről. Gyakran jut az ember abba a hely­zetbe, hogy támasz és tanács nélkül áll, egy nem várt esemény keresztül huzza számadásait és belekerül észrevétlenül, akaratlanul, sőt ártatlanul — a bajok zűrzavaros útvesztőjébe. A végrehajtási novella tető alá jutása után is százezrek kerültek önhibájukon kivül a megszorulás zsákutcájába és e tör­vény kihirdetésével megkezdődött a hite­lezők részéről az adósok szorongatása. De honnan fizessen sok-sök becsületes hitel­képes egyén záros időn belül százakat, amely adóssághoz nagyobbrészt úgy jutott, hogy ráerőszakolták a hitelt, a szokásos mézes madzaggal — „akkor fizet, ha tud.“ A szociális alkotásokat igazán becsü­letesen megvalósítani akaró kormány, akaratlanul is százezreknek okozott aggo­dalmat afelett, hogy miként meneküljön a szégyentől, sok esetben a romlástól. Az állam a maga hivatalnokairól gondoskodni akar. A vasutasok érdekeit előmozdítandó uj meg uj bankalakulások vannak. A me­gyei és városi tisztviselők adósságainak konvertálására pár milliót irányoztak elő és folyik a tanácskozás az összes állami hivatalnokok, nemkülönben a katonatisztek tehermentesítése érdekében. A gazda, iparos, kereskedő és magán- tisztisztviselö magára van utalva azzal a szomorú vigasszal: „segíts magadon az Isten is megsegít,“ A legrégibb időben rájöttek az em­berek, hogy érdekeiket csak úgy tudják eredménnyel megvédeni, ha a szétforgá­csolt erők egygyó tömörülnek és a kölcsö­nös előmozdításra — közös cél érdeké­ben — minél többen szövetkeznek. Amit egy ember elérni nem képes, amire gyön­ge, mert hiányzik nála a szükséges erők tulajdona, azt könnyen megvalósíthatja és teremtő erővé tudja alkotni az emberek szövetsége. E tétel igazságát a mindannapi életben gyakran látjuk. A szociális küz­delmek a tömeg szolidaritásában eredmé­nyeznek győzelmet, a szervezettség, az embereket Összekötő kapocs, az élet örökös harcának egyetlen biztos fegyvere, a közös előnyök kivivására. Miért várja sok száz ember összetett kézzel, mig a zálogházba vándorol min­dene, vagy mig megszólal a, kegyetlen nóta: „ki ad többet érte“ ? fogjanak össze és támogassák azokat az intézményeket ahol minden becsületes ember érdeke ki­elégítést talál — vagyoni helyzetének megerőltetése nélkül. Az állam tisztában volt ezen kérdés nagy horderejével midőn a központi hitel­szövetkezetet megteremtette és általában módot és alkalmat adott kedvezmények által szövetkezetek alapítására. A központi hitelszövetkezet, bár üdvös tevékenységet fejt ki, nem képes hivatása magaslatán maradni, ez szervezeti hibája, mert kon­zervatív, vidéki alapításai annyira aláren­delt közegek és kezük olyannyira meg van kötve, hogy nem képesek a fokozódó és jogos igényeket kielégíteni. Ebben leli magyarázatát, hogy a központi hitelszövet­kezet vidéki „tagjai“ elenyészően kicsinyek azokhoz a hitelszövetkezetekhez képest, amelyek önállóan működnek az ország minden részében, saját sorsukat intézve. Ezek a szövetkezetek a kölcsönösség alap­ján jönnek létre, korlátlan számú tagokkal és a közös érdekek előmozdítása a eéljuk. A fokozódott haladás természetes fo- lyamánya a szövetkezeti eszme gyors ter­jedése és minél előbbre jutunk önmagunk jóvoltának biztosításában, annál inkább belátjuk, hogy a szövetkezés a leghelye­sebb mód az egyéni érdekek jogos kielé­gítésére. Mert a szövetkezeti haszon nem egyeseké, hanem