Szamos, 1907. október (39. évfolyam, 79-87. szám)
1907-10-27 / 86. szám
XXXIX. évfolyam* Szatmár, 19Ö7. október bő 27. (vasárnap) 86. szám. SZÁM POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkiní kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: E ;ész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 13 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 3. sz. Telefon : 107. Mindennemű dJ.t&J: Ssatmsron, a lap uiadóhi^ataiáhaa fizetendő^ HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Ä helyzet. (T). Néhai Wahrmann Mór és Herman Oltó egyszer pisztoly párbajra állottak ki. Wahrmann kicsit látott, Herman Ottó nagyot hallott. Wahrmann azt kérdezte a segédjétől: „Wo steht der goj?“ — Egyidejűleg Herman Ottó a maga segédjétől azt kérdezte, hogy „Lőtt már az a zsidó?“ Amiből okszerűen következik, hogy a kormány, melynek a nemzet felől való dobhártyáját már csecsemőkorában megrontotta a bölcsője körül lezajlott alkotmányos lárma, a maga segédleténél élénken érdeklődik, hogy a születendő ellenzéknek eldördültek-e már a fegyverei? És hogy másrészről a születendő ellenzékecske, amely lél attól, hogy rövidet fog látni, •(az óhajtottnál rövidebb tartamú mandátumot) nagyon szeretné látni, hogy merre áll tőle az ellenfele? A helyzet nyitja csakugyan az a kérdés : „Wo steht der goj ?“ Hol áll a kormány? Hogy nem ott áll, ahová állott, azt mindenki látja. Hogy a prog- rammjától elállóit, azt mindenki észreveszi. Tudni csak azt nem lehet, hogy ez az engedmény, amit elveiből tett, az utolsó, vagy az első? — Hogy ezután a kényszer-helyzet után, amellyel menti magát, minden eróllyel a közösség ellen fog-e törni, vagy pedig hosszú sorát nyitja meg azoknak a pirnetteknek, amelyekkel majd kecsesen át libeg a 67-es programm kényelmes és nyugodalmas kikötőjébe. Ez a kényszerhelyzet nem lehet uj dolog és nem lehet meglepetés. Kénytelenek vagyunk azzal gyanúsítani a kormányt, hogy ennek a nehéz helyzetnek felfedezésszerü hangoztatása períid színlelés, élesé pelt vásári komédia. Ez a gyanusitás az egyetlen és előzékeny mód, hogy egy jóval súlyosabb gyanúsítástól megkíméljük. E nélkül azt kellene íeltéte- teieznünk, hogy a magyar kormány és többsége a nemzet vezetésére vállalkozott anélkül, hogy Magyarország politikai történelmének legelemibb tanulságait ismerte volna. Aki nem tudja azt, hogy a korona és az osztrák kormány mindig kényszerhelyzetbe hozta és mindig kényszerhelyzetbe fogja hozni azt; aki a közösség meg- lazitásán fárad és végcélként a közösség teljes megszüntetésére tör, — az nem kaphat érettségi bizonyítványt a történelemből és annál kevésbé van hivatva irányt szabni a nemzet életútjának. A függetlenségi politikának épen az a vezérgondolata, hogy ezeket a nehéz helyzeteket vállalni kell s bármilyen mérhetetlen nyomor és szenvedés árán is meg kell szerezni a koronának és Ausztriának azt a másik történelmi kényszerhelyzetet, hogy lehet-e tizennyolc millió embert állandóan törvény és eskü ellenére kormányozni ; hogy lehef-e egy nagy birodalmat mesterségesen elsorvasztani anélkül, hogy más nemzetek lelkiismerete segítségére ne menjen és a világgazdaság piacán ne akadjon érdek, amelynek a gazdaságilag elnyomott ország gazdasági felszabadítása megfelel? Hogy a nemzetközi tőke, amely mindenféle termelésbe beleíekszik és mindenféle terméket elfogyaszt, nem feküdne-e bele a mi termelésünkbe és nem íogyasztaná-e el a mi termékeinket ? Szóval, hogy ha Ausztria beváltaná is lenyegetéseit és kivonná tőlünk a maga két milli- árdját, akadne-e más tiz milliárd, a: rely gyümölcsözni ide mihozzánk vágyik ? Hogy ez jó politika, vagy rossz politika, az más kérdés és nehéz kérdés. — De az könnyű kérdés, hogy aki ezt a politikát vallja, akinek erre a politikára van többsége, akit ennek a politikának a lényegi megvalósításában sem paktum, sem adott szó, sem valamely egyetemes nemzeti érdek nem akadályoz és nem feszélyezhet, hogy annak nem szabad másodszor felfedezni A merikát és kivételes helyzetnek mondani azt az akadályt, amely ennek a politikának egyenes vonalában fekszik. — Engedelmet kérek, de teljes erőmből fütyölök az olyan hadászatra, amely a csatatéren veszi észre, hogy nini, hát az ellenségnek is vannak ágyúi? S csúfos békét kötvén, azzal szalad haza, hogy most ebben az egy adott esetben véletlenül nem lehetett csatát nyerni, mert az ellenség is lőni akart! Kern a kvóta emelésből, nem a kiegyezés csúfos részlet vereségeiből, nem a bank-kérdes kitolásából, hanem abból látszik a kormány és többség teljes s tökéletes elvfeladása, hogy tisztára 67-es indokolással tagadja meg a függetlenségi politika lényegének a megvalósítását s nem mer és nem akar semmit sem fedezni a maga felelősségével abból, amit ez a politika megkíván. Függetlenségi képviselőre ez a helyzet kellemetlen. Mint a kávéházban mondják: „Az eset nem mindennapi.“ Azt nem lehet eltagadni, hogy a kormány az ő program mjától meg a saját programmjától „rég vis á vis“ áll. Szemben áll a függetlenségi politikával, de e közösügyes lefejlődés terén valamivel lejebbb ment, mint az eddigi 67-es kormányok. És erre csakugyan mondani kell valamit. — Ideiglenes, rövid használatra jó volna az az érv, hogy nagy baj volna, ha most íüggetHiért nem mennek férjhez a leányok? Ismét egy odalökött kérdés, melyre eddig a természeti örök rendeltetés adta meg a megnyugtató választ, ma pedig erővel kiráncigáiják onnan s a ridegen okoskodó ész itélőszéke elibe állítjuk. Hát ugyan mi szükség van erre ? Hát csakugyan nem mennek ma férjhez a leányok ? Hát okvetlen szükséges, hogy mesterséges utón sanál- juk a helyzetet, visszaállítsuk a természeti rendelést, hogy a férfinak házasodni s a leánynak férjhez kell mennie ? Olvasom az „Újság“ különféle nyilatkozatait s elgondolom, hogy hát csakugyan ide jutottunk már ? Asszonytársaim ! Egyszer egy szultán nagymérvű elégedetlenségben szenvedett. Hires orvosa azt mondotta, hogy azonnal véget ér a baja, ha egy elégedett embernek ez ingét veszi magára. — Elindultak tehát keresni elégedett embert s a szultán óriási birodalmában csak egyetlen egy asz- szonyt találtak, aki elégedett volt, de annak az egynek nem volt inge, amit a szultánnak elvigyenek. Ilyenformán vagyunk mi is. Nem mennek férjhez a leányaink. — Hát persze, hogy nem, mert mi teremtjük elő azt a helyzetet, melyben az inget keresni kell. Emancipálni akarjuk magunkat az alul, a mi uiuos, a mi fogalmi képtelenség ; feministák kívánunk lenni, hogy leányainkat olyan utravalóval lássuk el, a mi ellen élet, erkölcs s természettől belénk oltott női szemérmünk tiltakozik ; férhez akarjuk adui leányainkat s újságban vitatjuk meg a lehetőség kérdését, a helyett, hogy az édesanya készítené elő azt, a maga pótolhatlan beleavatkozásával és előrelátó gondoskodásával. Mintha kiveszett volna a női lélekből minden ideálizmus, mintha a szerelemnek nem lenne már költészete, bája, varázsa, mintha a házasság egy adás- vevési szerződés lenne, melynek kellékeit pontokba kellene foglalni s a közvéleménnyel, vagy az Isten tudja miféle véleménnyel, mint tanúval kellene látamozni. Eszembe jut a jó öreg generális Gvadányi kora, melyet egyik szellemes írónk oly találóan jellemez. A szerelem abban az időben virágtermő szó; (ma azt hirdetjük, hogy telekkönyvi kivonat,) az ajak csókpergettyti, (ma flirtelő-gép,) a csók mézeskalács (ma... a választ elhallgatom,) a leány szinméz, olyan édes, olyan kedves, mint egy kötés mirha, „ha szelíd, szemere, ha tetszelgői, pipellős, néha illenkedik, sohse berzenkedik, de okvetlen férjhez vágyik,“ (ma egy feminista módon kioktatott s bölcs tanácsokkal telitett madmoi- sellet akarunk mindenikből csinálni, ki leánykorában előre megállapított elvek szerint legyen kioktatva arra, hogy mit kell neki, mint asszonynak tudni s társadalmi előre meghatározott elvek szerint szeretni is férjhez menni.) Milyen kedves is egy ilyen leány s mennyi ingerrel bírhat egy házasulandó férfira nézve! S aztán csodálkozunk, hogy a férfiak félnek a házasságtól. Még csak egyet. Idézem a flg Roth Simon nagyválasztéku cipőraktárát íjánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást« Közvetlen a «Pannónia' szálloda mellett — Szatmár és vidéke legnagyobb czipfraxtira. MéilMteá az őszi és téli idényre megrendelt úri, női és gyepnak-Lábbelik, — t box és schevraux bőrből készült ezipők i legdivatosabb kivitelben. — valSli
