Szamos, 1908. január (40. évfolyam, 1-9. szám)

1908-01-02 / 1. szám

1. szám. SZAMOS 3-ik oldal. HÍRROVAT Újévi aforizmák, A „Szamos“ szerkesztője megcsí­pett, hogy írjak valamit az újévi számba. — Ha muszáj, hát — mondok, jól van! És mivelhogy manapság az a divat, hogy minden ember aforizmákat vag­dal embertársai fejéhez; aforizmát hallunk a színházban, a kávóhézban, az imaházban és a zálogházban; aforizmát mond az iró, az olvasó, sőt még egyik-másik olyan politikus is, aki sem nem ir, sem nem olvas; ma már a vigéc nem paprikában vagy rizskásában utazik, hanem aforiz­mában, aforizmát harsog a rendőr, aforizmát énekel a primadonna, aforiz­mát rug a táncosnő, aforizmát csi­csereg a madár, aforizmát kvartyog a béka, aforizmát iszik az antialko­holista — és persze kiadja ; — ezek után a vonzó, felbátorító és felhábo­rító példák után elhatároztam, hogy én is leadok egy két aforizmát a „Szamos“ újévi számában, hiszen da­cára a nagyméretű inficiálásnak, ez még nem ütközik a Btk-be. íme tehát: * Ne végy egyformán minden dicsé­retet, hátha akad közle őszinte is. * Az ember olyan mint az állat: oly buta, hogy nem hiszi magáról, hogy állat. * Nem jó volna, ha a jövendő bim- nemü generáció úgy jönne létre, hogy a házas emberek öreg korukban gyer­mekekké fiatalodnának. Akkor csak­hamar kihalna az emberiség, mert ezek a férfiak másodszor már nem házasodnának meg. A vőlegényben általában legtöbbre becsülendő az elszántság a házas­életre, a menyasszonyban — a ho­zomány. * Jobb ma a legnagyobb hozomány, mint holnap a legparányibb feleség. * Ha van asszony — már pedig van hozomány nélkül, miért nincs hozo­mány asszony nélkül: * A lány mindenáron egy férfié akar lenni, Az asszony mindenáron egy más férfié. * Az az okos ember, aki az életet úgy nézi, mint a karzat a Tragédiát: jót kacag rajta. * A szamár ember hangosan hirdeti magáról, hogy bölcs. Az igazi bölcs elhallgatja magáról, hogy — szamár. * Ha okosnak mutatod magad, azt mondják rád: ostoba. Ha ostobának mutatod magad, azt mondják rád: végre egy őszinte ember. * És ezzel be is fejezem. Tulajdon­képpen kereken egy tucat aforizmát akartam a végkimerülésig „nyájas“ olvasónak a fejéhez vágni. A tizen­kettediket azonban nem mertem le­írni, Tán ki se szedték volna. Leg­feljebb egyesek az én két szememet. Hát inkább lenyeltem. Még ha meg is fekszi a gyomromat. Ezek is a szerkesztő konok lelkén száradjanak, miért szedte ki őket be­lőlem. Nagy Vince. * Változás lapunk szerkesztősé­gében. — Lapunk szerkesztőségébe ár. Tanódy Endre ügyvéd, mint fő- munkatárs belépett. * Eljegyzés. Horvát h Gáza dohány­beváltó hívatalnok eljegyezte Nj'árády Berta polgári iskolai tanítónőt. * Változás egy szerkesztőségben. A „Szatmár és Vidéke“ laptársunk felelős szerkesztését Erdőssy Vilmos v. vezérkari főhadnagy és vivómes- ter vette át, mig a főszerkesztő to­vábbra is dr. Fejes István marad. * Jótékonyság. Özv. báró Vécsey Józsefeié úrnő a Nőegylet részére 10, a nőegyleti árvaház javára 10 és a Lorántfíy-egyesület céljára 10 k( ró­nát adományozott. — Vécsey Margit bárÓDÖ az izr. nők filióregylet szegé­nyeinek 10 koronát adományozott. — Cs. Nagy Samu 20 koronát adoma nyozott, a ref. főgimn. alapja javára — Deutsch Bella és Keiter Irma ur- leányok 6 koronát adtak az izr. nők fillóregyletének. * Pályázat a községi bírói állásra. Mint értesültünk, a városi községi bírói állásra, mely meg lett már hir detve, Nagy Vincze ügyvédjelölt, la­punk munkatársa, Papp Ottó t. alka- pitány és Székely Eridre rendőrtiszt pályáztak. * Öngyilkosság, Ozsbolt Antal fü részgyári munkás dec. hó 30-án reg­gel Belsőpostakert 4 sz. alatti laká­sán szivén lőtte magát. Tettének oka gyógyithatlan betegség. Halálát öz­vegyén kívül négy kiskorú árvája siratja. * Élet, halál, házasság. Az elmúlt évben a szatmári I. kér. auyakőnyvi hivatalban bejegyeztetett 853 szüle­tés, 737 halálozás és 240 házassági eset. A II. kér. anyakönyvi hivatal­ban (Szatmárhegy) születési eset 106, halálozási eset 67, és házasságkötés 23 jegyeztetett be. * Befejezett vizsgálat. Papp Gyula volt adótárnok ügyében a vizsgáló biró a múlt hó 31-én a vizsgálatot teljesen befejezte és az iratokat át­tette a kir. ügyészséghez. * Tejcsarnok Szatmáron. A szat- márvarmegyei gazdasági egyesület által tervbe vett szatmári tejcsarnok ügyében e hó 8 án lesz az alakuló közgyűlés megtartva, mely, mint a jelek mutatják, igen népes lesz, mert az eddigi bejelentések száma is igen tetemes. — Az alakuló közgyűlés a városháza kis tanácstermében lesz. * Aki a saját útlevelét adja el. Bandula Demeter lippói lakos a múlt héten Amerikába akart vitorlázni. Mikor itt Szatmáron járt, hallotta, hogy nagyon rossz csillagok járnak most az uj hazába és a kivándorlot- tak ezrével térnek vissza itthagyott hazájukba. Bandula most meggondolta a dolgot, elment a kedve az Ameri­kába való vándorlástól, azonban 16 koronába került útlevele valahogy kárba ne vesszen, eladta Tógya De­meter barátjának 8 koronáért. Tógya kapott az olcsó üzleten s nekiindult Amerikának. Ámde Fiúméban a ha­tárrendőrség emberei felismerték a hamis útlevelet és Togyát visszato- loncolták illetőségi helyére. * Pusztulunk — veszünk. Nagy­bánya és Felsőbánya között van egy kis község Griródtótfalu, melynek la­kossága évekkel ezelőtt még tősgyö­keres magyar volt, ma azonban a lakosság nyelvben, vallásban teljesen eloláhosodott s csupán a magyar ne­vek és az ethnografiai külsőségek mutatnak a magyar eredetre. A köz­ség ujramagyarositása érdekében most akciót indított a nagybányai minorita rend főnöke Lakatos József, a ki a rendnek a községben levő házát fel­ajánlotta arra a célra, hogy abban kisdedóvót létesítsenek. A vallás és közoktatásügyi miniszter a rend aján­latát örömmel fogadta és a kisded­óvót a közeli napokban felállítják s megkezdheti működését. * A megcsalt asszony bosszúja. Nem olyan rémes a história, mint a És látjuk a rideg, keserves s utolsó feljegyzések alatt a kedves, régi Szatmárt, mint ahogy a görög költő félig kivakart szerelmi éneke visszakisért az államcsínyek erkölcs­telen története alól, amit felibe Ír­tak a hanyatló önkényuralmak udvaroncai! . . . 'SSS'éJs' Szakítás. (Olaszból.) (Folytatás.) Szerelem, tegnap is hittem neked. Hittem neked, mint az Istenemnek. A szavak, mit ajkaid rebegtek, az őszinte szerelem hangjai voltak. — Hanem a mi boldog szerelmünknek is elmúlt már első évfordulója s nem sokára megérjük már a másodikat is. S ha megkérdezzük az emberi szív érzelmeinek statisztikáját, sajnos, na­gyon világos választ kapunk. Az első három hónap a szerelmes ábrándo zások kora, a harmadik hónaptól a hatodikig heves vágyódás, a hatodik­tól az első év végéig az igazi szere­lem, amely azután mind egyre heve sebb és erősebb leszen, amig végre eljut a tetőpontra, ahonnan már csak lefelé van az ut, mert az uuottság, a kimerülés lassan kioltja a szenvedélyt, ügy, hogy akár psichologusok követ­keztetéseit, akár a kisebb filozófusok tapasztalatait is vesszük tekintetbe, te most, édesem, eljutottál a szenve­dély csúcspontjára. De a halál nincs már messze. Feljutni a tetőpontra lassú, fáradtságos, de gyors a lexuha- nás Ahogy te most engem szeretsz, az ritkaságszámba megy, én azt jól tudom s ha erre rágondolok, a nagy boldogságtól szinte eláll a szivem do­bogása is. - Árnyékom vagy, nem hagysz el soha, de nem is tudnál elhagyni soha sem. Hogy ha nem is egy férfi, hanem csak egy kis gyer­mek van a közelemben, te már félté­keny vagy. S ha felkelek székemről, csakhogy egy könyvet, vagy egy szál virágot, — a te virágaidból, — ve­gyek magamhoz, már felingerülsz és azt képzeled, hogy megrablom sze­relmünket. Ha hallgatva gondolko­zom, már amiatt is szenvedsz és nem szűnsz meg faggatni, holott jól tu­dod, mire gondolok és nem engeded meg, — édes zsarnokom, — hogy egyáltalán gondolkozzam. Olyan vagy, mint egy elkényeztetett, rósz gyerek. Oh, édes kicsi szivem, tudom én azt jól, hogy te szeretsz engem, úgy, amint még soha sem szerettél és amikor tegnap este ezt nekem mon­dottad, remegett a szivem a boldog­ságtól és fájdalomtól . . . Filippó, te most távol tőlem, mé­lyen szunnyadva aluszod szerelmes ifjúi álmodat, amely fölött én annyi­szor virrasztottam, vigasztalanul hul­latva. fájó könyeimet halvány hom­lokodra. Távol tőlem aluszoi boldog és biztos tudatában az én szerelmem­nek. De én?! , . . Mialatt te boldogan alszol, én a hajnalban elutazom. — Elmegyek és soha sem térek többé vissza, legalább is oda nem, ahol te leszesz. — Elmegyek, nyomot nem hagyva magam után, hogy semmi kutatásod, keresésed sem lesz képes feltalálni engemet. Száműzöm magam örökre. A kézcsók, melyet az előző csókoktól még forró ajkaid könnye­dén, minden különösebb fontosság nélkül adtak, utolsó csókod volt. Az a szerelemteljes pillantás, melyet bu- csuzófélben reám vetettél, az utolsó volt. Ifjúi izmos alakod, melyet el­tűnni láttam a kihalt utcában, nem látom többet sem szerelmesen, sem közönyösen. Filippóm, utolsó isten- hozzádot mondottál tegnap este. Tudod, hogy miért távozom örökre ? Mert végét akarom vetni enuek a mi szerelmünknek a legteljesebb boldog­ságában, mert nem akarom látni, mint múlik ki lassú, nyomorult hal­doklással. Megyek, hogy útját vág­jam a végzetnek, amely kérlelhetet­lenül matematikailag meghatározza a véget. Hiszen ha korlátolt az emberi erő, hogy ne volna korlátolt az érzés. La akarom győzni a végzetet, midőn elébe megyek és inkább távozom ön­ként, megrövidítve az utat. A sorva­dás lassan, kínosan emészti fel az életet. A villáműtés nyomot sem hagyva maga után, gyorsan hamvaszt el. Áz istenek, kik nem akarták, hogy fiaik, a félistenek, földi halandók módjára, nyomorultul vesszenek el, a felhőkbe ragadták őket. Ez a szere­lem is isteni eredetű s nem szabad tehát, hogy hitvány módon, lassan sorvadva múljék ki; szeme láttára a világnak, az emberek gúnyos mosolya közt, akik már alig várják, hiszen ez legkeserübb, legfájdalmasabb lenne reám nézve. Akarnád ezt okozni ne­kem, a nőnek, kit annyira szerettél ? Akarnád, hogy miattad szánakozza­nak fölöttem? Az bizonyos, hogy egyezer már nem szeretnél engemet. Te fiatal vagy, de ón már nem vagyok az. Szerelmed fantáziája most örök ifjú­sággal és tündóri szépséggel veszi körül személyemet, de eljön az idő, hogy a szerelem zseniális, csalfa va­rázslata napfényre jön előtted és tátni fogsz engem, mint ahogy mások is látnak és amilyen valóban vagyok. Engem már legyőzött az élet, csu­pán a te szerelmed volt az, mely újra életkedvet, vidámságot lehelve belém, egyidöre elűzte a fáradság érzetét! De vedd el csak szerelmedet, én visz- szaesem a sápadó kimerültségbe és eltörnek bennem az élet rugói. Filippóm, szerelmem, sokáig haboz­tam, amig elhatároztam magamban ezt a válást. Szerelmed édes, jóleső melegséggel vett engem körül; szen­vedélyed lángja gyönyörrel égetett, tündóii fénye elkápráztatták szemei­met. Az, hogy saját akaratomból in­kább akarok jéghidegben és hallga­tásban leélni egy életet; az, hogy elhagylak téged, szerelmem, boldog­ságom, mindenem, hogy menekülök tőled, mintha utálatos volnál előttem, pedig imádlak, — az bizonyítsa be neked, hogy mindent képes volnék elviselni, mint a rut nemtelen véget. Elmondhatsz mindennek, gyanúsít­hatsz a legaljasabb okokkal, hiheted felőlem a leghihetetlenebbet, azt is, hogy tégedet, egyetlen szerelmesemet nem szeretlek többé, mind ezt, még gyűlöletedet is inkább akarom, mint Csakis a legjobb gyártmányú hm szövetek «a vannak forgalomba Urak! Óriási árkülömbséggel szalon-ruháinkat WEISZ GYULA ™: gyapjú-szövet üzletében szerezhetjük be. ■■ Az árak kÖtelßZÖle^ olcsóbbak bármely fővárosi kereskedőnél is. mST Báli mellények nagy választékban! Csakis a legjobb gyártmányú «H szövetek — vannak forgalomba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom