Szamos, 1908. november (40. évfolyam, 88-96. szám)
1908-11-19 / 93. szám
XL évfolyamSzatmár. 1908- november hó 19 (rátörtök) 93. szám, FÜGGETLEN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár; S«.é» évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczi-utcza 9. sz. Telefon: 107. Htadeannmá díjak SraímuroB, a lap Siiaddliivatnlaban fiueíeuuók HIRDETÉSEK: Készpézufizeíég mellett a legjutányosabb árban kOzöltetsek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A nők művészi érzéke. a mai forrongó világban, mikor egyebek közt a női felszabadulás küzdelme az első stádiumon túl lépett, nem időszerűtlen egy tekintetet vetnünk a nők művészi érzékére. Mig a térfít a családfenntartás gondjai kötik le s aki — éppen mert kün forbg^gz^élet zajában, a tülekedő, de lelket tápláló változatosságban — a routine mellett sok esetben elsajátítja valami látszatát legalább a tudásnak, művészetnek, addig viszont a nő a családbani elfoglaltságánál is abban a helyzetben van, hogy idejének egy részét helyes beosztással bízvást fordíthatná szelleme művelésére, amivel elérné, rendszeres kiképzés nélkül bár, a férje értelmi nívójára való emelkedést. A nő az életben eddig betöltött munkakörében, szellemi finomságánál fogva mintegy predesztinálva van arra, hogy a művészet kultuszának szolgálatába szegődjék. Szive melegével karolhatná fel a a művészet érdekeit a csendes házi körben, valamint odakün az életben is számtalan alkalom kínálkozik reá. Miben összpontosul ma a nők művészi érzéke? Tekintsük a színházat, koncertet, irodalmat, képtárlatokat. Száz közül kilencvenkilenc nő pl. a színházi menu-ről az ope• retteket, különféle elnevezések alatti látványos, frivol és visszafelé művelő darabokat válogatja ki, amelyeknek élvezése olyan, mint az ópiumé: megbénítja a magasabb értelmi kiművelést, megmérgezi a testet-lelket s még erős akarat mellett is a róla való lemondás szinte lehetetlenné válik. A művész-nőket meg eképpen osztályozzák: egy Jászai „már öreg“ és egy Kűri „kövér,“ ellenben a reklamirozott Fedák Sárinak nyújtják a babért, kinek művészi egyénisége a minimum alatt stagnál. E kezdetleges művészi érzéke a nőnek annál elszomorítóbb, miután e hiányos érzék kiséri őket minden utaikon. Az ilyen variálás messze elkerüli a művészet csarnokát s a 7-ed rangú művésznők koszorújához való. A zeneirodalom ragyogó világában sem bontakozik ki a női lélek szines harmóniája, amelyből életük fakad s mely oly kellemessé teszi őket. Rendesen jelentéktelen szerzőktől komponált fülbemászó polka, egyveleg-újdonság, operette- dalamok és a magyar nóta, ami leköti érdeklődésüket; hozzávehet- jük még a hírneves zeneszerzőknek ama szemelvényeit, amelyek könnyebb súlyúknál íogva tartanak igényt a nők szimpátiájára, de már a klasszikus zene unalmáról állandó a panaszuk. Logikailag következik, hogy irodalomban sem nyilvánul másképpen a nők művészi kiválasztása és jóformán pusztán szórakoztató, sokszor a ponyvára való termékek nyújtják a lelki táplálékot müveit nőinknek. Ugyanígy vagyunk a képekkel, szobrokkal. Egy valóban érdemes alkotást közönnyel jutalmaznak az értéktelenebb íeldicsérése mellett, a legprimitívebb megjegyzésekkel fűszerezve mübirálatuk csecsemő voltát, azt az érzést keltve, hogy életük szinharmoniájából hiányzanak a szinek, sőt hiányzik maga a harmónia is s az egész nem egyéb költői túlzásnál. Háládatla- nok a festőművészet iránt, amely pedig nagyrészben a női szépség ecsetelése által szerzi babérait. Sok női foglalkozás van, melyben a nő művészi nivót érhetne el. Ilyen többek között a iparművészet és a nő életéhez oly szorosan hozzátapadó kézimunka. — Szobái, kertje berendezésénél, öltözködésébe stb. nem volna nehéz ? i TÜvészi elrendezést, Ízlést lehelni s ez esetben a nő finomsága ösz- szeolvadva a művészettel, valóban megteremtené az annyiszor hangoztatott ideális lényét a nőnek. A művészet lépcsője magasnak, veszélyesnek tűnik fel a nők előtt s nincsen bátorságuk odáig emelkedni? Holott sokszor kritikusabb lépcsők átugrásában bátortalanságuknak semmi jelét észre nem vehetjük. Kielégíti őket e tekintetben a közepesnél is kisebb élvezet; nem érzik szükségét a művészet megértésének, kultiválásának, bár szépérzéküknél fogva erre mintegy hivatottak. Piperészkedési