Szamos, 1909. április (41. évfolyam, 74-98. szám)

1909-04-14 / 84. szám

2-ik oldal.

aS % áMOH

(1909. áprü. 1,4) S-l- *’’■&&

Közel egy esztendőn át folyton azt hangoztatták velünk szemben, hogy többségnek kötelességei vannak, át kell vennie a kormányzást, ámde a kisebbségnek is vannak kötelességei : ellenőriznie kell a kormányzást. Fokozott kötelességük ez azoknak, akik évtizedeken át a hatalomnak kiélvezték minden politikai előnyét; erkölcsi kötelességük tehát, hogy részt vegyenek a nemzet munkájában akkor is, amikor az pusztán áldozatok hozatalával jár.

A függetlenségi pártnak, amikor kormányzásra jutott, kötelessége volt, hogy politikáját a lehetőségekhez idomítsa, addig a határig, amig prog- rammjával, elveivel és elvei megvalósításának lehetőségével összeütközésbe nem jön. Vagy tessék tehát belépni a függetlenségi pártba és ennek törekvéseivel összhangban érvényesíteni a.szabadelvüség eszméjét, vagy tessék elfoglalni helyüket az ellenzéken. A függetlenségi párt évtizedeken át teljesítette azt a hivatását, hogy a mindenkori kormányokat a szabad- elvüség irányában való előhaladásra ösztönözte. Ez a kötelesség Teljesítés várt a szabadelvüpártra is, mint kisebbségi pártra. Duzzogva félrevonulni ez nem férfias dolog. Aki pedig arra számit, hogy hadd romoljanak meg a közélet viszonyai, az ő szerepe majd csak a 'romlás után kezdődik, az csak a személyes hatalomra tör és elveit sohasem szerette igazán. Az ilyen ember lehet jó diplomata, de nem jó hazafi. (Zajos tetszés és helyeslés.)

Ám, t. barátaim, nem szándó kom szemet hunyni önmagunk hibái elől sem. Megválthatjuk egész őszintén, hogy amikor hatalomra jutottunk, egy kissé elfogott bennünket a hatalom mámora, ügy viselkedtünk, mint akik már mindent elértek, holott csak olyan helyzetbe jutottunk, melyből kedvezőbb feltételek mellett vívhattuk meg a további küzdelmet. Hasonlatosak voltunk ahhoz az emberhez, aki váratlan örökséghez jut Azzal kezdi, hogy előbb lenézi azokat, akik a szegénységben szomszédai voltak, — igy tettünk a munkásokkal és a politikailag jogosulatlanokkal. Azután kissé pöffeszkedik a régi urakkal szemben, — így tettünk a szabadelvű párttal. Végül azon töp- renkedik, hogy miért kell neki megosztani az örökségét másokkal, és perbe száll az osztályos társakkal így tettünk az alkotmány párttal. Pedig ón jól emlékszem arra a szigetvári ostromra, amely az alkotmány- ellenes uralom alatt folyt. Sok „Zrínyi Miklós“-t látok, aki ma igen hangos, de akkor óvatosan visszavonult — várőrsógre és biztonságba helyezte a kincseit. De Andrássy Gyula akkor is a küzdők ólén volt; habozás nélkül vitte magával harczba az udvari kegynek minden kincsét. Erre nálunk nem szokás emlékezni, de ‘magyar embernek erről megfeledkezni talán mégsem egészen illő dolog. (Úgy van ! Úgy van!)

így történt, hogy most, három óv eltelte után, daczára a nemzet érdekében tett nagyjelentőségű törvény- alkotásainknak, olyan politikai helyzet állott elő, hogy a néppárttal való szövetkezésünk folytán kiújultak a felekezeti ellentétek és aggodalmak;

a nemzetiségiekkel feszültebb a viszony, mint valaha; Horvátországgal teljesen felbomlott a béke; a szo- cziálistákkal úgy állunk szemben, mint halálos ellenségek; a volt sza- badelvüpárttal nem kerestük és nem találtuk meg az érintkező pontokat; a koaliczió többi pártjaival pedig —■ farkasszemet nézünk. És ebben a helyzetben szakadt ránk — a bank- kérdés.

A bankkérdés.

T. barátaim! A függetlenségi pártnak régi programmja az önálló bank; Minden függetlenségi embernek kötelessége, hogy e programm-pont megvalósítására törekedjék. Pártunknak ez a törekvése idézte föl azt a szemrehányást, hogy mi a bankkérdést csak politikai kérdésnek, sőt pusztán csak politikai jelszónak tekintjük. Hát, t. barátaim, ón két év óta ismételten hangoztattam Önök előtt, hogy az önálló bank kérdése gazdasági és pénzügyi, de egyszersmind politikai kérdés is. Politikai kérdéssé azonban nem mi, vagy legalább főképpen nem mi tettük, azzá tették azt az osztrák körök, ahol az önálló bankra való minden törekvésünkkel szemben évtizedek óta és most megismételten azt az ellenvetést szegzik, hogy ez az Ausztriával való politikai közösségnek lazítására vezet. Sőt bekapcsolták ezt a kérdést a hadügyi kérdésekbe is, azt mondván, hogy a hadviselés szempontjából épp úgy van szükség katonákra, mint szilárd pénz- viszonyokra. Éz igaz is, de hasonló címen a közegészségügyet és a testi nevelést is közös ügygyé lehetne tenni. Látni való ebből, hogy a kérdést részben saját természete teszi politikaivá, részben Ausztriában élezték ki azzá.

A másik és szinte közkeletű ellenvetés, hogy mi az oka hál annak' hogy az összes gyakorlati szakemberek hosszú idők óta mindig az önálló bank ellen és a közös bank szabadalmának fentartáse mellett foglaltak állást.

Kérem, ne ijessze meg önöket ez az ellenvetés sem. Azok a gyakorlati szakemberek évtizedek óta olyan pénzügyi viszonyok között működnek, amelyeket a közös bank teremtett meg. Ebben a pénzügyi helyzetben ők már teljes biztonsággal eligazodnak; kitanulták annak nemcsak nyílt dolgait, hanem összes rej- tekeit is és hogy úgy mondjam: megszerezték már a benne való teljes kézügyességet. Semmi esetben sem áll tehát érdekükben a kitanult és jól kiismert viszonyoknak megboly- gatása. Önök t. barátaim például teljes biztonsággal eligazodnak a saját házukban akár éjjel is. De próbáljanak csak lényegtelen átalakítást is eszközölni teszem fel uj lópcsőzetet elhelyezni és megtörténhelik, hogy nappal is megtalálnak benne botlani. Sőt ha szobájukban pusztán a bútorok elrendezését változtatják meg, az alkonyat óráiban könnyen belójök botlanak, holott azelőtt behunyt szemmel is biztosan igazodtak el közöttük. Már pedig a pénzügyi viszonyoknak egén is nem egyszer van alkonyat, érthető tehát, hogy a pénzügyi emberek irtóznak a megszokott állapotok változtatásától — habár a

változtatás végeredményében üdvös- ujitásnak mutatkozik is. (Elénk tetszés és helyeslés.) Méltóztassanak elhinni, — a történelem tanúskodik mellettem —- a nagy politikai, köz- gazdasági és társadalmi újítók még sohasem kerültek ki a bankárok köz- zül. (Úgy van! Úgy van!)

Felhozzák még ellenvetésül azt is, hogy az önálló banknak megvalósítása áldozatokkal van egybekötve. Mi okunk van tehát arra, kérdik, hogy amikor a közös bank lényegében kifogástalanul teljesiti hivatását, a nemzetre újabb áldozatokat rójjunk. Azt tudom, hogy nagy közgazdasági és pénzügyi intézkedéseknek kihatását számszerűen aprólékos részletekig előre kiszámítani nem lehet. A pénzügyi téren az ország első tekintélyének egyike, aki különösen a bank- kérdéssel évtizedeken át foglalkozott, Ilertzku Tivadar például nem rég is azt bizonyította, hogy önálló bank esetén a kamatláb nem emelkedni, hanem csökkenni fog. Ha mi a bankot megfelelő tőkével látjuk el, ha hozzávesszük azt az arany-készletet, amely nekünk szétválasztás esetén a törvény szerint a közös banktól jár, úgy szerinte a kettővel együttvéve a magyar hiteligényeket sokkal jobban és olcsóbban leszünk képesek kielégíteni, mint azt eddig a közös bank tette. Egyik képviselőtársam viszont, aki e kérdéseknek szintén alapos ismerője, Eber Antal, kiszámította, hogy a legrosszabb esetben is, az e címen bekövetkezhető áldozat, ha jól emlékszem évenként 12—14 millió koronát tehet. A nézetek tehát szemmel láthatóan eltérők, de olyan pénzügyi szaktudós még nem volt, aki azt állította és állíthatta volna, hogy e címen súlyos és elviselhetetlen áldozatok hárulnának az országra. Már pedig, amikor esetleges áldozatok hozataláról van szó, nem csupán az áldozatnak pillanatnyi nagyságát kell figyelembe venni, hanem annak a jövőre való kihatását is. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Mindnyájan t. polgártársaim neveltetetjük a gyermekeinket, áldozunk érettök és nem abban a tudatban, hogy a ránk súlyosan nehezedő kiadás .holnap, holnap után, vagy egy év múltán is már meg fog térülni, hanem tudjuk, hogy ez csak hosszú évek után következhetik be, a gyermeknek ifjúvá serdülésekor és férfivá való fejlődésében. De azért ezeket a kiadásokat senki sem tartja fölöslegeseknek. Sohasem hallottam, t. uraim, hogy egy anya ne választotta volna el az anya-tejtől a gyermekét csak azért, mert ez pillanatnyilag a gyermek szervezetére rázkódtatással jár; hanem teszi ezt azért, mert tudtában hogy erre a gyermek önállóvá, erőssé válósá szempontjából van szükség. Már pedig az állam is élő, fejlődésnek — vagy hanyatlásnak — alávetett szervezet áldozataink meghozatalánál tehát nemcsak azok pillanatnyi súlyát kell figyelembe venni, hanem azt a hatást, amelyet azok a fejlődés szempontjából jelentenek. (Zajos tetszés és helyeslés.)

De nem hunyok szemet azon nehézségek elől sem, amelyek a kérdést eltorlaszolják. A politikai nehézség abban áll, hogy minden ilyen az

osztrák érdekeket is érintő kérdés: hatalmi kérdés, jórészt az erőmérkő- zósnek és küzdelmünk szívósságának a dolga, amelynek halálos sebe az ország belső szakadozottsága és meg- hasonlása. Ezen segíteni a magunk dolga.

A másik, pénzügyi jellegű nehézségnek elhárítása nem mindig áll egészen a mi hatalmunkban. A pénzügyi nehézség normális körülmények között abban az aggodalomban áll, hogy a külföld bizalma átmenetileg megcsökken a magyar értékek iránt, és azokat nagyobb mértékben dobják vissza, ami az ár.olyamok csökkenésében és — egyéb bajokon kívül, amelyeknek részletezésébe most nem bocsátkozhatom — a nemzeti vagyonnak csökkentésében áll.

Jól tudjuk, t. polgártársaim, hogy eféle pénzügyi válságok, sajnos máskor is előfordulnak, könnyebben vagy erősebben söprik a nemzeti életnek felületét és ellenértéket sem hoznak magukkal; mig most tudjuk, hogy az ellenórték egy kulcs, mely a gazdasági önállóság kapujának egyik zárát nyitja.

Meggyőződésem különben, hogy ezeket a nehézségeket teljes mértékben leküzdhetjük gondos, előrelátó pópzügyi politikával és különösen azzal, hogy a létesítendő bankot erős alapokra helyezzük, hogy annak megbízhatósága iránt sehol jogos aggodalmak ne keletkezhessenek.

Természetes azonban, hogy ez a pénzügyi nehézség súlyosbodik akkor, mikor nem csupán arról van szó, hogy eddig elhelyezett értékpapírjaink árfolyamát biztosítsuk, hanem arról is, hogy uj hitel igényekkel kell a piacra lépnünk. Ez a helyzet ma, amikor azokat a száz milliókat, amelyeket a csak a napokkal ezelőtt lezárt hadi készülődésekre fordítottunk, uj hitelműveletek utján szükséges pótolnunk. A helyzetnek ez a fokozott nehézsége fokozott előrelátásra is _ int és arra kötelez, hogy mindaddig* mig a tárgyalások teljesen lezárva nincsenek, a türelemnek, de egyszersmint a teljes bizalomnak alapján kell allanunk pártunk elnökének és vezérének, Kossuth Ferencinek személye iránt. (Zajos éljenzés és helyeslés.) Ez az oka annak, hogy bármilyen lelkem- bői fakadó meggyőződéssel vagyok hive a bank-önállóságnak, nem helyeselhetem mindenben azt a taktikát, amelyet legtisztább hazafias aggodalomból ugyan, de nem egészen helyes érzékkel választottak egyesek a függetlenségi párton. A bankbizottság még a tárgyalások folyamán hozta meg ismert határozatát, amelyről jól tudjuk, hogy egyhangúsága csak úgy volt elérhető, hogy a másik két pártnak tagjai a szavazás elől kivonultak.

Nem látom be mi szükség volt e szakadozottságnakföltárására Ausztria előtt, holott tárgyalásaink a pártok egyetértésének alapján indultak meg. De más nehézségeket is idézett elő ez a megatartás. Kossuth Ferencz csak akkor léphet fel az illetékes tényezők előtt döntő sulylyal, ha tudják azt, hogy mögötte áll az egész függetlenségi párt és az egész nemzet, az illetékes tényezőknek tud- niok kell, hogy a függetlenségi párt bontatlanul áll Kossuth Ferencz meI/ óttáF legjobbat és legolcsóbban Q jCP TvF LA Q Á. NI 1PI H O kávékereskedőnél

XkctVGL beszerezhetünk “isj J3 lu, ÍN a\. ö A IN U U A Szatinar, Kazinezy-utca 16 sz.

„Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, villany erővel pörkölve.

Ritka szép látványosság!

ÄC7tr^irkhar TÁKiác üveg és porczelián kereskedő újonnan berende1 UUIdb zett hatalmas villamos világítási osztálya.

mely dúsan fel Van szerelve különféle modern villamos csillárokkal és villamos kellékekkel. Legpazarabb kiállítás. Az árak minden versennyel szemben meglepő olcsók. Vétel szándék nélkül is bármikor megtekinthető.