Szamos, 1908. február (40. évfolyam, 10-17. szám)

1908-02-16 / 14. szám

XL. évfolyam- Szalmái, 1908.

FÜGGETLEN POLITIKAI, SZÉ

v \

f i, - "y-’f * \

OV Ú ii 1«

február hó 16. (vasárnap) V« Ä// U. szám.

IRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP.

A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja.

Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön.

Előfizetési ár:

B»jász évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér.

SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcze 9. sz. Telefon: 107.

M-mdenneicn dijak Bzatm&roa, a lap kiadóhivatalában fi^eteadó^

HIRDETÉSEK:

Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér.

Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér.

Nemzeti akarat.

Irta Vájná Géza dr.

Állami életünk ezer esztendős történetében elég gyakran ismétlődtek események, korszakok, melyek elcsüggesztették a hívőket és kétségbeejtették a reménykedőket, nemzeti létünk jövője iránt. S nem azok az események, időszakok voltak a legkeservesebbek, a legsivá- rabbak, amelyekben külső, idegen ellenség lett úrrá az ország népe fölött. Azok valának mindig a leg- szomorubb idők, amikor a nemzet maga szolgáltatta öníiaiban saját ellenségeit. A pártütő oligarcháktól kezdve, akik hatalmi és vagyoni érdekeikért készek voltak külső ellenségekkel is cimboráim', — a Mária Terézia, Lipót és Ferdinánd császár-királyok alatt „hűségesen“ buzgólkodó honfiakon át a 49-50-es évek és a negyven évig tartott 67-es uralom sok-sok, részint még homályba burkolt, részint közismert benlenteséig és politikusáig mindig fölös számmal találtattak közöttünk ilyenek. S az állami akaratot képviselő királyi hatalommal a messzi múltban szembeszálló, némettel, ráccal, törökkel cimboráló pártütőknél semmivel se valának jobbak, a nemzeti erő diadalát megakadályozó és eláruló Károlyi Sándorok és nem jobbak a közelmúltban a nemzeti akarat megsemmisítésére, a dinasztikus hatalmi érdekek szolgálatába szegődött gyászmagyarok.

A távoli múlt századaiban az állami egységgel szembe szegült apró hatalmasságokat megtörte, elolvasztotta a nemzeti egység ereje. A nagy szabadságharcok nyomorult árulóinak gálád munkálkodását ellensúlyozta, kiegyenlítette és behegesztette a nemzeti öntudat szívós élete és megújhodása. A legújabb labancok sorvasztó buz- gólkodását kettévágta a tavaly előtt titáni erővel előtörő, a nemzeti érzésektől megduzzasztott nemzeti akarat.

Az az erő szüli ezt az akaratot, amely a közélet pangása, a politikai zsonglörködések, kupeckedések, meddő kakasviadalok idején talán ellankad, talán elszunnyad, de el nem enyészik és amikor nagy, komoly, pusztulással fenyegető veszedelmek közelednek, felébred és gátat szakított árként sodorja el a rosszul seftelő kufárokat.

Sok, igen sok panaszra, elégedetlenségre lehetne okunk a nemzeti akarat sújtó és bosszúálló erejének tökéletlen megnyilvánulása miatt. Minden tisztességes érzésű hazafit el kell kesereritenie ama tudatnak, hogy a mi, végletekig préselt adózó polgárok, keservesen kiszorított adóíilléreinkből összegyűjtött ezrekből és százezrekből jutalmazza, fizeti és tartja el az ellenünk dolgozó zsarnoki hatalom bach- és darabont-korszakbeli bérenceit, brávóit és mételyhintőit. De ne feledjük, hogy szerencsétlen múltúnk és szerencsétlen vezetőink ügyetlen, vagy gonosz taktikája a hatalom kezébe szolgáltatta önrendelkezésünk és védelmünk eszközét : a hadsereget. S amig e tényező fölött való rendelkezési jogot vissza nem szereztük, akaratunk megvalósítása nem lesz, nem lehet teljes.

A jelen szánalmas, siralmas állapotai között egyre sűrűbben és erőteljesebben hangzik töl az országban az elégedetlenség szava. Csalatkozott, kiábrándult lelkek keresik az uj irányt, várják az uj embert, az uj korszakot. A gyöngébb hitüek, reményt vesztettek temetgetik az ideális nemzeti álmokat és feladni hajlandók törekvéseinket.

Ivncs igazuk a csüggedőknek. A magyar nemzet sorsát, jövőjét nem döntheti el, nem temetheti el a silány jelen. Sok száz esztendős törekvéseinket nem fojthatja meg néhány gyarló ember gyöngesége, puhasága. Ha kibírtuk Mohácsot és kihevertük Aradot, nem pusztulhatunk bele a ma szomorú csalatkozásaiba se.

Még várnunk kell. Még nem telt be a pohár egészen. Még van mivel hitegetni bennünket. Még vannak számunkra Ígéretek, kilátások. De ha elfogynak, ha nem váltja valóra azokat a közel jövő, ha teljes erejével úrrá szivünkben

Csókon szerzett feleség.

Irta Marosán János.

A nagy boulevard egyik élénk forgalmú kávéházában víg, zajos az élet. A tekeasztalon az elefántcsont-golyók kattogása, a márványasztalon a kártyák kopogása ki-kihallatszik a zugó morajból. A frakkos pincérek úgy futkostak egyik asztaltól a másikhoz, mintha dróton rángatnák őket, — a fizetőpincér meg a kapott borravalókhoz mérten hol derék-, hol hegyes- szögbe hajlong.

A kávéház egyik asztalánál négyen ülnek: egy hadnagy, egy fiskális, egy földbirtokos és egy mérnök. Régi jó barátok s a kávébáznak törzsvendégei. Az a kis asztal, ahol ültek, mintha kizárólag az övék volna, anynyira megszokták már, hogy másutt nem is érezték jól magukat. Ezek a vendégek abban különböztek a többiektől, hogy nem kártyáztak, mert elvégre is nem kénytelen az ember mindenáron kártyázni a kávóházban ; újságot sem olvastak, ott van a Kaszinó, van ott újság bőven. Mit csináltak ezek a jó urak hát? Forró kávéjuk mellett cigarettázva, szivarozva kiki köteles & kis asztaltársaságnak napi élményeit elmondani. E kis társaság igy mulatott nap-nap után. Igazi bohém, legényélethez hi- ven, a házasságról beszélni, csevegni tilos s ha mindezek dacára valaki a Hymen rózsás mezejére ki-kirándult beszéd közben, büntetés várt reá :

— Pali, ma szerencsés napod volt, — szólt a hadnagy a mérnökhöz, —

többször láttalak szép leányok, asszonyok társaságában, külösen feltűnt a korzón Kreutzer bankár feleségének az udvarlásod. Annyira tetted a szépet, mintha éppen vőlegény volnál.

— Eszemágában sincs, — szólt a mérnök, — köteles udvariasság, figyelem és nem tcvább. Régi ismerősök és azt kiszem, kis asztaltársaságunk szabályai megengedik, hogy egy ily esetben mindnyájunk közül bárki is gavallórságnak tekintse egy hölgy társaságában figyelmes lenni, már t. i. a körülményekhez képest.

— Már én is a Pali nézetén vagyok, — szólt közbe Karsay ügyvéd. — ha én is oly bájos hölgy mellett méregetném a korzót, mint Kreutzer bankámé, ón sem lennék jobb Palinál. Helyesléssel tudomásul veszem Pali

és agyunkban csak a megcsalattatás keserves érzete leend, akkor egyszerre foinak^ felszabadulni lelkűnkben a s2áínnyad<£. fez elaltatott, az elcsititott 'ejjök Is fedetlenül tör utat maga^afe. jal.Wult megmentő, megújító és feltámasztó vihár'a :*a nemzeti akarat .

Még vár. Még ^henp^Még tü-• > relmes. De ha kifesziti izmait: oh, akkor jaj mindazoknak, akik álomport kevertek italába, akik renyhe tétlenségbe ringatták. Ébredni fog.

S eltiporja az ámitókat, az eltéve- lyedetteket, a hitehagyottakat. — Ébredni fog. S uj irány, uj emberekkel lobogtatja majd előtte, utján, a nemzeti öntudat szövét- nekét!

(Színházunkról). — Elcsendesedtek kissé a színigazgató választás lázas izgalmsi, de csak azért, hogy nem sok idő múlva újra kisértsenek. Valóságos circulus vitiosus nálunk ez a kérdés, óvröl-óvre izgat, szenvedélyes ellentéteket inaugural, ellenséges táborokra osztja az addig békés egyetértést s ezek a táborok gyanúsító jelszavakkal dobálják meg egymást, felekezeti szempontok szerint mérlegelik a meggyőződést, a vélemény nyilvánítást, s olyan harcokat provokálnak, melyek a helyett, hogy az ügyet, a kérdést tisztáznák, a társadalmi egység rovására esnek.

Sohasem tudtam megérteni az elvek harcában a személyes tekintetek élire állítását; sohasem tudtam megérteni, hogy a tisztességes meggyőeljárását, — ezzel hatalmas bodor füstöt eresztett média-szivarából.

— Hát olyan nagy szépségnek tartjátok ti a bankámét, — jegyzi meg közbe a hadnagy ?

— Nemcsak szép, de szebb, sőt legszebb nő városunkban, — erősiti Karsay. — Kár egy közönséges bankárnak, aki egybet sem tud, mint nap-nap után kouponokat vágni, a „tartozik“ és „követel,“ „teher“ és „vagyon“ felett elmélkedni, — egy ily bájos teremtés.

— Igaz, úgy van, — helyesli Rásky földbirtokos, — már csak én is amondó vagyok, hogy szép asszony a bankámé, kezdem irigyelni a bankárt.

— Pszt! — szólt a hadnagy, — az ily kifejezés beleütközik a házszabályainkba és az ily, vagy valaRÓtfa Simon nagyválasztéku cipőraktárát

sjánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást.

Közvetlen a #Pannóniaf szálloda mellett — Szatmár és vidéke legnagyobb ozipőraUIra.

Figyelmeztetés ! az előre haladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók