Szamos, 1909. április (41. évfolyam, 74-98. szám)
1909-04-14 / 84. szám
84, saám. (1909. ápril. 14.) SZAMOS 3-ik oldal, gett és egységesen, vele megy addig a határig, amig ő azt szükségesnek látja és vele együtt fog visszavonulni, amikor ő arra a jelszót kiadja. Amint azonban azt a látszatot keltjük föl, hogy a vezetés kisiklott Kossuth Ferencz kezéből, csökkentjük föllépésének jelentőségét és vetélkedésünkkel magunk tesszük koczkára az, elérhető sikereket és előnyöket. (Élénk éljenzés, helyeslés és taps.) Elvégre nem vagyunk már gyermekek és Kossuth Ferencz nem báb, hogy minden pillanatban fel- töredezzük és a bizalmatlansággal határos kíváncsisággal kutassuk, mi van benne. Semmi kényszer nincs arra, hogy ha olyan megoldást kínálnak, amely meg nem felelő, azt elfogadjuk. Ha az a megoldás, amelyet Kossuth Ferencz hoz — és csak ő képes hozni, — olyan lesz, amelyet a függetlenségi eszmével összhangba lehet hozni, akkor elfogadjuk, ha olyan megoldást kínálnak, amely ezzel meg nem egyeztethető, visszautasítjuk. (Egy hang: Mint a kvótaemelésnél 1) Ha a közbeszóló a kvótát emlegeti, teljes joggal hivatkozom arra, hogy akkor épen úgy mint most olyan időben nyilatkoztam, amikor a nehézségek föltorlódtak és nem vártam be azt a kényelmes időpontot, amikor a teljesen kész helyzethez lehet alkalmazkodni. A kvótának emelését nyíltan vállaltam akkor is vállalom felelősségét ma is. Kiszámíthatatlan a romlás, amely az akkori viszonyok között Magyarországon bekövetkezett volna, ha teljes közgazdasági bomlásnak engedjük át az országot. Minden képviselőt kiseprüztek volna egy óv múltán a választókerületéből, aki lelkiismeretóvel összeegyeztethe- tőnek tartotta volna azt, hogy — száz és százezer egzistenciát dtbjon oda a gazdasági bizonytalanság veszedelmének és hosszú időkre megbénítsa ebben az országban a gazdasági fejlődésnek lehetőségét. (Zajos éljenzés és helyeslés.) Akinek nincs ahhoz bátorsága, hogy az áldozatok meghozatalának szükségét is nyíltan és becsületesen bevallja, az ne legyen képviselő, mert a bizalmat és megbízatást nem érdemli meg. Aki pedig belátja annak a szükségét, merje azt hangoztatni és megokolni is nyíltan és őszintén, ne liajhássza csak a pillanatnyi népszerűséget, hanem álljon meg a választói előtt rendületlenül, és mondja meg: Áldozat amit igényelnek tőlünk, de meg kell tennünk, mert ez a nemzet érdeke, szükség van rá, nem szabad másként tesmünk ! (Zajos éljenzés és tetszés.) A választói jog. T. polgártársaim! (Halljuk! Halljuk!) A politikai helyzet visszáságaihoz tartozik az, hogy a bankkórdéssel nálunk csudálatosán összekapcsolódott a választói jognak kérdése is. Nem olvastam még könyvet, soha sem hallottam még olyan gya korlati államfórfiut, aki azt mondotta volna, hogy a bank ügyének és a választói jog'kérdésének egymással valamelyes logikai összeköttetése van. Á csoda mégis megtörtént. Én, t. polgártársaim, már régebben, amikor a pluralitásnak gondolata először jött szóba, már kifejeztem, hogy a választói jog problémájának ezt a megoldását aggodalmasnak tartom, őszintén megvallom, hogy ezek az aggodalmaim ma sem oszlottak el. Tudjuk, hogy 1848. óta, amióta az addig jogosulatlan néptömegek felszabadultak és az alkotmány sáncaiba vétettek, a politikai jogok kiterjesztésének terén mi sem történt. A gyűrűk, amelyek a jogot nem élvezőket körül szorítják, ma is olyan szükek amilyenek 60 esztendővel ezelőtt voltak. Hogy a fejlődéssel ezen a téren is számolnunk kell, gondolom, nem lehet vitás. A fejlődés helyesen csak a 48-as alkotások szellemében történhetik. A 48-as jog fejlődés megszüntette a rendiséget és lerombolta a közjogi kiváltságokat. Nem zárkózhatunk tehát el a benyomás elől, hogy egyik embernek több politikai joggal tehát kiváltságokkal való felruházása a 48-as szellemmel szemben bizonyos mértékű visszafejlődés. Az állam amikor ilyen módon az egyik kezével jogokat ad a jogosulatlanoknak, a másik kezével az adott jogoknak egy részét elveszi, mert hiszen az eddigi osztályoknak nagy részét kettős, sőt hármas szavazattal ruházza fel. A választói törvényjavaslat helyesen hivatkozik arra, hogy a választói jog kiterjesztésének nagy nevelő hatása van a népre. Ezt,' t. uraim, teljes mértékben vallom én is. De kérdés bekövetkezhetik-e ez a többes szavazati jog mellett! Amikor a választók, látják, hogy számbeli többségük dacára nem érvényesülhetnek, mert a többes szavazatok rájuk nehezednek, vagy közömbösek lesznek az alkotmány iránt, amely megadja nekik a jogot annak ereje nélkül, vagy megtelik a lelkök keserű seggel és gyülölsóggel az ilyen alkotmányos rend ellen. Egy további aggodalmam a többes szavazati joggal szemben a kormányhatalomtól való az a nagy függés, melyet a nyilvánossággal kombinált pluralitás képvisel. Teljes mértékben méltányolom a veszedelmet, amely akkor áll elő, ha a nemzetnek életében nem azok vezetnek, akiknél a hozzáértés meg van. De nőm kisebb a veszedelem, ha túlsúlyt biztosítunk azoknak, akiket szavazati joguk gyakorlásában érdekkörök tartanak fogva, vagy hatalmi nyomás terel el meggyőződésüktől. Ha tehát megadjuk az intelligenciának az őt tanulóságánál fogva megillető túlsúlyt, gondoskodnunk kell arról az ellensúlyról is, hogy a több jogot ő teljes szabadsággal, tehát teljes egyéni függetlenséggel gyakorolhassa. Ezért tartom azt minimális kívánalomnak, hogy töröltessék a javaslatból legalább a hármas szavazat joga, amely kiélesitett, túlfokozott megkülönböztetésnek nincs helye; kombi- náltassék a választói jog gyakorlása a titkos választással olyképpen, hogy hozzuk azt be legalább a többes szavazatra jogosítottaknál, esetleg — úgy mint három évvel ezelőtt önöknek kifejtettem — a városokban; végül szükségesnek tartom, hogy a városok képviselő-küldési joga szaporittassék, mert a magyarságnak és intelligen- cziának túlsúlyát igy biztosíthatjuk a legtermészetesebb módon. Nemzetiségi kérdés. A választói jog dolgába játszik bele a nemzetiségi kérdés is. Tudjuk — és az a jelentékeny államférfiu, aki a választói jogról szóló törvény- javaslatot tervezte, bizonyosan tiszta ban van azzal, hogy a nemzetiségi kérdést a választási törvény kereteiben megoldani nem lehet. Lehetetlen helyzet az, hogy mi Magyarország lakosságának körülbelül a felével ellenségeskedésben, ’vagy állandóan elhidegült viszonyban éljünk. Évszázados az az osztrák taktika, hogy Magyarországnak vagy darálni kell az osztrák törekvések e tt és akkor kényre-kedvre kiszolgáltatják neki a nemzetiségeket, de alat- tomban szítják azok elégedetlenségét, — vagy sarkára, áll Magyarország jogai kivívásában és akkor egyszerre teljes erejében mellének szegzik a nemzetiségi kérdést. Szinte képtelen dolog, hogy ennek az átlátszó cselszövésnek hálóját évszázadok óta nem vagyunk képesek meglátni és nem akarjuk megtalálni a kibontakozást, amely önmagától kínálkozik. Magyarországon mindenki számára, aki hive a magyar állam-eszmének, egyformán kell biztosítani a jogot az ő politikai, társadalmi és gazdasági érvényesülésére nem csak a törvényben, hanem az életben is. A betü- igazságok a legrutabb hazugságok, ha nincs meg az akarat arra, hogy azokat a valóságba is átvigyük. De ha az élet valóra váltja a törvény eszményét, ha mindenki, aki hü a magyar állameszméhez, egyaránt és egyenlő feltételek mellett megtalálhatja a maga boldogulását, akkor a külön nemzetiségi alakulásnak, leghatalmasabb indítékai elesnek. És ha akadnak izgatok, akik akár fanatizmusból, akár önző érdekből a nemzetiségeket hálójukba akarják keríteni, látni fogják, hogy lelkiismeretlen munkájuknak előfeltételeit vesztették el. Ámde a nemzetiségeknek is meg keli órteniök, hogy a történelem évszázados tanulsága szerint őket Magyarország ellen mindig felizgatták, de az utolsó percben mindig kijátszottak és Ausztria mindig az ő bőrükön kötötte meg velünk a bókét. A nemzetisóógekkel való béke annál fontosabb hazánk sorsára, mert Ausztriában ép úgy, mint hadiárainkon egy szláv alakulásnak törekvéseit látjuk és nem tudjuk, nem következ- hetik be olyan jövendő, amelynél ezek a törekvések igen előkelő helyről fognak támogatásra találni. (Zajos éljenzés és helyeslés.) T. uraim! Amint látják, oda térek vissza, ahonnan kiindultam. A függetlenségi pártnak, de Magyarországnak jövője is attól függ, el vagyunk é határozva arra, hogy egy expansiv természetű demokratikus és szabadelvű politika talajára lépünk, és ekként a magyar állameszmóhez igyekszünk csatolni az országnak minden lakását, vagy egy exkluzív természetű szűkítő konzervatív politikát akarunk-e folytatni, amelyre rá- hamisitjuk a Kossuth Lajos nevét. Mi nem vallhatunk egy olyan politikát, hogy akkor, mikor a múltban megszüntettük a közjogi kiváltságokat, ugyanezeket az előjogokat akár a közélet, akár a társadalom, akár a gazdasági élet terén újból feltámasz- szuk és változott alakban merevítsük meg. Az ilyen politika nem függetlenségi politika, nem is Deák-párti politika, mert ez. nem magyar politika. A bankkórdés nagy fontosságú, de mégis csak egyetlen kérdés. Természete szerint hamar fölemésztődik, nem merítheti ki tehát egymagában egy jövend! politikának tartalmát. Lehet, hogy uj pártalakulások küszöbén állunk. Ebben az uj alakulásban ott lesz a helyem, ahol a függetlenségi eszmének a demokratikus szabad- elvüsóggel való teljes egyesülését látom. Ehhez az álláspontomhoz kérem az Önök bizalmát, úgy, mint amiként azzal Önök engem eddigelé megtiszteltek. (Hosszas éljenzés és taps.) TÁVIRATOK — Saját tudósítónktól. — A király köszöneté Vilmos császárnak. Berlin, ápr 13. Ferenc József király Vilmos császárhoz sajátkezű levelet intézett, melyben megelégedését fejezte ki a fölött, hogy a béke fenntartásában közreműködött s hálásan meg köszönte a válság alatt nyújtott támogatását. Miniszterek tanácskozása. Budapest, árpil. 13. Kossuth Ferenc lakásán ma délután értekezlet volt, melyen részt- vettek Wekerle miniszterelnök, Darányi miniszter és Szterényi államtitkár. Az értekezleten a román szerződést tárgyalták. Á szerb kereskedelmi szerződés. Belgrad, ápril 13. A szerb kormány ma a hivatalos lapban jelenti, hogy a kereskedelmi szerződés megkötésére irányuló tárgyalások az osztrák és magyar kormánynyal megszakadtak, mert az alapelvekben nem tudtak megegyezni. Náday Ferenc haldoklik. Budapest, ápr. 13. Náday Ferenc, a Nemzeti Színház jeles művésze haldoklik. Az orvosok lemondtak életéről. A beteg állandóan eszméletlen. A katasztrófát minden pillanatban várják. A tanácsból« Az iparostanonciskola elhelyezése. Miután a Kinizsi-utcai állami népiskola, emel; ben az iparostanonciskola J gQQ bltSny szövet frfrzrtt £||gty|gj Jttß}(2 ****** äzletibe, melyet; aláírni tfegytiszlitíst, ^elsaefestfst, piasasf, flayíasalíst 7«! Szalmát, Várdomb-atcza 12. tjifőgástalamsi eszközöl í Kazincy utca 14, Guttman palota
