Szamos, 1906. december (38. évfolyam, 96-103. szám)

1906-12-09 / 98. szám

XXXVIII, évfolyam­Szatmar, 1906. dictaber hó 9. (vasárnap) 98. szám. SZAMOS. POLITIKAI. SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész éyre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rókóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű díjak Sxatmaron, a lap kiadóhivatalabax* fixctemdók HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A gróf Andrássy-szobor leleplezése alkalmából A nemzeti kegyeletnek ismét ki­magasló alkalma volt a megnyilat­kozásra, midőn egyik legnagyobb államférfiunknak, Andrássy Gyula grófnak szobrát leleplezték. A király parancsából hullott le a lepel annak a nagy férfiúnak a szobráról, ki előtt a legérzékenyebb hazafiság is mély tisztelettel te- jezte ki hódolatát. Azok a beszédek, melyek a nagy államférfiu szobránál elhangzottak, úgy tetszik, mintha a politikai széthúzó irányokba egy pillanatra teljes összhangot teremtettek volna. Az Andrássy nagy egyéniségének széles perspektívájába mintha bele­olvadtak volna a különböző párt- politikai törekvések s mikor az Andrássy nevéhez fűződő nagy alkotások előtt tisztelettel hajtották meg a pártok zászlóikat, mintha hallgatagon olyannak ismerték volna el az Andrássy politikai alapját, mely a jelenben is legalkalmasabb arra, hogy nemzeti államunk a ha­ladás utján tovább fejlődhessek. Még azok is, kik az Andrássy- szoborban a 67-es alap egy záró­kövét látják, melyen innen a fejlő­désnek uj, a 67 es alappal való szakítás irányát vallják követendő­nek, Írásaikban és beszédeikben az Andrássy nagy államférfiul egyéniségének hatása alatt állanak s abból kibontakozni készakarva sem tudnak. Mert elösmerik, hogy a dualizmus alapján épen úgy le­hetnek nagy, sőt legnagyobb ha­zafiak, mint akik a 67 összerom- bolására törekednek. Az a leleplezett érc-szobor leg- igazabb tanúsága annak, hogy ál- lamíórfiaink közül a hatvanhetes Andrássy alakja marad a legna­gyobb. A nagy államférfiu alapvető kezére ismerünk a magyar állami­ság első berendezésében, a Balkán- félsziget magyarellenes államalaku­lásainak meghiúsításában, a hár­mas szövetségben, amelyre a béke ma is támaszkodik s a magyar nemzeti politika egyéb fényes dia­dalaiban. Groí Andrássy ez alkotások te­rén Deák Ferencznek nemcsak munkatársa, hanem müveinek vég­rehajtója is volt. Ezt abban a szi­lárd meggyőződésében tette, hogy a dualizmus állandó alkotás és nemcsak átmeneti intézmény. A 67-es alapnak ujabbi időben való ostroma arra a kijelentésre támasz­kodik, hogy állami fejlődésünkben ilyen állandó alkotások nem lehet­nek s a fejlődő kor szükségletei uj alapozásokat igényelnek. Csakhogy úgy látszik, e tisztán elméleti igazság a gyakorlatba leg­alább a jelenleg belátható politikai viszonyok közt át nem ültethető; mig ellenben Andrássy nagy té­nyekkel bizonyította be, hogy a 67-es alap a nemzetközi politika terén is, a nagy világ-politika erő­viszonyaiban is elhelyezhető. A dualizmus törvényeit örök tör­vényeknek bizányára maga And­rássy sem tartotta, de a nemzetre vonatksteój ||á|f08*ságukat és ál- landóságöfew^sSKsegét senki sem vallotta oly tisztán, mint gróf And­rássy Gyula. Ebben győzelmes po­litikai ellenfelei is igazat adnak, midőn habár más elveket hirdet­nek is, egész berendezésükkel csak erre az alapra helyezkednek. Ha ezt a tényt konstatáljuk is, azért el kell ismernünk nagy érté­két annak a másik erő küzdelem­nek is, mely a nemzeti független­ség eszméjének forrásaiból táplál­kozik. Hiszen nemzetünk politikai életét már jó idő óta e kettős küz­delem táplálja, de viszont azt is látjuk, hogy a 67-es irány az, mely a nagy nemzeti emóciókat a nemzet fejlődésének javára hasz­nosítja s annak esetleges káros túlzásait, íölös erőnyilvánulásait elvezetni tudja. A fejlődés folyamatának ezt a természetes módját senki sem látta be jobban, mint gróf Andrássy Gyula. Az a hódolat, melyet szobra előtt a nemzet nyilvánított, méltó az ő nagy hazafiságáboz, mert az élő nemzedékben nincs egy sem, aki hazájának többet és nagyob­bat használt volna életében, mint ő. Nemcsak jót akart a nemzetnek, nemcsak szerette a hazát, — ami elvégre könnyű dolog, — hanem tett is érette sokat és maradandót még akkor is, mikor mások a nép­szerűség hajóján kényelmesen rin­gatva magukat igyekeztek alkotá­sai elé akadályokat gördíteni. -Al­kotásaiért megküzdött fölfelé s min­dent eltűrt érette lefelé, ami nagy államférfiak egyik legmaradandóbb érdeme. Andrássy Gyulában a tündöklő tehetség, a tiszta, világos gondol­kozás és széles látókör egyesült hazaszeretetével. Széchenyi, a leg­nagyobb magyar úgy nyilatkozott róla, hogy ő az egyetlen talán, „aki a mi ügyeinket magasabb szempontból tekinti.“ S Andrássy eszébe és szivébe vetett bizalmát egész politikai pályája igazolta. Államférfiul igazságának legna­gyobb elismerése és megdicsőitése az a tény, hogy halála után nagy­részt épen politikai ellenfelei azok, kik hódolva leplezték le szobrát. Búcsúbeszéd Borsos Benő, ev. ref. főgimn. igazgató ravatala mellett. A néh. Borsos Benő ravatalánál elhangzott és mély megihletődéstől áthatott beszédek közül térszüke miatt csupán azt közölhetjük, melyet a né­hai legrégibb kartársa Bőd Sándor a következő szavakban mondott: Ä herceg a nép közé megy. Irta: Fehér Jenő. A kis hercegnek egy napon bolon­dos ötlete támadt. Az ötlet nem volt épen eredeti, de reá nézve az újdon­ság ingerével birt. Sokszor olvasta ugyanis a históriai tankönyvében, hogy egyik őse, — akit az utókor a „nagy“ névvel tisztelt meg, álruhá­ban a nép közé keveredett s ilyen módon kifürkészte a szegény embe­rek buját-baját, gondolkodását, hogy aztán szemleutjáról tapasztalatokkal dúsan megrakodva térjen vissza csil­logó kastélyába. Ezek a kalandos kirándulások na­gyon izgatták a kis herceg fantáziáját. Folyton ott kóvályogtak fekete für­tökkel beárnyékolt fejecskéjében és ■ötét szemei valósággal tüzeltek, ha arra gondolt, hogy öt százados szarko­fágjában nyugvó őse példáját ő is követhetné. Egy tavaszi reggelen a kis herceg grófi nevelőjével a hatalmas park tölgyei alatt sétált. Egyszerre minden bevezetés nélkül igy szólt: — Kedves gróf, ón a nép közé akarok menni ! Olyan határozott, ellenmondást nem tűrő hangon mondta ezt, hogy a gróf meglepetten és egyúttal ijedten nézett ifjú neveltjére. — A nép közé, Fenség ? — Igen, igen a nép közé, a szegény nép közé akarok menni, ismételte a herceg A gróf, az udvari etikett ellenére, megvakarta a füle tövét. 0 fensége átértette e mozdulat je­lentőségét és a meggyőzés fegyverei­hez folyamodott. ön, kedves gróf, monda, gyakran magyarázgatta nekem, hogy ősöm Nagy Ágost különösen azért volt a legkitűnőbb fejedelmek egyike, mert közvetlen tapasztalásból ismerte meg népének kívánságait. Én, aki felséges nagybátyámat egykor követni fogom a trónon, póldányképemül Nagy Ágos­tot választottam. Éu is meg akarom ismerni a népemet, ismerni akarom titkos vágyait, rejtett gondolatait. — Bocsánat, Fenség, vágott közbe a gróf, Istenben boldogult, dicsőséges uralkodónknak, Nagy Ágostnak egyéb kiváló erényei is voltak, a melyek követésre méltók. — Aztán meg ma egészen más időket élünk. A mi öt­száz évvel ezelőtt dicséretes cseleke­det volt, az ma már legalább is avult dolog. A nép megismerésének van ezer más módja, ö Felsége a király tanácsosai... — Képmutatók ! mondá megvető mozdulattal a herceg. — De Fenség ... — Bocsásson meg, kedves gróf, nem akartam megbántani senkit. — Kérem fenségedet, kőnyörgött a gróf, verje ki fejéből ezt a fura ötletet. — Megmondtam, hogy a nép közé akarok menni a ön kedves gróf, velem fog jönni. — Éu? — Igenis, ön! Ha valaha a trónra kerülök, ígérem meg fogom önt érte jutalmazni. Azon nap délután egy negyvenöt óv körüli, egyenes tartásu férfi és egy tizenöt éves fiú sétáltak a fővá­ros legnépeseb boulevardján. A férfi széles karimáju kalapot s kissé ko­pottas felöltőt viselt, a fiún egy gombjavesztett kis kabát volt, a mely­nek egyik zsebe félig le volt tépve, a fejét olcsó fajta sapka födte. Ez a fiú a trón várományosa volt, a férfi pedig a nevelője. A széles járdán fel és alá hullám­zott a nép. A gróf folyvást aggodalmasan te­kintett körül, kalapját mélyen a sze­mére húzta. A kis herceg ellenben vidáman, fürge léptekkel tipegett mellette. Gömbölyű orcáját pirosra festette a hüs májusi szellő, a szemei titkos örömtől ragyogtak. Alkonyodni kezdett. A széles utoa kétoldalt sorjába kigyultak a gáz­lámpák. A gróf halkan megszólalt: — Azt hiszem fenség, elég lesz már a mulatságból, A szomszéd ut­cában vár a kocsink. Rótfa Fülöp kárlsbadi ezipőraktárát Ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Sxatmár és Yideke legnagyobb cziporaifcára. Megérkeztek Illaz őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom