Szamos, 1909. június (41. évfolyam, 123-145. szám)

1909-06-09 / 129. szám

FOLITMAI I1PILAP.

Előfizetési díj'

Melyben: egy évre 12 K, félévre 6 K. Ve évre 3 K. 1 hóra 1 K.

Szerkesztőség .... Kiadóhivatal : ■íákóozl-ntozis 5.sár. Tetafon: 107.

Készpénzfiteié*

HIRDETÉSEK:

mellett a legjutányosabb árban közöltéinek

Vidéken i , 16 0 „ 8 ,,,,,, 4 ,,,,,, 2 M |

Egy szám ára 4 fillér. |

Mindennemű dijak Szatmároc a lapkiadó- I hivatalában fizetendők.

Az apró

NyiMtér söre 20 fillér.

rdptésf-k között minden s-ó A fiilé'

Andrássy a királynál.

Halmi János pénze. Görög Sándor nyilatkozik,

Vizbefult kis lány.

A vasárnapi népgyülés.

Ez volt az első eset Magyarországon, hogy egy többségi párt országos népgyülést hivott össze, hogy propagandát csináljon az elveiben foglalt nemzeti ügyekért. Az a népgyülés, bármilyen impozáns volt is, legjobban jellemzi és legélesebben világítja meg a viszás helyzetet, amely most uralkodik. A párt, amely a képviselőházban többségben van, melynek állásfoglalása és akarata tehát eddig mindig törvény volt, kénytelen a kisebbségi eszközökhöz fordulni, hogy nyomatékot adjon akaratának. Vájjon lesz-e hatása ennek a népgyülésnek Bécsben, változtat-e a

furcsa és kuszáit helyzeten, az a jövő titka.

Mint a népgyülés lefolyásában legkiemelkedőbb s legjellemzőbb részt, leközöljük a nagygyűlés elé terjesztett határozati javaslatot, mely igy szól:

A Budapesten 1900. évi junius 6-án tartott országos függetlenségi nagygyűlés kimondja: 1. Feltétlenül ragaszkodunk ahoz, hogy az ország világos joga és törvénye szerint az önáhó magyar nemzeti bank 1911. január 1-én felállittassék. 2. rendületlen bizalommal viseltetünk az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt iránt és elvárjuk a párttól, mely a nemzet túlnyomó többségét képviseli, hogy megalkuvást nem ismerő erélylyel és lankadatlan buzgósággal tartson ki továbbra is gazdasági önállóságunk eme első lépcsőfokának kivívásában. 3. Hálás köszönettel és elismeréssel adózunk pártunk nagynevű vezére Kossuth Ferencz és a párt, vezéríérfiai iránt.

Érdekes momentum még a nagy- gyües lefolyásában Kossuth Ferencz beszéde.

Az egybegyűltek ugyanis a gyűlés befejezése után Kossuth Ferencz lakása elé vonultak, ahol a miniszter a következő beszédet intézte a gyülekezethez:

— Tisztelt barátaim! Az önök megjelenését köszönöm és úgy tekintem, mint szeretetüknek és bizalmuknak megnyilvánulását. Hálás vagyok a szeretetért mert a szeretetben nagy erő rejlik, a melylyel csodákat lehet mivelni és számitok az önök bizalmára, mert lelkem azt sugalja, hogy ezt megérdemeltem. (Éljenzés.) Kövessen is az önök bizalma az én nehéz munkámban, mert tudom, hogy az igaz utón járok, az ország igaz érdekeiért fáradozom. Az ut nehéz tövisekkel van telve, de azért haladjunk rajta magyarok, elszántan! Az ut nehézségeiről és egyáltalán a helyzetről megnyilatkozást ne várjanak. Én lemondott miniszter vagyok. (Éljen Kossuth !) Azért mondtam le, mert az önálló nemzeti

Kezdett congré miljő és futó hozzávalókkal csak 2 K. UNGER kézimunka Ugyanaz készen himezve csak ................ 3 K 50 f. üzletében.

ms

smi

A kollégium Don Quijoiéja.

(Folytatás.)

Irta: LacxTeó Géxa.

— Te gondolod, hogy a középkor ...

— Hagyj beszélnem! Mindig kellett a műveltségnek ilyen idegen alap, ilyen csodaforrás. Ilyen volt minden nemzetnek mindenkor. Renaissance, romantizmus és a többi, csak az általam említett lényeg egy egy megnyilatkozását födő név. Nekünk most a francia középkort kell mintául vennünk. Röhögnél, ha okát adnám ... Ne is kívánd.

— De mégis, no . . .

— Ennyit mondok, többet nem: ha a szellemi élet egy ideig egy irányban haladt, az elhanyagolt irányok közül valamelyik, amelyikre épen szükség van, bizseregni kezd a háttérben. Ekkor a kutató tudat előtt feltűnik egy minta, egy kor, egy mü, egy ember, aki inkarnációja a bizsergő irány legkifejlettebb formájának. A tudat most vagy

közvetve vagy közvetlenül a fölbukkant ideál felé hajtja az eddig tanácstalanul felbizser- gett irányát lelkének. így jönnek divatba elfelejtett korok, müvek, igy támad a sokféle renaissance.

— S minden ilyen renaissance egy bizonyos műveltségi irányban haladó ember- csoport utjának egy-egy fordulása, ami uj horizonokra fordítja a szemet . . . Értem.

— Látod, vén filiszter, érted, amit mondok; az enyém vagy.

— Tehát azt gondolod, hogy középkor.. ■

— Ne rohanj úgy. Nincs semmi elegancia az eszetek járásában. Nem tudjátok az izgató regény sorait egyiket a másik után rakni, hanem egyenesen a végire lovagoltok, mert titeket csak az érdekel, hogy Alisé d’Avigorre-t Eli érion d’Argilée vagy Jerzual d’Urmonde fogja-e a nászterembe vezetni ?

•— Nem vagyok szélmalom! Ne rohanj nekem.

Barátomat dühre fakasztotta a kollégiumi gúnynevére vonatkozó célzás.

— Ne vigyorogj. Ha tudnátok, hogy mennyire megtisztel a Don Quijote név, hát sose hívnátok igy. Szeretem azt az embert, és mindég fog fájni nekem az a nevetés, ami elsőnek hangzott fel a nemes-nyomo- ruságos lovagon.

— Nem bántlak többet. Hallgatlak.

— Egy délután, az őszszel, a Dadi szobájában egy mosdótál körül ültünk vagy négyen és a karonként fogyasztott görögdinnye magjait beleköpködve beszélgettünk. Azaz én hallgattam, ők beszéltek könyvekről, Írókról. Itt jutott először eszembe az ó-francia dolog. Amind néztem magunkat, hogy esszük sietve, titokban, anesztétikusan a köpönyeg alatt becsempészett dinnyét, eszembe jutott Villon és a „franche repue'-k az a sok, lopott holmiból előállított lakoma, amit a Grosse Margot csavargó vendége többször megénekelt. Aztán elkezdtem rokonságot látni közte és köztem. Másra tereRÓth Simon nagyválasztéku cipóraktárát

ajánlj»!?: a t. VeVííKMifosfylicK, mint legolcsóbb bevásárlási forrást.

Közvetlen a „Pannónia" szálloda mellett. — Szamár és vidéke legnagyobb ezipöraktára.

Megérkeztek a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi schevraux és box bőrből készült legújabb

divatu fekete és barna szinü úri-, női- és gyermek-eipők.