Szamos, 1907. január (39. évfolyam, 1-9. szám)
1907-01-13 / 4. szám
SZAMOS í-ik oldal. perrendtartásunk, az élet és tapasztalat abban sok hiányt állapított meg. Hogy többet ne említsünk, maga az az indokolatlan előlegezés, melyet naponként olvashatunk egyeseknek ás testületeknek, családoknak és egyesületeknek a bírói vizsgálatot megelőző elítéléséről, elégséges ok arra, hogy e kérdés megfelelő módon tanácskozás tárgyává tétessék és valamilyen megoldás utján a helyes irányba tereitessók. Hányszor történik meg, hogy csak a tisztán gyauu alatt állók, a vizsgálat befejezése előtt pellengére állíttatnak s azután kereshetik ártatlanságuk mellett a kiegyenlítő kárpótlást. Ezen s több más hasonló hiányon lesz segítendő, az a javaslat, mely a szaktanácskormáuy kellő megvitatása után nemsokára az országgyűlés elé fog kerülni. A politikai életet élénken foglalkoztatja Benedek János függetlenségi képviselő esete, kinek a pártkörből ki kellett lépnie a budapesti községi választások alkalmával tanúsított ma- gatarása miatt E kilépése azonban, mint maga is hangsúlyozza, nem szakítás azokkal az elvekkel, melyeknek eddig is törhetetlen hive volt. * Az országgyűlés a karácsonyi szünetek után ismét megkezdte tárgyalásait. Mindjárt az első napon Bánffy és társai mentelmi ügyére vonatkozó jelentések kerültek a Ház elé, melyeket ismét a mentelmi bizottsághoz tettek vissza. Majd a vallás és köz- oktatásügyi tárca költségvetése tárgyaltatott tovább. Ugyanezen az ülésen nyújtotta be a honvédelmi miniszter a közös hadsereg, haditengerészet, valamint a honvédség létszámának 1907. évre való megállapításáról s megajánlásáról szóló törvényjavaslatokat. A javaslatok a rendes létszám megállapításáról szóinak. E jelentések szerint a közöshadsereg tisztikarának teljes száma 19,314, Ebből a magyar honosok száma 4919, tehát az egész létszám 25’62%-a. TERE-FERE. Drága utazás. (Történik a gyorsvonaton Debrecen és Érmihályfalva között.) Blauzider ur Debreczenbon felszáll a gyorsvonatra kedves nejével Szerénával, fiával Samuval és leányával Herminával. Blauzider: „Nu! csakhogy egyszer már itt vagyunk, Szeréna üljetek ti is ide.“ Kis idő múlva. Blauziderné: Samu! Megvan neked a jegy ? Na lásd meg, hogy hun van ? Samu : (Elkezd kapargálni a zsebében, mind elkeseredettebben, de a jegy nincs sehol.) — Nincs 1 Kiesett a keztyümből, oda dugtam, tudom egész biztosan. Blauziderné: (Rendkívül felindulva.) Te miudig csinálsz Samu egy ilyen skandál, nézzed, hogy megtaláld. Samu kotorász zsebében, de mind hiába ; a jegy nincs sehol. Hermina: Ez a Samu mégis csak egy borzasztó fiú ; a héten már elhagyta a tolikését, az erszényét 8 koronával, a botját, még csak az hiányzik, hogy fejét veszítse el. Blauzider: Nü ! hát nem látjátok azt is elvesztette, milyen nervőz keros. Blauziderné : Tata adjál a Samunak egy forint, hadd vegyen egy uj jegy. Samu elrohan és kis idő múlva, diadallal hozza az uj jegyet. Blauziderné: Samu add ide a jegyet, mert megint elveszíted. Samu átadja és kimegy a folyesóra. Még egyszer most már uyugodtabbau nézi át zsebeit és a lajbiban megtalálja az elveszettnek hitt jegyet. Örömmel rohan be a fülkébe. — Mama ! Megvan a jegy ! (Elrohan a jobboldali ajtó felé.) Blauziderné utána kiált, de Samu már nem hallja, rohan eszeveszetten a perronra, hordár kezébe nyomja a jegyet, hogy szaladjon és váltsa be pénzértékre. A kocsi baloldali ajtajában álló kalauznak meg Blauziderné (nem gondolva arra, hogy Samu szintén jegy váltási dologban van távol) adja át Samu jegyét, mit megőrzés végett vett át, beváltás végett, gondolván, miutáu a fiú megtalálta, ne menjen kárba. A kalauz át adja egy hordárnak a jegyet, de már indulást kell jeleznie. A két ajtóban Samu és Blauziderné türelmetlenül várják a hordárokat. A vonat megindul, a hordárok nem jönnek. Se jegy, se pénz. Kétségbeesve sietnek Blauziderné és fia be a lépcsőről a fülkébo, melynek ajtajánál össze találkoznak. Blauziderné: Hol voltál Samu? Samu: Oda adtam a megtalált jegyet egy hordárnak, hogy váltsa be és ez nem jött vissza. Blauziderné: „Mein Gatt“ Mit csináltál megint ? Hiszen ón is oda adtam a kondoktornak a jegyet, mit ide adtál. Mit csinálunk most ? Blauzider: Megváltjuk megint a jegyet a kalauznál és fizetünk 1 korona büntetést. Samu pedig ebben a hónapban nem kap egy krajcárt sem. Liky. * A néhai Groza Laciról társadalmunk e kimagasló alakjáról (volt legalább egy öles) megjelent múlt számunkban egy krónika, mely érthetetlenül megtizedelve látott napvilágot. Azt a kis apróságot írtam meg róla, „hogy mikor mint fiatal legény katona korában karácsonykor haza jött, már két csillagja volt. A közlegény sorban levő kollegái javában gratuláltak neki, mire ő tréfásan megjegyezte : Hjah ! könnyű nekem öcsém, nem azért vagyok én a „hosszú“ Groza, hogy fel ne nyúljak és le ne kapjak az égről egy pár rongyos csillagot.“ Nem tudom kinek a hibájából történt e mulasztás, annyit azonban krónikási toliammal feljegyzek: hogy Szerkesztő ur, avagy a korrektor Az ön orra épen nem korrekt orr: Mert sajtó hibákra nem lévén szimatja, S igy a sajtolásnak elvész a zamatja. Krónikás. hírrovat. * Kinevezés. Cvek Kálmán nagyváradi tábiabirót, ki városunkban huzamosabb ideig volt törvényszéki bíró s társadalmunknak kedvelt alakja volt, a király számfeletti kúriai bíróvá nevezte ki. * Kinevezés. Rózsa József, a Il-ik kerületi felmérési felügyelőséghez gyakornokul lett kinevezve. c Kinevezés. Medvey Lajos rajztanárt a közoktatásügui miniszter Balatonfüredre rendes tanárrá nevez te ki. * Uj joggyakornok. A debreczeni kir. Ítélőtábla elnöke iovag Berks Lajost a nagybányai kir. járásbírósághoz joggyakornoknak nevezte ki. * Hj men. Zsadányi Szentiványi Tibor szatmérmegyei földbirtokos nőül vette Markovics Antal inándi nagy birtokos Vilma leányát. A menyasz szonynak Tisza István gróf, a vőlegénynek Kabdebó Géza nyugalmazott huszárezredes volt a násznagya. Az egyházi szertartás az inándi kastély házikápolnájábau ment végbe. * Esküvő. Láday József temetkezési intézet tulajdonos, tegnap délelőtt esküdött örök hűséget Barcsay Ilona urleánynak. 4. szám. * Magyar név. Berghoffer László szatmári lakos, joghallgató családi nevét belügyminiszteri engedéllyel „Bujdosó“-ra változtatta. * Kisiklott motor. F. ho 11-én a dé!u:áni órákban a vasúti állomástól bejövő motor kisiklott, semmi komolyabb bajt nem idézett elő. * A gör kath újéve. Gör. katholikus polgártársainknak e hó 14-én hétfőn lesz az ó naptár szerint uj évük. Ez alkalommal a szatmári gör. kath. templomban Hubán Gyula pa- róchus tart d. e. 9 órakor nagymisét és Ö mondja a szokásos szent beszédet. A németi gör. kath templomban Bellovics Jenő h. lelkész mond misét. * Vendégszereplés. Pintér Imre, országos kirü baritonista, kit fiatalabb éveiből városunkban iä ismernek, a közeli napokban vendégszereplésre ide érkezik. * Közgyűlés. Az 1907. évi január hó 14-óu délután 3 órakor Szatmár- Németiben, a városháza nagytermében tartandó rendes havi közgyűlés tárgy- sorozata : Hitelesítő küldöttség kirendelése, hitelesítés helyének és idejének meghatározása. Polgármester havi jelentése intézkedéseiről s a törvényhatóság állapotáról. Választásik: Dr. Vajay Károly pályázati kérelme a megüresedett polgármesteri állásra. Dr. Antal Sándor, dr. Szhönpflúg Jenő és dr. Veréczy Ernő pályázati kérelme az esetleg megüresedő tiszti főügyészi állásra. Borellenőrzö bizottság választása. Közegészógi bizottság megalakítása. November havi adó elő- és leírás. Id. Berki István feleb- bezése községi adó ügyben. Gazdasági szakbizottsági javaslatok. Kassa város átirata a 3-ik egyetem felállítása tárgyában. Magáukérelem. * A tanácsból. A szatmár—mátészalkai h. é. vasút üzletkezelési és díjszabási feltételeit a kereskedelmi miniszter még a múlt évben megállapította. E feltételek azonban nem voltak túlságosan kedvezők városunk érdekeire nézve. Ezért a tanács feliratot intézett a keresk. miniszterhez. Most érkezett le a válasz, mely részben teljesíthetőnek mondja ki az engedményes város kívánságait. így a postaszállitásra nézve szabad választást enged a városnak a máv. bevételi részesedésének megfelelő szállítási dij százalékos felemelése és a touna-kilometrikus önköltségek meg térítése közt. U'óbbi esetben a Szálkán átmenő forgalomban l/8 kezelési ezért. Egyszer azonban mégis, állítólag egy tiszthelyi ttes tanácsára, a következő levelet irta : — Kedves direktor I Küldj azonnal 50 forintot. A becsületem van füg gőben. — Tusi. — Az igazgató erre ezt felelte neki : — Kedves Tusi! Egy vasam sincs. Üldöz a makaóban a zéró. Tartsd még egy kicsit függőben — a becsületedet. / * Szívesen látott vendége volt a kerékasztalnak egy bohém vórü, ezüst- hajú és aranyszívű pátikus legény. Nem sok ész szorult gömbölyű, nagy fejébe, de annál több kedély fért meg a szivében. Mindenki szerette a kerékasztalnál a súgótól a primadonnáig. Ez az öreg ifjú nem állhatta meg, hogy hivatása köréből, holmi indiskret dolgokat el ne fecsegjen. Igjr a szezon végén az épen akkor érkezett Tusihoz fordulva ezeket találta fel a művészgárdának. — Cirka 10 éve árulom a rizsport Thespis papnőinek, de még soha any- nyit nem adtam el, mint ezen a télen. — Csak nem azt akarja ezzel mondani — pattogott Tusi — hogy az a rizspor többlet az ón arcomra ment fel? — A világért sem ! Mentegetőzött alázatosan a pa'ikus. Jutott biz abból elég a haduagj' urak bajuszára is. * Élt azon időtájt városunkban egy nagyratörő ifjú, ki üres óráibau nem csak üres verseket irt a helyi lapokba, hanem még üresebb színdarabokkal is gazdagította a helyi repertoárt. Tekintve azt, hogy más közönséges halandó, kártyázik, iszik, billiárdozik üres óráiban, mig ellenben a mi ifjúnk verselt és drámázott, ezt az olcsó passzióját csak dicséret illetheti. E helyiérdekű „drámásznak“ Tusi volt az ideálja, ki előtt nagy oszten- tációval beszólt „alkotásairól“, a „vi- lágszinirodalomról“ Shakespeare, Du- mas-fils és Sardouról, kiket kartársainak tekintett. Tusi büszke volt ez udvarlójára s talán egy kicsikét szerette is. Mert Tusi szerette a színműírókat általában s a mi ifjúnkat különösen, mivel ez helyi darabjainak főszerepeit mindig neki osztatta ki. A publikum más mulatság hiányában, ki hívta ugyan a helyiszerzöt s a főszerep kreálóját, a kritikai dorong azonban legtöbbször kíméletlenül vóg-g suhogott mind a kettőn. Mindegy, Tusit mégis büszke örömmel töltötte el a tudat, hogy neki saját külön szerzője van. El is nevezte a drámaíró ifjat „kis Sardouak“, mert ez Tusi előtt legszívesebben Sardouval hasonlitá össze magát. Nagy volt a felháborodás a kerékasztalnál, hogy a direktor ismét a helyi drámásznak egy darabját tűzte ki előadásul. — Ismét az X. sületlenségeit kell magolnom! Szólt a drámai hős. — Ez az ifijuh drámaíróvá szug- gerálódott! Mélázott az apa színész. — De már gyerekek, pattant fel Tusi, akárhogy irigykedtek, azt még se tagadhatjátok le, hogy X. .. egy „kis Sardou ! — Igazad van Tusi! mondá nagy komolyan a komikus. —"Ezennel elismerjük és kijelentjük, hogy a te X -ed egy „Kakadou.“ • Mikor Tasi és Sári barátságos, jobban mondva : fegyverszüneti viszonyban voltak, olyankor a kis snájdig naiv bizalmaskodással igyekezett le- kenyerezni legintranzigensebb ellen felét, a kis aranyost. A két diva e bizalmas konverzálásai rendkívül érdekesek voltak. Elesett párbeszédeikből hadd álljon itt egy. — Tudod Sárikám, a kis Njki hadnagynak komoly szándéka vau megkérni a kezemet. Azt mondta a múltkor, hogy egy esetleges házasság ellen nem volna kifogása. — No ez nem sokat jelent. Hiszen a többi hadnagynak se volna kifogása az ellen, ha férjhez mennél. — Pedig jó volna férjhez mennem, mert már kezdek elhízni. — Látszik, hogy nem a múzsa táplál. — Aztán meg egy idő óta roppantul szorítja valami a szivemet ; azt hiszem, hogy komolyan szerelmes vagyok. — Bizonyosan túlságosan fűzöd magad. — Apropos fűzés... Te én azt hiszem, hogy a rendezőnk nagy szamár. — Miért ? Talán ő is megkérte a kezedet ? — Dehogy !... A múlt este össze- tóveszté a kabinokat s a rendező szoba helyett az én öltözőmbe lépett mikor épen fűztem magam. — Bizonyosan azt hitte, hogy a zsinórpadlásra ment. AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZEP*
