Szamos, 1907. január (39. évfolyam, 1-9. szám)

1907-01-20 / 6. szám

2-ik oldal. SZAMOS 6 szám ként érettségi bizonyitvánnyal bo­csát az életbe, jelentékenyen gya­rapítva ezzel nemzetünk értelmi s idővel anyagi erejét. S e tanulók 65 százalékát (20 százalék gimn., 15 százalék real) a polgári isko­lák szolgáltatják. Fontos közgazdasági érdek kí­vánja tehát, hogy hazánk újabb fejlődésébe szorosan beilleszkedő ezen iskolafajjal behatóbban foglal­kozzunk, fejlesztésében buzgólkod- junk. Ezen iskolák nagy része, az 1883. évi köztisztviselők minősíté­séről szóló törvénytől, mely azt a középiskolákkal egy rangba he­lyezi s az egy évi önkéntesi ked­vezménytől eltekintve, annak kö­szönhették gyors fejlődésüket, hogy vagy önállóan, vagy velük, közös épületben és közös igazgatás alatt, de külön tanárikarral, négy osztá­lyos polgári iskolával kapcsolták egybe, sőt több város (Debreczen, Pozsony, Sopron) újabban nyitot­ták meg előkészítő iskolájukat. A polgári iskola nemcsak azért segítőtársa a keresk. szakoktatás­nak, mert a tanulók nagy hánya­dát szolgáltatja, hanem különösen azért, mert onnan rendszerint a legjava, a gyakorlati életpályák iránt érzékkel biró tanulók jelent­keznek felvételre, mig a középis­kolai tanulók legtöbbjét a köny- nyebben boldogulás vágya s a klasszikusoktól való menekülés ve zérii ide, vagy az önkéntesi uni­formis egy évvel korábbi meg- szerezhetésének gondolata. Az ilyen praktikusan számitó elemekből pedig minél kevesebbet kér a folytonos és kitartó munkára hivatott szakiskola, melynek három évre szorított tananyaga semmivel sem kevesebb, mint a középisko Iák négy íelső osztályáé. Aki ott sem boldogul, mert nem vette ko­molyan munkáját, az itt sem válik az iskola díszére. Ebből nem következtethető, hogy a középiskolák nem adnák meg a kereskedelmi iskolai képzés alapjás, sőt tapasztalatból állítható, hogy azok, — ha hajlamukat követve változtatták iskolájukat, könnyeb ben haladnak s szebb eredményt érnek el egyenlő minősítésű pol­gári iskolát végzett társaiknál. Főgimnáziumaink szempontjából a polgári iskola létesítésének szük­ségességét, az elmondottak után felesleges bővebben ismételni, hisz a helybeli két íőgimn. tanárai nem egyéni, hanem pedagógiai tekinte­tekből, talán jobban várják az Íz­léstelenül elnevezett „levezető csa­torna“ kiépítését, mint maguk az érdekelt szülők. Városunk rohamosan növekedő lélekszáma, élénk kereskedelme, fejlett ipara, előnyös fekvése, nagy vidéke, a közszolgálatnak számos ága, az adófizető polgárok nagy hányadának jogos igénye s a mar meglevő tanintézetek közös érdeke amellett szólnak, hogy a polgári iskola már a jövő tanévre meg- nyittassék. Itt a cselekvés ideje. Ne retten­jen vissza a törvényhatóság az anyagi áldozattól, még akkor sem, ha az állam támogatását egyelőre nélkülözni lenne kénytelen. A kul­turális intézményekbe íektetett tőke a legreálisabb elhelyezés. Jól esik hinnünk, ha ezen esz­mét városunk újonnan megyválasz- tott agilis polgármestere, várme­gy .mk tevékeny tanfelügyelője s a képviselőtestület szeretettel felka rolják, mihamar megnyílnak a pol­gárok iskolájának kapui. — Ezzel lenne meg tanintézeteink között az a teljes harmónia, amelyről éppen di\ Vajay Károly polgármester ur emlékezett meg a felső kereske­delmi iskola megnyitó ünnepélyén elhangzott lelkes beszédében. hírrovat. — Lapunk kiadóhivatala tisz­telettel felkéri előfizetőit, hogy a hátralékos, valamint az 1907. évre szóló dijakat haladéktalanul beküldeni sziveskegjenek. * Tisztelgések az uj polgármes­ternél. A/ elmúlt héten városunk népszerű uj polgármesterénél úgy az egyesek, mint a testületek tisztelgése napirenden volt. A káptalan részéről dr. Kádár Ambrus praelatus-kanonok tisztelgett először, az irg.-rend tagjai a házfönok vezetése mellett, a szat­mári g. k. egyház nevében Hubán Gyula jelent meg az uj polgármes­ternél. E hó 18 án a Férfi-dalegyesü- iet tisztelgett dr. Fechtel János al- elnök vezetése mellett, ki magas szár­nyalást! beszédben üdvözölte a pol­gármestert úgy is, miut a Dalegye­sület régi s buzgó tagját. Dr. Vajay Károly polgármester igen sziveseu fogadta a Dalegyesület tagjait s biz­tosította a jövőben is szeretetéről, melyet mint régi tag, a dalárda iránt érzett. A megjelent dalárok a polgár- mestert végül zajosan megéljenezték. * Főigazgató változás. A kassai tankerület főigazgatója Szieber Ede kir. tanácsos, a Fereucz Józef rend lovagja nyugalomba vonult, utódjául dr. Zoltványi Irén benedekrendi szer­zetes tanárt és Ratkovszky Pál hely­beli kir. kath. főgimnázium igazgatót emlegetik. Szeged uj tan. kér. főigazgatója. A vallás és közoktatásügyi miniszter dr. Szeles (Schnabel) Róbert a buda­pesti VII. kér. gimnáziumi tanárt, a helybeli kir. kath. gimn. volt jeles növendékét, a szegedi tankerület fő­igazgatójává nevezte ki, dr. Platz Bonifác helyére, ki a szabadkai gim­náziumban pár évvel ezelőtt történt botrány főszereplője voit. Most utol- érte végzete, megérdemelt nyugalomba tétetett * Köszönetnyilvánítás. Mindazon ismerősöknek és jóbarátoknak, kik szeretett Rózsika leányunk elhunyta alkalmából részvétükkel bánatunkat enyhíteni igyekeztek, köszönetünket fejezzük ki. L tteczky Endre és neje. * Uj várni. biz. tag. Dr. Gaál Endre budapesti lakos, gyógyszerész, lapunk v. muukatársa, f. hó 17 én a tiszabecsi választókerületben, Sipos József milotai ref. lelkésszel szemben nagy többséggel Szatmárvármegve törvh. biz. tagjává választatott meg. * Házasság. Vajnaj- Lajos helybeli előnyösen ismert építész és vállalkozó tegnap délelőtt lépett házasságra Borsi József tímár iparos leányával, Erzsébettel. * A főispáni lak változása. Tud­valevőleg a főispáni szállás a Pannó­nia első emeletének Deák-téri részén van berendezve. Tekintve azon kö­rülményt, hogy a szállodai lakás sok tekintetben a főispánnak kényelmet­len, Bartba Kálmán gazd. tanácsos elhatározta, hogy más főispáni lakás után néz. Legalkalmasabbnak kínál­kozik e célra a r. k. plebánia-épület, hol az emeleten több üres szoba áll használatlanul. A helybeli r.k. hitköz­ség adminístrátora Hehelein Károly praelatus-kanonok a kapott megkere­sésre azonnal késznek nyilatkozott a plebánia-épülötben jelenleg nem hasz­nált szobákat a város részére főispáni lakásul minden bérfizetés nélkül át engedni, természetesen csak azon időre, mig ő az épülettel jogszerüleg rendelkezik. rogtak benne a goudolatok, hajszolva egymást, kiindulási pont és végczól nélkül. — Csak egyet látott tisztán, hogy ez a szépséges bestia szemér­metlen módon meggyalázta ismét és cinikusan vágta arcába, hogy még csak meg sem tudja ijeszteni. Kitámolygott, mint egy részeg em­ber és diilöngve ment haza az üres lakásba. Nem érezte már a gyaláza­tot sem, csak az a kacagó hang csen­gett még fülébe, csak s düh tépte a lelkét, hogy ő meg sem tudja azt az asszonyt ijeszteni ! Egyszerre kipattant megbénult agyá­ból egy gondolat s dűtöl torzult arc- czáu végig cikázott egy vigyorgás, szeme mély gödréből kipattant az öröm s lázas sietséggel, attól remegve, hogy talán elröppen ez a jó gondolat leoldta a nadrág szíját, átdobta az ajtófélfán, fölált egy kis székre, hur­kot csinált a szíjra és rá a nyakára. Aztán elrúgta a széket. Egyet-kettőt rándult, villogott a szeme az édes pokoli kéjtől ráugatódzó ajkán ki-ki szökött egy szó, lázasan, tördelve : haza jön az asszony, aztán meglát, megijed, megijed, mégis megijesztem. Csönd van, a távol hegyek mögött most bukkan fel a nap arany sugarai gyöngéden cirógatva ^csókolják körül azt a nyomorult kis emberi roncsot, a mely mig lélek volt benne, úgy tudott örülni, hogy ő is megijeszti egyszer az asszonyát. szép asszonyt is, hogy ezzel a város első emberének, a nagyságos polgár- mester urnák (a kit az úristen a ha­zai színművészet dicsőségére sokáig éltessen) kedvében járjon. Büszkén tekint le munkájára, mert íme Medve Gáspárné ott ül a polgármester ur közvetlen közelébe, fejét keblére hajtja átfogja gömbölyű karjaival, szóval minden jól megy es ő nyugodtan hajtja álomra gondterhelt fejét, mert jól tudja, hogy a polgármester ur áthatva a missió szentségétől, melyet ő oly nemes buzgalommal tölt be, pártolólag fogja felterjeszteni állam­segély iránti kérvényét a nagyméltó- ságu magas miniszterhez, mint oly ember kérvényét, aki zászlójára arany belükkel irta fel ezt a jelmondatot ! „Mindent a művészetért!“ A trupp éljenzett. A cigány tust húzott, mire a táncolok is kénytelenek voltak ab­ba hagyni az ugrálást és össze ütui poharukat a polgármester úréval, aki nagyságának tudatában királyi leeresz­kedéssel nézett végig a hódolók tarka, de kopott seregén. Csak Gáspár nem volt megelégedve a toszttal. Dühösen csapott öklével az asztalra, arcából kikelve orditá : ki mert itt beszólni missióról teljesí­tett kötelességről és szent hivatásról ? Ee a zsírunkon hízott majom, a ki a színészt rabszolgának, a nőt pedig árucikknek tekinti, a kivel kereskedni szokott, mint örmény boltos a birka bőrével ? Pfuj ! Szógyelje magát, maga Ripacs! Gyere asszony menjünk haza, nem illesz te ebbe a társaságba ! Szegény Gáspár, de sokszor elhar sogta már ezt a beszédet, de sokszor és de mindig hiába. Most is kacagatt az egész társaság, de legjobban az asszony aki gyorsan felkelt nagyot nyújtózkodott, mintegy prédára áhítozó nőstény tigris gúnyo­san vágta oda a dülöDgöző Gáspárnak. „Ma nem megyek haza!“ A kis em­berke megrázkódott erre a kijelentésre először tört, zúzott, aztán könyörgésre fogta a dolgot. De mikor az se hasz­nált újra csak .dühöngött, fenyegetőd- zött, hogy igy lesz, úgy lesz, ha azon­nal haza nem megy vele az asszony. Az pedig vette a bundáját, a karját, a polgármester karjába akasztotta s lenézöleg, fólválról szólt oda az urá­nak : „Bőse fáraszd magad Gáspár ; tudod, hogy engem nem egykönnyen ijeszt meg valaki, te legalább nem, nem bizony barátom soha! soha!“ Vig kacagás közben, hangos zene­szóval kivonult az egész díszes társa­ság, ki erre, ki arra, ők tudják, hogy hova. Az a megkiuzott kis emberke pedig kezeit eleresztve, rogyott le egy székre és csak bámult maga elé bale a nagy semmiségbe, a szája még mozgott, motyogott valamit, de agya már fel­mondta a szolgálatot, zavarosan kava­* Áthelyezett főhadnagy. Újhelyi Károly m. kir. hoovódfőhadnagy, századparancsnoki teendők végzésére a nagykárolyi zászlóaljtól ideiglene­sen Máramarosszigetre helyeztetett. * A bolygó ügyész. Dr. Várady Sándor kir. ügyész, Nyíregyháza, Szatmár, Debreczec, Ipolyság, vala­mennyi törvényszékét kipróbálta, de nyugalomra sehol sem talált. Ujab- bau saját kérelmére Temesvárra he­lyezték át. * (Beküldctett.) A „Máramaros“ ez. lap decz. 26-iki száma egy ép oly érdekes, mint újdonságánál fogva meglepő cikket közöl Graecus álnév alatt. Tér szűke miatt nem foglalkoz­hattunk e cikkel, mely szerint a má- ramarosi gör. kath. román papság egy uj püspökség alapítását vette tervbe Máramarossziget székhellyel. A sza- mosujvári püspökség egy részéből, illetve ennek szatmári, ugocsai és máramarosszigeti területéből alakulna az uj püspökség. Bennünket is érde­kel e terv annál inkább, mert hiszen jól tudjuk, hogy megyénk gör. kath. román papságának és híveinek száma igen jelentékeny. A cikkíró (szinte biztosra vesszük, hogy érdekelt papi ember) az utóbbi években Márama- rosban lábrakapott schismatikus tö­rekvésekre vezeti vissza a terv ere­detét s ezzel, valamint a köznép vallástalanságát követő szocializmus­sal, mint fenyegető végeredménnyel indokolja annak úgy állami, mint egyházi szempontból való szükségét. * Köszönet. A Termény és Hitel- ban a Kölcsey-kor számára 20 koro­nát adományozott, melyórf. hálás kö­szönetét mond az elnökség. * Dalestély. A daiegyesület szor­galmasan készül egy február hóban tartandó dalestélyre. melynek műsorán több uj darab fog előfordulni, melyek közül a legérdekesebb a „Czár és ács“ cimü nagyszabású Z3uemü előadása lesz. * A dalegyesület köréből. Sáudor Venczel kir. kath főgimuáziumi tanár a dalegyesület titkári állásáról egyéb elfoglaltsága miatt lemondott. Az el­nökség a titkári teendők ideiglenes vezetésére a választó közgyűléséig Csellár Arnold kir. kath. főgimuáziumi tanárt kérte fel, a ki e megbizást el is fogadta. * A Kölcsey-Kör f. évi jan. 13-án délelőtt 11 órakor matinét rendezett, meken dr. Tanódy Márton szellemes felolvasásával, Fejes Marika szép hege- düjátókával, Fogarassy Juliska remek zongora játékával gyönyörködtette a szép számú közönséget. * Belügymiuiszteri jóváhagyás. Az aszfalt gyalogjárókról alkotott szabályrendelet módosítását, a in. kir. belügyminiszter jóváhagyólag lekül­dött« a város közönségének, * Dr. Tímár Zsigmond helybeli ügyvéd, Rákóczi-utcai lakos a napok­ban egy érdekes beadványt nyújtott be a fökapitányi hivatalhoz, melyben kéri, hogy miután a osendőrsóg zak­latásától a háza előtti járda tisztáu- tártásából kifolyólag meg akar sza- badnlni, a városnak évi 60 koronát felájáni oly formán, hogy háza előtt a varos utcaseprői végezzék a kívánt tisztogatást. Tankóczi Gyula főkapi­tány e beadvány felett még nem dön­tött, de ez ügyben a lépéseket meg- tette oly formán, hogy megkeresi az ország összes torvónyhatóságu váro­sait az iránt, hogy vájjon léteznek-® e téren ilynemű váltságdíjak. — Magunk részéröl a dr. Tímár ügyvéd indítványát iegen életrevalónak ta­láljuk, amennyiben az illető háztulaj­donosok meg lennének kiméivé az esetleges feljelentések és zaklatások­tól s a város a saját közegeivel vé­geztetné a takarítást, amely minden­esetre célszerűbb lenne, mintha álmos házmesterekre és renyhe cselédekre bízzuk járdáink köztisztaságát. * Megjutalmazott munkás. A deb­receni aereskedelini és iparkamara Szakái Sturi Mihály helybeli szikviz- gyári munkást, ki ezen a téren már hosszú időn át elismerésre méltó buz­galommal működik 50 korona juta­lommal tüntette ki. A kereskedelmi kamara egyben felhívta Tankóczy Gyula főkapitányt hogy & pénz jutal­mat bizonyos üunepólyes keretben nyújtsa át a kitüntetett munkásnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom