Szamos, 1908. február (40. évfolyam, 10-17. szám)

1908-02-27 / 17. szám

Szatmár, 1908. február hó 27. (csWóriök) XL. évfolyam. 17. szám. FÜGGETLEN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI A „Szatmár megyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára >0 fílíér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcze 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatm&ron, a lap kiadóhivatalában fizetendő^ HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Rendkívüli városi közgyűlés. A törvényszék ügye. Városunk törvényhatósága e hó 24-én d. u. 3 órakor a városháza nagytermében rendkívüli közgyű­lést tartott amelyen a bizottsági tagok csaknem teljes számban je­lentek meg. — A közgyűlést dr. Falussy Árpád tőispán elnök nyi­totta meg: Maga is belátja, — úgymond — hogy annak a régi riválitásnak, mely Szatmár és Nagykároly kö­zött volt, a megyeszékhely kérdé­sében, ez nem a legmegnyugtatóbb elintézési módja, bár tudja, hogy a küldöttség egyetlen tagjának még eszébe se jutott a törvényszék felállí­tásának kérdésével Szatmár érdekeit érinteni és sérteni. Határozott meg­győződése, hogy ezt a kérdést úgy lehet a legszerencsésebben megoldani, ha mindkettő kölcsönös megértéssel odatörekszik, hogy Szatmárvármegye kettéosztásáét, belevonva az átalakításba Bihar, Szabolcs és Ugocsa vármegyéket s az igy alakítandó uj vármegyé­nek Szatmár lenne a székhelye. A kérdésnek ilyen módon való megoldása aktuális is, amennyiben a választási törvénnyel a választó kerületek is újabb beosztás alá kerülnek s ezzel egyideüleg s vele kapcsolatban ez is végleges elin­tézést nyerhet. Arra kéri a gyűlés tagjait tehát, hogy minden animo­Kritikus pillanatok. — Vig monológ. — Psszt . . . bent van a papánál . . . a kérőm. Öt perc előtt mondottam, azaz rebegtem a boldogító igent. Na­gyon simán ment. Semmi regényes­ig ! Sőt! A természettudományi tár­sulat felolvasó estéjén üsmerkedtünk sseg. Egy nagyon sovány, nagyon pápaszemes, s nagyon kopasz tudós a jéghegyek tőmörülési processzusá­ról olvasott föl. A téma nem nagyon izgatott. Azt hiszem, a jéghegy leg­kevésbé alkalmas arra, hogy föltü­zelje egy fiatal leány fantáziáját. És mégis . . . ezek a jéghegyek döntöt­ték el a sorsomat. Mintha ón is, ő ie egy-egy idomtaian jéghegy tetején utaztnnk volna, s a hatalmas Golfá­zitás nélkül tárgyaljanak és hoz­zák meg a határozatot. Ezután dr. Vajay Károly polgár- mester bejelentette a közgyűlésnek, hogy e hó 26-ra meghívta a vár­megyei bizottsági tagokat értekez­letre, melyen úgy a törvényszék, mint a megye székhelyének kér­désében a további teendőket közö­sen megvitatják. Ez alkalommal a városi törvényhatóságot Kőrösme­zei Antal lőjegyző, dr, Kelemen Samu, Uray Géza, Uray Gáspár és dr. Keresztszeghy Lajos biz. tagok képviselik. A közgyűlés a polgármesternek ezen intézkedését helyeslőleg tudo- domásul vette. Dr. Kelemen Samu ezután rész­letesen előadta a képviselőházban e hó 22-én a miniszterelnökhöz intézett interpellációját, majd pedig a következőkép adja elő e tárgy­ban egyéni megjegyzéseit: A képviselőháa ülése után a mi­niszterelnök hozzáment és több kép­viselő jelenlétében csodálkozásának sdott kifejezést, hogy miért nem tar­totta szóló az ö válaszát teljesen meg­nyugtatónak, bizonyára félreértette a Házban tett kijelentéseit. Mert az ő kijelentéseinek három lényeges moz­zanata van : az első az, hogy szó sem lehet arról, hogy Szatmár városa a törvényszékétől megfosztassék; máso­dik, hogy ő ezt a kérdést Szatmár város minden sérelme nélkül tartja megoldandónak; a harmadik pedig az, hogy helyesnek tartja, hogy a törvényszékek és megyei székhelyek összeessenek. Miután pedig már elő­ramlat a boldogság öblébe terelt volna bennünket. (Fölkaeag.) Haha! Azt hiszem, ez a jéghegy, vagyis ez a hasonlat kissé sántít. Sőt a Golf­áramlat is sántít. Minket ugyanis a Mimi néni hozott össze egy erre a célra külön megrendelt zsuron. Ott volt a jógtudós is. Megfigyeltem, annyi fagylaltot evett. ... De az mellékes. Különben, leendő férjem is tudós. Egyetemi magántanár. A méregtant adja elő. Pedig oly szelíd, mint egy idomított tubagerle. Megvallom, vonzódom hozzá. Nem mondom, hogy lobogó szenvedélyt ébresztett bennem. De hát mire jó az ? A lobogó szenvedély több alkal matlanságot szerez, mint a rossz fűző vagy a szűk cipő. Az utóbbiakat ös- merem. Sok keserűséget szereztek. zetesen kijelentette, hogy Szatmárnak törvényszéke fóltétlen megmarad, ez­zel bizonyos utalást is tett a kérdés leendő megoldására. Szóló erre azt mondotta a miniszterelnöknek, hogy igen nagy örömére szolgál, ha a mi­niszterelnök a kijentésének ezt az értelmezést adja meg, miután azon­ban ez nem fejeződött ki teljes való­sággal az adott válaszban, azért tar­totta kötelességének azt, hogy a vá­laszt feltételesen vegye tudomásul. „Mérlegelve a dolgokat, semmi okunk sincs arra, hogy bizalmatlan­sággal tekintsünk a megoldás elé. Az ez időszerinti kormányzatnak esze- .ágában sem lehet, hogy bármit is Szatmár sérelmére elkövessen. Azon­ban bármely oldalról történnék mégis Szatmár város jogos érdekei ellen akármiféle támadás, akaratban, kitar­tásban és erőben egyek leszünk, meg fogjuk mutatni, hogy minden ilyen támadást képesek leszünk nemcsak elhárítani, hanem vissza is verni.“ Dr. Vajay Károly polgármester helyesléstől kisérve mondott köszö­netét dr. Kelemen Samunak ezen ügyben történt fellépéséért és ma­gatartásáért. Ezután benyújtotta az alábbi határozati javaslatot: „Határozati javaslat. — Szatmár- Németi szab. kir. város közönsége nyugtalansággal értesült arról, hogy dr. Wekerle Sándor miniszterelnök ur egy Nagykárolyban felállítandó törvényszék dolgában nála járt nagykái olyi küldöttségnek olyan választ adott, mely a kérdés jogo­sultságát látszik elismerni. E nyug­talanság fokozására volt alkalmas az a körülmény, hogy épen a je­lenlegi miniszterelnök ur mint ak­De el a keserűséggel fűzőstül, cipős­tül ! Nekem most boldognak kell lennem. Minden emberi valószínűség szerint öt vagy 10 perc malva hiva­talosan menyasszony leszek. A papa csak a hozomány kérdését intézi el. Megvallom, némi aggodalmaim van­nak. A papán néha fukarsági roha­mok vesznek erőt. Különösen ha készpénzről van szó. Nyomni, puhí­tani, szorítani fogja szegény leendő­met. .Fogadni mernék, hogy busz százalékot lealkuszik. Mindegy. Majd kivasaljuk belőle a házasság után. Csak tessék rámbizni. O yan vasaló talentum vagyok. (Mutatja a vasalást.) Csak épen vasalni nem szeretek. A fődolog, hogy boldogságot ígér­hetek magamnak. Leendőm nagyon jó embernek látszik. Fenkölt lélek, s másodtitkára az állatvédő egyesület­kori pénzűgyminiszrernek intézke­dése folytán történt az, hogy a kir. pénzügyigazgatóság, amiként azóta bebizonyult, a pénzügyi közigaz­gatásnak súlyos hátrányára Szat- rnárról Nagykárolyba helyeztetett egy a hivatal céljára alkalmatlan helyre és épületbe. Szatmár-Németi szab. kir. vá­rosa a helyes közigazgatás elveivel nem tartja összeegyeztethetőnek, hogy Szatmárvármegyének köz- igazgatási székhelye nem a megye természetes központján Szatmár- Németiben van, holott köztudo­mású, hogy földrajzi fekvésénél ép úgy, mint ipari, kereskedelmi és kulturális szempontokból Szatmár- Németi a vármegyének központja és lakosainak száma épen még egyszer annyi, mint Nagykárolyé s ez idő szerint a harmincezret éri el; annál kevésbé láthat a város okot törvényszékének nemcsak át­helyezésére, de akárcsak megosz­tására is ilyen módon való gyen­gítésére is. Nem oszlathatta el teljesen Szatmár-Németi szab. kir. város aggodalmait a miniszterelnök urnák az a nyilatkozata sem, hogy ő a nagykárolyi törvényszék fel­állítását csak Szatmár-Németi min­den érdekének sérelme nélkül tartja megvalósíthatónak, mert e tekin­tetben hiányzik az utalás arra, hogy a minden bizonnyal előálló sérelem minő konkrét intézkedé­sekkel volna kiegyenlíthető. Amikor ezeket Szatmár-Németi szab. kir. nek. Aki az állatokat másodtitkári- lag védi, az mint férj is meg fogja becsülni a feleségét. Vagy van lo­gika, vagy nincs! Ezt mondom én. (Szünet fel s alá jár.) Ilyen az élet. . . Jobb nem be­szélni róla! Ki hinné, hogy én, sze­rény huszonnégy évemmel már előbb négy kérőnek rebegtem el a boldo­gító igent. Kész rutinom van &z igen-rebegésben. Halkan, de érthetően, lesütött szemekkel, de titokban a hatást kémlelve, szelíd dekrescendóba veszően, de kissé szaggatottan szok­tam rebegni . . . igen, i-i-gen. Ezen nincs mit nevetni, ezen sírni kellene. Ez azt bizonyítja, hogy a nő helyzete függő, alárendelt, hogy jövője érdekében a színjátszás mes­terfogásaira van utalva. Utálatos do­log, de szükséges. ^ aj RÓtil Simon nagyválasztéku cipóraktárát ajánljak a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a .Pannónia* szálloda mellett. - Szatmár és vidéke legnagyobb czipdraktára. . Figyelmeztetés ! az előre haladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók

Next

/
Oldalképek
Tartalom