Szamos, 1908. október (40. évfolyam, 79-87. szám)
1908-10-29 / 87. szám
2-ik oldal. SZAMOS (1908. okt. 29) 87 szám. ezen a helyén csak egységes, erős állam állhat fönn és azza1, hogy a mikor mi a magyar kultúrát terjesztjük, akkor az ö érdekükben cselekszünk s hogy a mikor meg akarjuk bedveltetni a magyar kultúrát és azt akarjuk, hogy szeressék, hogy simuljauak hozzá, hogy elfogadják és elsajátítsák, az ő érdekükben járuuk el, még pedig önzetlenül; mert hiszen képesíteni akarjuk őket arra, hogy alkalmasak és képesek legyenek minden oly állás betöltésére, a melyre a magyar egységes állam nyelvének elsajátítása megdönthetetlenül szükséges. Mi nem hirdetünk harcot. Békét hozunk idegenajku honfitársaink felé. az engesztelékeny- ségnek, az egyetértésnek, a békének malasztját hozzuk közéjük. Nem úgy állok itt, mint az egykori római, aki az egyik kezében bókét, a másikban harcot hozott; én mind a két kezemmel békét hozok ; de viszont két dolgot nem engedhetünk meg semmi körülmények között: először azt, hogy kívülről jöjjenek sugaimazások, aspirációk, a melyek elcsábítják és tév útra vezetik idegeuajku polgártársainkat és bennük mindenféle kifelé gravitáló vágyakat ébresztenek. A másik ez: ennek a hazának minden polgára ami testvérünk. Egyenlő joga vau mindegyiknek a törvény előtt. Különbséget köztük teisni nem szabad. A legmesszebb menő testvéri érzéssel méltányoljuk mindazt, ami a magyar állam egységébe nem ütközik ; de semmi oly törekvést, a mely belső tagolást, belső csoportosnlást idézne elő, a mely belső demarkacionális vonalat akar huzni az egységes magyar állam testében, el nem tűrünk. A magyar nyelvnek az ápolása, a magyar nyelvnek a szeretet» minden magyar embernek veleszületett lelki virtusa, a mely nélkül el nem lehet; mert a magyar nyelv a magyar nemzetnek legnagyobb kincse, vára, erö&| »égé, dicsősége, ez az ö ereje. Éppen i ezért ezt ápolni, terjeszteni veleszü letett természetes ösztön, de egyúttal nagy kötelesség is. Higyjék el, hogy a lakosságnak, a népnek z< me egész séges ; azok hozzák a veszedelmet, a kik tévtanokra tanítják Neküuk oda kell állani azok közé, a kik a népet ilyenekre tanítják és a nép közé, el kell őket választanunk; hirdetnünk kell azt az igazságot, méltányosságot, szerefetet, a melylyel mindenkorra e hazához lehet őket fűzni. (Hangos éljenzés követte a nagynevű államférfiu beszédét). A gyűlést Ilosvay Aladár alispán emelkedett színvonalú záró szavai fejezték be. A Szózat eléneklósével a gyűlés véget ért. (Marinka György.) Érdekes epizód történt, midőn Széli Kálmán a teremből kíséretével lelkes óljenzesek között kifelé indult. Az avasi küldöttség daróc ruhás, hosszú hajú, hatalmas tagja Mariuka György előbb a távozó Széli Kálmánt, dr. Falussy Árpádot, Ilosvay Aladár alispánt kapta ölbe és emelte egymásután a levegőbe, nem kis meglepetésére ünnepeiteknek. A főpász- í tor is majdnem részesült ebben a kitüntetésben, csak az utolsó pillanatban hökkent vissza Mariaka a tiszteletre intő alakjától: (Lakoma,.) Jk „Pannónia“ hatalmas éttermében mintegy 200 terítékes ebéd várta az ünneplő közönséget, mely azonban csak úgy fél kettő körül vette kéz detóíf, nem.' csekély bosszúságára a készenlétbe lévő szakácsnak. A pompás ebédnek,, nem veit sem vége se hossza. A hivatalos és nem hivatalos (fikciók egész özőDe saakuofba lépten nyomon félbe az éhes- közönséget. Az első fel köszönt őt dr. Boromissaa i Tibor püspök mondotta a királyra. Másodiknak dr. Falussy Árpád főispán rótta le háláját Széli Kálmán iránt, aki immár több mint 40 óv óta működik vezető szerepben a közügyek terén. Vajay Károly polgármester Szatmár városa nevében Széli Kálmánt és a vendégeket, éltette. Gróf Károlyi Mihály, mint az országos közmivelödési tanács társelnöke a Széchényi-szövetségre emelte poharát. Széli Kálmán mondott ezután felköszöntőt, éltetve Szatmár város és vármegye hazafias polgárságát. Dr. Fechtel János a főúri hölgyeket és özv. gróf Károlyi Istvánnét köszöntötte fal magas szárnyalásu költöi formákban ékes beszédében Felköszöntöket mondottak még gróf Károlyi Gyula, gróf Desewffy Emil, dr. Kelemen Samu, Jékey Zsígmoud, Domahidy István, Thurner Albert, Domahidy Elemér, b. Kováts Jenő. Az ebéd után mely úgy négy óráig tartott még nem oszlott szét a tár saságy hanem Bunkó Vince pompás nótái mellett késő estig maradt együtt. Az alkonyat beálltával kigyultak az ablakokban a mécsesek mind megannyi apró jelképei a fellángoló ha- zafiu lelkesedésnek és szikrái annak a hatalmas lángnak mely hivatva lesz egybe forrasztani majdan ezen haza annyi sok idegen ajkú népességét. Este a színházban Heves Béla színtársulata az ^Elnémult harangok“ cimü darabot mutatta be, igeu jó előadásban, melyről lapunk más helyén emlékezünk meg. Az előadáson Széli Kálmán ia megjelent dr. Falussy Árpád, dr. Vajay Károly és dr. Kelemen Samu képviselő kíséretében, a darab befejezését azonban már nem várta be, amennyiben a 10 órás v©- nattal elutazott. A tanácsból. i Az a vasi erdő ügye. Panamát szagolnak. A beliigyminister, mint lapunk múlt számába előre jeleztük, valóban le- küldte az avasi erdő iratait az ügy újból való tárgyalása végett. A mi- nisternek a vételár és a kitermelés tan ama ellen merült föl észrevétele. A vételárat kevésnek, a kitermelési időt soknak találta. A leirathoz két névtelen levél másolatát is csatolta a minister minden észrevétel nélkül. Ezen levelekben erdőpanamáról és szemérmetlen visszaélésekről van szó, amelylyel egy magát megnevezni nem akaró polgár vádolja meg a törvényhai óságot. A városi tanács a ministeri leiratot kiadta a főerdósz- nek előkészítés végett, egyszersmind fölirt a ministerhez a titkos följelentések eredeti példányainak leküidós© iránt, hogy a rágalmazót kinyomoztassa. A pályaudvar kibővítése. A városi tanács fölterjesztést intézett a kereskedelmi ministerhez, amelyben a vasúti pályaudvar kibővítési terveinek olyan módosítását kérte, hogy az államvasut az Attila- utca végén pálya alatti gyalog átjárót létesítsen, a vaspályával párhuzamosan nyitandó uj utcát kocka kővel burkoltassa és a bánj^ai útnál pálya alatti kocsi átjárót építtessen. A tanáGs egyszersmind közölte a ministerrel, hogy a törvényhatóság csakis ily feltétel alatt hajlandó az Attila-utcai kocsi átjáró megszüntetéséhez hozzájárulni. Állati bulla égető.. A digasztor fölállítása egy lépéssel közelebb jutott a megvalósuláshoz. A földművelési minister bekérte a telep gépészeti berendezésére vonatkozó árajánlatot, miután a minister nagy testet a legnagyobb Deák. Még a kö is megindult rettentő fájdalmán. Fiiess u? is majdnem könyezett, any- nyira szégyelte magát. Hogy erre,, ilyen emberre tudott ő hónapokig kémkedni, erre az emberre, aki fájdalmában is ilyen nagy ! A bécsi rendörpraefektus borotvált arca örökre eltűnt Fiiess ur szemei elöl. Odatór- delt a kém a holottas ágy mellé és megcsókolta Deák Ferencz lecsüngő erős kezét : — Ne sírjon, tekintetes ur . . . — zokogta a vigasztalást. Az ünneplő- rokonság mindjárt ott maradhatott — temetésre. A fiatal, szép Profetti Karolina pedig — gyászos özvegységre. Alig vették észre siró bánatában. Csak Fiiess ur, a hű udvarló, az tartott ki hűen mellette bánatában is. Hűen, sokáig, teljes esztendeig. Szót- tépte a bécsi noteszt, nem „jelentett“ többé egy kukkot se Bócsbe. Ott maradt Zalatárnokon szolgálatkész udvaroncnak, ingyenes jószágkormányzónak a fiatal özvvegy oldala mellett. A gyászfátyol viseltes is lett. A hulló könyek kiapadtak. Égy óv múlva már azt irta Profetti Karolina Deák Ferenczhez, az ő „kedves Ferkó onkli“-jához, hogy mi tűrés-tagadás, férjhez szeretne menni. Ferkó önkii visszafelelte: „Gyere át, húgom, majd megbeszéljük.“ Ott áll már irulva-pirulva a gyönyörű olasz asszony a nagy. ember előtt. Szégyeli egy keveset, hogy ily hamar el tudta feledni azt a másik nagyot. Kemegve is jön ki a szó fehér gerezdes fogsorai közül. : — Nagyon fiatal vagyok még édes 1 Fiiessz ur kétségbe kezdett esni. Ha soká igy megy, még majd el is csapják ! — No majd az ebéd alatt! — reménykedett. A pompás ebéd, a tüzes, badacsonyi, majd csak megnyitja a száját ezeknek a rejtélyes zalai sphihxeknek is. Majd csak kifecsegnek valamit. Várni és figyelni tehát! A Deák-had pediglen ott állja- már hörül a pipázó nagy tölgyfaasztalát. Asztalf'őuói „Klára tant“, mellette Ferenc, balkezénél legkedvesebb öcs- ■ cse, Gyurii Az urak húsvéti kemény tojást falatoznak, frissen sült hófehér kaláoscsal, meg sonkával. Csak imént szentelte föl a templomban a lászlói pap. Még harmatos is a szentelt víztől minden falat. Melléje édes mosolygással, hamis szemvetéssel kínálja sorba az urakat tüzes barackpálinkával Deák •Györgyné, a csodaszép bécsi olasz- vérü' Profetti Karolina. Udvari dáma volt a Profetti-lány, ott akadt meg rajtá a Deák Gyuri szeme, mikor feljárögatott a császárvárosba gárda- tiszt nagybátyjához. El is vette, haza is hozta Tárnokra, de soha meg nem bocsátottak neki érette a Deákok Hát nem akad elég szép magyar leány, akinek beköthette von" a fejét az a Gyurka! Ám azért Karolina hamar szivébe lopózott minden Deáknak, akárhogy haragudtak miatta a fórjeurára. Olyan édes is volt az az asszony, mikor tört magyarul elkezdte „Tyuri“-zni Györgyöt, „té Lajsi“zni Lajost, „Fejkó pácsi“-zni Deák Ferencet. Meg nem állta volna mosoly nélkül a kökereszt se, mikor magyar szóra nyíltak vérpiros ajkai Flies» ur is- Karolinának cspkolt kezet meglepetésében a háziasszony helyett. És Fiiess urnák is saját parányi kacsójával tolta szájához a pálinkás kupicát,. — Ityék,(Fiiess nr, ketves egesegir© ! Tessék- már most kémkedni E Az a pár szőj. az az egy asszony! pillantás- vógkép megbomlaaztotta Fiiess urat. Már maga. sem tudta, mit mond; mikor modta : — Még egyet! Az olasz menyecske kacagva töltött neki' másikat : — Tosék, natyon szívesen I Fliss ur árnyékként követte innen- fül minden mozdulatát a csodaszép teremtésnek. Annak sem esett terhére. Mire kifogyott a barackos kristály- üveg, Fiiess ur elfeledte Bécset, el Bécsnek hatalmas reüdőrprefektusát és a hatalmas prefektus atyai intelmét, hogy kivált a magyar menyecskéktől őrizkedjék, mert azok hamar megejtik, elcsavarják a fejőt s olyan rebellist csinálnak Fiiess űrből is, mint a Deákok, pedig azok is Becsben növekedtek, a felséges udvar közelében. ... A pecsenyénél megkezdődött az élénk diskurzus. Á legélénkebb tracscs, mint mindig, ha Deák Ferenc ott ült az asztalnál. O vitte a szót ma is. Szó szerint igy figyelte meg Fiiess ur : — Kitűnő mégis ez a magyar konyha! . . . Deák Lajos rámondta : — Sokkal jobb az erdélyi. Gyuri, aki Bécsbeu sihederkedett, megrázta bozontos fejét: — A bécsi sniclit nem engedem! Fiiess ur sápadozott. Mit jegyezzen föl ezekből ?' A magyar konyhát, az erdélyi konyhát, vagy a bécsi sniclit ? Az ebéd már végefeló jár, a rebellis Deák had még mindig — a kolozsvári káposzta tárgyalásánál tart. Nagy kérdés, elvi ellentét támadt köztük : ksll-e tejföl is a kolozsvári káposztába» A bécsi borotvált arc újra ott táncol már szegény Flies» szemei előtt, a fehér abroszon, a velencei krisiálypoharak közt. S ea a tánc, érzi már Fiiess ur, az ö haláltánca. . Dehogy is az övé! Másé^ sokkal derekabbé! Éles sikoly metszi át az ebédlő fülledt levegőjét. A sikolyt tompa zuhanás követi, ezt meg rémült iár ma, urak, asszonyok felugrálása, feldöntött székek dübörgése a kemény padlón,, eltört, levert kriotályüvegek csörgése, majd asszonysiurás, férfiak fájdalmas, tagolatlan kiáltása. Profetti Karolina sikoliott. Deák György zuhant le a székről. Az előbb még kacagó galamb busán zokogó özvegy már. A családi vendégségbe hát másik hívatlan vendég is furakodott be. A bécsi kém mellé a halál. — Ez is olyan sötét és ennek se hisznek. A halálnak. Nem is ejthet az meg ilyen könnyen egy Deákot E Deák Ferencz hófórró váltan, re- mégve állott meg a tetem fölött. Az a megrepedt szív az ő szive. Az a hidegülő tetem az ö teste. Úgy érzi Szivéhez volt nőve, leikébe forrott az a Gyuri. Csak áll a haza bölcse, csak remeg, csak könyezik. Egyre hajtogatja : — Nem lehet . . . Nem hiszem! így zokogott, igy rázta az élettelen A kolozsvári „K RISTÁL Y“ Gázmosó és Vegytisztító Gyár: mos, tisztit fehérnemüeket és felsőruhákat a legszebb kivitelben, gyorsan előnyös árak ellenében. TÍZ koronát meghaladó megbízások bérmentve küldetnek vissza. Csomagolás díjtalan. ; Gim: „Kristály" Gőzmosó Gyár Kolozsvár, Pályaudvar. — .
