Szamos, 1907. január (39. évfolyam, 1-9. szám)

1907-01-13 / 4. szám

SZAMOS í-ik oldal. perrendtartásunk, az élet és tapaszta­lat abban sok hiányt állapított meg. Hogy többet ne említsünk, maga az az indokolatlan előlegezés, melyet naponként olvashatunk egyeseknek ás testületeknek, családoknak és egye­sületeknek a bírói vizsgálatot mege­lőző elítéléséről, elégséges ok arra, hogy e kérdés megfelelő módon ta­nácskozás tárgyává tétessék és vala­milyen megoldás utján a helyes irányba tereitessók. Hányszor történik meg, hogy csak a tisztán gyauu alatt állók, a vizsgálat befejezése előtt pellengére állíttatnak s azután kereshetik ártat­lanságuk mellett a kiegyenlítő kárpót­lást. Ezen s több más hasonló hiá­nyon lesz segítendő, az a javaslat, mely a szaktanácskormáuy kellő meg­vitatása után nemsokára az ország­gyűlés elé fog kerülni. A politikai életet élénken foglal­koztatja Benedek János függetlenségi képviselő esete, kinek a pártkörből ki kellett lépnie a budapesti községi választások alkalmával tanúsított ma- gatarása miatt E kilépése azonban, mint maga is hangsúlyozza, nem sza­kítás azokkal az elvekkel, melyeknek eddig is törhetetlen hive volt. * Az országgyűlés a karácsonyi szü­netek után ismét megkezdte tárgyalá­sait. Mindjárt az első napon Bánffy és társai mentelmi ügyére vonatkozó jelentések kerültek a Ház elé, melye­ket ismét a mentelmi bizottsághoz tettek vissza. Majd a vallás és köz- oktatásügyi tárca költségvetése tár­gyaltatott tovább. Ugyanezen az ülé­sen nyújtotta be a honvédelmi mi­niszter a közös hadsereg, haditenge­részet, valamint a honvédség létszá­mának 1907. évre való megállapítá­sáról s megajánlásáról szóló törvény­javaslatokat. A javaslatok a rendes létszám megállapításáról szóinak. E jelentések szerint a közöshadsereg tisztikarának teljes száma 19,314, Ebből a magyar honosok száma 4919, tehát az egész létszám 25’62%-a. TERE-FERE. Drága utazás. (Történik a gyorsvonaton Debrecen és Érmihályfalva között.) Blauzider ur Debreczenbon felszáll a gyorsvonatra kedves nejével Szerénával, fiával Samuval és leányával Herminával. Blauzider: „Nu! csakhogy egyszer már itt vagyunk, Szeréna üljetek ti is ide.“ Kis idő múlva. Blauziderné: Samu! Megvan ne­ked a jegy ? Na lásd meg, hogy hun van ? Samu : (Elkezd kapargálni a zsebében, mind elkeseredettebben, de a jegy nincs sehol.) — Nincs 1 Kiesett a keztyümből, oda dugtam, tudom egész biztosan. Blauziderné: (Rendkívül felin­dulva.) Te miudig csinálsz Samu egy ilyen skandál, nézzed, hogy megtaláld. Samu kotorász zsebében, de mind hi­ába ; a jegy nincs sehol. Hermina: Ez a Samu mégis csak egy borzasztó fiú ; a héten már elhagyta a tolikését, az erszényét 8 koronával, a botját, még csak az hiányzik, hogy fe­jét veszítse el. Blauzider: Nü ! hát nem látjátok azt is elvesztette, milyen nervőz keros. Blauziderné : Tata adjál a Samu­nak egy forint, hadd vegyen egy uj jegy. Samu elrohan és kis idő múlva, dia­dallal hozza az uj jegyet. Blauziderné: Samu add ide a jegyet, mert megint elveszíted. Samu átadja és kimegy a folyesóra. Még egyszer most már uyugodtabbau nézi át zsebeit és a lajbiban megtalálja az elveszettnek hitt jegyet. Örömmel rohan be a fülkébe. — Mama ! Megvan a jegy ! (Elrohan a jobboldali ajtó felé.) Blauziderné utána kiált, de Samu már nem hallja, rohan eszeveszetten a perronra, hordár kezébe nyomja a jegyet, hogy szaladjon és váltsa be pénzértékre. A kocsi baloldali ajta­jában álló kalauznak meg Blauziderné (nem gondolva arra, hogy Samu szintén jegy váltási dologban van távol) adja át Samu jegyét, mit megőrzés végett vett át, beváltás végett, gondolván, miutáu a fiú megtalálta, ne menjen kárba. A ka­lauz át adja egy hordárnak a jegyet, de már indulást kell jeleznie. A két ajtóban Samu és Blauziderné türelmetlenül vár­ják a hordárokat. A vonat megindul, a hordárok nem jönnek. Se jegy, se pénz. Kétségbeesve sietnek Blauziderné és fia be a lépcsőről a fülkébo, melynek ajtajánál össze találkoznak. Blauziderné: Hol voltál Samu? Samu: Oda adtam a megtalált jegyet egy hordárnak, hogy váltsa be és ez nem jött vissza. Blauziderné: „Mein Gatt“ Mit csináltál megint ? Hiszen ón is oda ad­tam a kondoktornak a jegyet, mit ide adtál. Mit csinálunk most ? Blauzider: Megváltjuk megint a jegyet a kalauznál és fizetünk 1 korona büntetést. Samu pedig ebben a hónapban nem kap egy krajcárt sem. Liky. * A néhai Groza Laciról társadalmunk e kimagasló alakjáról (volt legalább egy öles) megjelent múlt számunkban egy krónika, mely érthetetlenül megtizedelve látott napvilágot. Azt a kis apróságot írtam meg róla, „hogy mikor mint fiatal legény katona korában karácsonykor haza jött, már két csillagja volt. A közlegény sorban levő kollegái javában gratuláltak neki, mire ő tréfásan megjegyezte : Hjah ! könnyű nekem öcsém, nem azért vagyok én a „hosszú“ Groza, hogy fel ne nyúljak és le ne kapjak az égről egy pár rongyos csillagot.“ Nem tudom kinek a hibájából történt e mulasztás, annyit azonban krónikási toliammal feljegyzek: hogy Szerkesztő ur, avagy a korrektor Az ön orra épen nem korrekt orr: Mert sajtó hibákra nem lévén szimatja, S igy a sajtolásnak elvész a zamatja. Krónikás. hírrovat. * Kinevezés. Cvek Kálmán nagy­váradi tábiabirót, ki városunkban huzamosabb ideig volt törvényszéki bíró s társadalmunknak kedvelt alakja volt, a király számfeletti kúriai bíróvá nevezte ki. * Kinevezés. Rózsa József, a Il-ik kerületi felmérési felügyelőséghez gyakornokul lett kinevezve. c Kinevezés. Medvey Lajos rajz­tanárt a közoktatásügui miniszter Balatonfüredre rendes tanárrá nevez te ki. * Uj joggyakornok. A debreczeni kir. Ítélőtábla elnöke iovag Berks La­jost a nagybányai kir. járásbíróság­hoz joggyakornoknak nevezte ki. * Hj men. Zsadányi Szentiványi Tibor szatmérmegyei földbirtokos nőül vette Markovics Antal inándi nagy birtokos Vilma leányát. A menyasz szonynak Tisza István gróf, a vőle­génynek Kabdebó Géza nyugalmazott huszárezredes volt a násznagya. Az egyházi szertartás az inándi kastély házikápolnájábau ment végbe. * Esküvő. Láday József temetke­zési intézet tulajdonos, tegnap déle­lőtt esküdött örök hűséget Barcsay Ilona urleánynak. 4. szám. * Magyar név. Berghoffer László szatmári lakos, joghallgató családi nevét belügyminiszteri engedéllyel „Bujdosó“-ra változtatta. * Kisiklott motor. F. ho 11-én a dé!u:áni órákban a vasúti állomástól bejövő motor kisiklott, semmi komo­lyabb bajt nem idézett elő. * A gör kath újéve. Gör. katho­likus polgártársainknak e hó 14-én hétfőn lesz az ó naptár szerint uj évük. Ez alkalommal a szatmári gör. kath. templomban Hubán Gyula pa- róchus tart d. e. 9 órakor nagymisét és Ö mondja a szokásos szent beszé­det. A németi gör. kath templomban Bellovics Jenő h. lelkész mond misét. * Vendégszereplés. Pintér Imre, országos kirü baritonista, kit fiatalabb éveiből városunkban iä ismernek, a közeli napokban vendégszereplésre ide érkezik. * Közgyűlés. Az 1907. évi január hó 14-óu délután 3 órakor Szatmár- Németiben, a városháza nagytermében tartandó rendes havi közgyűlés tárgy- sorozata : Hitelesítő küldöttség ki­rendelése, hitelesítés helyének és ide­jének meghatározása. Polgármester havi jelentése intézkedéseiről s a tör­vényhatóság állapotáról. Választásik: Dr. Vajay Károly pályázati kérelme a megüresedett polgármesteri állásra. Dr. Antal Sándor, dr. Szhönpflúg Jenő és dr. Veréczy Ernő pályázati kérelme az esetleg megüresedő tiszti főügyészi állásra. Borellenőrzö bizott­ság választása. Közegészógi bizottság megalakítása. November havi adó elő- és leírás. Id. Berki István feleb- bezése községi adó ügyben. Gazda­sági szakbizottsági javaslatok. Kassa város átirata a 3-ik egyetem felállí­tása tárgyában. Magáukérelem. * A tanácsból. A szatmár—máté­szalkai h. é. vasút üzletkezelési és díjszabási feltételeit a kereskedelmi miniszter még a múlt évben megál­lapította. E feltételek azonban nem voltak túlságosan kedvezők városunk érdekeire nézve. Ezért a tanács fel­iratot intézett a keresk. miniszterhez. Most érkezett le a válasz, mely rész­ben teljesíthetőnek mondja ki az en­gedményes város kívánságait. így a postaszállitásra nézve szabad válasz­tást enged a városnak a máv. bevé­teli részesedésének megfelelő szállí­tási dij százalékos felemelése és a touna-kilometrikus önköltségek meg térítése közt. U'óbbi esetben a Szál­kán átmenő forgalomban l/8 kezelési ezért. Egyszer azonban mégis, állító­lag egy tiszthelyi ttes tanácsára, a következő levelet irta : — Kedves direktor I Küldj azonnal 50 forintot. A becsületem van füg gőben. — Tusi. — Az igazgató erre ezt felelte neki : — Kedves Tusi! Egy vasam sincs. Üldöz a makaóban a zéró. Tartsd még egy kicsit függőben — a becsü­letedet. / * Szívesen látott vendége volt a ke­rékasztalnak egy bohém vórü, ezüst- hajú és aranyszívű pátikus legény. Nem sok ész szorult gömbölyű, nagy fejébe, de annál több kedély fért meg a szivében. Mindenki szerette a ke­rékasztalnál a súgótól a primadonnáig. Ez az öreg ifjú nem állhatta meg, hogy hivatása köréből, holmi indis­kret dolgokat el ne fecsegjen. Igjr a szezon végén az épen akkor érkezett Tusihoz fordulva ezeket találta fel a művészgárdának. — Cirka 10 éve árulom a rizsport Thespis papnőinek, de még soha any- nyit nem adtam el, mint ezen a télen. — Csak nem azt akarja ezzel mon­dani — pattogott Tusi — hogy az a rizspor többlet az ón arcomra ment fel? — A világért sem ! Mentegetőzött alázatosan a pa'ikus. Jutott biz abból elég a haduagj' urak bajuszára is. * Élt azon időtájt városunkban egy nagyratörő ifjú, ki üres óráibau nem csak üres verseket irt a helyi lapokba, hanem még üresebb színdarabokkal is gazdagította a helyi repertoárt. Tekintve azt, hogy más közönséges halandó, kártyázik, iszik, billiárdozik üres óráiban, mig ellenben a mi if­júnk verselt és drámázott, ezt az olcsó passzióját csak dicséret illetheti. E helyiérdekű „drámásznak“ Tusi volt az ideálja, ki előtt nagy oszten- tációval beszólt „alkotásairól“, a „vi- lágszinirodalomról“ Shakespeare, Du- mas-fils és Sardouról, kiket kartársa­inak tekintett. Tusi büszke volt ez udvarlójára s talán egy kicsikét szerette is. Mert Tusi szerette a színműírókat általá­ban s a mi ifjúnkat különösen, mi­vel ez helyi darabjainak főszerepeit mindig neki osztatta ki. A publikum más mulatság hiányában, ki hívta ugyan a helyiszerzöt s a főszerep kreálóját, a kritikai dorong azonban legtöbbször kíméletlenül vóg-g suho­gott mind a kettőn. Mindegy, Tusit mégis büszke öröm­mel töltötte el a tudat, hogy neki saját külön szerzője van. El is ne­vezte a drámaíró ifjat „kis Sardouak“, mert ez Tusi előtt legszívesebben Sardouval hasonlitá össze magát. Nagy volt a felháborodás a kerék­asztalnál, hogy a direktor ismét a helyi drámásznak egy darabját tűzte ki előadásul. — Ismét az X. sületlenségeit kell magolnom! Szólt a drámai hős. — Ez az ifijuh drámaíróvá szug- gerálódott! Mélázott az apa színész. — De már gyerekek, pattant fel Tusi, akárhogy irigykedtek, azt még se tagadhatjátok le, hogy X. .. egy „kis Sardou ! — Igazad van Tusi! mondá nagy komolyan a komikus. —"Ezennel elis­merjük és kijelentjük, hogy a te X -ed egy „Kakadou.“ • Mikor Tasi és Sári barátságos, job­ban mondva : fegyverszüneti viszony­ban voltak, olyankor a kis snájdig naiv bizalmaskodással igyekezett le- kenyerezni legintranzigensebb ellen felét, a kis aranyost. A két diva e bizalmas konverzálásai rendkívül ér­dekesek voltak. Elesett párbeszédeikből hadd álljon itt egy. — Tudod Sárikám, a kis Njki had­nagynak komoly szándéka vau meg­kérni a kezemet. Azt mondta a múlt­kor, hogy egy esetleges házasság el­len nem volna kifogása. — No ez nem sokat jelent. Hiszen a többi hadnagynak se volna kifogása az ellen, ha férjhez mennél. — Pedig jó volna férjhez mennem, mert már kezdek elhízni. — Látszik, hogy nem a múzsa táplál. — Aztán meg egy idő óta roppan­tul szorítja valami a szivemet ; azt hiszem, hogy komolyan szerelmes va­gyok. — Bizonyosan túlságosan fűzöd magad. — Apropos fűzés... Te én azt hi­szem, hogy a rendezőnk nagy szamár. — Miért ? Talán ő is megkérte a kezedet ? — Dehogy !... A múlt este össze- tóveszté a kabinokat s a rendező szoba helyett az én öltözőmbe lépett mikor épen fűztem magam. — Bizonyosan azt hitte, hogy a zsinórpadlásra ment. AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZEP*

Next

/
Oldalképek
Tartalom