Szamos, 1906. október (38. évfolyam, 79-86. szám)

1906-10-07 / 80. szám

2-ik oldal.

SZAMOS

80 szám.

dezésébe, ha arra Nagykároly megadja a módot. Nem sokból áll, ime, meg teszem a propozitiokat:

1. Adjon Nagykároly város egy 800 koronás dijjat.

2. Adjanak szép dámái egy 200—300 koronás hölgyek dijját.

3. Lépjen be 100 fiatal és öreg ur Nagykároly és vidékén rendes tagnak. Ekkor át lehetne alakulni Szatmár- vármegyei Lóverseny egyletté, s ennek folytán:

4. Adjon a vármegye 2000 K át egy vándorló verseny-díjjra, mely felváltva Nagykárolyban és Szatmáron futtatnék le.

5. A pesti lovar egyesülettől, az ur- lovasok szövetkezetétől 2000—3000 koronát kinyerni Nagykároly városa fő urának egy szavába kerülne.

Ha mi az ő érdeklődését magunk felé tudnók irányítani, hova fejlődnének versenyeink csak pár év alatt is.

Lássa kedves Collegám! — mert hiszen néha-néha a lótenyésztés érdé kében én is forgatom a tollat — milyen szép dolog lenne ilymödon egy nagykárolyi versenyt rendezni.

Milyen szép közönség jönne ott össze, mennyi fényes fogat robogna végig a Kölcsey- és Vármegye-utczán. Az uj fogadó hogy megtelne vendéggel s még szegény Dicsy czukrász is előállhatna kitűnő süteményeivel.

Csak egy kis áldozatkészség a város részéről, mert meg kell súgnom, hogy Szatmár várossá:

1. ad a versenyczélokra 800 koronás dijjat.

2. ingyen ad versenyteret.

3. segélyezi a versenyegyletet a pálya elkészítésében.

4) A város zajtalanul működő polgármestere kieszközli a minisztertől az 1000 koronás tenyészdijjat.

5) A smokingos és jackettes urak kinyerik a pesti lovaregylet és urlova- sok szövetkezetének 2500 koronára menő segélyét.

6) A versenyen és bálon meg nem jelenő keresztény és nem keresztény — nem „ty“ vei irom a néppárt kedvéért, peddig ilyenek is vannak — hölgyek összeadják a 300—400 koronás „Hölgyek dijját.“

nagy, három oldalon több emeletes épületekkel és kőfalakkal van körülvéve, mig egy oldalon szabad kilátás nyílik a kies dombvidékre, amelyen a késői nyár aranyszine a zölderdök színével pompásán harmonizál s amelyekről a szellő a dolgozgató mun- kásnóp „junchzolását“ ide hozza.

Pompás pisztráng készült számunkra az apátság vendéglőjében, amelyet jóízűen elköltvén, kihajtattunk a temetőhöz.

A nap már leáldozni készülődött. Itt, ott apró, rózsaszínű fellegek lógtak az égen, a letarolt mezők vere ses-sárga fényben kápráztak, az erdők pedig úgy tűntek fel, mintha sárgáspiros üvegen néztük volna őket. A kocsiból kiszállva óriási, sárgulni készülő fák közt mentünk föl a temetőhöz és gyönyörködtünk a természet édes szépségében, amely boldogságot, megelégedést és szerelmet mesélt titkon az őt megértő halandónak. Mert halandók vagyunk. íme, itt vagyunk a halottak birodalmában, amelynek vasrácsos ajtaja a tematöőr kulcsától csikorogva nyílik ki. Amolyan kis falusi temetőben vagyunk, aminő ezer meg millió van a világon. A különbség csak az, hogy a háttérben egy parányi, de művészies kápolna emeltetett, állítólag az öreg Vecsera báróné által. A kápolna falai számtalan koszuruval és szalaggal vannak teie- aggatva, mind az „0“ emlékezetére. Mikor ott jártam, az öreg báróné még sokszor eljárt szeretett leánya sírjához, hogy most él-e még, vagy hol van, nem tudom.

Közvetlen a temető bejáratával

7) A smokingos és jackettes urak heteken át lótnak-fmnak, fáradoznak, hogy a versenyt létre hozzák és sikerültté tegyék, s ha nem tűzik is fel a rendezői jelvényt, szívesen látják a vendégeiket, kik másnap déli 12 órakor is vigan mulatva s tánczolva töltik idejöket a gyorsvonat indulásáig a „vacsorának, estélynek és bálnak elemeiből összetákolt valamiben,* hol nemcsak „a Iá Kudla“ sertés karajt káposztával, hanem a „huszonegyezős Markus“ vendéglős fővárosi igényeknek is megfelelő gondoskodása folytán egy ízletes vacsorát is élveztek.

S ha „minden magától megy s ferdének látszik,“ még sem olyan ferde, mint „a Iá casino“ banquette, hol töltött káposzta és fagylalt jut „pure et simple“ a vendégek osztályrészéül 5 frtért, kés és villa nélkül.

No de hát, a ki haragszik, annak nincs igaza s mi valóban lelkesedéssel üdvözöltük azt az elegáns, fachió nable társaságot, a kábító szépségű sporting lady-ket, kik szép fogataikon, festői toilettekben jól talátták magukat néhány órán át nálunk. Hiszen alig van más alkalom, mint a lóverseny, mikor vármegyénk előkelő közönsége ily számban valahol összegyűl.

Irántok való tiszteletünk késztet arra, hogy kimentsük a térzene elmaradását, a katona-banda éppen akkor Nagykárolyban volt egy részben elfoglalva s nem volt meg a teljes létszám a térzenéhez. Az ehhez fűzött további következtetések, mely szerint a „gentri urak“ nagy bosszúsággal távoztak innen, nagyon lehangolólag hat reánk s csak az vigasztalhat e részben, hogy a „hét szilvafás“ nemesek fel se vették azt a kis incidenst, mert a 100 koronások elég gyakran repültek a Bunkó Vincze hegedűje felé, éppen a nagykároly vi déki nem gentri, de valódi régi nemes urfiak tömött bugyillárisából.

Tehát „All Right“ kedves collegám, a szives viszontlátásra a lótenyésztésre oly jótékonyan ható lóversenyek létrehozásának munkájánál Nagykárolyban. Ott találsz magad mellett, csak fogadd el propositióimat.

Jor Ever.

Handi capper.

szemben egy gödörszerü horpadás vau ócska fakeresztel megjelölve. — Itt nyugodott legelőször a szép Vecsera Mária, mig onnan végleges sírjába áthelyezték, a kis temető balrószóbe.

Megilletődve közeledtem a szépséges máguásleány poriadozó hamvaihoz. Magas és díszes vasrács veszi körül a világos márváuuyal fedett sirt. A háttérben óriási márvány- kereszt emelkedik. Ezt és a rácsot gyönyörű, buja borostyán futja be, amely csaknem eltakarja a kereszt aranyos betűit. Féirehajtom az ágat s akkor, ha jól emlékszem, a követ- kozö szavak tűnnek fel szemeim elöti :

„FREIIN MARIA VECSERA Wie die Blume spriesst der Mensch auf der Erde und wird gebrochen.“

Igaz ! Virág voltál te is, szép mág- nás'eány. Szerettél, — megszenvedtél érte; vétkeztél, — halállal bűnhődtél érte. Kisérje emlékedet a szeretet s a magymr nép örök rokonszenve.

Eszembe jutott Jókainak egy regénye, amelyben Szentirmay gróf egy szerencsétlen asszony sírjánál a márványbavósett betűkét végigcsókolta. Miért, miért nem, én is megtettem ugyanezt a szegény, viruló leány sírjánál és azon vettem észre magam, hogy szemeim elhomályosulnak . . .

Talán az est teljesen leszállott már, vagy talán a visszaemlékezés könyei törtek elő szemeimből ? Azt hiszem, az ulóbbi.

Mellettem az öreg temetőőr kalap- levóve csendesen zokogott . . .

G.

i városi tisztviselők és a lakbérrendezés.

A holnapi városi közgyűlés a költségvetés kapcsán tárgyalni fogja a városi tisztviselő, segéd- és kezelő-személyzet, valamint a szolgák lakbérilletményeinek rendezését. Ezzel a kérdéssel e lap már foglalkozott, még pedig elég behatóan és sok jóakarattal s hogy újból visszatérek rá, annak egyedüli oka, hogy a „Szatmár és Vidéke“ a törvényhatóság megtévesztésével gyanúsítja a tisztviselői kart a fizetés és lakbérrendezés körül s bármennyire pártfogásába is vette a „Szamos“ a tisztviselők érdekeit, a „Sz.'V.1, cikkével szemben, ezt az egy szempontot kellően nem világította meg s miután ez irányban a nyilvánosság előtt más sem szólalt fel a tisztviselők érdekében, kénytelen vagyok a 12-ik órában azt a gyanúsítást visszautasítani s néhány megjegyzéssel kisérni, nehogy úgy tűnjék fel a dolog, mintha hallgatásunkkal (bocsánat, hogy kéretlenül bár, többi tisztviselő társaim nevében is szólok) megerösitenők az ellenünk táplált gyanút.

Mint érdekelt, magyarázatra nem szoruló okokból tartózkodom minden véleménynyilvánítástól. Megmaradok a szigorú tárgyilagosság m illett. Szóljanak a megdönthetien tények.

A „Sz. és V.“ úgy vélekedik, hogy a törvényhatósági bizottság abban a tudatban szavazta meg 1903. évben a a tisztviselői fizetések emelését, hogy ezzel jó időre lerázta ezt az ügyet, nem bírván tudomással arról, hogy a lakbérilletmények rendezetlenek, mert ha ezt sejtette volna, erre a célra rendelte volna fordítani az akkor megadott 20.000 koronát. Tehát a tisztviselők kihasználván a törvényhatóság jóhiszeműségét, most a lakbérrendezés tetszetős jogcímén igyekeznek újabb javadalom emelést kieszközölni.

Elismeri végül a „Sz. és V.“ a lakbérigények jogosságát, de nem tartja illetékesnek a tanácsot s a költségvetés előkészítésében részt vett tényezőket a lakbérekre előirányzott összeg felosztására s miután szerinte ezt a kérdést meglepetesszerüen hozták szőnyegre, a törvényhatóság nagy hirtelen hozzá sem tud szólani ehez a fontos ügyhöz. Egy bizottságot tart tehát ki- rendelendőnek, amely, miként a fizetésrendezéskor történt, hivatva lenne az igazságos és méltányos fölosztást eszközölni.

Mindenesetre köszönjük a ,,Sz. ésV.“ jóakaratát, azonban ne vegye rósz névé* tőlem, hogy jóhiszemű tévedéseit helyreigazítom.

Pro primo. A törvényhatóságot két év előtt a fizetésrendezésnél az a belátás vezette, hogy az idők folyamán a megélhetés föltételei megváltoztak, a drágaság folyton emelkedik, továbbá a tisztviselők munkájának értéke is úgy mennyiség, mint minőség tekinte tében felülmúlja a régit s hogy lakbérilletményeik sem elégítik ki az igényeiket. Belátta, hogy addigi javadalmuk nem elég a tisztességes megélhetésre, de mert nagyobb összeg felvételét a város pénzügyi helyzete meg nem engedte, addig is mig, a tisztviselők javadalma állandóbb rendezést nyer, 20.000 koronát irányzott elő a fizetések javítására. így mondja ezt a 27—1903. számú közgyűlési határozat indokolása. De föl lehet-e tenni a törvényhatósági bizottság tagjairól, hogy ne lennének tisztában azzal, hogy a tisztviselőknek lakbérük nincs s hogy csak kevés fizetési pótlékot kapnak lakbér helyett? Föl lehet-e tenni, hogy a törvényhatóság tudatlanul ment volna bele a két év előtti fizetósrendezésbe ? Bizonnyára nem l

Azt azonban elhiszem, hogy a törvényhatósági bizottság tagjai közül kevesen tudják, miszerint a két év előtti fizetésemelés dacára, Szatmár Németi a legutolsó maradt a törvényhatósági

városok között a tisztviselők javadalmazása dolgában. Mindössze egy-két állás javadalma képez kivételt, melyek megközelítik a más törvényhatóságoknál szervezett hasonló állások javadalmát, sőt elérik a Becskerek, Komárom, Versec városokét, melyeknek tisztviselői leggyengébben, de a mieinknél mégis jobban vannak javadalmazva.

Ez azt bizonyítja, hogy nálunk nincsen meg az igazságos arány a tisztviselői fizetések közt. Ezt is szeretik a a hatóság, illetőleg a tanács rovására írni, holott épen a hatóságon kívül álló felosztó bizottság volt az, mely egyes állásokkal nagyon is bőkezűen járt el. Nem vonom kétségbe, hogy ezt teljes jóhiszeműséggel tette, de azt állítom, hogy a tanács mégis csak közelebbről ismeri az egyes állások mindenféle viszonylatait s állandóan tájékoztatja magát más városok hasonló viszonyairól is. Az is tény, hogy a költségvetés tizenhat nappal a közgyűlés előtt minden bizottsági tagnak ki lett adva nyomtatásban. Ez az idő a javaslat tanulmányozására épen elég, hogy meglepetésről ne beszélhessünk.

A kinek pedig a kérdés ilyen alakban való előhozása ellen kifogása van, arra rá olvashatjuk a közgyűlés nem is nagyon régi határozatát, mely egyenesen lefújta a különféle javadalomemelés iránti kérelmeket s kijelentette, hogy jövőre mindig a költségvetés keretében fogja ezeket tárgyalni. Nos, ezúttal épen igy történik.

Még egyet! Előttem fekszik Pozsony város október 1-én hozott közgyűlési határozata, melylyel a hivatalszolgák lakbérét évi 210 koronában állapította meg. Továbbá olvasom Debrecen város hivatalos lapjának 39-ik számát, mely sürgetvén a tisztviselők fizetésrendezését, azt írja: „ A fő- és székváros köztemetőinél alkalmazott sírásók fizetése 1800 korona és 400 korona lakpénz ! Tudtunkkal ezekhez az állásokhoz nem kell sem doktori, sem államtudományi, sem érettségi, de még elemi iskolai képesítés sem. Városunknál hány hivatalnoknak nincs ilyen fizetése. Nálunk teljes jogi kvalifikációval biró tisztviselőknek 200 korona évi lakbérpótlékuk van. Aki elhiszi, hogy ebből ki lehet jönni, próbálja meg.

Ferencz Ágoston, tanácsjegyző.

A „Szamos“ eredeti táviratai.

Bpest, okt, 6.

Wekerle, Polonyi, Jakelfalussy miniszterek szombaton este Karánse- besre utaztak a királyszobor mai leleplezésére.

*

Bécsi forrás szerint a szerb kormány a vámháboru első tényekén t megvonja az osztrák lapoktól a pos - taszállitást. Néhány bécsi laptól m&r megvonta. Hiészerint ezen rendszabályt a magyar lapokkal szemben is alkalmazni fogja a vámháboru tartama alatt.

*

Görgey Arthur volt diktátorról ma fővárosszerte azon hir terjedt él, hogy haldoklik. Visegrádra intézett telefon kérdésre azt válaszolták, ho£y Görgey gyöngélkedik ugyan, de állapota aggodalomra nem ad okot. Görgey jelenleg 86 éves.

*

Rákosrendaző pályaudvaron ma d. e. egy Budapestről jövő tehervona't hibás váltó állítás folytán összeütközött egy másik tekervonattal, három vasúti alkalmazott mlycsan megsebesült, számos kocsi összezuzódott.

*

A dévai esküdtbiróság ma Pável Mihály dúsgazdag parasztgazdát, ki

FERENCZ JÓZSEF KESERÜVIZ

AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER-