Szamos, 1906. augusztus (38. évfolyam, 61-69. szám)
1906-08-05 / 62. szám
XXXVIII, évfolyam62. szám. Szatmar, 1906. augusztus hó 5. (vasárnap) SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők- ------.------- 1 - ....1----------------------HI RDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közélteinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Fogy a magyar. A statisztika egy megdöbbentő szenzációval lepett meg újabban bennünket. Ahelyett, hogy szaporodnék az ország lakossága, a lé- lekszám a legutóbbi két esztendőben határozottan csökkent és ha igy tart tovább, elerőtlenedik a magyar faj. A legutóbbi általános népszámlálás azt bizonyította, hogy Németország után a mi hazánk népessége szaporodik legerőteljesebben és alig múlt el néhány év ez örvendetes tény konstatálása óta s ma ott tartunk már, hogy nem a népesség további szaporodásáról, hanem csökkenéséről kell beszámolnunk. Ijesztő jelenség ez, amely a legsötétebb perspektívát nyitja meg minden jó hazafi előtt. Az a nép, amely nem tud szaporodni, eljátszotta szerepét az emberiség történetében, annak pusztulnia kell a számok logikájának kérlelhetlen törvényénél fogva. Valóban ilyen sivár lenne a helyzet ? Kiapadt volna a magyar anyák méhe ? Annyira romlott és elgyöngült lenne ez a szittya faj, hogy Iájának íenntartásáról gondoskodni többé nem tudna ? Nem igaz! A jó vér és egészség tekintetében hála Istennek semmi gáncs sem érheti a magyar apákat és anyákat; egész más okokban kell keresnünk a magyar faj pusztulásának ezen első szimptomáit. Amióta az ödipuszi balsorsban leledző Tisza István gróf megcsinálta a kivándorlási törvényt, mely könnyű, biztos és olcsó kivándorlást biztosit a munkásságnak, azóta megnyolcszorosodott a kivándorlók száma, ugyannyira, hogy az 1905. esztendőben 190,000-en hagyták el hazájukat. Az idén e szám előreláthatólag meg fog gyarapodni néhány tízezerrel és amikor több mint 200,000 emberrel fogy a népesség, ezt az óriási számot természetesen nem tudják pótolni az újszülöttek. Semmi másban sem kereshetjük tehát a kivándorlás, illetve a népesség csökkenésének okát, mint abban a leírhatatlan szociális nyomorúságban, amelyben a magyar munkásnép milliói élnek. Számtalan könyv és újságcikk foglalkozott már ezzel a nyomorúsággal, amelyhez hasonlót Európában keveset találunk, — talán Szicíliában, — a közvélemény át van hatva tudatától, mégis semmi sem történt eddig, ami e nyomorúságot csillapíthatná; csak az történt, hogy a kivándorlási töryény által módot nyújtottak a paraszt páriáknak arra, hogy a nyomorúság országából könnyű szerrel megszökhessenek. A humánizmus szempontjából nem is lehet kifogásolni ezt a kivándorlási törvényt, de a magyar állameszme, az ország léte szempontjából a leghatározottabban kárhoztatni kell azt. A mi iparunk nem játszik még jelentős szerepet közgazdasági életünkben. Alig van 300,000 gyári és ipari munkaerő. Ellenben vagy 8,000,000 él meg mezőgazdasági munka után. És nem is iparosaink, hanem kisgazdáink és földmives munkásaink hagyják el hazájukat. Ez a 8 miiló ember vegetál olyan helyzetben, amelyből szabadulni akar minden áron. A magyar termőföld 60 százaléka alig 4000 ember kezében van, a többit 50 holdnál kisebb földbirtokok alkotják. Ezen birtokok száma vagy 2 millió és amikor mérlegeljük azt, hogy 4000 ember él meg a magyar termőföld 60 százalékából és 2 milliónak kell megélnie a 40 százalékból, — akkor megértettük törpebirtokosaink siralmas helyzetének fő okát. Hozzá kell vennünk ehhez azt is, — hogy adótörvényeink embertelenül igazságta lanok és a kisbirtokot aránylag 100 százalékkal nagyobb adóval sújtják, mint a nagybirtoköt. Takarékpénztáraink, különösen a vidékiek, a hitelre szoruló kisbirtokosokkal (és melyik kisbirtokos nem szorul hitelre ?) uzsoraüzleteket folytatnak; — ugyanígy cselekesznek a falusi szövetkezetek, szatócsok és korcsmáros is; a parasztnak, ha a hatóságnál valami dolga van, minden lépése pénzbe kerül; mindezek képezik a szociális nyomorúság okait. A mezőgazdasági munkások száma 5 — 6 millióra tehető s a íöldmiv. miniszter kimutatása szerint évente átlag 230-250 K-t szereznek. Esik egy napra vagy 60 fillér. Ebből kell megélnie a mezei munkásnak családostul. Ezért kell kivándorolnia, ezért kell elpusztulnia. Ország urai, gondoljátok meg! Vagy tovább folytatjátok ezt a gazdálkodást és akkor elpusztul Magyarország s a kivándorlottak helyébe idegen rfépek fölöslege telepszik meg a magyar rónákon és mezőkön, vagy szociális alapokra fektetik az ország kormányzását. E szociális alapokon újjá kell születni Magyarországnak és ha az egész társadalom nem vesz részt az újjászületés munkjában, bizony betelhet a mi időnk ! Egy tőrénél, a melynek nincsen vége. Ott ültek küna a kerti pádon a fiú és a leány. A fiú szótalanul, de szemének tüze, arozának lángolása annál többet beszéltek. A leány vidám csevegéssel meséli el: mi történt azóta, hogy utoljára találkoztak, a fiú mohón szivja magába a rég nem hallott édes hangokat Közben egy-egy sóhaj száll fel kebléből, mély érzés teljes sóhajtás, mintha csak a szive közepéből szakadt volna el. Van ebben emlékezés a múltra, reménység a jövőre s annak öröme, ennek hite édes boldogságban ölelkezhetnek álmatag arcán. Néha meg remeg, ajkai megmozognak, mintha kiakarna törni belőle a lelkét elárasztó végtelen boldogság, majd megint a régi hangulatába esik vissza s hallgatja tovább álmodozva a mellette ülő leány beszédét. A leány végre megunja a fiú hosszú hallgatását s oda szól hozzá : — No Feri, maga ugyan elhallgatott. Úgy látszik egészen kedve szerint történik, hogy én itt szóval tartom s maga kényelmesen hallgathat. Hozzá még úgy elábrándozik, mintha csak testileg lenne itt, de a lelke valahol másutt kalandoznék. De hiszen igy szokott rendesen. Valahányszor csak igy ketten vagyunk, mindig ez a melhodusa. Engem beszéltet, maga meg hűségesen hallgat. Pedig nagyobb társaságban nem szokta ilyen szótalanul mutatni magát. Vagy talán csak ón mellettem áll el a szava, másnak a társaságában szívesebben nyitja szólásra száját. Tán csak nem valami tárcathómán gondolkozik ismét ? A múltkor is evvel védekezik, hogy szótalansagát a szemére vetettem. — Hja ! uracskám az nem megy, hogy magát még nálunk is a mások mulat- tatásának a gondja foglalja le. Ezt nem engedem meg. Úgy is ritkán jön el hozzánk, de akkor legalább legyen itt egészen. S ha épen valami história szövevénye s meséjébe tévedt bele, mondja el azt. Erős elhatározásom, hogy ma hallgatni nem hagyom. Ma ón leszek a hallgató közönség. Maga az előadó. Tessék 1 Hallgatom. A fiú végig simította hullámos fekete haját s halk érzésteljes haugon, egyre jobban fokozódó tűzzel kezdett beszólni : — Gyanúba fogott Mariczi, hogy tárczathémán gondolkozom. Nem is lenne csoda, mert ez a végtelen illat a mely kis kertjét elárasztja s mellette a maga vidám csevegése akaratlanul is álomba ringatja az embert. És be is vallom őszintén, hogy én a mikor csak igy együtt voltam magával csakugyan egy tárcathómán dolgoztam, a melyet ma akartam befejezni. — Apródonkónt, részletenként készült el ennek a tárczának eddigi meséje s jobb is szerettem volna azt később a maga egészében elmondani, de ha most kivánja, hogy beszéljek, elmondom addig ameddig már elgondoltam. A tárgya nagyon népszerű, a szerelem. Minden ember, aki valaha irt, ilyen históriák Írásán kezdte. Ilyene két sző össze már a diákgyerek is, a helyett, hogy a másnapi leczkéjét végezné. S legtöbbször saját maga a férfi szereplő s egy naiv kis leányka, a ki az iskola padján és a könyvein kívül mást nem ismer az életből, a partnere. Az ón történetem is ilyenforma mert magam is diák voltam még a mikor ezt irni kezdettem. — Lehet unatkozni is fog rajta édes Mariéi. Mi élvezetet is nyújtana egy ilyen befejezetlen história hallgatása. De lehet, hogy felébreszthetem érdeklődését s maga is épen olyan vágyakozással várja e történet befejezését, mint épen magam. A tárgyból gyaníthatja, hogy szereplőim is a legnépszerűbb alakok : egy fiú és egy leány. Amaz egy ábrándos méla gyermek, a kit a szülői gondos szeretet sokáig megóvott a világ romlottságától. Úgy nőtt fel, mint a penészvirág a pince fenekén, nem tudva mást csak azt, hogy neki dolgozni kell. Egész gyermek volt, akit félteni kellett az izzó nap perzselő hevétől is. De a szülői szeretet gondosan őrködött felette. Amint mindjobban megismerte az életet., jobban-jobban erősödött s ennek köszönheti, hogy nem esett el akkor sem, a mikor az élet viharos áradata vad zuhogással gyüremlett fel körülötte. Tizennyolcz éves korában hozta össze a sors a partnerével, a -kivel együtt ennek a történetnek a szereplői lettek. S a fiú, aki addig az édes anyja iránti szereteten kívül mást nem ismert, úgy érezte akkor, hogy forduló pontjához jutott életének. — Valami olyan érzés hatotta át egész valóját, a melyről poétáknál sokat olvasott, a melyet még nem ismert, de a mely után szivrepesve sóvárgott. A leány nem volt még több tizenhárom évesnél, de a fiú úgy érezte, hogy azt a kicsi leányt jobban szereti szüleinél, jobban szereti mindenkinél, hogy érette mindenét, mindenét feláldozná. S úgy látszott akkor, hogy a lány sem idegenkedik tőle. Róth Fülöp kárlsbadi ezipöraktárát ajámljíik a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Ssatmár ás vidéke legnagyobb cziporaktira. a nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, — valódi box és schevraux bőrből Készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. -
