Szamos, 1906. október (38. évfolyam, 79-86. szám)

1906-10-18 / 83. szám

83. szám SZAMOS 5-ik oldal. vényszók azt, hogy vádlottak tudato­san és ártási szándékkal írták alá a jelzett panaszlevelet és nyújtották be a sértettek felsőbb hatóságához. A kir. tanfelügyelőség által a kir. törvényszékhez áttett iratokból megál- lapittatott az is, hogy a jelzett panasz­levél folytán sértett felek, mint állami tanítók, a kir. tanfelügyelő által kihall­gattattak anélkül, hogy akár a most jelzett hatóság, akár a felsőbb ható­ság által a panasz érdemi részére ha­tározat hozatott volna. Távol áll a bíróságtól az, hogy a jelzett körülmény megállapítása folytán azt akarná jelezni, hogy az állított tény, illetve kifejezések alaposak vol nának, hanem ezáltal is ama később ■körülírt álláspontját kívánja megállapí­tani, hogy a különben bizonyított bűn­cselekményben nem a kir. ügyész által vádba tett rágalmazás vétségének, ha­nem más bűncselekmény tényelemeit magában foglaló ismérvek találhatók fel. Ugyanis a vádlottak a kérdés tár­gyát képez# panaszlevélben nem egyes meghatározott eseteket, cselekménye­ket hoznak fel a sértett felek terhére, hanem csak az egyéniségükre vonat­kozó s minden eseetre sértő, sőt meg gyalázó kifejezéseket használnak és pedig azon időbeli viselkedésüket ille­tőleg, amidőn sértett felek nem mint állami iskolai tanítók, hanem mint a görög katholikus vallásu egyház kán­tora, illetve felekezeti tanítói voltak, amely tényeik jellemzésére használt kifejezések tehát ama foglalkozásaik idejére esvén, — őket még igazolás esetén sem lehetett volna az állami fegyelmi hatóság jogköre alá vonni. A panasz feljelentésben említett, il­letve felhozott s a jelen Ítélet rendel­kező részében hivatolt azon kifejezé­sek, hogy sértett felek izgatok, mivel izgatnak a magyar érzelmű lelkész el­len s dákorománok, mint már fentebb jeleztetett, magyar nemzeti szempont­ból minden esetre sértők, sőt miután sértett felek a főtárgyaláson kijelentet­ték, hogy ők a magyar állameszme hívei nemcsak, hanem jó magyarok is, mit különben az iratokhoz csatolt ha­tósági bizonyítvány is igazol, — reájuk nézve az incriminált kifejezések meg- gvalázók is. J Ugyanazért figyelembe véve még azt, hogy a sértett felekre vonatkozó­lag a jelzett beadványban említett ki­fejezések nem a jelenleg viselt közhi­vatali állásuk hivatali kötelességeire vonatkoznak, a vád tárgyát képező ál­lítások, helyesebben kifejezések hasz­nálata megállapítja ugyan a btk. 261. §-ában ütköző becsületsértés vétségé­nek tényálladékát, de a kir. ügyész ál tál hivatolt s a 258., illetve 260. §-ai- ba ütköző s a 270. §. 2. pontja sze­rint hivatalból üldözendő rágalmazás vétségének tényelemeit magában nem foglalja. Ily körülmények között éppen azért intézkedett a bíróság a bizonyítás meg- engedhetösége kérdésében elutasitólag, mivel a fenforgó körülmények között hivatalból üldözendő bűncselekményt fennforogni nem látott. A vádlottakra kirótt pénzbüntetést két rendüleg, az az külön külön min- denik vétségért azért határozta meg, mert a btk. 102. § a akként intézkedik. A pénzbüntetés mérvét pedig Óváry László és Páskándi István vádlottakra vonatkozólag súlyosabb arányban azért határozta meg, mert Óváry László ha­son cselekmény miatt már büntetve volt s hogy Páskándi István vádlottra nézve a bűncselekmény súlyos az ál­tal, hogy a panasz iratot ő szerkesz­tette s társaival ő íratta alá, nyomasz­tóan nehezedik. Enyhítő körülményül számíttatott be mindannyi vádlottra nézve az, hogy a gör. kath. lelkészi állás tekintetében a hívők között ellentétek merülvén fel, a kedélyek felizgatva lévén, vádlottak ama felizgatott lelki állapotban meg­gondolás és kellő higgadtság nélkül adták be a panasziratot, illetve hasz­nálták a vád tárgyát képező sértő, illetve meggyalázóknak talált kifejezé­seket. Végül vádlottakat, mert bűnösöknek találtattak, a bűnügyi költségek és az ügyvédi dij megfizetésére is kötelezni kellett, a bűnügyi költségek azonban Péter György vádlottat kivéve, mert a többi vádlottak vagyontalanok, — be- hajthatlanoknak voltak ki mondandók. Ami a hírlapi közzétételt illeti, mi­vel azt Anderkó Bertalan sértett ké­relmezte, a btk. hivatolt szakasza alap­ján kellett elrendelni. Ezen ítélet kihirdettetvén, az ellen a közvádló a Bp. 385. §. 1. b. pont­jában meghatározott semmiségi ok miatt, azért mert a bíróság a btk. rendelkezését tévesen alkalmazta vala­mennyi vádlottra nézve, úgy a vád­lottak mindannyian felmentés végett, nemkölönben a védő a Bp. 385. §. 1. a. és c. pontjaiban foglalt semmiségi okok miatt felebbezést jelentett be. Sértett felek és képviselőjük az Ítélet­ben megnyugodott. Szatmár-németii kir. törvényszék mint büntető bíróságnak 1904. december 19-én tartott üléséből. Rőth Ferencz, Schneller. elnök. jegyző. Másolat. 1678—1905. B. Ő Felsége a Király nevében! A debreczeni kir. Ítélőtábla rágal­mazás vétsége miatt vádolt Övári László, Péter György, Páskándi István és Szi- korák Gyula ellen folyamatba tett bűn­ügyet, melybe» a szatmár-nérnetii kir. törvónzszék 1904. évi december hó 19-én 1365—1904. B. sz. alatt Ítéletet hozott, a kir. ügyésznek a Bp. 385. §. 1. b. pontja alapján, a minősítés miatt bejelentett és Írásban is indo­kolt, továbbá a vádlottnak és a védő­nek felmentés végett a Bp. 385. §. 1. a. és c. pontjaira alapítottan bejelen­tett felebbezése folytán, az 1905. évi junius hó 28-án tartott nyilvános fel- lebbviteli főtárgyaláson, melyben Unger Gusztáv kir. ítélőtáblái biró, mint t. elnök, Naszády Iván, Újhelyi András, dr. Szacsvay Elemér és Potorás István it.birák vettek részt, a vád képviseletében dr Szeőke István kir. főügyészi helyet­tes járt el, viszont a vádlottat dr Pop­per Mór közvédő képviselte, a jegyző­könyvet pedig Kondor Zsigmond ta­nácsjegyző albiró vezette, a vád és védelem meghallgatása után vizsgálat alá vevén, következően Ítélt: A kir. ítélőtábla az első fokban el­járt bíróság ítéletének a minősítésére és ebből folyóan, a büntetési tételre vonatkozó részét, a Bp. 385. §. 1. b. pontja alapján megsemmisíti, a vád­lottakat a Btk. 260 §-ába ütköző, a 270. §. 2-ik bekezdése szerint hivatal­ból üldözendő, két rendbeli rágalma­zás vétségében nyilvánítja bűnösöknek és ezért a Btk. 260. § a alapján a 102. §-hoz képest a 92. §. alkalmazá­sával, az 1892 : XXVII. t.-c. 3. § ában megjelölt célra 15 nap és végrehajtás terhe alatt fizetendő, behajthatlanság esetén a Btk. 53. §-ához képest Pás­kándi István és Óvári László vádlotta­kat fejenként tiz (10) koronánként egy (1) napifogházra átváltoztatandó 100-100 korona, összesen húsz (20) napi fog­házra átváltoztatandó kétszáz (200) korona, — Péter György és Szikorák Gyula vádlottakat pedig fejenként szin tén tiz (10) boronánként egy (1) napi fogházra átváltoztatandó 50—50 ko­rona, összesen fejenként (10) tiz napi fogházra átváltoztatandó egyszáz (100) korona pénzbüntetésre Ítéli, ugyanazt az ítéletet egyebekben helybenhagyja. Indokok: A vádlottak részéről felebbezésük alapjául felhozott Bp. 385. §. 1. a. és e. pontjaiban meghatározott semmiségi okok fenforgását a kir. ítélőtábla nőm állapíthatta meg azért, mert az első­fokú bíróság által megállapított, e he­lyen is bizonyítottnak elfogadott az a vádbeli tett, hogy a vádlottak a saját kezű aláírásaikkal ellátva 1903. no­vember 16 án, a vallás és közoktatási minisztezhez Nyisztor Endre és An­derkó Bertalan állami tanitó sértettek ellen, panaszfeljelentóst tettek, mely feljelentésben foglaltak szerint a vád­lottak, a sértettek, mint állami tanitók, tehát közhivatalnokoknak hivatali kö­telességeire vonatkozólag oly tényeket állítottak, melyek valóságuk esetén az illető tanitók ellen fegyelmi büntetést vontak volna magok után, — bűncse­lekmény tényálladékát megállapítja és mert a vádlottak magok sem hoztak fel figyelembe vehető és a beszámit- hatóságot, az eljárás megindítását, vagy büntethetőségét kizáró okokat, de ilye­neket a kir. ítélőtábla sem észlelt. Nem tévedett tehát az elsőfokban el­járt biróság sem annak a kérdésnek az eldöntésében, hogy a vádbeli tett megállapít bűncselekmény tónyálladé- kát, sem abban, hogy a vádlottak ja­vára beszámithatóságot, a bűnvádi el­járás megindítását, vagy büntethetősé­gét kizáró okot nem állapított meg. De fenforogni látta a kir. ítélőtábla a közvádló által vitatott a Bp. 385. §. 1. b. pontjában körülírt anyagi sem­miségi ok fenforgását, mert a vádlot­tak által a vallás- és közoktatási mi­niszterhez benyújtott 90408—1903. sz. feljelentésben oly ténybeli állítások foglaltatnak — nevezetesen, hogy An­derkó Bertalan és Nyisztor Endre ál­lami tanitók dákoromán izgatok, kik Pap Lajos g. kath. lelkész ellen a püspökséghez beadott folyamodványuk­ban nevezett lelkész elmozdítása iránti kérelmüket azzal is indokolták, hogy az a lelkész a magyar nyelvet botrá­nyosan terjeszti — mely ténybeli állí­tások valódiságok esetén alkalmasak volnának arra, hogy az illető tanitók ellen fegyelmi büntetést vonjanak ma­gok után és mert a feljelentés szöve­géből megállapítható, hogy az a sér­tetteknek nem a régi felekezeti taní­tói viselt dolgaikra, hanem a későbbi vagyis a feljelentés beadásának idejé­re, tehát állami tanítói állásokban tett eljárásaikra vonatkozó ténybeli állítá­sokat tartalmaz. Minthogy pedig ezek szerint a vád­lottak, a sértettek mint állami tanitók, tehát közhivatalnokok ellen hivatali kötelességeikre vonatkozóan állítottak olyan tényeket, melyek valódiságok esetén fegyelmi büntetést vontak volna maguk után, minthogy vádlottak ezt a feljelentést hatósághoz nyújtották be és a vádjuk valótlannak bizonyult, amennyiben a sértettek ellen az ille­tékes miniszter a fegyelmi eljárást mellőzte, minthogy az itt előadottak szerint a vádbeli tett nem a Btk. 261. §-ába ütköző két rendbeli becsületsér­tés, hanem a Btk. 260. §-ába ütköző és a Btk. 270. §. 2. pontja szerint hivatalból üldözendő két rendbeli rá­galmazás vétségének is mérveivel bir, az első fokban eljárt biróság tévedett abban a kérdésben, hogy a bűncselek­ményt a büntető törvényeknek melyik rendelkezése szerint kell minősíteni: ugyanazért a kir. Ítélő tábla a B. P. 385. §. 1. b. pontjában kijrülirt semmi­ségi ok fenforgásának megállapítása mellett az első fokban eljárt biróság ítéletének a minősítésre és ebből kifo­lyólag a büntetésre vonatkozó részét a most emlitett szakasz alapján megsem­misítette, vádlottakat a B. T. K. 260. §-ába ütköző és minősülő a B. T. K. 270. §-ának 2-ik pontja szerint hiva­talból üldözendő két rendbeli rágalma­zás vétségében mondta ki bűnösöknek. A büntetés megállapításánál figyelembe vette a kir. Ítélőtábla az elsőfokú biró­ság által felhozott igen nyomatékos enyhítő körülmény mellett még Péter György, Páskándi Istvá» és Szikorák Gyula vádlottak büntetetlen előéletét és a javukra fennforgó enyhitő körülmé­nyek alapján a B. T. K. 92. §-ának alkalmazásával állapította meg vádlot­tak bünösségi fokával arányban álló büntetéseiket. Egyebekben a kir. Ítélőtábla az első­fokban eljárt biróság Ítéletét helyben­hagyta vonatkozó indokainál fogva és azért, mert bár Páskándi István vádlott kérte a főtárgyaláson, hogy az állított tény valódiságára a bizonyítás elrendel­tessék, de sem ez a vádlott, sem a többi vádlottak nem jelölték meg kife­jezetten, hogy melyik ténybeli állításra kivánják, a bizonyítás elrendelését, kü­lönben is csak általánosságban hozván fel védekezésüket, nem jelölték meg, hogy feljelentésükben foglalt cselekmé­nyek közül a sértettek, melyeket, hol, mikor és mily körülmények között kö­vették el? Ily alapon a bizonyítás kie­gészítését a kir. ítélőtábla sem találta elrendelendőnek. Debreczen, 1905. junius 28. Széli Farkas s. k. t. elnök, Naszádí Iván előadó helyett Jeney György s. k. kir. i. t. táblai biró. (P. H.) A hivatalos másolat hiteléül, Szatmár-Németi 1906. május 28. Schneller jegyző. Úgy a 13654—1904. B. sz. első, va­lamint ezen másod bírói Ítélet is vég­rehajtható. Kmft. Róth Ferencz elnök. 4081—1906. B. szám. Hivatalos másolat. Ő Felsége a király nevében! A m. kir. kúria a rágalmazás vétsé­gei miatt vádolt Óvári László, Péter György, Páskándi István és Szikorák Gyula ellen a szatmár-nómeti kir. tör­vényszék előtt folyamatha tett s ugyan­ott 1904. december 19-én 13653 sz. a. a debreczeni kir. Ítélő tábla által pedig a vádlottaknak, valamint Óvári László és Péter György vádlottak védőjének felebbezésére 1905. junius 28-án 1678 sz. a. elintézett bűnvádi pert, Óvári László és Péter György vádlottaknak védőjükkel együtt, Szikorák Gyula vád­lottnak és a Páskándi István részére kinevezett ügygondnoknak semmiségi panasza folytán 1906. ápril 19-én tar­tott nyilvános tárgyaláson, melyben Berlogia Ábrahám mint elnök, Mezei János, Naményi József, Bolgár Emil, Szűcs Ákos, Jávor Endre és Deák Péter Ítélő bírák vettek részt és dr. Vargha Ferencz koronaügyész helyettes járt, el, a jegyzőkönyvet pedig Schopf Endre tanácsjegyző vezette, a koronaügyész meghallgatása után vizsgálat alá vevőn következő ítéletet hozott: A Bp. 385. § 1. a. pontjánál fogva bejelentett semmiségi panaszok eluta- sittatnak. Ellenben a Bp. 385. § 1. b. pontjára alapított semmiségi panaszoknak ameny- nyiben a vádbeli tett hivatalból üldö­zendő rágalmazásnak minősíttetett, hely adatik és ez alapon a kir. Ítélőtábla Van szerencsénk felhívni a t. vevőközönség figyelmét az őszi idényre érke­zett bel- és külföldi gyapjúszöveteinkre, melyekből 25 forinttól kezdve igen jó úri öltönyöket készítünk ........ = mérték szerint.-------­Kle in és Tsa polgári és egyenruha szabók. 1 A Joó Sándor eiismert elsőrendű mű-ruhafestő vegyészeti tisztító intézete: Deák-tér 2.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom