Szamos, 1906. december (38. évfolyam, 96-103. szám)
1906-12-09 / 98. szám
2-it oldal SZAMOS 98 szám. Gyásztisztességet tevő szomorú halotti gyülekezet! Nekem jutott az a fájdalmas szerep, hogy az intézet tanári testületének nevében, e megszentelt falak között, hol máskor a tudomány oltá rainak lángjai lobognak, hol máskor az óletvidámság zaja visszhangzik, vigasztalan keserűséggel, mély bánattal és a baráti érzés kimondhatatlan fájdalmával búcsút mondjak; búosut, távozó tiszttársunk, barátunk, igazgatónk, lehanyatlott ve zérlő csiliagunktól. Érzem, nagyon érzem e kötelesség nehézségét s fájó lélekkel gondolok arra, hogy erőtelen szavaimnak elhangzása után nem fogjuk látni őt e falak között többé soha ! Ha erőm volna, bátorítást, vigasztalást adnék a csüggedőknek, de nem tehetem, mert én is tört lélekkel, fájdalomtól dúlt kebellel állok meg koporsódnál, távozó hű barát. Nem, nem szárítom fel a könnyeket. Szakadjatok, záporként omoljatok. mint a részvét és igaz baráti érzés drága gyöngyei, hintsétek be ezt a sötét koporsót olyan égi fénynyel, melyben csak az igaz baráti érzés drága könnye ragyog. A mitől féltünk, a rettenetes pillanat bekövetkezett és mi tiszttársaid, munkatársaid, barátaid, megtört idegekkel, tétovázó tekintettel még mindig Téged keresünk, Te benned bízunk és veled érezünk. De ez a koporsó, ez a komor sötétség, mely reáborult mindnyájunk lelkére, fölráz álmodozásunkból s bu- csuzásra int. Igen, válni kell és az elválás epesz- tő fájdalmát mi sem enyhíti. Tehát legyen . . . Tekints még egyszer körül azon a munkatéren, hol legjobb tudásodat, emberszeretetednek legnemesebb érzését, fáradhatlan munkásságodnak testet és lelket emésztő eleven erejét, barátságodnak mindnyájunkat összetartó tüneményes vonzó erejét áldozád fel nemes eszméid megvalósításának érdekében. Tekints körül és itt látod tört keblű barátaidat, tanártársaidat, itt látod a Téged rajongásig szerető és tisz telő tanítványokat, a hálás szülőket, itt látod az egyház és társadalom mély részvétét s a pótolhatlan veszteség bánatfellegéből a sóhajok lasA herceg félrehúzta a szájacskáját: — Még egy kicsit! E pillanatban lovas rendőrök vág tattak végig az ui közepén. A járda szélén megálltak az emberek s mind sűrűbb sorfalat kezdtek alkotni. A kis herceg megkérdezte a legelső inasgypreket, aki eléje került : — Ugyan kérem szépen, mi lesz itt ? — Hát nem tudja? Erre gyün a király ! Az Opera-szinházba megy — felelte a fiú és macskaügyességgel fel kúszott az egyik járdaszéli fára. A körülötte állók hahotája kísérte. — Menjünk be a tömeg közé, proponálta a herceg. — De Fens . .. — Pszt! — De kérem, hova gondol ? Csak nem akarja, hogy agyonnyomják ? Istenem, Istenem, minő felelősség ! A herceg csak félfüllel hallotta nevelője sopánkodását. — A következő percben magával húzta a grófot a tömeg közé. A népáradat sodorta őket tovább. — Ne tolakodjanak kérem, kiáltotta öblös hangon egy elhízott csaposlegény, a ki kék kötényében, hajadon- főtt, a csap mellől futott a látványossághoz. — Én nem is tudom, szólalt meg tulnan egy kofaasszony, hogy az ilyen gyereket minek viszik ekkora tolongásba. Láthatja még elégszer a királyt! A gróf csak az ajkát harapdálta tehetetlenségében. A kis herceg kedélyesebben fogta fel a dolgot. su szellőjénél könnycseppek hullanak hamvadó poraidra! Nézz körül és búcsúzz e falaktól is, melyeknek rideg tégláit, homokszemeit a Te vezetésed, a Te irányításod, a Te önzetlen munkásságodnak vezérlete mellett rakhattuk össze. Összeraktuk azért, hogy a református tanügy ezen oltáránál is áldozatot hozhassunk szent vallásunk, meg- tántoritatlan hazafias érzésünk mély meggyőződésének. Hazánk keleti részéről, egy a sötét Hargita aljában virágzó intézettől jöttél ide. Hoztál magaddal tapasztalától., munkakedvet, hamisítatlan protestáns irányt; de azt a nemes lel két, azt a fáradhatlan buzgóságot és barátságodnak feledhetetlen nemes tüzet az Istentől kaptad. És most mindezek a nemes lelki tulajdonságok visszaszállottak oda, a honnan elküldettek azért, hogy ezen főgimnázium megteremtésénél ellenállhatatlan erejükkel közreműködjenek Az intézet itt áll, abbau a tevékeny munkát is megindítottad, nemes lel kednek fenséges szellemét a munkatársakba is átültetted s midőn a két évtizedes testet és lelket emésztő munkádnak gyümölcsét élvezhetnéd, a midőn alkotásodban, a becsüleles munka boldogító érzetével gyönyörködhetné! : itt hagysz bennünket, mert el kel! szálluod oda, honnan küldetésedet nyerted. Igen, búcsúzni kell... A fájó érzés, a veszteség tudata nem engedi, hogy apróra, nyugodtan rátekinthessünk nagy lelkednek sokoldalú munkájára, de azt mindannyian tudjuk, hogy ennél az intézetnél örök emléket állítottál magadnak kőben, szellemben, és nemes munkában egyaránt. És mi mindazok dacára, hogy ne mes küldetésedet elismerjük s a Gondviselés titkos rendelése előtt meghallunk, mégis fájdalommal, a szív ki- sirhatatlan keservével intünk búcsút hozzád. Igen, kedves búcsúzó barátunk, mert nem találunk gondolatot, nem találunk gyógyirt pótolhatlan veszteségünk sajgó sebére és nem találunk magyarázatot a becsületes munka, törekvés és a lelki nemesség megsemmisülésére. Én Istenem, kegyelemnek és bölcsességnek Istene 1 Bucsuzásom nehéz harcában, mint mindig, csak feléd — Hát maga néni még nem látta a királyt ? kérdezte a kofaasszonytól. — Már hogyne láttam volna ! Tavaly is láttam, Há’ szén csak olyan ember, miut magunk la ! A tolongás egyre nagyobb lett. A gróf, valahányszor a lábára léptek, fölsziszszent. A lovasrendőrök pedig egyre hátrább szorították a népet. Itt-ott egy ijedt női sikoltás tette változatossá a képet. Egy váratlanul erős áramlat a herceget és nevelőjét hirtelen a tömeg elé juttatta. Halk zugás morajlott végig a sokadalmou. Az ut közepén lassú trappban közel- gett a miniszterelnök kocsija. A nagy ur fölemelkedett kocsxjáean s fürkésző pillantással nézett körül. Tekintete véletlenül megakadt a kis hercegen s odusugott valamit a mellette ülő belügyminiszternek. A belügyminiszter magához intette a rendőrfőnököt. A grófi nevelő remegve súgta a hercegnek: — Csak nem ismertek reáuk! A rendőrfőnök átvette a miniszter utasítását s odakiáltott a közeli rendőrnek : — Azt a kölyköt távolítsák el onnét! A rendőr rászólt a kis hercegre: — Takarodj innét, poronty ! Á gróf vódőleg emelte karját a herceg elé, de ez abban a pillanatban egy ugrással küun termett a sorbol és futni kezdett egyenest az Opera- ház felé. A gróf utáua vetette magát. A rendőr se volt rest s nyomon fordulok s a Te benned vetett vallásos hitnek erejével próbálok vigasztalást venni megnyugvást keresni a változ- hatatlanon. Addig tehát, m g a Gondviselés uj életre szólít s kipihent poraid a teremtő-erő megújuló föltámadásában a miénkkel együtt ismét részt vehetnek, addig — — Isten veled ! . . . SZÍNHÁZ. Szerdán Lecoque bájos zenéjü ope rettje a „Nap és Hold® került színre elég jó előadásban. Koináromy (Manóig) kitűnő volt Kifogástalanul és finom nuauceirozással előadott énekszámait gyönyörrel hallgattuk. Barna Andorról (Miguel) is csak elismeréssel szólhatunk. Fábián L. (Beatrixe) egyes énekszámokban, igy az első felvonásbeli tercettnél hibás hangvétel folytán rosszul énekelt s bizony a keltett rossz benyomást a jól előadott dalaival sem igen tudta feledtetni. Jók voltak Váradi (Don Brazero), Tisztái (Picrates). Csütörtökön Csergő Hugó verses vigjátékát a „Lovag ur“-at adták, me!}' az egyes jól megjátszott jelenetektől eltekintve, a szöveg nem tu dás miatt vontatottan ment s igy egészében nem volt sikerült előadás. De nem is csodáljuk, mert egy ilyen darab teljes betanulásához túlságosan igénybe vett színészeinknek valóban nincs fizikai idejük. Mindazonáltal Tihanyi (György apród) dicséretre méltó buzgósággal igyekezett eleget tenni feladatának s dacára, hogy a legnagyobb szerep az övé volt, legjobban mégis ő tudta s vonzó alakításával a sikerben az oroszlánrész őt illeti. A modern kor és a régi jó idők lovag-korának ellentétjeiben rejlő komikumot teljesen érvényre juttatta György apród szerepében, ki Kázmér lovag várában nővén fel, régi lovagkori nevelést kap. Kázmér lovag nevelőatyja ugyanis irtózván mindentől, ami nj, elzárkózik várában és családja ősi hagyományainak él és unokáját is a szerint neveli. Egy auto- mobilozó társaság Hort lovag bankárnak és leányának gépje történetesen épeu Kázmér lovag vára előtt mondja fel a szolgálatot s kénytelen- kelletlen igénybe veszik Kázinár lovag vendégszeretetét. György apród beleszeret Hort bankár leányába és követte őket, de nehéz kardja gátolta a gyors futásban. Az Operaházhoz érve a menekülők ismét be akarták magukat fúrni a néptömegbe, de csaknem vesztükre, mert a gárdaparancsnok kardot rántott és káromkodva suhintott vele utánuk, azonban csak a gróf kalapját ütötte le. Szerencsére a tömeg gyorsan összehuzó- dott mögöttük s ők néhány kék folt árán keresztülvergődtek a tolongó áradaton. Lihegve, fáradtan, összeverve és rongyosabban, mint ahogy elindultak, érték el kocsijukat a szom szódos utca gyéren világított sarkán. A főutca felől zugó éljen-riadalom csapott feléjük. * Mikor a kis herceg aznap este kék selyem baldacinnal födett habos fehér párnákkal vetett ágyába mászott, a gróf gúnyos mosollyal mondá :-- Azt hiszem, fenség, elég volt a kirándulásokból! A kis herceg mosolygott: — Kedves gróf, — szólt, magára hazva a takarót, — ha király leszek, elcsapom a miniszterelnököt, a belügyminisztert, a rendőrfőnököt, a gárdaparancsnokot . . . Mire a gróf némi rezignációval mondá : — Attól tartok, ha gyakran ven- nök föl a köznép szerepét, akkor fenséged uralkodása idején talán egyetlen tisztviselője sem maradna enuek az országnak. Fenséged bizony valamennyit elcsapná! . . . nagy atyját ól engedélyt kér, hogy a távozó társasággal a városba mehessen. Az öreg lovag nehezen bár, de beleegyezik unokája távozásába. — György apród sehogysem tud a modern városi életbe beilleszkedni s az uj renddel többször összeütközésbe jön. Végre a bankár leányának kacér modorát Lire magyarázván szerelmében csalódva visszatér nagyatyja várába A kacér bankár leány, ki igazán szereti György apródot, utáua megy a várba és egymásé lesznek. A darab maga érdekes ellentéteivel hat s bár alakjai kissé képtelenek, a virtuóz feldolgozás mégis élvez hetővő teszi. A szereplők közül jók voltak Báthori Mária (Alice). Tábori (Kázmér lovag), Kis Miklós és Kiss Jenő. A „Szamos“ eredeti táviratai. Bpest, decz. 8. A képviselőházban általános részvétet keltett azon hir, hogy Kossuth az elmúlt éjszakát igen rosszul töltötte, csuza igen nagy fájdalmakat okozott neki, legalább egy hónapig az ágyat kell őriznie. * A képviselőház üléséből. A képviselöházban Justh elnökölt s jelenti, hogy Hentaller Lajos képviselő indítványt nyújtott be, hogy a ház ülései a költségvetés tárgyalásának tartamára d. u. B-ig meghosz- szabbittassanak, a házszabályok értelmében az indítvány felett a legközelebbi ülés végén a ház szavazással fog dönteni. Nagy György beterjeszti a gazdasági bizottság jelentését, mire folytatta a foldmivelési tárca költségvetését. Nagy Barna a borkeras- kedésről beszól s hangsúlyozza, hogy mindent elkövetünk, hogy a magyar bor régi jó hírnevét vissza állítsuk. Tolnay Lajos a munkásviszonyokról szólva, a szociálista agitátorok meg- rendszabályozását kívánja. — Szóba hozza, hogy némely körök arató munkásokul kiuai kulikat akarnak behozni, mely az arató munkások exiszt.enciá- ját veszélyezteti. — Darányi Ignácz miniszter köszöni a tárcája iránti érdeklődést s bejelenti, hogy legközelebb benyújtja a telepítés és parcellázási törvényjavaslatokat. A borkereskedelem terén a kormány sokat akar tenni s elhatározta, bogy a bor értékesítés oóljaira két millió koronát, a beruházási kölcsönnél megszavazott összegből e célra fordítsanak. Azután? válaszol egyes felszólalók megjegyzéseire, kijelentvén, hogy minden panaszt orvosolni fog. — Ha hozzájuttatják a kincstári erdők kezeléséhez, a házi kezelési rendsserre fog áttérni, mert ez szerinte sokkal jövedelmezőbb. A munkás ügyeket szivén viseli, beszél az aratósztrájkról, melynek kapcsán kijelenti, hogy az izgatok ellen törvény minden hatalmával fog fellépni. — Bejelenteti, hogy azon vád, mintha ő kínai bulikkal akarna dolgoztatni, valótlan, ő minden tekintetben biztosítani akarja, úgy a magyar gazdát, mint a magyar munkást. — Mindent el fog követni, hogy az izgatok által félrevezetett munkások kijózanodjanak, az izgatókat le kell sújtani, a munkásnópet pedig emeljük magunkhoz. A jövő hatalmas Magyar- országot úgymond csak a társadalom vállveteto munkájávál állíthatjuk helyre. Beszédét zajos, percekig tartó éljenzés követte. HÍRROVAT. * Borsos Benő temetése. Lapunk előző számának vezető cikkében méltattuk azt a nagy veszteséget, mely Borsos Benő ref. főgimnáziumi igazgató elhunytával városunkat és kultúránkat érte. — Az elhunyt haláláról az alábbi gyászjelentések küldettek szót. A család részéről: gyapjúszövet divatüzletében Szatmár, Deák-tér £ju sz. P9' Utolérhetetlen olcsó árak. Martin Sons &. C. L. T. D. angol gyapjúszövet gyárosnak egyedüli raktára. Télikabát »»övetekben, valamint női eoétöun smövetekben különlegességek.
