Szamos, 1907. január (39. évfolyam, 1-9. szám)

1907-01-13 / 4. szám

XXXIX. évfolyam. Szatroár, 1907. janoár hó 13. (vasárnap) 4. szám. —j-----------------­■ Y POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP W.V.- , * A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. MEGJELENIK: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Xgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában flue tea dók HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér, Az uj polgármester. Szatmár-Németi szab. kir. város törvényhatósági bizottsága a hol­napi közgyűlésen uj polgármestert állít a város élére. A polgármesteri választás nem okozott ugyan valami nagy emo- tiót a lelkekben; mélyreható ellen­tétes érdekek nem szaggatták ugyan pártokra a közgyűlés tagjait, — mégis meg kell állanunk ez előtt a választás előtt, mert városunk történetében kétségtelenül határkö­vet jelent az, amikor a polgármes­teri állás méltóságával a törvény- hatóság bárkit is megjutalmaz. A közélet terén működő férfiú­nak, aki ambícióval, erejének és tehetségének tudatában szolgálja azt a kisebb, vagy nagyobb kört, melyet vagy a sors jelölt ki szá­mára, vagy maga vívott ki a ma­ga részére két keze verejtékes munkájával, szorgalma és becsü­letessége révén, — nem lehet na­gyobb lelki jutalma, az ilyen fér­fiút nem érhet méltóbban a „pub­lica- honestas,“ mint mikor épp en­nek a körnek mintegy a közepébe állítják, hogy ezután körülötte fo­rogjon a világ, nyüzsögjön az élet. A polgármesteri szék nincs ugyan rózsalevéllel bélelve, mint ahogy nincs igy bélelve egyetlen hely sem, ahol sokszor a legelentéte- sebb érdekek hullámai szoktak összeverődni. Szikla-keménységű idegzet, erős akarat, erő, a mindennapi élet ki­csinyes és önző versenyén felül­emelkedni tudó jellem, a puritán­ságig menő becsület, az irányítás­hoz szükséges tudás, a munkához megkívánt szorgalom, tiszta tő s az emberekkel való intelligens bá­násmód és más egész légiója a magasabb lelki tulajdonságoknak kell, hogy karakterizáljon egy oly embert, akit a közbizalom épp a polgármesteri szék piaedesztáljára helyez. Egy ilyen polgármesternek való embert azonban manapság nem könnyű találni. Ennek legfőbb oka a modern élet rendkívüli idegességé­ben rejlik. A mai élet zűrzavaros sokoldalúsága a mostani emberek legnagyobb részét annyira kikezdi, hogy mikor vezető szerepre hívja el őket a közbizalom, már vagy idegzetük lágyul meg, vagy lelki finomságuk lásul el s lesznek kap • kodó, határozatlan, esetleg moro- zus vezérekké azok, akik különben egyenes és derült jellemet örö­költek. A cél tehát a polgármesteri vá­lasztásnál még mindig az, hogy olyan ember kerüljön a polgármes­teri székbe, aki a jobb lelki tulaj­donságok legtöbbjét magában egye­síti. Ha ebből a szempontból bírál­juk el a holnapi választást, vagy bíráljuk a közvélemény kialakulá­sát a holnapi választásra vonatko­zólag, akkor nem nehéz megálla­pítanunk, hogy a szokásos válasz­tási izgalmak csak azért maradtak el, sőt pályázók is azért nem je­lentkeztek, mert dr. Vajay Károly t. főügyész személyében ezt az állást olyan ember aspirálja magá­nak, akinek váilaira ennek a fele­lősségteljes állásnak minden gond­ját jó lélekkel bizhatja nemcsak a törvényhatóság, de ennek a szép és nemes városnak minden rendű és rangú lakója. Dr. Vajay Károly egy mindig nemesen gondolkozni tudó, meleg és nagyszivü ember, aki mikor mint tiszti íőügyész a mások kö- nyeit törölgette, elég gyakran maga is könyezett. Működési körében a legnagyobb ügybuzgalmat fejtette ki eddig is s hozzáférhető, előzé­keny modorával nem az ellentétek kiélesitésének, de bizonyára a bé­kés kiegyenlítés nemes munkájának lesz a jövőben is hivatott mestere. Hisszük, hogy a törvényhatóság ügymenetében egy uj, békés kor fog megnyílni a dr. Vajay Károly polgármesterségével. Igaz ugyan, hogy ezt a békét az átalakult po­litikai viszonyok is inaugurálják. A magunk részéről csak azt kí­vánhatjuk a Gondviseléstől, hogy ez a béke minél tartósabb és igy minél áldásosabb legyen. A Vajay névtől nem először lesz holnap hangos szép városunk. Az apa érdemei azonban csak ser­kentői legyenek a fiúnak. És itt konstatálnunk kell, hogy dr. Vajay Karoly az apai érdemektől menten is hivatott ember arra, hogy vá­rosunk közigazgatásának élére áll­hasson. Sok reményt tűzünk a működé­séhez, sok szeretettel kisérjük őt. diszes állásába, mint ahogy nem lehet reménység nélkül lenni egy agilis ember jövendőbeli tevékeny­sége iránt s nem lehet szeretet nélkül lenni egy olyan egyéniség­gel szemben, aki maga is csak szeretni tud. Legyen tehát a holnapi válasz­tás záloga egy békés és munkás jövőnek, mely termelje meg a ma­ga gyümölcsét bőségesen, hogy kedves városunk minden termé­szetellenes törekvés dacára Kelet- Magyarországon a kultúra, a ha­ladás méltó emporiuma legyen. A holnapi választás után pedig hadd zengjen ismét a régi dal: „Negyvennyolcban meg tudta védeni, Védje most is, éljen Vajay!“ Politikai hírek. A hét legfontosabb politikai moz­zanatai közé tartozik az a szaktanács- kozmáuy, melyet az igazságügyminisz­ter a büntető törvény reviziója tár­gyában hivott össze. Régi igazság, hogy a törvény felett a legigazabb Ítéletet az élet szokta hozni. Nálunk, bár magas színvonalon áll büntető A snájdig Tusi. (ügy régi referens visszaemlékezései.) hol a színházba, hol a lakására, hol pedig egy-egy bankettnek is beillő vacsorára. A színészek vendéglői asztala, az úgy­nevezett „kerekasztal“, „Aranyosnak“ keresztelte el. Nem is volt neki kö­zöttünk mis neve. — Ez a különben szelidlelkü művésznő minden legkisebb alkalmat felhasznált, hogy rózsás kis körmeit belemélyessze, talán egyetlen ellenségének, a snájdig Tusinak ... a reputációjába, ö eresztette szélnek, a többek között a következő kis bon- mot-t. Ha két hadnagy az utcán találko­zik, rendesen ez a párbeszéd foly közöttük: — Szervusz ! Honnan ? — A snájdigtól. És te hová? — A snájdigboz. Szervusz! * Tusinak, kiről elfelejtém megemlí­teni, hogy nemcsak molett bájak, de orr dolgában is megvala áldva a ter­mészettől a „Központ" volt kedves vendéglője, hol esteDkint a tisztikar aranyifjusága táborozta őt körül s csak elvétve juthatott hozzá a „civil- bagázs.“ A „kerekasztal“ törzsvendégei közt egy kis zúgolódás is támadt e miatt a „snájdig“ ellen. — Csak jöjjön el a jutalomjátéka, mormogta egy mellőzött kritikus, majd soványabban mérjük a dicséretet. — De mit keres egy elsőrangú szí­nésznő a „Központiban ? ! Méltatlan­kodott a társulat Hamlettje. — Hát nem tudjátok? — Szólt ezüstös hangján a „kis aranyos.“ — Itt a tavasz és Tusi a „Központiba jár szagolni a népkerti ibolyákat. * Tusinak, bár a társulat csillagjai­hoz tartozott, nagyón szerény fizetése volt. Mikor pedig egyszer valaki fe­lette csodálkozék, miképen lehessen kis gázsiból nagy lábon élni, a Sárika pergő nyelve rögvest kész volt a ma­gyarázattal : — Hát bizony nehéz sor is volna az, ha a hadügyi büdzséből nem jutna neki egy kis czúlág. Az is elég gyakran megesett, hogy a direktor, ki jegyekkel kaláberezett és bérletjegyekkel makaózott, adós maradt a gázsival. Tusi nem zaklatta A „Szamos“ eredeti tárcája Nem volt már egészen fiatal. Ha őt 10 évvel idősebbnek, magamat pe­dig 10 évvel fiatalabbnak veszem, akkor éppen a mamám lehetett volna. De azért olyan volt, mint egy maszü­letett vulkán. — Szeme egyre lázas fényben égett, két kövér orcájáról a belső tűz pírja, vastag ajkairól a szenvedély láza, erősen fejlett terme­téről az egészség ereje sugárzott le. Mindig jó kedvű volt és gondtalan; sokszor megfeledkezett magáról, de •gyről soha nem feledkezett meg : hogy t. i. mindig kifogástalan csinos legyen. El is nevezték a garnizonban, ahol sok rokona volt, a „kis snájdig- nak.“ Hát azt meg kell adni, hogy Tusi •sakugyan snájdig kis szubrette volt a K. társulatának. Játszani ugyan nem tudott, de annál jobban játszott a szivekkel. Bomlottak is érte, kivált a tiszt urak s felváltva kisérgették, Az ö mulatságos naivitásairól, pi­káns kacórságairól, egy esztendőre való tárcát lehetne Írni. Csodálom is, hogy azok közül a referensek közül, kik valamikor körülötte bolyongtak, még egynek se jutott idáig eszébe, feldolgozni ezt az érdekes anyagot. Pedig nagyon hálás téma volna. Ne­kem magamnak, ki nem vagyok hi­vatalos újságíró, csak olyan kontár dilettáns, be kell érnem azzal, hogy a kis szubrett szatmári szereplésének kedves pikantériáiból egy-két mutat­vánnyal szolgálok a „Szamos“ olva­sóközönségének. ♦ * * A snájdig Tusinak legkórlelhetetle- nebb, de egyben legkedvesebb ■ te­gyük még hozzá : legszellemesebb ellenfele volt a társulat naivája. Nem fogom őt igazi nevén említeni, (mint ahogy a kis snájdignak is álnevet adtam,) anélkül is sokan ráismernek. Tegyük fel, hogy Sárikának hívták. jRÖtll Simon nagy választékú cipőraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a ,Pannónia' szálloda mellett. — Szatniár és Yidéke legnag/obb czipapakfcára­Megérkeztek Illaz őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom