Szamos, 1906. október (38. évfolyam, 79-86. szám)

1906-10-07 / 80. szám

XXXVIII, évfolyam. Szatfár, 1906. október hó 7. (vasárnap) SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI ászéin, LAP ,A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. ttindennemö dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Dr. Boromissza Tibor szatmári megyés püspök beiktatásához. A szatmári róm. kath. egyház­megye főpásztorát ma iktatja be ünnepélyesen boldogemlékü Mesz- lényi Gyula püspök székébe, mely hosszú időn át volt betöltetlenül. Ünnepi harangzúgás hirdeti, hogy az uj egyházfő annak az elhivatásnak jegyében jő, hogy hívei lelki életének, a valláserkölcsi törvényeknek őre legyen, életének gazdag tapasztalásait, bölcsességét egy nagy egyházmegye lelki és anyagi szükségletének gondozására fordítsa, magyar kultúránk fejlődé­sét a maga széles hatáskörében emelje, az élet nagy küzdelmeiben az emberek lelki egyensúlyát elő­mozdítsa, a megelégedés összhang­ját hirdesse és munkálja. Ezen általános, szép hivatás egy­házi képviselőjének beigtatási ün­nepélyében méltán vesz részt fele­kezeti különbség nélkül Szatmár városának és e megyének társa­dalma s ennélfogva azok is, kik bár a maguk hitük és hagyomá­nyaik szerint különböző módon, de valamennyien „az Ur szőlőjé­ben munkálkodnak.“ Az uj megyés püspöknek egy- értelemmel megnyilatkozó üdvöz­lése méltán fokozódik őszinteségé­ben, ha a főpásztor egyéniségének kvalitását nézzük, ki egyházi és kulturális téren való működésével eddig is hivatott tehetségének adta tanujelét abban a körben s azon tisztségekben, melyeket betöltött s általában egész idáig terjedő múltja a békés fejlődésnek és működésé­nek ezutánra is kétségtelenül leg­nagyobb biztosítéka. S az uj főpásztor egyéniségében ez a jellemvonás méltán kelthet előre is jóleső megnyugvást váro­sunk egész társadalmában, hol a különböző íelekezetek egymás jo­gainak elismerése és háborítatlan fejlesztése tekintetében is össz­hangban vannak. E kölcsönös meg­értés pedig nemcsak épitőleg hat ki közintézményeink együttes tá­mogatására, de nemes példát nyújt egyszersmind annak a több ezerre menő tanulóseregnek is, kik váro­sunkba nagy számmal özönlenek, hogy a kultúra áldásaiban része­süljenek. Ennek a kultúrának semmi sem adhat nagyobb értéket, belső erőt, mintha az iíju nemzedék egymás hitbeli meggyőződésének megbe­csülésében növekedik. Az uj főpásztor beigtatása al­kalmával joggal nyer kifejezést vá­rosunk társadalmának az a re­ménye is, hogy az uj püspök vá­rosunkban otthon íogja találni ma­gát. Ez a remény pedig arra a tapasztalatra támaszkodik, hogy a szatmári kath. egyházmegye előző püspökei is őszintén tekintették e várost igazi otthonuknak s még az a volt püspöke is, kit sorsa magasabb méltóságra hivott el kö­rünkből, e város fejlődését, emel­kedését mindvégig tevékeny érdek­lődésével kisérte. Óhajtjuk, hogy azok az üdvöz­letek, nyilatkozatok, melyek úgy a tisztelgő küldöttségek, mint a íőpásztor ajkáról elhangzanak, ne csak az udvariassági formák sza­vai maradjanak, hanem töltse be azokat a jövő igaz tartalommal, társadalmunk összhangó életnyil- vánulásaiban. Az uj íőpásztort uj méltóságá­ban a magunk részéről is tiszte­lettel üdvözöljük s kívánjuk, hogy magas állásának betöltésében so­káig jó egészségben értékesítse testi és szellemi erejét nemcsak egyházi körének, hanem városunk és egész társadalmunk javának munkálására! * . . Dr. Boromissza Tibor püspök élet­rajzából az alábbi főbb mozanatokat közöljük : Született Kalocsán, 1840. julius hó 18-án. Áldozó pappá szentelték 1868. julius 26-án. Segédlelkész volt 1869. évig. Ez évtől tanár és hittanár a kalocsai nőképzö intézetben. János- falván plébános 1881-ben. Kerületi tanfelügyelő 1887-ben. Kerületi jegyző ugyanezen évben. Esperes 1889-ben. Zsinati vizsgáló. Heövizi apát 1890-ben. Az 1893-ik évben a kitüntetések egész sora érte. Ekkor lett a kalocsai székes főkáptalanban mesterkanonok, a nagyobb papnevelő intézet kor­mányzója, a kiérdemült papok inté­zetének igazgatója, a Szent-család társulatának vezetője és a kalocsai képzőintézetek tanfelügyelője. Tiszai főesperes lett 1895-ben. Bácsi főespe­res 1897-ben. Az érseki líceum fő- igazgatója, a középiskolai hittanáro­kat vizsgáló bizottság elnöke és a kalocsai kath. kör elnöke 1898-ban. Pápai praelátus és székesegyházi fő­esperes 1901-ben. Szent Pálról neve­zett bácsi prépost 1902-ben. örkano- nok 1903-ban. A paulai szent Vincéről nevezett irgalmas nővérek igazgatója 1904-ben. Autonómiai kongresszusi választott kalocsai és bácsi képviselő s káptalani helytartó 1905-ben. Érseki helytartó, — majd szatmári püspök 1906-ban. Ez a rövid életrajz is mutatja, hogy méltó utód ül a nagy elődök sokáig üres székébe ! Szatmári lóverseny — nagykárolyi szempontból. — Hát megszoktuk, bogy a mi szerény haladásunkat, meglehetős erős kritiká­val kisérje szomszéd városunk, várme­gyénk székvárosa. Nem vesszük rossz néven s most sem kifogásolnók a „Szatmárvármegye“ élénk tollú czikkirójának rólunk el­mondott kedveskedéseit, ha abban az a követelés nem foglaltatnék, hogy a szatmári lóverseny-egylet, — melynek, közbevetőleg mondva, egy nagykárolyi tagja sincs — Nagykárolyban is tart­son — esetleg — lóversenyt. Ezt a felhívást a legnagyobb öröm­mel üdvözlöm és szívesen közreműkö­dik a szatmári Lóverseny-egylet egy Nagykárolyban tartandó verseny ren­Mayerling-Heiligencreuz, Immár tizenhat éve jól elmúlt, hogy egy borzalmas bir, miként a pusztító futótűz végig járta a monarchiát és égető fájdalmat okozott a népek és nemzetek szivében. Különösen szép Magyarország hűséges fiai jajdultak fel mélységes bánatukban, mert érez­ték, hogy elvesztették azt, aki szív­vel, lélekkel, szeretettel csüggot e nem­zeten, mert érezték, hogy a jövő rózsaszínű fátyolát a sors egy csapásra ketté tépte s a reménység ragyogó verőfényét, egy borzalmas sötétség vájtotta fel. Mi történt ? Meghalt a legjobb király egyetlen fia, meghalt a nemzet szemefónye, a délceg ki­rályfi : Rudolf trónörökös. Hogy történt a halála, ö maga ol­totta-e ki ifjú, reményteljes életét, avagy talán egy bosszúálló kéznek lett áldozata, ki tudná megmondani! Elment, itt hagyta hűséges magyar népét néma kesergésben. Nem visz- bangzanak többé a görgényi begyek sziklái és rengetegei a legmagyarabb királyfi férfias vadász lármáitól, — elköltözött hazánk reménysége, aki pedig, bej ! milyen jól ismerte az ő hűséges népét. Az a hatalmas szenvedély, ami a szivekben és az ezekben örök idők óta, újra, meg újra megújulva tombol, s amely már annyiszor helyet kért magának a világtörténelem megalko­tásában is, talán döntő szerepet ját­szott a magyar királyfi halálában. Hogy volt, hogy nem volt a meg­döbbentő eset, nem tudom. — Ne is kutassuk. Hagyjuk nyugodni a férfit a bécsi kapucinusok néma sírboltjában jpságos anyjának koporsója közelében és hagyjuk nyugodni azt a szépséges mágnás leányt is, aki mélységes tüzü szemeivel megsebezte egy királyfi szivét s ezzel mindkettőjük halálát okozta. A déli vasút rohanó gyorsvonata egy kis félóra alatt elröpitett a csá­szárvárosból Baden állomásig. — Le­szabva a vonatról felülök azon kocsira, amelynek kocsisát már jól ismerem, hiszen ö már sokat mesélt nekem arról a borzalmas tragédiáról. — A gummikerekü két telivér által röpitve hangtalanul száguld végig a remek fürdő kies villái közt és csakhamar bejutunk a Schwechat patak völgyébe, amely sürü erdők rengetegeiben ma­gános sziklákon épített, romladozó romokkal van segélyezve. Az ut ki­tűnő Makadam ut, melyet azon eset óta a legfelsőbb akarat parancsolt ide. Csakhamar előttünk van a Wiener Wald egyik magasabb pontja, ahon­nan a bük- és fenyő erdőkkel sűrűn födött, változatos hegyvidékre gyö­nyörű kilátás nyílik. Minden a bol­dogságot, az életet a megelégedést leheli, senki sem gondolná, hogy amott nem messze, ahol a domb mö­gött apró füstfelbök falucskát sejtet­nek, a halál rémes aratást végzett azon a fergeteges, havas éjszakán. Talán épen ezen eset miatti félel­mében lapul meg a falucska oly sze­rényen a domb mögött. Csak a legu­tolsó pillanatban tűnik fel szemeink előtt és az első észrevételre látjuk, hogy az a kis tornyu nagy sárgabáz valami fontos, hires épület. Az is. — Még ezelőtt tizenhét évvel apró fa- házikó volt ennek a helyén, amely­ben jó kedvű vadászó urak találtak meleg szállásra, ma pedig nagy kőé­pület hirdeti a múltnak szomorú em­lékét. — Kolostor épült a fakastély helyén, számszerint mintegy negyven karmelita apáca imádkozik az áldoza­tok lelki üdvéért s azon a helyen, ahol a tragédia bősei vórbenfagyva feltaláltattak, piciny, de művésziesen drága fénnyel kiállított kápolnát épít­tetett boldogult királynénk. A kápolna ajtaja pompás kertecskére néz. Száz és száz rózsatő, ezer és ezer rózsával hirdeti az életet ott, ahol oly közel volt a halál .. . Menjünk tovább. Mayerling utcáján pár perc múlva átrepül a fiaker s mi csakhamar a Heiligenkreuz felé vezető utón robogunk tova. Mig a kocsis jó kerchenfeldi dialektusban a régi idők egyes epizódjait elmeséli, csakhamar bejutunk a heiligenkreuzi hatalmas apátság árnyas udvarára. Csendes, szép hely ez. Az udvar Rőtfa Fülöp kárlsbadi ezipőraktárát ajánljuk a t. vevő—közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia száiioda moilett. — Ssatmár és yidéke legfőbb Megérkeztek Illaz őszi és téli idényre megrendelt valódi box és chevraux bőrből készült férfi, női és gyermek lábbelik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom