Szamos, 1908. február (40. évfolyam, 10-17. szám)

1908-02-16 / 14. szám

XL. évfolyam- Szalmái, 1908. FÜGGETLEN POLITIKAI, SZÉ v \ f i, - "y-’f * \ OV Ú ii 1« február hó 16. (vasárnap) V« Ä// U. szám. IRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: B»jász évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcze 9. sz. Telefon: 107. M-mdenneicn dijak Bzatm&roa, a lap kiadóhivatalában fi^eteadó^ HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Nemzeti akarat. Irta Vájná Géza dr. Állami életünk ezer esztendős történetében elég gyakran ismét­lődtek események, korszakok, me­lyek elcsüggesztették a hívőket és kétségbeejtették a reménykedőket, nemzeti létünk jövője iránt. S nem azok az események, időszakok vol­tak a legkeservesebbek, a legsivá- rabbak, amelyekben külső, idegen ellenség lett úrrá az ország népe fölött. Azok valának mindig a leg- szomorubb idők, amikor a nemzet maga szolgáltatta öníiaiban saját ellenségeit. A pártütő oligarcháktól kezdve, akik hatalmi és vagyoni érdekeikért készek voltak külső ellenségekkel is cimboráim', — a Mária Terézia, Lipót és Ferdinánd császár-királyok alatt „hűségesen“ buzgólkodó honfiakon át a 49-50-es évek és a negyven évig tartott 67-es uralom sok-sok, részint még homályba burkolt, részint közismert benlenteséig és politikusáig mindig fölös számmal találtattak közöttünk ilyenek. S az állami akaratot kép­viselő királyi hatalommal a messzi múltban szembeszálló, némettel, ráccal, törökkel cimboráló pártütők­nél semmivel se valának jobbak, a nemzeti erő diadalát megakadályozó és eláruló Károlyi Sándorok és nem jobbak a közelmúltban a nem­zeti akarat megsemmisítésére, a dinasztikus hatalmi érdekek szol­gálatába szegődött gyászma­gyarok. A távoli múlt századaiban az állami egységgel szembe szegült apró hatalmasságokat megtörte, el­olvasztotta a nemzeti egység ereje. A nagy szabadságharcok nyomo­rult árulóinak gálád munkálkodá­sát ellensúlyozta, kiegyenlítette és behegesztette a nemzeti öntudat szívós élete és megújhodása. A legújabb labancok sorvasztó buz- gólkodását kettévágta a tavaly előtt titáni erővel előtörő, a nemzeti ér­zésektől megduzzasztott nemzeti akarat. Az az erő szüli ezt az akaratot, amely a közélet pangása, a poli­tikai zsonglörködések, kupeckedések, meddő kakasviadalok idején talán ellankad, talán elszunnyad, de el nem enyészik és amikor nagy, komoly, pusztulással fenyegető ve­szedelmek közelednek, felébred és gátat szakított árként sodorja el a rosszul seftelő kufárokat. Sok, igen sok panaszra, elége­detlenségre lehetne okunk a nem­zeti akarat sújtó és bosszúálló ere­jének tökéletlen megnyilvánulása miatt. Minden tisztességes érzésű hazafit el kell kesereritenie ama tudatnak, hogy a mi, végletekig pré­selt adózó polgárok, keservesen kiszorított adóíilléreinkből össze­gyűjtött ezrekből és százezrekből jutalmazza, fizeti és tartja el az ellenünk dolgozó zsarnoki hatalom bach- és darabont-korszakbeli bé­renceit, brávóit és mételyhintőit. De ne feledjük, hogy szerencsétlen múltúnk és szerencsétlen vezetőink ügyetlen, vagy gonosz taktikája a hatalom kezébe szolgáltatta önren­delkezésünk és védelmünk eszkö­zét : a hadsereget. S amig e té­nyező fölött való rendelkezési jogot vissza nem szereztük, akaratunk megvalósítása nem lesz, nem lehet teljes. A jelen szánalmas, siralmas álla­potai között egyre sűrűbben és erőteljesebben hangzik töl az or­szágban az elégedetlenség szava. Csalatkozott, kiábrándult lelkek keresik az uj irányt, várják az uj embert, az uj korszakot. A gyön­gébb hitüek, reményt vesztettek temetgetik az ideális nemzeti álmo­kat és feladni hajlandók törekvé­seinket. Ivncs igazuk a csüggedőknek. A magyar nemzet sorsát, jövőjét nem döntheti el, nem temetheti el a silány jelen. Sok száz esztendős törekvéseinket nem fojthatja meg néhány gyarló ember gyöngesége, puhasága. Ha kibírtuk Mohácsot és kihevertük Aradot, nem pusz­tulhatunk bele a ma szomorú csalatkozásaiba se. Még várnunk kell. Még nem telt be a pohár egészen. Még van mivel hitegetni bennünket. Még vannak számunkra Ígéretek, kilá­tások. De ha elfogynak, ha nem váltja valóra azokat a közel jövő, ha teljes erejével úrrá szivünkben Csókon szerzett feleség. Irta Marosán János. A nagy boulevard egyik élénk for­galmú kávéházában víg, zajos az élet. A tekeasztalon az elefántcsont-golyók kattogása, a márványasztalon a kár­tyák kopogása ki-kihallatszik a zugó morajból. A frakkos pincérek úgy futkostak egyik asztaltól a másikhoz, mintha dróton rángatnák őket, — a fizetőpincér meg a kapott borravalók­hoz mérten hol derék-, hol hegyes- szögbe hajlong. A kávéház egyik asztalánál négyen ülnek: egy hadnagy, egy fiskális, egy földbirtokos és egy mérnök. Régi jó barátok s a kávébáznak törzsven­dégei. Az a kis asztal, ahol ültek, mintha kizárólag az övék volna, any­nyira megszokták már, hogy másutt nem is érezték jól magukat. Ezek a vendégek abban különböztek a töb­biektől, hogy nem kártyáztak, mert elvégre is nem kénytelen az ember mindenáron kártyázni a kávóházban ; újságot sem olvastak, ott van a Ka­szinó, van ott újság bőven. Mit csi­náltak ezek a jó urak hát? Forró kávéjuk mellett cigarettázva, sziva­rozva kiki köteles & kis asztaltársa­ságnak napi élményeit elmondani. E kis társaság igy mulatott nap-nap után. Igazi bohém, legényélethez hi- ven, a házasságról beszélni, csevegni tilos s ha mindezek dacára valaki a Hymen rózsás mezejére ki-kirándult beszéd közben, büntetés várt reá : — Pali, ma szerencsés napod volt, — szólt a hadnagy a mérnökhöz, — többször láttalak szép leányok, asszo­nyok társaságában, külösen feltűnt a korzón Kreutzer bankár feleségének az udvarlásod. Annyira tetted a szé­pet, mintha éppen vőlegény volnál. — Eszemágában sincs, — szólt a mérnök, — köteles udvariasság, figye­lem és nem tcvább. Régi ismerősök és azt kiszem, kis asztaltársaságunk szabályai megengedik, hogy egy ily esetben mindnyájunk közül bárki is gavallórságnak tekintse egy hölgy társaságában figyelmes lenni, már t. i. a körülményekhez képest. — Már én is a Pali nézetén va­gyok, — szólt közbe Karsay ügyvéd. — ha én is oly bájos hölgy mellett méregetném a korzót, mint Kreutzer bankámé, ón sem lennék jobb Palinál. Helyesléssel tudomásul veszem Pali és agyunkban csak a megcsalattatás keserves érzete leend, akkor egy­szerre foinak^ felszabadulni lel­kűnkben a s2áínnyad<£. fez elaltatott, az elcsititott 'ejjök Is fedetlenül tör utat maga^afe. jal.Wult meg­mentő, megújító és feltámasztó vihár'a :*a nemzeti akarat . Még vár. Még ^henp^Még tü-• > relmes. De ha kifesziti izmait: oh, akkor jaj mindazoknak, akik álom­port kevertek italába, akik renyhe tétlenségbe ringatták. Ébredni fog. S eltiporja az ámitókat, az eltéve- lyedetteket, a hitehagyottakat. — Ébredni fog. S uj irány, uj em­berekkel lobogtatja majd előtte, utján, a nemzeti öntudat szövét- nekét! (Színházunkról). — Elcsendesedtek kissé a színigazgató választás lázas izgalmsi, de csak azért, hogy nem sok idő múlva újra kisértsenek. Va­lóságos circulus vitiosus nálunk ez a kérdés, óvröl-óvre izgat, szenvedé­lyes ellentéteket inaugural, ellensé­ges táborokra osztja az addig békés egyetértést s ezek a táborok gyanú­sító jelszavakkal dobálják meg egy­mást, felekezeti szempontok szerint mérlegelik a meggyőződést, a véle­mény nyilvánítást, s olyan harcokat provokálnak, melyek a helyett, hogy az ügyet, a kérdést tisztáznák, a tár­sadalmi egység rovására esnek. Sohasem tudtam megérteni az el­vek harcában a személyes tekintetek élire állítását; sohasem tudtam meg­érteni, hogy a tisztességes meggyő­eljárását, — ezzel hatalmas bodor füstöt eresztett média-szivarából. — Hát olyan nagy szépségnek tart­játok ti a bankámét, — jegyzi meg közbe a hadnagy ? — Nemcsak szép, de szebb, sőt legszebb nő városunkban, — erősiti Karsay. — Kár egy közönséges ban­kárnak, aki egybet sem tud, mint nap-nap után kouponokat vágni, a „tartozik“ és „követel,“ „teher“ és „vagyon“ felett elmélkedni, — egy ily bájos teremtés. — Igaz, úgy van, — helyesli Rásky földbirtokos, — már csak én is amondó vagyok, hogy szép asszony a bankámé, kezdem irigyelni a bankárt. — Pszt! — szólt a hadnagy, — az ily kifejezés beleütközik a ház­szabályainkba és az ily, vagy vala­RÓtfa Simon nagyválasztéku cipőraktárát sjánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a #Pannóniaf szálloda mellett — Szatmár és vidéke legnagyobb ozipőraUIra. Figyelmeztetés ! az előre haladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók

Next

/
Oldalképek
Tartalom