mindenkié — kivétel nélkül, ki a legcsekélyebb érdekeltséggel részt vesz abban. Ezen az alapon ma száz­ezrek osztódnak meg azok között, kik régente mindig csak a terheket viselték, mig az előny, a haszon másoké volt. A mai közgazdasági viszonyok köze­pette, hol mindenütt a tőke uralkodik és mindent magához ragad, a kis ember csak Úgy tud boldogulni, ha szövetkezik, egye­sül, erős, szerves szövetséget alkot és akkor Berey Éva házassága Irta: Ady Endre. Folytatás. Berey Éva nem volt se szenvedélyes, se mánikus leány, de amit egyszer végig­gondolt, ahoz hü maradt. Gyönyörű le­hetősége volt a legjobb házasságra s elkez­dett egész asszonyi okosságával számadást csinálni. Most ő Nagy Színház primadonnája, igen becses pers^óna, nagy fizetéssel. Még az ellenségei sem hiszik idősebbnek, huszon­hét évesnél s ez nagy dolog. Bizonyos kö­rökben fanatikusan harcolnak amellett, hogy ö igazi úri leány, érintetlen s megközelíthe­tetlen. Most, vagy soha, most vissza lehetne menekülni régi gyermekéletének kijelölt ki­kötőjébe, a házasságba. És Berey Éva sorra vette azokat, akik komoly férj-jelöltek s akik­től ő maga sem idegenkedik. Örkény, a nagy színész, talán jobban ismerte az Éva múlt­ját, jobban emlékezett reá, mint maga Éva. Nem, ilyen emberrel, pláne színészei, nem lehet komoly házasságot kötni. Hochberg a gazdag ügyvéd, aki körmönfont eszű gazem­bereket mentett meg a börtöntől körmönfont ésszel, a legáhitatosabban azt hitte, hogy Éva fehérebb a liliomnál. Az agyonhajszolt ügyvéd, aki igazi úri leányt nem is ismert, fáradt optimizmussal készpénznek vette amit a Berey-gárda lelkes ifjaitól hallott. íme egy leány, pádon is. Ez az ö kijelölt, meg­váltó angyala s Hochberg éppen hússzor kérte meg már az Éva kezét. Éva tűnődött, de hamar megállapította, hogy ehez a Hochberghez sem szabad nőül mennie. Már ismerte az efajtáju embert, aki, ha utólag megtud valamit, úgy viselkedik, mint egy részeg harambasa. Nem kívánt ál- fehér színnel férjhez menni, mint ahogy egyáltalában nem kívánta, hogy az ö életét nagyon ismerjék. Ő csak egyszerűen s lehe­tőleg nagy lelki fölindulások fizetsége nélkül, kényelmesen, feleség akart lenni. Maradt az utolsó, a harmadik, komoly jelölt, egy el- magyarosodott, ötven esztendős, bánáti gö­rög. Bizonyos Doxeris magyar milliomos, nagylelkű ember, akinek szent hite volt hogy Berey Éva mindenkit boldoggá tett, akinek volt pénze. Ezt Évának is megmodotta sok­szor, fájdalom és szemrehányás nélkül és Éva fásultabb, vagy okosabb volt, mintsem fölvilágosítsa a görögöt. Az Éva tömprengései Doxeris urnái pihentek meg: ez az ember az, aki öt rosz- szabbnak hiszi, mint amilyen. S két nap múlva mikor Doxeris megint, talán már megszokásból, megkérte az Éva kezét, Éva igent mondott, Éva — mondottuk — aránylag okos s a színpad által kiművelt ösztönü nő volt. Tudta, hogy az ö családi boldogsága attól függ, tudta, hogy Doxeris ur többet tudjon mindig az ő múltjából, mint mennyi volt. Doxeris ur például megkérdezte házas­ságuk harmadik hónapjában kissé váratlan dühvei Berey Évát: Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszün­teti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomagolást. F. IfofifíK3£>H-]La Roche &. C®. Basel (Svájc) „Roche“ Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárak­ban. — Ara Ovegenkist 4.-- korona. ■asjsia

Next

/
Oldalképek
Tartalom