vágya már a gyermekkorban, az öltöz- ködésbeni választékosságra való igyekvése, kecses járása, mosolya, beszéde, — mindez, ahogyan nyilvánul nála, a szépretörekvés csiráját foglalja magában, amely azonban nem fejlődik hatalmas növénynyé hanem eltörpül, korcs marad. — Öniudatlanul magában hordja a művészet magvát, amit a nevelés nem táplál, nem növeszt nagyra s ilyenformán nem csoda, ha a művészi érzék hiányát, vagy teljes elfajulását tapasztaljuk. Ezer mindenféle ragadja ki őket otthonukból: bálok, kávéház, a legkülönbözőbb sportok; a jótékonyságban már valóságos nő-bajnokaink vannak, — szóval mindenre szüksége van ma a nőnek, mindez ellop idejéből felesleges mennyiségűt s a szórakozások tarkaságában ott szerénykedik, ott húzódik meg mostoha sorsban — a művészet. A művészet eme parlagon he- vertetésének kútfeje az eddigi nőnevelés hiányossága, valamint a család, a szülők ama korlátolt felfogása, mely szerint a leánygyermekeket kikapcsolja minden nemesebb szellemi művelődés megszerzéséből, elégnek tartván hajdan való nagyanyáink példájára, ha az urikisasszony megtanulja a háziílomrabló. A fiú a szoba közepén gubbasztott a karoszszékben és a függönyös ablakon keresztül nézte a szemben levő háztető sárgás, szétterpeszkedő hófoltjait. Hosszú, ideges ujjaival néha belesimított a levegőbe, lágyan és tágra nyílt szemmel. Már sokáig ült igy, amikor eljött az asszony. Szótlanul levetette a kabátját, meggyuj tóttá a lámpát és előkereste a szamovárt, hogy teát főzzön. Látszott, hogy nagyon otthonosan érzi magát a szobában, sőt, mintha tüntetni akart volna az otthonosságával. Feltűnő volt a fiú szótlansága. Az asszony lopva néhányszor feléje nézett és megijedt. Valami idegen nemtetszés ült a fiú arcán. Az asz- szony odament hozzá. — Elmenjek ? — kérdezte. A fiú zavart volt. Nem felelt, iparkodott úgy tenni, mintha belenézne a levegőbe és nem gondolkoznék. — Haragszik ? — kérdezte megint az asszony és hozzábujva puha hajával megcsikandozta a fiú arcát. — Nem! — mondta szárazon a fiú és eltolta magától az asszonyt. — Hiszen már régen nem voltam magánál. Egy hétig cipeltek a fiuk. Unom már ezt az örökös dáridót, különösen, hogy maga nehány napja úgy elbújt. Kerestük ! Jenőnek egy szerre sok pénz szakadt a nyakába. A fiú felkelt és odament az ablakhoz. Az asszony utána sompolygott. — Talán dolgozik ? Zavarom ? — Nem ! Most már mosolygott az asszony. Tudta, hogy vallomások jönnek, melyeket neki rendszerint végig kell szenvednie. A fin tiszta, egynapos szerelmei, amelyekre az asszony csó kos szája adta meg a vigaszt. Megesett, hogy ilyen szerelmes állapotában a fiú ki is dobta öt, de négy öt nap múlva örült, ha visszajött és élték tovább a bolondos életet, ez a tehetséges, szentimentális fiú és ő, a nagy, nevető asszony, aki ideszakadt valahonnan a könnyüvérü, de alapjában véve mégis szomorú gyerekek közé és belegabalyodott a fiú ábrándos szemébe. Mosolygott, leültette a fiút és meg- eirógatta az arcát. — Maga megint szerelmes. — Már nem ! — Hát akkor ? — Meghalt ! — mondta fiú és ez a hideg szó úgy kongott, mint az éjszaka furcsa toronyütése, mikor a havas háztetőkről verődik vissza. A vége sokáig rezgeti és az asszony tudta, hogy most nem szabad bele- szólania. Félt a fiú nagy, okos fejétől, mely még sohasem volt ilyen szenvedő. Olyan volt ez az arc, mint a tükör. Most vad, egymásba kapaszkodó viharok dulakodtak rajta. Az asszony cigarettát gyújtott. — Ismerte ? — kérdezte halkan — Igen, mondta a fin. — Azelőtt sokat jártam hozzájuk. Belenézett a cigaretta parazsába, a szeme elrévedezett rajta és csendesen mondta : — Én azt hiszem, hogy a nagy fájdalmakat nem is lehet megírni A nagy, keserűségekben megfürösztött fájdalmak voltaképen a legkisebbek, este valami semmiségből megszületnek és reggelre meghalnak hangtalanul. Osszefonnyadnak mint a sok tavaszi fehér virág. Ea azt hiszem, .aggRótta Simon nagyválasztéku cipőraktárát s*i|^g | íjánljuk a t. vevő-közön® égnek, mint legolcsóbb bevásárlási fórráss. Közvetlen a #Pannónia' szálloda mellett. — itaoiár ss vidéke legnagyobb czlpiraa * is,az őszi és téli idényre megrendelt valódi finom seiievraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete és barna szinü úri-, női- és gyermek-cipók !
