Szamos, 1906. november (38. évfolyam, 87-95. szám)

1906-11-18 / 92. szám

2-ik oldal SZAMOS 92. szám. A hazai tanítósághoz! Ébredj, állj talpra mugyar tanító­ság! Ütött a 12-ik óra; tőled függ, türöd-e tovább a nyomorúságot, vagy nem? Éhezni, nyomorogni akarsz-e tovább is, avagy munkálod sorsod jobbrafordulását ? E kettő közül vá­laszthatsz : pihensz, vagy tettre kelsz, amint cselekszel, ahhoz képest ér­demied sorsodat! Jön a közoktatási költségvetés tár­gyalása. Ha most nem gondoskodnak rólunk, akkor 30 ezernyi néptanító s csaknem ugyanannyi család éhezhet, nyomoroghat tovább ! Keressétek meg a sajtót, hogy emelje fel hatalmas szavát mellet­tünk ; a sajtó pártfogása már ügyünk győzelmét jelenti. Keressétek meg a törvényhatótágokat, írjanak fel érde­künkben az országgyűléshez; Írjon fel minden tanítótestület s egyesület a kormányhoz, képviselöházhoz, az országos pártokhoz. Keressetek meg minden embert, aki csak tehet érte­tek, értünk ! Első sorban saját kép­viselőiteket, hogy szólaljanak fel mel­lettünk, hog}’’ valahára kapjuk meg azt a javadalmat, az iskola jellegére való tekintet nélkül, a minőben a velünk hasonló képzettségű tisztvi­selők részesülnek. Hiszen ha a moz- donyfütők, állomási kocsisok és bak­terek, lámpagyujtogatók, málházók 1100—1300 kor. fizetést és 210- 220 kor. lakáspénzt, a kapus 1600—2000 kor. fizetést, 250—600 kor. lakáspénzt kap egyéb illetményeken kívül, a va­súti altiszt meg fel viheti lakbérrel 4000 koronáig más illetményeken kí­vül, akkor annyit a tanítók is meg­érdemelnek, hogy egyelőre legalább is az állami tisztvisalők X—XI. fi­zetési osztályába soroztassanak s már most az eltöltött szolgálati idő szerint beosztva s visszamenőleg julius 1-től kapják a fizetési pótlékot, mint kap­ják a felekezeti polg. isk. tanítók és tanárok. Kérjétek fel képviselőiteket, hogy hozzák emlékezetükbe a miniszter urak Polonyi Géza s a függetlenségi párt 1903-iki azon fogadását, hogy addig semmiféle tisztviselőnek, alkal­mazottnak nem szavaznak meg fize­tésemelést, mig a néptanítókról kel­lőképen gondoskodva nem lesz. En­nek teljesítése becsületbeli köteles­ség, mely alól nem lehet kibújni a nyugati államokra s a hazáért való koplalás dicsőségére való hivatkozás­sal, nem akkor, amikor a legfelsőbb helytől le az utolsó hivatalszolgáig urasan rendezik a fizetéseket és sok­sok millió jutott nekik s csak a nem­zet napszámosainak ne jutna ? 30 ezer néptanító s ugyanannyi intelligens család van arra hivatva, hogy éhezve, rongyoskodva dolgozzék a magyar kultúra dicsőségére ! Kérjétek fel képviselőiteket, hogy névszerinti szavazásokat kérjenek, a mikor a tanítók ügyéről van szó, hadd lássuk, kik a magyar tanügy s tanítóság igazi barátai és kik az ellenségei. Elég volt már a koplalásból, a ron­gyoskodásból, ébredjen már egyszer a tanítóság is öntudatra s kérje, kö­vetelje a maga jogos bérét. Nagyjaink magasztaló frázisaival már jóllaktunk, most már kenyér kell. Nem kolduskenyér, hanem tisztessé­ges kenyér, amely megillet bennün­ket. — Hazám tanítósága ébredj s dolgozz sorsod javításán, hogy to­vább ne éhezzél, ne rongyoskodjál. Tettre fel, de gyorsan ! Hajdúböszörmény. Porcsalmy Gyula tanitóegyl. elnök. SZÍNHÁZ. Az első színházi est. Nyolc havi hosszas szünet után jól esett újra viszontlátnunk nemcsak tagjai számában, de erőiben is meg­növekedett derék színtársulatunkat. Valljuk meg, talán kissé sok is 8 hónap a szünetből Szatmárnak, mely­nek szinmüpártoló közönsége, hál1 Istennek, ma már olyan és annyi van, hogy vetekedik az ország bár­mely vidéki városáéval. Az előjelekből következtetve az idei saison sem fog elmaradni a töb­biek mögött, mert amint a drámai személyzet bemutató előadásából Ítél hetünk, általánosságban elmondhat­juk, hogy a bemutatkozott drámai erők az előző évinél jobbak. A tavalyiak közül itt látjuk Jászai Olgát, kinek nem egy bravúros ala­kítására szívesen emlékezünk vissza. A régi, kipróbált gárdából Peterdi Sándort, a fiatalabb erők közül Kiss Miklóst, ki sokat haladt; Kiss Jenőt, kinek bár orgánuma erősebb kitöré­sekre nem alkalmas, de igen intelli­gens színésznek Ígérkezik. Herczegh Ferencznek „Bizáncz“ c történelmi színmüvével kezdték meg az évadot. Kissé merész vállalkozás volt, de némi indispositiótól, mellyel körülbelül mindnyájan küzdöttek (mit hajlandók vagyunk az utazás fára­dalmainak betudni; és a rendelkezé­sünkre álló korlátolt eszközök foly­tán eléggé ki nem aknázható tech­nikai hatásoktól eltekintve, az elő­adás sikerültnek mondható. — A da­rab igen nagy személyzetet és sok korhű jelmezt kíván, mely követel­ményeknek dicséretre méltó buzga­lommal igyekeztek is megfelelni s nem is igen találunk kifogásolni va­lót, csak Konstantin császárnak ne lett volna olyan szép, divatos színes kézellöje. Kiss Miklós (Konstanti császár) ez az ambiciózus fiatal színész, aki a múlt idényben több-kevesebb siker­rel működött, meggyőzött bennünket arról, hogy bár részleteiben eléggé ki nem dolgozott, de általánosságban teljesen elfogadható alakítást tud nyújtani — Bizancz, Konstantin csá­szárját interpretálni nem kis feladat. A bukásában is nagy, hatalmas fér­fiú idealizmusának, amiben tregikuma rejlik, illúzióját kelteni olyan feladat, melyre Kisst első pillanatra gyöngé­nek tartottuk. Kellemesen csalódtunk, mert alakja, amely mindvégig köz­pontja a cselekménynek, valóban ki­magaslott s az ellentétet, mely Bi­zánc romlottsága és utolsó császárjá­nak ideális lelkülete közt fenállott, teljes mértékben érvényre tudta jut-' tatni. A darab, mely Bizánc ostromával kezdődik, bizonyos irányzatossággal vau megírva. A jelenlegi társadalmi romlottság mintha tükörképét kapná az elpusztult, erkölcstelen Bizáncban, melynek semmi sem szent, melynek minden eladó. — A teljesen enervált nemesség, dacára, hogy a hajdan ha­talmas császárság veszélyben forog, mert Mohamed szultán 200 ezernyi haddal ostromolja, léha élvezetekben tölti idejét s nem engedelmeskedik a várost maroknyi zsoldos csapatával hősiesen védő Konstantin császár harcra hivó szózatának. — Hetven napi ostrom után Mohamed követe­ket küld s kegyelemkópen felajánlja a császárnak és a vele tartóknak a szabad elvonulást, azzal a kikötéssel, hogy aki Konstantinnal megy, elve­szíti minden vagyonát, aki Mohame­det akarja szolgálni, megtartja va­gyonát, méltóságát. — A követek, Az elnök : Helyes, folytassa. A vádlott: Minthogy választ nem kaptam, a legborzasztóbbra voltam elkészülve. Megint oda kiáltottam: „Takarodjatok innen, mert baj lesz !“ Azt hittem ugyanis, hogy többen vannak. Leginkább az ejtett kétségbe, hogy nem kaptam választ. Az ösme- rétién veszedelem a legborzasztóbb. Én legalább azt hiszem. Végre úgy tiz perc múlva, az ajtó ismét nyikor­góit s most már lépéseket hallottam. Önkénytelenül megnyomtam a ravaszt, a revolver nagyot dördült s nyomban utána egy test zuhanását hallottam. Az elnök : Mi történt aztán ? A vádlott: A béresek előjöttek a lövés zajára, de már csak egy vérző holttestet találtak. -- Megösmertók azonnal. Az egyik, a béresgazda igy szólt: „A Mák Misi. Nem kér érte, a legnagyobb tolvaj az egész határ­ban.“ így történt kérem. Az elnök: A vizsgálat megállapí­totta, hogy a megölt embernél sem­miféle fegyver nem volt, s igy telje­sen veszélytelen volt. A vádlott : A vizsgálat ? Köszönöm szépen. A vizsgálat, könnyen megál­lapíthat ilyesmit, a vizsgálat nem forog életveszedelemhen. Az elnök : De mért nem várta meg ön, hogy az az emb-r távozzék? A vádlott: Mert egyáltalában nem voltam megnyugtatva az iránt, hogy távozni akar. Az elnök: Eh, a tolvaj mindig megugrik, ha rajta kapják. A vádlott (kissé ingerülten): Azt a tolvaj tudja, de én nem tudom. Az elnök: önnek, mielőtt a lövést tette, várnia kellett volna. A vádlott: Várni? Mire? Az elnök : A fejleményekre. A lö­vésre mindig ráért volna. A vádlott (dühösen): .Ráértem vol­na ? Gondolja, elnök ur ? Lehet. De hátha mégis elkéstem volna. Mondjuk egy perccel, mondjuk egy másodperc cél. Mert egy másodperc is elég arra, hogy ő löjjon le engem s ne én öt. Persze, akkor most ő állana itt gyil­kossággal vádolva. Tudom, hogy na­gyon szigorúan, nagyon igazságosan Ítélne felette a tekintetes királyi tör­vényszék. De bocsánat, azért, én mégis jobb szeretem, hogy igy történt. Az elnök: Tehát azt hiszi, hogy egyáltalában nem lépte túl a jogos önvédelem határait. A vádlott (szelíd rezignációva ): Erre a kérdésre nem tudok helyesen felelni. Ki látja este a sötétben, a konyhában a jogos önvédelem hatá­rait ? Meglehet, hogy egy lépéssel innen voltam a határon. De nekem l nem volt bátorságom ezt a lépést megtenni. A törvény senkit sem kö telezhet arra, hogy hős legyen. Én a magam .részéről nem is inklinálok rá. Legkevésbbó akkor, ha a bőrömről van szó. Az elnök : Arra nem gondolt, hogy egy vak lövéssel riassza el ? A vádlott: Igazán nem gondoltam rá. Pedig igazán logikus gondolat. De mikor az ember homlokát a ha­lálfélelem verejtékkel borítja, akkor keveset törődik a logika örök törvé­nyeivel. Az olyan ember, én legalább azt hiszem, fütyöl a logikára Sőt tovább megyek, elnök ur, ha nekem abban a pillanatban azt súgta volna : „helyes, leülöm az öt esztendőt, de megmentem az életemet.“ Bocsánat, elnök ur, lehet hiba, lehet gyöngeség, de én szeretem az életet. Szeretem a családomért, de szeretem magáért az életért is. Ezt nem tagadom. A törvényszék felmenti a vádlottat ki hálás szívvel távozik. Egyik ba­rátja kérdezi:- Meg voltál ijedve, ugy-e? — Most nem. Akkor voltam meg­ijedve, mikor lőttem. Zöldi Márton. kiknek egyikót Peterdi személyesí­tette remekül, megsértik Konstantint a szultán üzenetével, ki nem magára Bizáncra, de annak udvari nemessé­gére vágyik, hogy azoknak fényes körében pompázhassók. A vérig sér­tett uralkodó felszólítja híveit, hogy mint egykor Aeneas, szánjanak ha­jóra és alapítsanak uj hazát. A fel­hívásnak senki sem hajlandó eleget tenni s mindnyájan elhagyják a csá­szárt, még neje Irene császárné is, egyedül Giovanni zsoldos kapitány marad hü hozzá. Erre a népében iszo­nyúan csalódott császár bosszút áll Bizáncon. Ugyanis leütteti a török követ fejét s átküldi a szultánnak. Mohamed Ahmed herceg haláláért felégeti Bizáncot és legyilkoltatja lakosságát. Konstántin végső lehelle- téig küzdve hősi halált hal. A darab nemcsak pompás nyelve­zetével, de a belőle levonható törté­nelmi igazság erejével is hatott. A szereplők közül első helyen em­lítjük Jászai Olgát (Irene),/ Báthori Mariskát (Herma), mindketten meg­állották helyüket. — Kiss Jenő (Gio­vanni), Tihanyi (Demeter), Szabadkai (Spiridion) igyekezetükkel hozzájá­rultak a sikerhez, mely egy-kót ren­dezésbeli hibától éitekintve, meg is volt. A „Szamos" eredeti táviratai. Bpest, nov. 17. A budapesti rendőrség szenzációs eltűnési ügyben folytat nyomozást. Dr. Gyürky Ödön, kiváló kathólikus iró és költő, a magyar kathólicizmus egyik irodalmi zászlóvivője hónapok előtt megválva a kathólikus egyesü­letek országos szövetségének titkári állásától és lemondva „Uj Lap“ cirnü napilap főszerkesztéséről, közvetítő irodát szervezett, mellyel jó részt vi­déki plébánosok gabona adás-vételét közvetítette. Utóbbi heteken számos fél sürgette Gyűrkyt, hogy a neki értékesítésre átadott gabonának árát fizesse ki. Gyűrki mindenkinek ha­táridőt adott. Tegnapelőtt dr. Csillag Béni bpesti ügyvéd közölte Gyűrky- vel, hogy egy vidéki plébános azzal bízta meg, hogy több ezer korona követelését Gyűrkyu behajtsa. Ha Gyürky nem akarja fizetni, tegyen feljelentést ellene sikkasztás címén. Gyürky kétségbeesett, de kijelentette az ügyvédnek, hogy máig az ügyet rendezni fogja. Ma az ügyvéd levelet kapott Gyürkytől, melyben bejelenti, hogy világnak menve öngyilkos lesz. Az ügyvéd jelentést tett a rendőr­ségnek, mely megállapította, hogy Gyürky bpesti lakásáról már napok előtt eltávozott. Távozása előtt házi asszonyának egy móregfelirásu üvegcsét mutatva igy szólt: „Ezzel megyek én a más világra.“ Ezzel eltűnt. Valószínűnek tartják, hogy a főváros környékén öngyilkosságot követett el. Ez ügy­ben szigorú nyomozás indíttatott meg. Gyürky Ödön esete, ki nagy szerepet játszott a társadalmi életben, fővárosszerte óriási feltűnést kelt. hírrovat. * A Kölcsey-Kör Rákóczi-matinó- ját tartja ma délelőtt 11 órától kez- dődőleg a következő műsorral : 1. Huber K. „Őseink emléke“ énekli a fórfidalegyesület. 2. Megnyitó beszéd, mondja Órosz Alajos. 3 Rákóczi Ro­dostón, melodráma, előadja Bónis Istvánná úrasszony, zongorán kíséri Simon Auréiné úrasszony. 4. Emlék- beszéd, mondja Wolkanberg Alajos dr 5. Kuruc daiok, énekli Mondik Endre. 6. Rákóczi itthon, költemény, irta : Sas Éde, szavalja Simon Aurél. 7. Rákóczi-iuduló, zongorán előadja Si­mon Auréiné úrasszony. AI EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAITÓSZER.

Next

/
Oldalképek
Tartalom