Szamos, 1907. január (39. évfolyam, 1-9. szám)
1907-01-03 / 1. szám
1 SZAMOS 3-ik oda! Munkatárs: De ha nincs anyag. A szenzációs tárgyalások pangnak, az esküdtszék szünetel. Szerk.: Kolosszális! Hát még maga mer tollat fogni a kezébe? Hát magának van érzéke az újságírás iránt? Hát magának esküdtszék kell? Hát az a szenzációs becsületsértési ügy, melynek tárgyalása a felek kibékülésével végződött s a melyben az egyik kofát én képviseltem, az sifli? Hát az az elvi jelentőségű bagatell por, melyben felperes helyett egy helybeli jónevü fiskális (a mellét veri) jelent meg a tárgyaláson, nem olyan szenzáció, a mely ciceró betűket érdemel? Hát ki nyújt mindenkor és mindenhol első jogi segélyt? Ki szerepeljen a személyi hírekben ? Kiről kell írni a törvényszéki rovatban ? A lap humoros részében kinek szájába kell adni az elmés mondásokat? Kivel legyen tele az újság? — Ha még most sem találta ki, akkor tegye le a tollat. Azaz vegye fel a tollat és írja meg a következő érdekes hirt: Egy nagyjelentőségű pör. Nemrég történt városunkban, hogy Nibbich Aladár, irodai gyakornok, özv. Kia- dőné hónapos szobájának lakója 15 korona házbértartozásának hátrahagyásával megszökött. Az ügyet komplikálja az a körülmény, hogy a szökés után 3 nappal a megszökött lakó mosónője hazahozta annak kétrendbeli ingét, nem kevesebb gallérját és más hasznos fehérnemüeket. A ruhákat átvette özv. Kiadónó és visszatartotta azokat megszökött lakójának ház- bértartozása fejében. Minthogy azonban a mosónő is jogot formál a fe- hérnemiiekhez a mosás dija erejéig, az ügy perre kerül. A szenzációs ügy nagy port ver fel városunkban s jogász körökben élénk vita tárgyát képezi, hogy kinek van elsőbbsége a Nibbich Aladár staffirungjára. Talán fölösleges megemlítenünk, hogy az érdekes pörben lapunk felelős szerkesztője, fiatal, de kiváló bagatelistánk, dr Peretleni M. Mór, köz- és váltóügyvéd képviseli. Ezt tegyék a mai számba. Talán fö- fösleges mondanom, hogy feltűnő helyen és ciceró betűkkel. A jövő számban megírhatja, hogy a szenzációs poros ügyben felelős szerkesztőnk már beadta a keresetet a községi bírósághoz. Az azután következő szám szenzációja az lesz, hogy a nagy perben a községi bíróság már kibocsájtotta az idézést, melyet felelősünk, a kiváló jogász már kézhez vett. Azt talán mondanom sem kell, hogy a tárgyalásról legalább egy hasábos tudósítást fog írni, melyből háromnegyed hasáb felperes jogi képviselőjét tárgyazza. No látja, fiatal berátom, igy kell lapot szerkeszteni. És most itt van a mai szám vezércikke. (Kivesz a zsebéből 2 hasáb nyomtatványt s ledobja az asztalra.) Munkatárs : (Belepillant a vezércikkbe.) De szerkesztő ur — ha nőm csalódom — ez a cikk tegnap jelent meg a Pesti Hírlapban, onnan van kiollózva. Szerk.: Ahhoz magának semmi köze. Inkább ollózok jót a Pesti Hírlapból, mint írjak hülyeséget a saját fejemből. Munkatárs: A mi igaz, az igaz. Szerkesztő: Most jut eszembe: A múlt számra küldtem egy sajátkezüleg irt újdonságot, a melyben beszámoltam egy díszes vacsoráról, melyet egyik kliensem adott. Ez fontos érdeke irodámnak és mégis kimaradt a lapból. Munkatárs : Engedelmet kérek, szerkesztő ur, én nem tartottam olyan fontosnak a dolgot s eltéptem a kéziratot. Szerkesztő : Eltépte az én kéziratomat ? I A rézangyalát a szentségtörő kezének ! Hát hogy merte azt tenni ? Munkatárs : Bocsánatot kérek, szerkesztő ur, de bizony isten nem tudtam, hogy ön irta. Hiszen én nem is ismerem a kezeirását, de még a szedők sem. Hogy is ismerhetnék! Hiszen mindösz- sze csak két esztendeje tetszik — követséggel legyen mondva — szerkeszteni a lapot s ennyi idő alatt nem láttuk itt a b. kézírását. Szerkesztő: Kikérem magamnak az efajta gyöngédtelen célzásokat. Itt én dirigálok. . . Munkatárs (magában): Igen az ollónak. Szerkesztő: . . . s szavam legyen parancs önnek. Külömben is elveim ellenére nem akarok írni ebbe a lapba, mert én az elvek embere vagyok. Munkatárs : Hogyan ? Talán a lap politikai iránya ellen van kifogása. Szerkesztő : Nem szoktam politizálni. Munkatárs : Talán a hírrovat ? Szerkesztő: Annak csak a reám vonatkozó részét olvasom. Munkatárs : A hirdetések ? Szerkesztő: Abból csak az érdekel, a melyik 3 hónap óta minden számban tudtára adja mind a két kliensemnek, hogy jónevü irodámat a múlt esztendőben áthelyeztem. Ezzel a hirdetéssel lefőzöm én Csillag Annát, Agulár Dávidot, a Purgót, a Zacherlint, sőt „Kiss szerencséje Nagy“ hozzáképest kismiska. Munkatárs : Akkor talán a tárcarovat sérti b. elveit? Szerk.: Ne okoskodjék ! Hiszent azt a segédem ollózza Várady Antal verses kötetéből és ócska lapokból. Munkatárs : De hát az elv, az elv ! Hol van hát megsértve ? Szerk.: Hja, az elv ? No igen, nekem elvem az, hogy felszedem minden elsején a szerkesztésért járó fizetést, a mely megkétszerezi irodám jövedelmét, de dolgozni érte — azt nem. Ezzel az elvvel pedig világosan ellenkeznék, ha a lapba egy árva betűt, egy özvegy sort is írnék. Mert én, barátom, az elvek embere vagyok. Most pedig, ne mondja, hogy a szerkesztője smuczig ember, itt van egy potyajegy a Vigadóban látható Panoptikumba. Láthatja egész közelről az angol-bur háborút, irhát kritikát és udvarolhat a primadonnának. Sőt itt van egy másik jegy is magának : menjen művelődni a szénatéri ringspielre. Ott habitüé is lehet. És ez mind potya, szerkesztőségi jegy. Csak semmi hálálkodás, a kézcsőkot elengedem. Munkatárs (nagyon meghatva): Köszönöm, oh köszönöm. Hanem ha nem venné rossz néven tolakodásomat, szerény kérésemet, szerkesztő ur, alássan esedeznék egyszer, csak egyetlen egyszer a szerkesztőség színházjegyéért. Szerkesztő : Maga nagyzol, barátom. Nem is rossz! Aranyórát ne adjak ? Nem, barátocskám, erről mondjon le. Ma külömben is a sógorom megy a szerkesztőség helyére. Munkatárs : Talán holnap ? Szerkesztő: Holnap a nagynéném megy. Munkatárs : Talán holnapután ? Szerkesztő : Holnapután? Igen, holnap után a nagymamám megy a szerkesztőségi helyre. Azután a nagybátyám, az unokatestvéreim, a keresztapám, a keresztanyám, a keresztfiam, a keresztapám nagybátyja, a keresztanyám térde, akarom mondani nagynénje, a kereszt- fiam unokatestvére és igy tovább összes fel- és lemenő ágbeli rokonaim. Azután elmegy a fűszeres, a kinél vásárolok, a csirkés, a zöldséges, a tejes kofa, a szatócs, a suszterem, mindakét kliensem és ezeknek törvényes és törvénytelen leszármazol, hozzátartozói. S ha azt hiszi, hogy most maga következik, akkor élénken csalódott. Ha ezek kiműélvezték magukat, akkor el fog menni a szerkesztőségi helyre a liam dadája, a dada bakája, a szobalány, a szobalány unokafivére, a szakácsnő, a szakácsnő unoka- barátja, a barátom szakácsnője, a barátom szakácsnőjének a barátja, azután a nagybátyám szobalánya, a nagybátyám szobalányának a bakája, a nagybátyám szobalánya bakájának a nagybátyja, és igy tovább. De maga ? Ugyan, ne bolondozzon. Mi nem jut eszébe ? Hát azt hiszi, hogy azért drukkoltam én ki két potyajegyet a direktortól a szerkesztőség számára, hogy még maga is elmenjen ? Hiszen maga képes volna megdicsérni a Koldusgróf egyik szereplőjét, a kinek az édesapja helybeli ügyvéd. Látja én azt nem teszem. Mert ügyvéd csak egy szerepelhet s az itt áll maga előtt. Hanem ne essék kétségbe, ha a fent elsoroltak majd mind megundorodnak a műélvezettől, esetleg, talán maga is elmehet egy délután, ha a Molnár és gyermekeit fogják játszani. Addig járjon a ringspielre művelődni. Il-ik jelenet. 50 esztendő múlva. Munkatárs: Talán ma, Szerkesztő ur elmehetnék a színházba. (Hosszú, ősz szakálát simogatja.) Hiszen oly régen várom és nem szeretnék anélkül meghalni. Szerkesztő : (Fogatlan, ráncosképü aggastyán.) Hja, ma, éppen ma barátom nem lehet. Újabb komplikáció. A fiam szakácsnőjének gyermeke született, annak a keresztszülei mennek. Talán majd máskor. (S miután a szerkesztő összeköttetései egyre komplikálódnak, cselédei folyton változnak és a bakák nem akarnak megundorodni a műélvezettől, a munkatárs meghal végelgyengülésben a nélkül, hogy csak egyszer is ült volna a szerkesztőség helyén a színházban. * Hegedűs Sándor temetése. Abból az országszerte megnyilatkozott mély részvétből, mely a Hegedűs Sándor halála alkalmából megnyilatkozott, városunk és az ev. ref. főgimnáziumunk is kivette őszinte részvétét. A megboldogult ravatalára dec. 31-én városunk, melynek az elhunyt díszpolgára volt s ref főgimnáziumunk, melynek buzgó fentartótestüieti elnöke volt, diszes koszorút tett s a várost dr. Vajay Károly t. főügyész, a főgimnáziumot Bakcsy Gergely h. igazgató és dr. Hants Jenő igazgató tanácsos képviselték A küldöttség a megboldogult testvérének, Hegedűs István bpesti egyetemi tanárnak fejezte ki mély részvétét s azután a Kálvin-téri templomban részekre ki jelölt első sorban foglaltak helyet. A templomot a kormáuy tagjain kívül a helyi és vidéki notabiliíások nagy számmal töltötték be, hot a végső bucsuvétel szomorú aktusa d. e. 10 órakor kezdődött. Az elhunyt ravatala mellett, mielőtt a templomba szállították volna, a Baldácsy-terem ben Haypál Benő ref. lelkész mondott beszédet. Innen a koporsót, melyet, gyásszal bevont nemzeti szinő selyem borított, a templomba vitték. Itt fölemelő orgonajáték után a gyülekezet a 164-ik dicséret e szép versét énekelte: „Uram! végy minket kedvedbe, Szerelmedbe, S vigasztald meg szi vünket; Tőlünk soha ne maradj el, Se ne hagyj el, Hanem fogjad kezünket.“ - Petri Elek, ref. lelkész mondott ezután a lélek bensejéböl fakadt imát, majd Antal Gábor, a dunántúli ref. püspök méltatta a haza az egyház és családja iránt fenkölt eszményi kötelesség érzetét s azt a rendkívüli sokoldalú tevékenységet, melyet az elhunyt a köztéren kifej tett. A hatalmas szónoklaton az igazi mély részvét és fájdalom ömlött el egyrészt, másfelől az a nemes fölemelő öntudat, hogy a vallásos hit cselekedte Hegedűs Sándorban azt az eszményi kötelességtudást, melyet minden dolgában tanúsított. Ezután Nagy Ferencz beszélt a M. Tud. Akadémia nevében, melynek a megboldogult rendes tagja volt. A Kálvin-tért ellepő óriási közönség részvétele mellett kísérte ki a kegyelet végső útjára az áldásos emlékezetben sokáig élő nagy férfiút. * Püspöki helynök Dr. Boromissza Tibor általános püspöki helynöknek és ügy hal iga tónak dr. Kádár Ambrus pr&elatus kanonokot nevezte ki. * Esküvő. Biró Jenő államvasuti mérnök, ki az elmúlt évben városunkban mint a bikszádi vasútépítés el lenőrző mérnöke működött dec. 23-án tartotta egybekelését Glück Gizella kisasszonnyal Budapesten. * Esküvő. Osvátk Géza, batizi tanító decz. 26-án esküdött örök hű séget Kacsoh András batizi birtokos szép és kedves leányának, Irmának. * Az uj egyháztanács a németi ref. egyházban. A németi ev. ref. egyház az egyháztanácsosok, gondnokok és képviselők választását dec. hó 30-án tartotta, mely alkalommal a következő számú szavazatot kapták : Főgondnok: Asztalos Sándor 82, Balogh József 56. Algondnok : Félegyházi Ferencz 63, Zabari Ferencz 63, Laki Sándor 12. A két algondnok közt, kik egyforma számú szavazatot k ptak a vasárnap tartandó egyháztanács sorshúzása dönt. Egyháztanácsosok : Kálik József 87, Jelencsik János 66, Ungvári Antal 69, Bakcsy Gergely 59, Kovács Sándor 56, Vass András 55, Saja Sándor 53. Póttagok : Inczédi Márton 52, Hajdú Károly 43, Asztalos Sándor 48, Kovács István 37, Erdei József 33. Képviselők: Kovács Gábor 114. Koós György 111, Laki Lajos 106, Nemes Lajos 102, Fazekas Sándor 97, Kovács István 93, Inczédv 87, ifj. Gulya István 80, Uray Ferencz 80. Kerékgyártó Mihály 68, Matolosi Lajos 49, Bocskai Istváu 46, Sorbán L<*jos 46, Erdei István 45, Löricezy Zsigmond 44. Bottyán János 34, Sinai Lajos 33, Póttagok : Bakk István 31, Bódizs Árpád 29, Sorbán József 27, Czegő I-tván 26, Korcsmáros Mihály 23, Kincses Sándor 22 szavazatot kaptak. * Gyászhir. D-. Gopcsa Endre ké- pezdei tanár e hó 2-án éjjel régi szívbaja következtében elhunyt. 1869- bfen született és 1892. feb. 7-én lett pappá szentelve. Egyr ideig a környéken mint segéd lelkész működött, majd megnyervén a tudori oaieveiet 1902-ben a tanítói képeidéhez nevezte ett ki tanárrá. Temetése ma délután 3 órakor lesz. * Halál az utcán. Veber József helybeli napszámos tegnapelőtt a Ka- zinoáy-utca 14. sz. ház előtt, este 7 órakor összerogyott, a segítségére siető k már halva találták. Agyszélhü- dés érte. * Halálozás. Groza László, a g. k. egyház von főgondnoka e hó 2-án elhunyt. * Gazdák szövetkezése December 31-én a városháza nagytermében népes értek.'.zietet. tartó-vak a Szatmár- megyei gazdák Domakidy Sándor elnöklete alatt. Az értekezlet tárgya: szervezkedés a gazdasági munkások felcsigázott követelései eben. Poszvék Nándor indítványára a központi bizottságba Domahidy Sándort, Pethö Györgyöt, Horváth Bertalant, Poszvék Nándort, Szuhányi Lajost ós dr. Böszörményi Emiit, járási elnökökül pedig Kébay Dezsőt, Domahidy Istvánt, Madarassy Dezsőt, gróf Teleki Jánost, gróf Teleki S ndort, Kende Zsigmoudor, Jármy Andort és Böszörményi Zsigmondot választották meg. A munkások 10 tagú küldöttségét az értekezlet szívesen fogadta, azonban bizonyos lázitó röpivek terjesztése után velők tárgyalni nem volt hajlandó. * A szinügyi bizottság december 29 én tartott ülésében megállapította a társulatnál észlelt hiányokat s azok pótlására a színigazgatót kötelezte. A kifogások eltekintve a személyi kérdésektől abban tsuimínáitak, hogy az előadásokra eleg gondot nem fordítanak, a rendezés nem kielégítő. Kellő gonddal gyengébb erőkkel is szebb előadásokat lehet produkálni. A bizottság tehát azon megfigyeléséből kiindulva, hogy a személyzet kimerítő munkát végez pihenő nélkül s emiatt szenved az előadások színvonala, arra kötelezte a s-in igazgat, ót, hogy társulatát már most akeut egészítse ki, hogy drámai előadásokat az operett személyzet megterhelése nélkül tarthassou s a tagoknak engedjen időt a tanulásra és pihenésre. * A csendőrség és a telephon. Bizonyára sokau nem tudnak arról, hogy nappal a központ segélyével bármely állomásról telephonon érintkezésbe léphetünk a czendorbódékban őrségen levő csendőrökkel, kik éjjel szintén egymással érintkezésben vannak. Ezen újítással ezúton elértük azt, hogy baj esetén nem kell ide-oda futkosni, mig egy csendőrt találhat. * Adomány. Krómer Sándor színigazgató a rendőrségi ós a tűzoltói alapokra 200—200 koronát adományozott. Mégis akadt egy színigazgató, ki nem csak igér. * Uj rend az ügyeletes szolgálatban. A csendőri szolgálat különösen az utóbbi időben nagyon sok panaszra adott alkalmat, a személyes szabadság megsértése tétetett különösen panasz tárgyává, nemcsak egyesek, de az egész helj ’ sajtó által. A konkrét eseteket a vizsgálatok fogják kideríteni, hogy csakugyan a csendőr- sóg túllépte e hatáskörét, vagy pedig meg volt-e az alap a személyes szabadság korlátozására. Ez a sok panasz indította a hivatalt arra, hogy az ügyeletes tisztek szolgálatát kiterjesz- sze, körültekintőbbé tegye, s ennek következtében az ügyeletes szolgálaHiyatíi7lptfthpn csakis a legjobbnak bizonyult szövetek vannak gydpjUSZOV©! CÜVaiUZieieDen {orgalomban a legmodernebb kivitelben. ......... Sz atmáp, Deák-téi* 2a. sz. apflT Utolérhetetlen olcsó árak. Martin Sons &. C. L. T. D. angol gyapjúszövet gyárosnak egyedüli raktára. Télikabát szövetekben, valamint női costiim szövetekben különlegességek.
