Szamos, 1907. január (39. évfolyam, 1-9. szám)
1907-01-20 / 6. szám
XXXIX. évfolyam. Szatmar, 1907. január hó 20. (vasárnap) 6. szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. MEGJELENIK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcra 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatala ban fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetaek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A polgári iskola kérdéséhez. Dunay Sándor. Az a meleg érdeklődés, mellyel a városunkban létesítendő polgári iskola eszméjét nemcsak a helyi sajtó s a tanügy munkásai, hanem a nagyközönség is figyelemmel kiséri, időszerűvé teszi, hogy ezt a kérdési minden oldalról megvilágítsuk, a nagyközönséget eleve is tájékoztassuk ez iskolanem rendeltetéséről s a már meglevő tanintézeteinkhez való viszonyáról. A régi s az újabban keletkezett polgári iskolák két csoportra oszthatók. Oly helyeken, ahol középiskola nincs, eredeti céljától és rendeltetésétől, sokszor a viszonyok kényszerítő hatása alatt, többé- kevésbbé eltérnek s más cégér alatt a középiskolai oktatást igyekeznek pótolni. Valódi, tehát a törvény értelmének megfelelő polgári iskolák rendszerint ott találhatók, ahol egyúttal középiskola is van, működésüket semmi érdek és külső betolyás nem irányítja s a szülők, gyermekeik hajlama és tehetsége szerint, szabadon választhatnak a két iskolafaj között. Városunkban két virágzó és nagy múltú középiskola van. Már ez a szerencsés körülmény eleve is megszabja a szervezendő polgári iskolának irányát, amelynek nem lehet rendeltetése, hogy amazoknak céltévesztett utánzója legyen. Az előbbiből az is következnék, hogy mivel a polgári iskola a középiskola alsó osztályaival párhuzamos, sokszor azt pótoló intézmény, tehát arra városunkban szükség nincs. Erre megadja a feleletet mindkét középiskolánk alsó osztályainak tovább alig fokozható tulnépessége, a beiratkozásnál kiszorult, de különösen a tudományos pályákra alkalmatlan, csak szerencsét próbáló tanulók nagy százaléka. Már pedig középiskoláinknak a tanítás eredményére telette káros zsúfoltságát enyhíteni, a hajléktalanoknak alkalmas otthont adni, az eltévelyedettek számára hajlamaiknak megfelelő iskoláról gondoskodni, nemcsak pedagógiai, hanem társadalmi és szociális követelmény. Ismert mondás, hogy az iskola van a társadalomért és nem megfordítva, vagyis az iskolák a társadalom szükségleteit figyelmen kívül nem hagyhatják. Nem, különösen napjainkban, amikor mindinkább meggyőződünk arról, hogy az összes foglalkozási ágak, mint a nemzet életT.űködésének szervei, különösen kiegészítik egymást s csak azok együttműködése képes egy nemzet jólétét és művelődését szilárd alapokon folytatni. Ennek elérésére azonban aligha kedvező az a szomorú tapasztalat, hogy a pályaválasztásnál gyermekeink 90 százaléka mindenre gondol elöríb, csak a gyakorlati életpályákra s azoknak százféle kereset módjaira nem, amelyekre kényszerűségből s csak akkor adja tejét, ha a tudományos pályákra előkészítő iskolákban már nem boldogul, vagy ha anyagi körülményei — minden előképzettség nélkül — kényszerítik arra. Ezen városunkban is jetentkező társadalmi betegségnek orvoslása végett is elodázhatlan, hogy mihamarabb szervezessék egy olyan iskola, melyben a nép azon nagy osztálya, kiknek szellemi szükségét az elemi oktatás távolról sem elégíti ki, azonban felsőbb tanulmányokra előkészülni sem kedve, sem célja, feltalálja mindazon tudnivalókat, melyekre mint leendő mezőgazda, gyakorlati kereskedő, vagy iparos bizton építhet, vagy ha még több ismeretre akar szert tenni, az arra szolgáló szakiskolákban tovább tanulhasson. Ilyen iskolára van sürgősen szükségünk, vagyis egy eredeti célját szolgáló, négy osztályos, igazi polgáriiskolára. Létesítésével nemcsak a gyakorlati életpályák céltudatos eléréséhez adatnék meg a mód és alkalom, hanem egyúttal az is remélhető, hogy az addig elhanyagolt pályák iránt tapasztalt idegenkedést és közönyösséget előnyösen fogja megváltoztatni. Az ily értelemben létesítendő polgári iskola közelről érinti városunk összes tanintézeteit, szoros vonatkozásban van az elemi népoktatás, a tanítóképzés, a szak- és középiskolák kérdésével. Az elemi népoktatást annyiban érdekli, mivel a 10—14 éves, tehát tanköteles korú gyermekek egy részét a negyedik osztály elvégzése után elvonván, az V—VI. osztályoknak fokozatos felállítása és szervezése helyett az alsó négy osztály intenzivebb kifejlesztését, tenné lehetővé. E helyen említem fel az iparos és kereskedő tanonciskolákat is, melyeknek tanulmányi eredményét csak emelné, ha tanulóinak jelentős része egy pár polgári osztály elvégzése után lépne hajlamának megfelelő pályára. A tanítóképzőnek s a jövőben megnyíló ipari szakiskolának szintén előnyére lesz, ha a középiskolákban nehezen haladó gyenge anyag helyett a polgári iskolát végzett jobb készültségü tanulók között válogathatnának. Az ipari szakiskolákra pedig a törvény rendelkezése szerint is, legmegfelelőbb előképzést nyújt a polgári vagy a reáliskola. A felső kereskedelmi iskolának már mondhatni életkérdés egy előkészítő polgári iskola, ahova gyökereit mélyen lebocsássa. Ennél domborodik ki legjobban a két is- kolánák együvétartozása. Azt igazolja a 37 felső keresk. iskolának népessége (6000 tanuló évenkint) s az a másfélezer ifjú, kiket évenMedve Gáspár ráijeszt az asszonyára. Irta: Géczy István. A „Szamos“ eredeti tárcája. A kisváros baktere éppen elkiabálta az éjfélt az „Aranybika“ szálloda előtt és hosszú alabárdjára támaszkodva belebámult a világosságba, mely a vendéglő nyitott földszinti ablakából ömlött ki. A cigány veszettül húzta oda bent a Lili keringöt, a mibe egy pár jó kedvű mulató bele ordította a Casanova vezér-dalát oda törekedve, hogy a klarinétot és a nagybőgőt tulharsogja és hogy a harmónia teljes legyen, a bakter a körösi lány nem kevésbbé ismert dallamát dudolgatta, úgy gondolkozva, hogy ha az urak mulatnak, mért ne mulathasson ö is a maga módja szerint. Egyszerre egy borízű hang recsegve szólalt meg a háta megett: Nagyon jól van barátom, nagyon jól ven ! A maga hangja terjedelmes, mély és kifejezéste'jes, szóval tökéletes. Maga egy zseni, a kiből én kifaragom a világ első basszistáját. Én mondom ezt, Medve Gáspár az ország egyik komikusa, a ki tudom mit beszélek, a ki már sok nevezetes nagyságot szültem a hazának. Én gyújtottam lángra az isteni szikrát Róna Gizellában, a világ legszebb asszonyában, a kit hitvesemmé tettem, hogy kiképezhessem. Ki is képeztem, arany annak az asszonynak minden szava, ritmus a járása, villám a két szeme, teli kebele édes titkokkal, vágyódással tele. Ne röhögjön barátom, ne röhögjön, mikor én a feleségemet istenítem. — Becsülje meg ezt az asszonyt, különben élcsapatom a hivatalából, el én, ha maga a főjegyző kelmed, még akkor is, mert a ki az ón hitvesemet gyalázza, az a polgármester urat gya- lázza. Ő pedig a legelső ember ebben a rongyfószekben és ez az első ember most is ott suttog szerelmes szavakat a feleségem fülébe, ott abban a szobában, cigány és pezsgő mellett. Ha pedig nem hiszi, hát jöjjön velem és nézze meg. Ezzel a kis emberke már be is botorkált a nyitott ajtón, a honnan a kurjongatás még most is ki hallatszott. A bakter pedig nyaka közé vette az alabárdját és lassú tempós lépésekben indult az útjára, mint olyan ember, aki a mai nap mulatságával teljesen meg van elégedve. Odabent vígan folyt a dáridó ; a cigányok egy hirtelen kanyarulattal csárdásba csaptak át és a szinósz- trupp naivái, komikája, primadonnája a főkapitány, főjegyző és járásbiróval a szoba közepén rakták a kopogóst eszeveszetten, nekibomolva. A lámpa világa megtört fénynyel pislogott át a dohányfüst fellegen és a kipirult, lihegő alakok, mint ködbe burkolt árnyak járták a vad boszorkány-táncot. Az asztalfőn prezidelt a pocakos polgármester, mellette ült a szép Medve Gáspárné, körülötte egy pár rosszul borotvált képű ur és kimondhatatlan módon kiöltözött asszonyság. A trupp igazgatója, egy keskenyképü kopasz emberke, kerékkötő vastagságú aranyláncai és nagy pecsétgyűrűvel vézna ujjain, pezsgős pohárral a kezében éppen tósztot mondott, a mikor Medve Gáspár belépett. A tószt rövid volt, de velős : önmagát magasztalta benne a derék férfiú, hogy mennyire átérzi a színművészet szent hivatását, mennyire össze tudja egyeztetni a közönség jogos igényeivel. íme boldog megelégedéssel, a jól fefogott és betöltött hivatás büszke öntudatával tekint le most is munkájára, mert látja, hogy nemcsak a nagy közönség igényeit elégítette ki elsőrendű erőkből álló társulatával, de körültekintő gondossággal sikerült megnyerni a hangadó körök méltánylását is, mert ime a járásbiró ur, a főjegyző és a főkapitány ur mind megtalálta azt a mit keresett és hogy diadala teljes legyen, sikerült nagy áldozatok árán társulatához szerződtetni Medve Gáspárnét, ezt a világX. RÓth Simon nagyválasztéku cipóraktárát íjánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásápiáai fopplst. Közvetlen a ,Pannóniar szálloda mellett. — és vidéke legnagyobb czipáraUira. Figyelmeztetés 11 az előre haladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók
