Szamos, 1906. november (38. évfolyam, 87-95. szám)
1906-11-18 / 92. szám
~>w XXXVIII. évfolyam. Szatmár, 1906. november hó 18. (vasárnap) 92. szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI ,A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. LAP MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon: 1C7. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivataiaban fUeteuÁok HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A községi és körjegyzők hatásKöréről. A közigazgatás rendezésének fölmerült kérdésénél alig érintették azt, ami tulajdonképen alapja volna az állami közigazgatásnak, nevezetesen a községek közigazgatásának rendezését. Az uj törvény legfőbb tennivalója az volna, hogy a hatáskörüket hiánytalanul megállapítsa, de ezzel szemben, — sajnos, — az a tapasztalatunk, hogy a község hatásköre csak papíron van meg, de a valóságban nem érvényesülhet. Pedig épen a községek tehetetlensége az oka annak, hogy sokszor igen életrevaló törvényeink is végrehajtatlanul maradnak. Tény az, hogy a községi közigazgatás munkásait az államhatalom minden erkölcsi hatalom nélkül vezényelte ki arra, hogy megküzdjenek a ma- radisággal, tért hódítsanak a kultúrának, a rendezettségnek. Hogy a községi jegyzők a törvényeket végrehajthassák, ahhoz legtöbbször hiányzik a személyes hatalmuk; e nélkül pedig a legjobb igyekezetük is meddő törekvés marad. Községeinkben a legnagyobb anomalia kétségtelenül az, hogy az intézkedés joga nem a jegyzők kezében van, kiknek intelligenciája kizárja azt, hogy a törvények helytelenül és méltatlanul alkalmaztassanak, hanem a községi birók kezében van hagyva, kik tudvalevőleg a legtöbb helyen, mint a korteskedés legalaposabb gyakorlói jutnak ez állásaikba s igy e miatt a községekben legtöbbször még a viszonylag arravalóbi egyének is háttérbe szorulnak. Ezen a bajon ideje volna már egyszer gyökeresen segiteni, az intézkedés jogát teljesen át kell venni a községi biró kezéből s a nagyobb községekben a főszolgabíró hatáskörének egy részét is a jegyzői hatáskörbe kellene áttenni. Ezzel növekednék a község hatalma, de egyúttal egyszerüsittet- nék az eljárás is, ha nem kellene minden kis panasszal a főszolgabíróhoz mennie. Természetesen a jegyző ezt a hatalmat csak úgy gyakorolhatná üdvösen, ha föl volna szabaditva a helyi hatalmasságok befolyása alól s kinevezés utján juthatna állásába. Meg kellene szüntetni továbbá azt a nagyon is visszás helyzetet, hogy a községi közigazgatás leglényegtelenebb hibáiért a községi jegyző legyen felelősségre vonható. Szervezni kellene minden nagyközségben egy vagy több aljegyzői állást, akik az általuk végzett munkáért első sorban volnának felelősek s a jegyzők csak annyiban, amennyiben a szabálytalanság a jegyző felügyeletének hiányából származott. A helyzetnek egy jelenlegi másik visszássága az, hogy ha a jegyző pár napra hivatalától eltávozik, — ami elvégre elkerülhetetlen, — a közigazgatás egész ügymenete megakad. E végből az uj törvényben gondoskodni kellene a jegyző állandó, rendes helyettesére is és kívánatos volna, hogy a jelenlegi „segédjegyző“ cim helyett az „aljegyző“ cim kerüljön, a mely változtatást már maga a reábizandó komolyabb felelősség körülménye is indokolna. A községi közigazgatás helyesebb mederbe terelése és gyorsítása, valamint a községek fejődésének biztosítása legnagyobb mértékben függne attól, ha a községi adókezelés ügye teljesen az állam hatáskörébe utaltatnék. Némelyek azt hozzák tel ez újítási tervezőt ellen, hogy ezzel az alkotmány-biztositékok gyöngülnének; pedig ez az érvelés nem állja meg a helyét, mert az adó önkéntes fizetésének joga az adófizetőktől ezzel még nem vétetnék el, illetve fizetésmegtagadásának joga akkor is megmaradna, A törvénytelen alapon való adóvégrehajtásnak egyszerűen úgy lehetne elejét venni, ha az adóknak végrehajtás utján való beszedése a törvényhatóságokra s ezek utján a községekre ruháztatnék. Ennek az intézkedésnek erkölcsi szempontból is igen jelentős eredménye volna, mert a nép a jegyzőben nem látná többé az ő meg- nyuzóját és tönkretevőjét; a jegyző pedig megszabadulna az adókeze- les nagy nyűgétől, teljes ideálizmussal és ambícióval foghatna hozzá azon kötelességek teljesítéséhez, hogy a gondjaira bizott községnek ne csak hivatalnoka, hanem igazi jóltevője, vezetője is lehessen. Azt a többletkiadást, melyet ez a változás az államnak okozna, jelentékenyen kárpótolná az a körülmény, hogy az adók pontos behajtása jobban eszközölhető volna s igy a végrehajtói költségek s a községi közegek túlterheléseiből keletkezett mulasztások folytán törölt és elévült adók szintén nagy részt fedeznék a kezelési kiadásokat. Ezek volnának azok a gyökeres reformok, melyektől a községek íelvirágzása első sorban volna várható. Mindezek a természetes és a közvéleményben is régen megérlelődött kívánságok többször jutottak már kifejezésre, de sajnos, még mindig kevés reménységünk van ahhoz, hogy teljesedésbe is men- .enek. Mert a közigazgatás reform- ^kérdései rendszerint belefuladnak azokba a kongresszusokba, melyek már régi szokásunk szerint csak kölcsönös üdvözlésekben és be nem váltott Ígéretek hazaszállításában merülnek ki. A törvényszék előtt. A vádlott, ki a bírói sorompó előtt áll, sovány, rokonszenves külsejű férfiú, kissé bátortalanul tekint a bíróság felé. — Az általános kérdésekre szabatosan felel. Harmincnyolc éves, római katholikus, nős, két gyermek apja, vagyona van, bár nem sok, foglalkozása : haszonbérlő. Az elnök száraz, kimért hangon beszélt. A letárgyalandó bűnügy nem érdekli, jelentéktelen eset, igyekszik mentül hamarabb túlesni rajta. — A levegő különben is nagyon rossz a tárgyalóteremben s az elnök asztmában szenved — Felteszi a kérdést a lehető legrövidebben : — Ont az ügyészség gondatlanságból okozott emberölésért helyezte vád alá. Bűnösnek órzi-e magát ? A vádlott nagyon komolyan akar válaszolni, de annyira izgatott, hogy ideges mosoly ül az arcára : = Bocsánat elnök ur, mondja nem érzem magamat bűnösnek. Az elnök: Helyes. Beszélje el, hogy történt ? A vádlott: Karácsony előtt három nappal történt. Az elnök : 1903-ban ? — Vádlott: Igen, tavaly. Kimentem a tanyára, mert három ökröt akartam a városba behajtatni. A tanyai lakban csak egy öreg siket asz- szony, a bóresgazda édes anyja volt, ki már hét órakor lefeküdt. Én este körüljártam a tanyát s szomorúan tapasztaltam, hogy mindenütt rendetlenség van. Néhány perccel hét óra után rosszkedvűen tértem vissza. A kis buldogrevolver a zsebemben volt. Mikor a tornácra léptem, kivettem. Mindig úgy szoktam tenni, ha egyedül vagyok. Az elnök : Mikor vásárolta ön azt a revolvert ? A vádlott : Nem vettem, hanem kaptam az orvos öcsémtől, kinek mindég van kót-három revolvere. Az elnök : Jó, folytassa. A vádlott: Valószinütlenűl fog hangzani, de tessék elhinni szentül igaz. hogy nekem az este rossz sejtéseim voltak. Ámbár voltak máskor is rossz sejtéseim és nem történt semmi. — Elgondoltam, hogy milyen könnyen lopózhatott valaki a kamarába, vagy a konyhába, sőt a szobámba is, mert az rendesen nyitva állott, hogy este megvethessék az ágyamat. Ilyen gondolatokkal léptem a konyhába, mikor gyanús nesz ütötte meg a füleimet. A nesz a kamrából hangzott. Megállottám és vártam. A szivem hangosan dobogott, de minthogy a nesz jó ideig nem ismétlődött, félelmem oszlani kezdett. Máskor is megtörtént, hogy neszt véltem hallani, aztán kisült, hogy csalódtam Bementem a szobába és gyertyát gyújtottam. Abban a pillanatban a nesz ismétlődött, de már most határozottabban. Kivettem tisztán, hogy a kamara ajtaja nyillott. Néhány pillanatig megdermedve állottam. Tisztába voltam azzal, hogy a kamarában van valaki. Egy idegen, aki lehet tolvaj, de lehet veszedelmes ember is. — Izgatottan vettem elő a revolvert. Gondolkoztam, hogy mit tegyek ? Ha kimegyek, veszélybe döntöm magamat, ha a szobában maradok, egész éjszaka rettegnem kell, hogy megölnek. Végre is egy pusztai lakban voltam s a béresek jó ötszáz lépésnyi távolságban voltak az istálóban. Hirtelen elfujtam a gyertyát s félig kinyitottam az ajtót. A félelem bátorságot öntött belém. Kikiáltottam : „Ki jár itt ?“ Semmi felelet, de a kamara ajtaja ismét nyi- korgott egyet. Én ott állottam, revolverrel a kezemben. Megint hangosan kiáltottam : „Felelj, ki vagy ?“ Semmi válasz. Egész testemben remegtem. Mondom elnök ur, nem vagyok hős. Egyáltalában nem. Nyíltan bevallom, hogy borzasztónak találom azt a gondolatot, hogy engem valaki meggyilkoljon. Nem tudom, más hogy van vele, de engem ez a gondolat kétségbeejt. — Otthon a városi lakásomban vasrács van az ablakon s az ajtókat kereszt- vas védi. Lehet, hogy ez nevetséges félelem, de én szükségesnek tartom. Az ilyesmi egészen egyéni. Rőth Fülöp kar is bad) eziporaktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. Megérkeztek 111 az őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik TT
