Szamos, 1908. július (40. évfolyam, 53-61. szám)
1908-07-12 / 56. szám
\ XL évfolyam. !2s!iár, 1908. juLs W 12 (vasárnap) ^ Vü i 56. SZb. FÜGGETLEN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszei*: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: évié 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és X I A DÓ HIVATAL: Réköcri-utcze 9. ti. Telefon: 107. Äinileoiienaa dijak £zatx&&roix; « .5'? feiaaéb.ívat&á.&fca» St**'termőt HIRDETÉSEK: Késipénsűietés mellett a legjutányosabb árban közöitetnek Nyiltíér sora 20 fillér. Ai apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Aratáskor. Megkezdődött az aratás. Az ígéret megjósolt ideje, amikor a föld beváltja a hozzáfűzött reményeket. A magyar pusztákon az aratás a szezon. Az élet, az események évadja. Egyébkor szótlan, egyhangú a végtelen s.k. Madárszónál egyéb hang ritkán veri fel az álmodozásából. De most, most annál hangosabb. Tréíaszó, nóta, asszonyi tereíere, szerelmes suttogás váltakozva adják meg az aratás karakterét. Néhol káromkodás, szilaj fenyegetőzés, meg itt-otl nagyritkán katonai sortüz is hangzik el az aratás ideje alatt. A sorjába hulló aranykalászokra meg a piros vér- cseppek hullanak. A frissen kaszált búza nehéz illatába vérszag vegyül el. Munkáskaszák pengéje helyett gyilkos csendőrszuronyok csillámló acéljára tükröz a napsugár. A puszta délibábos ooézisa helyett rettentő tragédia némasága nehezül a síkra. Mert manapság megváltozott az aratás hangulata is, mint annyi más hangulat. Nehéz az élet. A szegény embert, a kisbirtokos embert a megélhetés problémái nyomják. A föld nem bírja kiteremni a kis exisztenciák megélhetési minimumát sem. A napról-napra emelkedő munkabérek szinte lehetetlenné teszik a kisgazdák munkálkodását, a föld megművelését. Az elemi károk, egy-egy rossz esztendő aztán végkép tönkreteszik, elúsztatják a kisbirtokost, akinek a feje sincs ki a temérdek adósságból. Az ipari pályákra való szorit- kozás, az ipar és kereskedelem szélesebb kultiválása még sem bir gyökeret verni a nép gondolkozásában. A föld imádata annyira megcsontosodott a mi népünk kebelében, hogy azt onnan kiirtani emberöltők feladata lesz. És nem a máé. Nagy átalakulásokra kevés egy pár esztendő. S évtizedek tapasztalata, csalódása, milliók könye, százezrek koldusbotra jutása kell hozzá. Hiszen különösen az allöld népénél annyira kifejlődött a földérzés oktalan vágya, a fóldéhség mohósága, hogy bármilyen sokkal jövedelmezőbb vállalatok helyett ma is szívesebben földvásárlásokba fekteti pénzét. A rengő búzatáblák tulajdonosai ilyenkor aratáskor alig élnek az izgalomtól, A rossz időtől való rettegés még az álmukat is elrabolja. S amikor végre az az első kaszavágás megtörténik, még akkor is ott lebeg az örökös kérdés, amire gondolni se mernek és ami mégis mindegyre a kérdések elé tolakodik : nem lesz-e aratósztrájk ? Ami ha kiüt, lángbaboritja az aratók tízezreinek kedélyét. Nincs munkás. Nem dolgoznak sem a tizezerhol- das nagybirtokosnak, sem a kisgazdának. Se jó szóért, se jó pénzért. Amig az ideges nyugtalanság ki nem tombolja magát. Amig az aratókon esett sérelem, a szerződés be nem tartásából kipattant háborúság valahol a tizedik határban elintézést nyer. Még ha el is kerüli az aratósztrájkot, képtelen a magas napszámot megíizetni. Ellenséget lát az arató emberben, pedig szegény az éppen olyan sorsüldözöttje az életnek, mint jómaga. Alig egy negyedszázad alatt nagyot változtak az exislencia feltételei. Mindennek kétszeres ára van. A fold pedig csak annyit terem, mint azelőtt. A kétszeresét nem termi meg A ki tehát a bu- zakalászokra epiti a reménységét, keservesen csalódik. Hiaba csóválja a fejét a kisgazda, ez már ezután igy lesz. Ha át nem térünk a me- zőgazgasági termelésről a jóval jövedelmezőbb ipari termelésre, pár évtized alatt tönkremegy a magyar (birtokos osztály. Évről-évre szomorúbbak lesznek majd az aratások. A puszta szezonjának mindig kevesebb lesz a nótáia. A mi lesz, az is bánatos lesz. A magyar nép leikébe oltott csodálatos földimádat pedig lassankint, — de meg- gátolhatatlan bizonysággal — veszíteni fog a varázsából. És hosszú, hosszú évek múlva tálán belátja majd a mi népünk is a nyugat példájának igazságát és nagyot változtat az eddigi felfogásán. S mig ideér a gondolkozásával, addig még sokszor törheti a lejét rajta, hogy miért nem termi ki a föld a szükségeseket. Miért kevés ma annyi, amennyiből a régi jó világban urasan megélt. Majd, ha egyszer rájön, csak úgy magától, szépszerivel, akkor majd fájó szívvel ugyan, de megválik a tőidtől és másfelé néz a kenyér után. A fiait pedig az eke szarva mellől a műhelybe állítja, ahol hiányozni fog ugyan az isten ege alatt elterülő mérhetetlen, vadvirágos puszta költészete, hangulata, de biztosabb a megélhetés, fehérebb kenyeret igér a jövő. Ezt a nagysokára elkövetkező képet látom én magam előtt, mikor odakün a mezőkön megkezdődik az aratás. Rendre dől a búza, a gabona. Arató népek nótázása, dévaj jókedve, incselkedő pajkos- sága veri fel a messzességsk csendjét. És a lapok híradásai naponta beszámolnak az aratósztrájkokról, a puszta kinos, sokszor véres szenzációiról. A képviselőház szünete. F. hó 10-én az országgyűlés mindkét háza bevégezte munkáját s megkezdődik a várva-várt vakáció, amit már a képviselők javarésze hetekkel ezelőtt megkezdett.. Az üléseket szept. 22-ikéig napolták el. Érdemleges ülések azonban csak október végére várhatók. A pénteki ülésnek a legkimagaslóbb tárgya az volt, mi bor Ná vay Lajos az elnökség nevében kellemes pihenést kívánt a képviselőknek. Á gazdag Bálint bácsi. Talán hat éves lehettem, amikor először hallottam a gazdag, a jószivü Bálint bácsi hírét. Egy nagyon távoli rokonom ez az öreg ur és a kánikulák idején minden esztendőben megjelent nálunk: a Vágfolyómenti kis faluban, hogy kipihenje az esztendő fáradalmait. Hogy az öreg bácsi mivel foglalkozott a fővárosban, azt a rokonok nem tudták, nem is sejtették. Jobb karján és jobb lábán hüdé- ses béna volt, ennélfogva ; nehéz foglalkozása nem igen lehetett. Igazi kereseti forrását pedig sosem árulta el. A rokonok egyrésze dúsgazdag embernek tartotta, a másik része pedig valami nyugdíjasnak vélte. A sok találgatás után végül kisütötték, hogy egy végtelenül fukar ember, aki Mo- liére fösvényóu is túltesz s vagyonát csak azért titkolja, nehogy megsarcolják nálánál szegényebb rokonai. Egy ragyogó júliusi napon levélben jelentette Bálint bácsi a másnapi érkezését. Anyám rendkívül vendégsze rető asszony volt s nagy örömmel vette a birt, megtéve minden élőké születet, hogy a vendég minél kényelmesebben és minél jobban érezze magát. Emlékszem, aznap valami rossz fát tettem a tűzre s anyám azzal fenyegetett meg, hogy elmondja a Bálint bácsinak s a nekem szánt ajándékot egyik pajtásomnak fogja adatni: ez lesz a büntetésem. Ezt én minden áron jóvá akartam tenni, ami nem nagy nehézségekkel sikerült is. Másnap délelőtt megérkezett a vendégünk. A vasúttól nem volt messze a házunk. Kocsi nélkül vártuk a vendéget. A vonat berobogott s a harmadik ember, a ki a kocsikból a perronra lépett; Bálint bácsi volt. A szokásos üdvözlések után első szava hozzám volt: — Jól viseled-e magadat, kis Bandi fiam ? — Ez volt a becéző nevem. Én gyermekes ártatlansággal anyám mögé bújtam felelet gyanánt. Eleinte kissé idegenkedtem a bácsitól, de később annál jobban megszerettem. Én jártam vele sétálni, én hoztam neki dohányt meg gyufát is a boltból s ezért küiön-külön honorárium járt ki a számomra tőle. És mire a nyár végére értünk, valóságos belső titkos tanácsossá lettem. Sokszor hangoztatta : — Ha nekem ilyen fiam volna, bej, de boldog ember volnék ! Nem kellene ezt az életet olyan elhagyottan, egyedül átélnem. És bizony nem sokon múlt, hogy oda nem adtak a szép örökség reményében. Én örömmel mentem volna hozzá. Gyermeki sejtelemmel magam elé varázsoltam a fővárost s úgy hittem, hogy a keleti bölcsek és a bibliai legendák szent alakjai, a kikről az iskolában annyit hallottunk és tanultunk — azok mind ott éltek a fővárosban, ahol Bálint bácsiék. Azért szerettem volna olyan nagyon vele utazni Budapestre. Mikor már a bűvös szeptemberi napok elérkeztek, Bálint bácsi a kellemes nyaralás utáu érzékenyen búcsúzva ismét vissza utazott a fővárosba. Attól az időtől kezdve minden nyarat nálunk töltött. Sápadtan és elcsigázva érkezett — és piros arccal vidáman távozott. S én minden évben sírtam a bucsuzásnál, mert Bálint bécsi nem vitt magával. Az idők repültek s egy szép napon betöltöttem a tizennegyedik életévemet. Atyám elhatározta, hogy mesteremberré fog nevelni és pedig Budapesten. Mikor ez a fülemhez ja'ott én voltam a legboldogabb gyermekiélek a kerek világon. Minden áron Bálint bácsihoz szerettem volna kerülni, de szüleim, öreg korára való tekintettel, máskép döntöttek. Atyám felutazott velem a fővárosba és első dolga volt, hogy elhelyezzen egy barátjánál. Azután útnak indultunk a gazdag Bálint bácsi lakására. Hogy merre mentünk, milyen utc kon keresztül, bizony nem tudom. Szent ámulások fogtak el, mikor abból RÓth Simon nagyválasztéku cipóraktárát ajánljuk a t. vevő—közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a ,Pannónia' szálloda mellett. — buímár és ?iáéke legnag/obb czipíraktin. Figyelmeztetés! az előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári árak az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók!
