Szamos, 1908. április (40. évfolyam, 27-35. szám)
1908-04-02 / 27. szám
2-ik oldal. SZAMOS 27 szám. nepii a művészettel kötött házasságának ezüstlakadalmát — és Komlósy Emma, a főváros egyik legnépszerűbb szubrettje lépett föl nálunk s mind ketten megbecsülve a mi szorgalmas színházlátogató közönségünket, más vendógszereplők szokása ellenére elhozták nekünk egész művészetüket, művészetüknek minden intim kedvességét. Ziiahy szombaton és vasárnap vendégszerepelt nálunk. Első este „Az ördög“ címszerepét játszotta ei és ebben a szerepkörén kívül álló alakításában vonzó egyénisége teljesen érvényesült. Az ördög markáns alakját szokatlan, de rokonszenves meg- játszásban mutatta be. — A nagyobb sikere azonban vasárnapi föllépéséhez fűződik, amikor egyik legkiválóbb szerepében, Kopjay Imrében érte el a mi szezonunk egyik legnagyobb sikerét. Bámulatos az a fiatalos közvetlenség, amellyel Ziiahy ezt az alakot megjátsza és varázsos az a fiatalság, amellyel Tóth Kálmán porlepte vigjátékából közvetlen művészi hatást tud kihozni. Talán nem is kell felemlegetni, hogy Zilahyt közönségünk nemcsak babérkoszorúval és és tapssal, hanem szivvel-lélekke! ünnepelte. A hétfői zónaestét a „Sámson“ gördülékeny előadása töltötte ki. Kedden lépett föl először Komlósy Emma, aki „Katalin“-ban Germain kedves szerepét játszotta el. ügy énekében, mint játékában tökéletes, rutinirt művésznő, aki épen Gérmain szerepében nagyon sok bájjal tudja egyesíteni sok elismerést érdemlő művészetét. Tapsban és virágban ezen az esten sem volt hiány és ennek az estének a sikere csak fokozta azt a nagy érdeklődést, mely a kiváló művésznő szerdai és csütörtöki fellépései iránt megnyilvánult. A vendég- művésznő mellett egy kis elismerést keli nyújtanunk az ensemblénak, mely minden tudásával igyekezett az est sikeréhez hozzájárulni. (y—a.]) ^ST'SSs' Színházi műsor. Csütörtökön Varázskeringő. (Komlóéi E. vendégfellépte) Pénteken Vigadó özvegy. Szombaton A bíboros. (Újdonság, itt először. A Szatmári Bank r. t. üzleti helyiségét f hó 10-én az André-féle házba (Deák-tér 6,) a Szatmári Közgazdasági Bank eddigi helyiségébe helyezte át. Felmentett halálraítélt. (Saját tudósítónktól.) Beregszász, 1908. márc. hó 30 Ezen a napon hozott a beregszászi esküdtszék másodszor Ítéletet a Dávid Márton és társai féle bünpörben, még pedig szenzációs fordulattal. Ugyanis a már egyszer halálra Ítéltet te jesen felmentette, mig a bűntársat, a fiát 15 évi fegyházra Ítélte. Már maga az a körülmény, hogy a kir. kúria az első Ítéletet megsemmisítette szinte lényegtelen ok alapján; a második tárgyalás iránt nagy érdeklődést keltett, nem csak Ugocsá- ban és Seregben, hanem mondhatni az egész ország jogász köreiben, annál is inkább, miután a védelmet dr. Kelemen Samu országg3rülési képviselőnk látta el, ki ez alkalommal, minden eddigi jeles védöbeszédeit magason túlszárnyaló magvas, érvekben és rendkívül találékonyságban gazdag 4 órás beszédet tartott, mely nemcsak az esküdtek és hallgatóság, de a bírói kar figyelmét is lebilincselte. Magát a tárgyalást, mely a törvényszék másodemeleti rozoga helyiségében, majdnem két héten át tartott, csekély hallgatóság kisérte figyelemmel, miután csakis korlátolt számú érdeklődő nyert bebocsátást. Félni lehetett ugyanis attól, hogy a rozoga terem leszakad. A bűnügy rövid képét a következőkben foglaljuk össze. 1906. május 16-án esti 10 órakor Nagvszőllős község határában Spitz Mórt az állami kőbányától Kiskupányba vezető gyalogút mentén, az vtyő- ben főbe ütötték, fojtogatták, - .ajd holttestét a Tisza mellék agába dobták. A gjülkossággal Kohn Emánue! és fia Béla ügyvédjelölt, Dávid Mártont és fiát Adolfot vádolták, kik előtt Dávidék elszólták volna magukat annyival,hogy „túlestünk rajta Moj3e.u dr. Kelemen fel is használta e körülményt védő beszédében a vádat Köbnek ellen irányítva, hogy miként terjeizthették ők a gyilkosság részletes leírását, mikor csak ennyit hallottak. hogy túl estünk rajta“. A vizsgálat megindult ebben az ügyben, rengeteg t&nu lett kihallgatva, a kik mind terhelőleg vallottak Dávidokra. Az esküdtszék 1907. júniusban hozott ítéletet még pedig Dávid Mártont 1 alálra, fiát pedig életfogytig tartó fogságra ítélte. Rajok bizonyult ugyanis, hogy szerződés kötés ürügye alatt csalták ki Spitzet a Kis- kupány felé vezető útra és ott tették el láb alól. A kúria azonban ezen Ítéletet megsemmisítette, mert a koronatanút Szántai Lászlót, vallomására elfelejtették megeskettetni. Majdnem egy óv múlva, hogy halálra ítélték Dávidot, került 1908. március hó 17-én ismét a beregszászi esküdtszék elé ezen ügy és tartott majdnem 2 héten keresztül, melynek folyamán több mint 100 tanút- hallgattak ki. A főtárgyalást Szép Géza törvényszéki elnök vezeite, szavazó birák dr. Meszlónyi Antal és Zaíftry István, pótbiró Galle Jenő dr. Az ügyészséget Borsos József ügyész képvisete. Dávid Mártont Kelemen Samu orsz képviselő, Dávid Adolfot Balkányi Aurél dr. a többi vádlottakat pedig Reizman Simon dr. ügyvéd védték. Az esküdtszék kisorsolása után következett Dávid Márton kihallgatása, aki többször sírásra fakadt és folyton hangoztatta ártatlanságát. Az elnök utalt a terhelő vallomásokra, mire vádlott kijelentette, hogy ezek hamisan vallanak ellene : ő igaz utón vette meg Spitztől egy hagyatékból ráeső birtoktestet 50000 koronáért. A vételárra 20000 koronát fizetett, a hátralékos összeg nem volt kifizetendő, mert annyi teher volt a birtokon. Ezután azzal a panasszal állt elő, hogy az ő mentő tanúit mellőzték és ebből azt következteti, hogy a vizsgáló biró is ellene dolgozott. Szép Géza elnök a vádlottat e kijelentésért rendre utasította, majd fel- Livta, hogy jelentse be mentő tanúit Azonban a vádlott ilyeneket megnevezni nem tudott. Azután fia Dávid Adolf vádlott kihallgatása következett, aki szintén tagadta a terhére rótt bűncselekmény elkövetését. Az elnök felolvassa a vizsgálat során kihallgatott tanuk vallomásait, mire vádlott azt mondja, -hogy a tanuk ellenségei. Az elnök felmutat két cédulát, melyet maga Dávid irt és a fogházból ki akart csempészni, azonban az őrök az írást elfogták. Ebből a két Írásból kitűnik, hogy ö figyelmeztetni akarta a címzetteket arra, hogy melyik tanúra vigyázzanak. Ezenkivül a vizsgálati fogságban használt inggallérok egyikére is irt családjának, hogy melyik tanukat dolgozzák meg. A vádlott beismeri, hogy az Írások tőle származnak, de ezt azért tette, mert tudomására jutott, hogy ellenségei hamis tanuk szerzésével el akarják öt veszíteni. Kreisman Simon harmadrendű vádlott vallomásában hangoztatta, hogy nem is ismeri Dávidot, vele semmiféle összeköttetésben nem állt, és a gyilkosság éjjelén odahaza volt. Berger Áron szintén ártatlanságát hangoztatta. A tanúkihallgatások után általában az volt az impressio, hogy Dávid és fia bűnös és az esküdtszék ismét elfogja ítélni. A királyi ügyész vád beszéde az ügy alapos ismeretéről tett tanúbizonyságot, melyet azonban március hó 30-án dr. Kelemen Samu Dávid Márton védője alaposan széjjel szedett, úgy hogy az esküdtek a már egyszer haláltorkában állott Dávid Mártont teljesen felmentették, fia Adolf azonban, ki ellen igen terhelő bizonyítékok merültek fel, dacára, hogy előre megfontolt szándékos ember ölessel volt vádolva, a legminimálisabb büntetést, 15 esztendőt kapott, melybe a vizsgálati fogság is beleszámít. A másik két bünrószesóg- gel vádolt egyént Berger Áront és Keisman Simont felmentette az esküdtszék. Dávid Márton ki hatalmas szál ember, kin kevésbé látszik meg a fogház levegője, sírva fakadt felmentő ítélet hallatára és fiát az elitéit Adolfot igyekezett vigasztalni. A szerencsétlen fiatalember, ki alig alig 23-éves és felső kereskedelmi iskolát végzett jelesen, már közel áll a tuberkulózishoz, mélyen beesett szemei borzasztó szenvedésről beszélnek. Irtóztató bűnéért már eddig megszenvedett atyjával együtt, ki majdnem egy év óta tépelődött sötét börtönében atyalett, hogy kötélén fog kimúlni. És most jött egy váratlan fordulat, egy geniális ember tisztára mosta a nagyon sötét színekkel befeketített becsületét és kimentette a halál karjából. Ezen bünpörnek sötét rejtelmei, Amália kisasszony nem mutatott semmi hajlamot, hogy barátságot, ismeretséget kössön. — Azért jöttem haza, mondotta — hogy az öreget ápoljam, felvidítsam. Én már eleget mulattam Bécsben. A kaszinói bálbizottság, mely csupa javabeli ifjakból állott, zárt ülésben azt határozta el, hogy nem küld Kajsziéknak meghívót a bálra. — Elvégre, — hangoztatták — mégis csak uzsorás leánya, akármilyen fess és gazdag. A határozat egyhangú volt s mégsem állott meg. Maga az alispán döntötte meg. Rárivalt az ifjakra : — Elment a sütuivalótok ? Még ma küldjétek el a meghívót, különben nem táncoltok ezen a farsangon. Az alispán tudta mit beszél. Neki magának is három eladó leánya volt s a farsangi költséget épen Kajszi uramnál akarta beszerezni. A meghívót elküldték s noha Amáliának nem nagy kedve volt farsangolni, apja biztatására mégis elment a bálba. Megbánta, hogy elment. Az okos leány észrevette, hogy lekiesinylik, hogy úgy beszélnek vele, mint aki különös kegykópen jutott az úri társaságba. Éjfélig alig volt táncosa, csak a szupécsárdás után melegedett fel kissé az ifjúság. Amália arcára valami komoly da cosság ült ki, melyet azonban alig vett észre valaki. Csak az öreg doktor nyugtalankodott, mikor látta, hogy idegesen harapdálja ajkát. Az öreg ur valósággal udvarolt neki s ez tette konciliánsabbá az ifjúságot. Az öreg doktor ugyanis tekintély volt a megyében s főleg a nagj’gyülóse- ken, hol a hivatalokat, az úri kenyeret osztják. Amália késő hajnalban ment haza. Apja nagyon meg volt elégedve sikerével s kereken kijelentette, hogy igazság szerint az ő leánya volt a bál királynő. Két héttel a bál után Amália azoknak az ifjaknak, akikkel táncolt, meghívót küldött uzsonnára. Mindegyiknek külön egy levelet, melyben tudatta, hogy születésnapját óhajtja vidám társaságban tölteni. Eleinte mindegyik meghívott kereken kijelentette, hogy nem kór ebből a megtiszteltetésből, de aztán nagy engedményeket tettek a negyvennyolcból. Egy se hiányzott az uzsonnán. A nagyterem csak úgy feketóllet a smokingoktól. Amália kitűnő uzsonnát adott. Gasztronomikus szempontokból különbet képzelni sem tudtak. Még tengeri rák is volt, ami vidéki városban szenzáció. De mindennél f’elötlőbb volt a szép szőke leány pajtáskodó hangja. Sorra brúdert ivott valamennyivel, s mikor az apja kiment a teremből, igy szólt hozzájuk : — Gyerekek, az apusom folyton panaszolja, hogy rossz fizetők vagytok. Unom ezeket a panaszokat hallgatni. Én nem sokat törődöm a pénzzel, de az öreg zsugori egy kissé nekem kapargat. Élhatároztam, hogy teszek valamit értetek, aminek az öreg Í3 örülni fog. Elmondta, hogy mi a szándéka :-- Nekem van néhány ezer forint megtakarított pénzem, azt odaadom nektek, ha becsületszóra megígéritek, hogy nyomban megfizetitek az apusnak, amivel tartoztok. Voitakép semmit sem kockáztatok vele. s nek tek egy szívességet teszek. Értitek ? Az ifjúság erősen húzódott. Akármilyen liberálisan fogták is fel a kői- csönüzletet, mint intézményt, Amália ajánlata nagy zavart támasztott. Nőknek, hozzá fiatal, csinos leánynak adós lenni, több mint zsenáns dolog. De Amália levette őket a lábukról. — Nem nektek adom, az apámnak teszek vele szivességet. Ugyan, ne kicsinyeskedjetek. Nos, nem sokat kicsinj'eskedtek. Elfogadták a pénzt s váltót adtak Amáliának, ki hanyagul dobta a váltókat a kredencfiókba. Aztáu éjfélig mulatott az ifjakkal. Megpezsgőztetle őket istenigazában. Három hónap múlva bepörölte a váltókat s foglaltatott, licitáltatott az összes vonalakon, kegyetlenül, mint a vérbeli uzsorás. Valamennyi megyei tisztviselőnek le volt foglalva a fizetése. De katasztrófa mégsem lett belőle. Az öreg Kajszi ugyanis neszét vette a dolognak (az ügyvéd árulta el Amália boszu-tervét) és sorra járta a meggyötört adósokat. Újra adott nekik kölcsönöket, hogy Amália váltókövetelését kielégíthessék. Természetesen a felmerült költségekkel együtt A megyei számvevő, mikor Kajszi a kölcsön hátrahagyásával távozott tőle, meglepetten rázta a fejét: — Ilyet se láttam uzsorásban, — mondotta. Mert még a történtek után is annak tartotta. Zöldi Márton. MIT IGYUNK? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer. Minden külföldit fölülmúl hazánk természetes szénsavas vizek — királya : a mohai Millenniumi nagy éremmel kitüntetve. Kitűnő asztali bor és gyógyvíz a gyomorégést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata valódi áldás gyomorbajosoknak. Kedvelt borviz ! t Olcsóbb a szódavíznél! —Mindenütt kapható !