Szamos, 1907. január (39. évfolyam, 1-9. szám)
1907-01-03 / 1. szám
2-ik oldal. 1 »fám. zán nagyon szellemesen megirt „Heti krónikát.“, nagy meglepetéssel értesültem belőle, hogy a „Szatmár és Vidéke“ egyik vezércikkében „Ta- nódi“-tól kaptam valami ajándékot, a mely minden ajáudéknál többet ér, mert „becse“ van. A meglepetés bői felocsúdva, előkerestem azt a bizonyos „becses“ vezércikket s elolvasva, arra a meggyőződésre jutottam, hogy csakug3ran van benne ajándék, egy ferde alapokra fektetett kirohanás egy nemes és magasztos célokért küzdő szervezet érdekéken, a mely szervezethez tartozásból- ugy látszik, ha „nem csurran, csep, pen valami.“ Miután pedig semmiféle olyan nexusban nem vagyok a „becses“ ajándékokat igazán köny- nyen osztogató cikkíróval, hogy tőle ajándékot fogadhassak el, az ajándék viszonzásául röviden ki kivá- nom mutatni a „Vándorolunk összevissza“ vezércikk rosszhiszeműségét s az általam irt dolgoknak szándékos félremagyarázását s elferdítését. Elismerem azt, hogy a cikkíró jól ir, szellemesen ir, talán egy kicsit korán is született, 100 év múlva jobban érvényesülhetett volna, de hogy féremagyarázni valamit még jobban szeret, azt merem állítani. Az egész cikkének az a hatása reám, mint amaz ügyvéd védőbeszódánek, a kinek uircs a védelemre alapja, de miután védői dijat kap érié, vé deni kell, ha máskép nem, az ügyészszel való kötekedéssel. A cikkíró ur is — úgy látszik — tudatában vau annak, hogy az a nemes szervezet, a mely oly fenkölt célokért küzd, védelemre szorul s miután alap a védelemre nincs, az alapot kötekedéssel kell pótolnia, ehez pedig a cikkíró ur, elismerem, hogy jól ért. 1. Először, egy szóval setn állítottam azt, hogy Amerikában nincsenek munkás szervezetek, csak azt mondtam s mondom most is, hogy az Európából kivándorolt munkások nem lehetnek tagjai az úgynevezett nemzetközi szociálista szervezeteknek. Ezt mondtam s állítom most is. Hogy muukásszervezetek vannak Amerikában, azt elismerem, de ezekben a szervezetekben a tagok képesítésén, művelésén és tanításán munkálkodnak és nem azon, hogy jól megsLe- tett alkalmazottai a leghihetetlenebb és legagyafurtabb eszközöket és módokat találják ki arra, hogy a munkaadó helyzetét mentül nehezebbé 'e- gyék. 2. Egy szóval sem állítottam azt, hogy a munkásszervezet.ek dologta- launá teszik a munkásokat és hogy közvetve leszállítják a munkabért. Éu azt mondottam, hogy a nálunk fentálló úgynevezett nemzetközi szó ciális szervezetek minden nemesebb érzést kiölnek a munkás lelkületé- ből. — Ezt mondottam, sem többet, sem kevesebbet és ebből a fenti kijelentést kiolvasni igazán „kínai“ irodalmi készültség és tudomány kell. Azt pedig, hogy e szervezetek a munkás ielkületéböl kiölnek minden nemesebb érzést, állítom most is, — az a szervezet, a mely nyíltan hirdeti, hogy az önérdek az első és csak azután következik miu- den más, az a szervezet, a mely megtagad Istent, hazát, testvért, egyszóval mindent ami az embert emberré teszi, csak azért, hogy az „ón“ jobban érvényesülhessen, nem lehet nemesítő hatással az ember lelkületűre. B Arra a kijelentésre, hogy iparos munkás nem vándorol figyelemre méltó számbau, csak annyit kívánok megjegyezni, hogy annyi, mint mezei munkás, természetesen nem, — mert Magyarország lakosainak 75 százaléka a földből kénytelen megélni és csak a többi 25 százalék diplomából és iparból. Természetes tehát, hogy miután négyszer annyi ember él a mezei munkából, a kivándorlók között is négyszer anuyi a mezei munkás, mint az iparos. Nézze meg csak a cikkíró a kivándorlók statisztikáját, talál ott elég iparps kivándorlót is. Én külömben cikkemben nem tettem külömbséget iparos és mezei munkás között, ón általában csak munkást említettem, csak munkásról beszéltem Csak előre! Vándoroljon összevissza a cikkíró, keressen göböt a kákán is és a merész fantáziájával valószínűleg találni is fog, védje két, mert azok voltak letartóztatóim, hogy mit akarnak, már nincs szükségem védő karukra,hiszen a veszély elmúlt — Csak gyere, — szóltak, — majd megtudod. Eszembe jutott a couple, amivel a csirkefogót megriasztottam. — Talán csak nem tartanak csa- kugj’sn a betörők királyának? szóltam Hiszen ha az volnék, magyaráztam, nem kiáltottam volna ki nyíl vánosan. Leintettek. Megkérdezték előzőleg nevemet és lakásomat, mely utóbbi véletlenül a Szövetség-utcában volt, ide költöztem pár nappal ezelőtt a Ferencz- városból. Szövetség-utca . . . monda az egyik titkos, jelentőséget tulajdonítva ezen utcának. Amint később megtudtam, ezelőtt pár nappal betörés volt a Szövetségutca egyik boltjában. Úgy látszik, ezzel gyanúsítottak a rend titkos őrei. Bevittek a iegközelebbi őrségre, hol mindjárt faggatóra vettek, de nacioualémon kívül egyéb érdekes anyaggal nem számolhattam be a fogásra éhes detektiveknek. Megmondottam, hol lakom, mi a foglalkozásom. Szabadon bocsátottak, de csak reggel, ameddig „élvezhettem“ a ne kém oly kedves társaságot. Köszö nőm szépen. Amint észrevettem, titkon kísérték lépteim nyomát Legkellemetlenebb persze a dialógban az, hogy az irodában is voltak a titkosok és a princi-től információt kértek személyemről a múlttal kapcsolatban. Természetesen nem nyertek semmi „kedvező“ felvilágosítást, ami a gyanút nevelhette volna, azonban mégis rósz vért szült a principálisom előtt az a nagy figyelem és érdeklődés, melyet a titkosok irányomban tanúsítónak és az a körülmény, hogy én milyen „előkelő1 helyekre járok. Főnököm mosolygott, mikor előadtam a históriát és hogy miért lettem a betörők királya. Mint okos ember belátta, hogy ártatlan vagyok, de mégis a gyanút az iroda előtt el kellett oszlatni, hiszen alig ismertek, pár hete, hogy oda kerültem. Kijelentettem, hogy addig nem jövök irodába, mig maga a rendőrség nem mos cisztára. — Most pedig kérdezem, mitévő legyek ? — szólt hozzám. Eszembe jutott, hogy barátom említette egy Ízben, hogy neki van valami nagybácsija, arnoly nagy „fogd- meg“ a rendőrségnél. Nosza, elindítottam másnap hozzá. Előadta ott tragikomikus sorsát, a bácsi persze felségesen mulatott az eseten s gondoskodott róla, hogy a két detektív hosszú orral távozzon az elöljárósága irodájából, barátomnak pedig kiadott egy bizonyítványt liliom-ártatlanságáról. Legközelebb mikor találkoztunk, megkérdeztem tőle, hogy is szól az a couple, pajtás ? — és együtt dúdoltuk : ,,Éa vagyok a betörők királya.“ Liky. S/ivvel-lólekkel azt a szervezetet, a u ly úgy látszik az Ízlést csakugyan fi omitja és tagjait nagygyá, hatalmassá t6szi. Addig azonban, mig ez a nemes szervezet a hatalmat maga hoz keríti és igy célját éri, ne kötekedjünk. SZÍNHÁZ. Heti műsor. 1907. január 3. Asszony, színmű. 4 én Tavasz, operett», zóua. 5-én Bakkarat, színmű, C-engeri Erzsi feléptével. 6 áu Kati bácsi, bohózat, zóua. — Este Koldusgróf operette. 7- éu L:5csei fehér asszony, színmű, zóna. 8- án Baba, operai te. 9- én Doktor ur, vígjáték. 10- én Vig özvegy, operette. 11- én Elnémult harangok, színmű, zóna. 12- én Milliárdos kisasszony, operát. 13-án délutáu Páholy, bohózat, zóna. Este Milliárdos kisasszony, operett. Szombaton Porzsolt Kálmán „Asz- szony“ ez. modern tárgyú színmüvének volt első előadása. A megjelent szép közönség mindvégig érdeklődés sei hallgatta a hosszas párbeszédeket, melyeknek keretében meglehetős verizmussal van megrajzolva a modern asszony képe Jászai Olga (Jolán) minden részletében kidolgozott, gondos alakításában valóban érdekesen a maga élett.ejjességében bontakozott ki az „asszony“, az örök Éva, hibái val és erényeivel egyetemben. Az unatkozó, ideges századvégi asszony képét kapjuk e darabban, kin minden szeszélyei és szenvedélyei uralkodnak s feifcartózhatatlanul viszik a bukás felé. Az előadás a jobbak közé tar tozott. Jók voltak Báthory, Tihanyi és Kiss. Vasárnap „Csikós“ ment délutáni előadásban, este „Vig özvegy„ telt ház előtt. A darab még semmit sem veszted vonzó erejéből. Az előadás kifogástalan vo't. Hétfőn délutáu „Ghii-baba“, Kedden délután „Legvitézebb huszár“, este Rákosi Malonyai „Elnémult harangok“ cimü szinjátéka került színre. E darabot már az elmúlt saisonból ismeri közönségünk még pedig előnyösen, mert igen szép érdeklődést tanusiiott, megtöltvén a földszint kivételével a színház minden helyét. A felelevenítés azonban nem szolgált a darab előnyére, mert az előadás ugyancsak gyenge volt. Pederdi (Todorescu Tó dór) ki a múlt alkalommal kitűnően megállotta helyét, most nagyfokú szerep nemtudása következtében nemcsak saját alakítását rontotta el. ha nem szerepaemtudása az összjátékuak is annyira rovására ment, hogy sokszor a darab menete is fennakadt. — Különösen a harmadik felvonásban, a cselekvény derekán, a párbeszédek zavarossága és összefüggéstelensége folytán még a darab értelme is szenvedett ; pedig Peterdi szerepnem- tudását illetőleg mentő körülményül még a túlságos igénybe vételt sem hozhatja fel. Hiszen alig játszik két- hétben egyszer. A többi szereplők közül igyekeztek a megmenthetöt megmenteni, Kiss Miklós (Simándi), Jászai Olga (Fiorica), kiknek nem egy jól megjátszott jelenetet tudhatunk be érdemül. Jók voltak Szabadkai, Báthory és Tihanyi. HÍRROVAT. Változások küszöbén. A mai számtól kezdve a „Szamos“ 39-ik életévébe lép; hazánk vidéki hirlapirodalmára visszatekintve bátran sorolhatjuk azon elsők közé. melyek úttörői voltak a sajtó feladatának teljesítésében. Hogy betöltötte hivatását tisztességgel ez idő alatr, igazolja az a pártfogás, amellyel lapunkat előfizetőink megtisztelik. Most az uj év küszöbén változások állottak elő: felelős szerkesztőnk, dr. Hantz Jenő 10 éves buzgó munkálkodás után megvált 'lapunktól, helyét mint főszerkesztő Osvath Elemér fógimn. tanár foglalta el, akinek főmunkatársa dr. Veréczy Ernő lesz, a felelelős szerkesztés terheit pedig én vállaltam magamra. Munkatársaink : Biky Károly, Dr. Hantz Jenő, Dr. Fechtel János, Dr. Lénárd István, Szabados Ede, Ferencz Ágoston, Bodoky Béla, Dénes Sándor, Litteczky István, Marosán János, Majdik Árpád, Gjbányi János és még számosán. Programmen nem adunk, jelszavunk: hazaliság, igazság, tisztesség és közérdek. —- Igyekezni fogunk úgy magunk, mint munkatársaink közreműködésével lapunkat élénkké és érdekessé tenni, hogy továbbra is megtarthassuk mélyen tisztelt előfizetőinket és barátainkat. Szatmárit, 1907. január 3. Itj. Litteczky Endre, a „Szamos“ felelős szerkesztője. Előfizetési felhívás. Az uj évfolyammal uj előfizetésre kérjük a n. é. közönséget. Egy- olyan lapuak. mely 38 éve áll a közérdek szolgálatában, nincs szüksége hangzatos reklámra, csak annyit ígérünk, hogy a „Szamos“-t, mint független lapot, hivatása magaslatán megtartani és fejleszteni ezután is törekszünk. A „Szamos“ mint társadalmi, politikai, közgazdasági és szépirodalmi lap s mint a szatmármegyei községi és körjegyzők hivatalos közlönye, he- tenkint kétszer jelenik meg : vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ára : 1 évre . . . . 8 K 4 „ 2 „ Vt a V4 „ A „Szamos" kiadóhivatala. im?.pj',iuawmmBtwuüiM»mw.»m—■—ék—mm«■—mmimmmm— TERE-FERE. Egy szerkesztőségből. — Irta: Dénes Sándor, — Személyek: Dr Peretleni Mór ügyvéd, a lap felelős szerkesztője. A munkatárs. Színhely; A lap szerkesztősége, a mi nem egyéb, mint a nyomdában egyik szedőszekrény tetejére helyezett deszka, a melyen A munkatárs: (dolgozik). A szerkesztő (belép. Haragosan) : Ezt nem tűröm, munkatárs ur. Szíveskedjék vigyázni a tollára, mert külömben el lesz bocsájtva lapunk kötelékéből. Micsoda szamárságokat követ el maga számról-számra ? A munkatárs: (Ijedten néz. Kiüt rajta a verejték, attól való félelmében, hogy a havi 30 koronával díjazott állását elveszti. Eláll a szava.) Szerkesztő : Ön lapunk, jobban mondva lapom múlt számában megemlékezik egy helybeli fiskálisról és per „fiatal, tehetséges ügyvéd“ ir róla. Ezt nem tűröm, érti ? Fiatal és tehetséges ügyvéd Magyarországon és kapcsolt részén, beleértve Horvát—Szlavonorszá- got, Dalmáciát is, csak egy van: Én, érti: Énn ! Egyáltalában nincs is más ügyvéd a világon, sem tehetségtelen, sem öreg. Azután mi van a törvény- széki rovattal ? Erre nagyon kevés súlyt helyez. Tüdöbeíegsegek, nurutok, szamár köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen „Roche“ eredeti cto ma földet. F. Hsffmann-La Roche A Ce. Bonéi (Srije), i
