Szamos, 1908. január (40. évfolyam, 1-9. szám)
1908-01-02 / 1. szám
2-ík óidat. SZAMOS 1. szám. jük a Tisztelt Közgyűlés hozzájárulását azon javaslatunkhoz, hogy, mivel a számüdások felülvizsgálásának nehézségei az -idén rendkívüli módon hátráltatták a rendes évi közgyűlés megtartását, az amúgy is végét járó 1907. évben a szükségeseknek látszó változtatásokkal az 1906. évre megállapított költségelőirányzat kereteit vehessük kiadásaink és bevételeink zsinórmértékéül. Végösszegeiben számadásunk főbb tételei a következők: a költségelőirányzatnak 9576 K 98 f. bevételével szemben 10.477 K 43 f. bevételünk s az előirányzott 9357 K 18 f. kiadással, valamint az igy remélt 219 kor. 80 f. fölösleggel szemben 9640 kor. 84 f. kiadásunk, illetőleg 836 korona 59 f. fölöslegünk mutatkozik. Mérlegünk következőkép alakul: a vagyon 63.021 K. 78 f.-re, a teher 43.941 K. 75 f.-re s igy a tiszta vagyon 19080 K 03 f. re rúg az 1905. évi mérlegnek 60917 K. 92 f.-nyi vagyonával és 44599 K 88 f.-nyi terhével, illetőleg 16.318 K. 04 f.-nyi tiszta aktívumával szemben. A tagok létszáma költségvetésünk növekedéséhez képest arányos, de tőlünk telhető buzgalommal fokozandó emelkedést mutat, mert az 1905, év végén nyilvántartott 273 rendes 34 id. taggal szemben 1906. végén 299 rendes és 26 id. tagja volt egyesületünknek. Evvel kapcsolatban a statisztikai teljesség kedvéért megemlítem, hogy a Kör könyvtára 2885 kötetből áll ; használta a könyvtárt 108 tag, akik összesen 3501 kötetet kölcsönöztek ki. A számadatok segítségével rajzolt eme képet hadd egészítsék ki a Kör életének az 1906. évben lefolyt fon tosabb mozzanatai, amelyek közül időrendiig első, hogy az elhalálozás következtében megüresedett alelnöki székre a közgyűlésnek titkos szavazás utján megnyilvánuló bizalma Fo- garassy Sándort ültette, mig ugyanezen választás eredményekép háznag / Bartha Kálmán, jegyző dr. Kurtz berekkel, barátságos, naiv világ- íelíogással. Persze akkor kevés volt az eszkimó. Csakhogy az eszkimó szörnyű szapora és mindnek íóka kéne. Nincsen arról semmi Írva ezekben a további évfolyamokban, hogy egyre több az, ami fáj. De hát a ráncok vonalai sem betüíormában görbülnek, azért mégis lehet olvasni belőlük. Egyre nő a hirdetések száma és mert a fejlődésre képtelen gazdálkodás uj teret nem ácj, ugyanazon mesterségen, kereskedésen mindig több és több ember rágódik. A közgyűlési tudósítások képébe is belemélyed lassanként egy keserű, komoly vonás. Felmerül a beruházások kérdése és vele együtt két világszemlélet összetűzése. Az egyik — élén Farkas Antallal,, azzal az igazán nagy emberrel, — amelyik akar haladni. De volt (. . . azaz dehogy is volt, hisz most is megvan, csakhogy azóta többségre jutott,) tehát már akkor is volt egy párt, amely mindenféle újítás, alapítás, haladás ellen szándékosan állást foglalt. Bölcs mértékletességnek nevezték ezt a mérSándor lett. Ugyanekkor választattak meg azon bizottsági tagok, akiknek megválasztását az 1905. évi március 26-án hozott közgyűlési határozat alapján foganatosított s később az illetékes hatóság által megerősített alapszabálymódositás tette szükségessé. Választmányi tagok lettek ekkor hat évre: Bodnár György, dr. Fodor Gyula, dr. Hantz Jenő, Osváth Elemér, dr. Roth Ferenc, Uray Géza — három évre: dr. Kelemen Samu, Litteczky Endre, Papp Géza, Rédl Károly, Szarukán Zoltán. Ugyanez óv két fontos és az egyleti életre szemlátomást üdvös változással járt: a választmány kellő megfontolással és költségkíméléssel végrehajtotta a közgyűlésnek a Kör helyiségeinek átalakítására és bebútorozására vonatkozó határozatát, még pedig azon fölöslegek terhére, amelyeket a választmány ép erre a célra évek óta gyűjtött; továbbá a kaszinó uj vendéglőst kapott, akinek szakértelme és rátermettsége szintén közreműködött abban, hogy a Kör helyiségeinek látogatottsága fokozódott. S midőn még bejelentem, hogy az ügyek intézésére a választmány hót ülést tartott s hogy öt Ízben engedte át mulatságok tartására idegen testületeknek a Kör helyiségeit, továbbá, bogy a kaszinó szokásos Szilveszterestélye élénk érdeklődés mellett folyt le s meglepő hasznot, 158 K 20 fill, tiszta jövedelmet hajtott — amiért elismerésünket úgy az agilis rendezőség, mint a szives közreműködők s érdeklődök iránt ez alkalommal is lerójjuk — jelentésemnek zárszavaként azt a már érintett örvendetes tényt konstatálom, hogy kaszinónk egy idő óta a réginél pezsgőbb életnek a képét mutatja. Annyival is inkább örvendetes e tény, mert Körünk régebbi tagjai bizonyára tudják, hogy volt idő, amikor az ürességtől kougó eme nagy termeken végig tekintve, lelkünkre nehezülni éreztük azt a sötét gondolatot, hogy a kaszinói élet a végét sékelt bölcsességet. És néppártrak csúfolták, mint minden reakciós pártot. Azután le vannak irva a képviselőválasztások. Az eiőharcok, amelyekben a legszebb beszédet a függetlenségi jelölt mondta, aki mellett az egész közönség lelkesedése lángolt. A rákövetkező számban pedig a döntő küzdelem, amelyben a kormánypárti jelöltet száz egynéhány szótöbbséggel választották meg. — Igazán történész legyen, aki megérti, hogy ez mikép történhetett. A társadalmi mozgalmakban a régi jó közvacsorákra következnek a megszaporodott jótékonysági egyletek tülekedései; a barátságos dalegyesületi életre rá van mázolva a zeneiskola megalapításának véres története. Annak a legjobb kultúrintézményünknek az alapítása, melyet erőszakkal kellett felállítani annak a dalárdának az ellenzésével szemben, amelyről már 1884. évben hangoztatta minden közgyűlése, hogy főcélja egy conservato- rium alapját megvetni. Mindig és mindenben egyre sö- tétebb, hidegebb, elkeseredettebb járja. Egyesek ki is fejezték azon meggyőződésüket, hogy ez egy avult intézmény, amelynek zárkózott, szürke falai közé nem illik a modern élet örök lázban égő lüktetése. Örömmel valljuk meg, hogy csalódtunk. Hisz képtelenség volna is, Tisztelt Közgyűlés, hogy ma, midőn a közéletnek megszokott egyensúlyát felforgatni igyekvő sociális forrongás a társadalom minden rétegét a szétforgácsolt erők egyesítésére kényszeríti, midőn joggal, vagy jogtalanul a leghevesebb támadásoknak ép az a társadalmi osztály van kitéve, amely egyesületünk tagjainak nagy többségét szolgáltatja, ismétlem, képtelenség volna, hogy ép ma omoljanak össze e régi, bevált intézménynek az oszlopai, amely nyolc decenniumot felölelő múltjára visszatekintve, büszkén hirdetheti, hogy viharosabb idők jártát is megérte már. S ha, mint helyiségeink megújított berendezése mutatja, külsőségekben szerény erőinktől telhetöleg számot vetettünk a modern élet követelményeivel, nem marad hátra más, mint számolni az uj idők gondterhes tartalmával is. Méltó, hogy e termekben, hol a napi élet gondjait levetve, a társas szórakozást a legváltozatosabb formákban gyakoroljuk, ahol a jó kedv derűjében édes hazánknak és magunknak javára annyiszor összecsendül a baráti pohár, ahol meghitt baráti körben a közélet ezernyi orgánumának képviselői cserélhetik ki egymással gondolataikat, méltó, hogy itt olyan eszmék keletkezzenek, amelyek férfias kitartással megvalósítva védőbástyákul szolgáljanak a ránk irányzott támadások ellen ma, amikor csakugyan „megnehezült az idők viharos járása fölöttünk.“ Színház. Szombat este a Vig özvegy paródiáját a „Vigadó özvegyet“ mutatták be. Rengett a telt színház a kacagásszinek és események, amelyek alól szelíd lénnyel dereng ki egy letűnt, gondtalan élet mosolygó világa. Hát még ami nincsen megírva, de ami eszünkbe jut, mikor olvassuk a megirlakat. Egy tíz soros értesítés valamely közügy elintézéséről, amelyekről hasábokat tudunk házi használatra. És megfordítva: hasábos dicshimnuszok közéletünk vicinális nagyságairól, akiket magán utón felboncoltunk, mint a gyerek francia babáját es tudjuk, hogy fürészportól dagadnak kecses idomaik. Az egész múlt, az egész jelen benne van a „Szamos“ negyven évfolyamában. De nemcsak Szatmár történelme. A barometer nagyon kicsi; a légkör hatalmas tömeg és mégis a légkör nyomásai visszatükröződnek a barométeren. Európa élete az, ami a „Szamosában lüktet. Folyton dagadó embertömegek feszitő ereje, rosz- szul elhelyezett anyagok, elhelyezkedni nem tudó erők komor, földalatti tusája ontja a lávát, amely mind sötétebbre festi a „Szamos“ betűit is. tói, amibe az ismert Tábori-féle humor gurította a közönséget. Sok csa- csiság van sok jó ötlettel feleresztve. Az a fő, hogy nagyszerüket kacagtunk rajta és ez a szereplőknek legőszintébb sikere. Hogy egy-kót zökkenés előfordult az előadás folyamán, hát az igaz. — Komáromi mókái, főként frappáns sikerű Salome-után- zata, Tihanyi Gráf Danija, a női septett, Győri kupiéi, Rátkai jóizü alakítása, meg az Andai vezetése alatt álló fess kéményseprő ötös, — mind-mind hozzájárultak a közönség szórakoztatásához. Vasárnap dálután a „Csöppséget“ adták, — este a „Vigadó özvegyet“ ismételték meg. Hétfőn a „Boszorkány“ került a színre zónában, nagyon is zóna nívójú előadásban. A címszerepet Verő J. játszotta. Kedden korábban a rendes esti hezdetnél, — lóvén sokféle szilveszteri szoáró, — a „János vitézt“ játszotta Komáromi Gizi. Szerdán (Újév) délután a „Korne- villi harangok“ ment Rátkaival, Gáspár apó szerepében. — Este a „Falu rosszát“ játszották. Mányai Aranka szépen énekelt. Euuyit róla tapintatosan. Radványi is jól danolászott, de, — mint mindig, — most is nagyon mórikáló stílusban mondotta szerepe beszélő részeit. Több figyelmet, kevesebb affektálást kérünk tőle. Rátkai Gonosz Pistáján sokat mulatott a nép Takács Mariska szépen játszotta meg a Feledi Boriska szerepét. Tihanyi és Győri kissé túlságosan cigánykodtak. (nv.) Színházi műsor. Ma „Vigadó özvegy“. — Pénteken „Vig özvegy“ (zóna). — Szombaton „Jozette kisasszony“ (először). — Vasárnap d. u. „V ik László“, este „Nebánts virág“. A ,;Szamos“-nak hosszú ideig az volt az alcime, hogy „vegyes tartalmú lap,“ Gida bácsi pedig egyszer azt a jelmondatot irta bele valami jubiláns alkalomból, hogy „Tarkán szép az élet.“ Negyven éven keresztül nézve csakugyan nagyon vegyes tartalma volt és szép élete lehetett a tarkasága után Ítélve. Reméljük, hogy a „Szamos“ papírjára ezután is híven lesz a korok iránya ráírva. Nem mintha mindent megírnánk, ami történt egyrészt és másrészt csak a valóságot rajzolnék szintelenül bele. A sajtó művészeti termék. Ha a napot, az égboltozatot, alkonya- tok hangulatát azokból a színekből róná össze a festő, amikből a természet a valóságban összeve- gyitette, akkor a nap karmin-szinü volna, az ég aluminium-szerü, az alkonyairól pedig azt hinnők a vásznon, hogy mosogatóié. Mert más az olajfesték, meg más az. amivel a jó Isten színezi a világát. A „Szamos“ negyven évi kor- festése jó, mert ha olvassuk, azt látjuk belőle, ami történt, nem azt, amit Írtak. Tüdobetegsegek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár éa orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérfaa - il ii'iÉt „Reekeu eredeti etomagoláai. H«fmani-La Rocké át Ce. Basel (MA
