Szamos, 1906. május (38. évfolyam, 35-43. szám)
1906-05-24 / 41. szám
XXXVIII. évfolyamSzatmár, 1906. május hó 24. (csütörtök) 41. szám. G L 2?* vas \ *1 f p qj/ SZAMOS AI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI ÍZ. ^ : 0 «A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhivatalában fUelendók HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Újabb lendület városunk fejlődésében. Ha íigyelmes szemlét tartunk azon jelenségek telett, amiket csak körülbelül mintegy esztendő lefolyása alatt is észlelünk városunkban, örömmel konstatálhatjuk, hogy városunk íokozatos emelkedésének újabban erősebb lendületébe jutottunk. Ezt a lendületet, mint külső körülmény legvilágosabban mutatja a lakásviszonyokban beállott nagy változás, ami kétségtelen jele a íorgalom emelkedésének. Nem emlékezünk arra, hogy városunkban, az ujabbi időkben történt rohamos építkezések dacára is, annyi gondot okoztak volna a lakosságnak a lakásviszonyok, mint mostanában. A tisztviselők lakáspénze, amit városunk lakbér-fokozata szerint kapnak, egyáltalán nem elegendő, hogy állásuknak megfelelő lakást kapjanak; rhár mintegy 10 év óta fizetésükből, vagy privátkeresetükből kell azt pótolniok s az ujabbi években még igy is nagy gondot okoz, hogy megfelelő lakást kaphassanak. De hát minden gyorsabb emelkedésnek meg van az egyénre vonatkozó kényelmetlen visszahatása. Ilyen p. o. piacunk drágasága is. Élelmezési viszonyaink megnehezedtek s némely élelmezési cikkben, mint p. o. a baromfiban, a fővárosénál is rosszabb helyzetben vagyunk. Ha városunk emelkedésében ennek az újabban vett gyorsabb lendületnek az okait keressük, első helyen áll kétségtelenül a lakosság számának szaporodása. Gyermekeik taníttatásáért s a városi élet egyéb kényelméért az utóbbi egy év alatt földbirtokosok és bérlők annyian költöztek be s vettek vagy építtettek házat, mint máskor körülbelül 10 év alatt s a beköltözés még mindig emelkedőben van.. Tanintézeteink valamennyien oly népesek, hogy a taníttató szülők már egy-két éve nem is helyezhetik el mindnyájan gyermekeiket az iskolákban s kénytelenek máshová beíratni őket. Egy polgári iskola felállítása egyéb szempontokon kívül már ezért is nagyon kívánatos és szükséges. Városunk megyei központisága természetesen mind nagyobb erővel vonja ide a vidéket s ez a körülmény a külső emelkedésének tartós és biztos alapját képezi. Ezek a kedvező jelenségek önként teszik szükségessé azt is, hogy városunk lakóterületét nagyobbit- suk. Ebben az irányban két figyelemre méltó akció indult meg, amit, úgy látszik, a várakozásnak megfelelő siker fog követni. Az egyik az, hogy a vasút környékén levő úgynevezett „Szentvér“ a forgalom élénk vonalában telkesittes- se'k. Ez az eszme nagyon dicséretes, mert ez a terv egy-pár, aránytalanul kevés költségbe kerülő utcanyitással könnyen realizálható s az volna a célja, hogy a vasút felé természetesen emelkedő forgalmat s ehhez az összeköttetést egy uj sugárutvonalban kösse össze városunknak egy nagy területével, ami most nagy kerülővel az Attila- utcára zsúfolódik. Ez az eszme fölmerült már néh. boldogult Hérmán Mihály polgármester idejében is, de egyéb alkotások miatt akkor nem valósulhatott meg. Ha egy pillantást vetünk városi térképünkre, azonnal szembeötlik, hogy Szatmárnak és Németinek egy nagy része, továbbá a Kinizsi- Hunyadi- és Teleki-utcák a jelenlegi helyzetben mily szembetűnően el vannak zárva a vasút irányában bonyolódó egyenes forgalomtól s egyébképen ez Icák közt is a közlekedés csak így kerülőkön és nehézkesen tör- titük Ideje, hQgy ez a terv megoldassák, mert ha az építkezések még nagyobb arányokat öltenek, az ilyesmi folyvást nagyobb akadályokba ütközik. Épen ilyen figyelemre méltó és egészséges terv az a másik is, mely szintén a megvalósítás stádiumába jutott: hogy a Kölcsey- utca megnyittassék és az úgynevezett Dinnyés-kertben folytatódva kiépíttessék. Ez az építkezés is természetesen illeszkedik bele városunk lakóterületének terjeszkedésébe, aminek útjában eddig egy nagy árok szolgált csupán. Csakis igy magyarázható meg, hogy addig, mig a központból szétsugárzó utcák hosszú vonalra terjedtek, ezen a vonalon a fejlődés csonkán maradt, holott a kiegészülésre e terület egyébképen természetesen kínálkozott. Ez a hely kiváltképen tisztviselők számára alkalmas, kik hivatásuknál fogva nem a közlekedési vonalban s nem a forgalom főmedrében igyekeznek elhelyezkedni, hanem céljuk az, hogy aránylag a központhoz közel, csöndes helyen és jó levegőben tartózkodjanak. Ezen terveket, mint a fentebb jelzett lakásviszonyainkból is kitűnik, nem csupán egyeseknek különös ötlete, hanem a közszükség hozta létre s ezért magának a városnak is a köz érdekében álló feladata, hogy azok megvalósulását készséggel látogassa s általában is segítségére legyen a lakosságnak azon feltételek létrehozásában, melyek az egyébként örvendetes lendületnek a lakosságra háramló kényelmetlen visszahatásait megszüntethetik. Városunk területének ily irányú terjeszkedését örömmel látjuk többféle szempontból. Elejét veszi az a tulzsuloltságnak, ami a telkek túlságos beépítésével mindig a közPanasz, Mély bánatomat elsóhajtom A néma csillagoknak, S ők válaszul vigasztalóan Szeliden rám ragyognak. Bozontos erdő sűrűjébe Belé sírom a búmat, S a vén fák visszabólongatnak, Gyöngéden visszabúgnak. A tengerparton elpanaszlom Keservem a haboknak, S ők rengve-ringva, résztvevőén Lágyan felém csobognak. Halvány arcom sok szenvedésről Beszél az embereknek, S ők mellettem hideg közönnyel, Némán tovább sietnek. Fehér Jenő. Egy dézsa hideg yíz. A szép szőke asszony nyújtózkodott egyet, mint a doromboló macska, azután félig lecsukott szemebéja alól rezignáltan pillantott Gizikére, aki szemközt ült vele a zöld kanapé csücskében. — Hm, milyen könnyen is kiábrándul az asszony néha az urából. Giziké, ez a tapsifüles süldő menyecske, gyerekes kiváncsisággal kapott a szép háziasszony bársonyos fehér keze után. — Hát igen, angyalom, mond el már, miért ábrándultál ki az uradból ? Erzsi, mert ez volt a neve, kissé kölletlenül húzta félre a szája szóiét. — Nos kedvesem, ha erővel tudni akarod, elmondhatom. Az eset úgy történt, hogy utóbbi időben, a jó ég tudja miért, egyszerre csak bolondjában féltékeny kedni kezdtem az uramra. Csak Isten a megmondhatója amennyi gyötrelmet én kiálltam. Ha mellém ült, már féltem, hogy idegen párfüm illatát fogom érezni a ruháján a kezén, ha megcsókolt úgy éreztem, hogy a csókja helyén forróság lepi el a bőrömet és arra gondoltam, vájjon nem más valakit csókolt-e meg ugyanazzal az ajakkal csak egy félórával is azelőtt. Szóval, szenvedtem mondhatom, rettentően szenvedtem. Ezt te picikém, természetesen még nem próbáltad, ugy-e ? Azelőtt én sem, csak a legutóbbi időben. De hát én szerettem az uramat. — Akkor bizonyosan még most is szereted, vélekedett a kis Gizi. Erzsi asszony immel-ámmal vonogatta a gömbölyű vállát. — Ki tudja, suttogta hallkan, szinte bánatos hangon. Kis idő múlva folytatta : — Nem is tudom, miért voltam annyira féltékeny, okom nem volt rá a legcsekélyebb sem, igazán a legcsekélyebb sem. De hát én féltékeny akartam lenni s alig hallhatóan fölnevetett és ezzel vége ! És gyanús volt nekem minden, a legaprólókosabb legjelentéktelenebb kicsiség is, amivel ezt az ón féltékenységemet táplálhattam, szíthattam. Oh, hidd el kicsikém jó dolog féltékenynek lenni. Amaz hitetlenül nézett az ábrándos szemébe s nem felelt semmit. Próbára teszem, gondoltam, szőtte tovább a másik s akkor meglátom, ha vájjon alaposak-e aggodalmaim ? — És alaposak voltak ? Próbára tetted ? Érdekes. — Igen próbára tettem, még pedig igen egyszerű módon. Erősen elváltoztatott kézírással Írtam egy meglehetősen émelyítő szerelmes levelet, olyant, amilyet egy afféle irhát, azután beletettem egy borítókba s a főpostáu feladtam. Választ poste restante kértem tőle. Rezdez-vousc is ajánlottam neki, természetesen kissé finoman. Tudod édesem, abban a levélben mindeD meg volt, ami egy tisztességes szerelmes levélhez szükséges. Forró epedós, visszafojtott vágy önérzetre és kielégíthetetlen szerelemre meg női jó hírnévre való hivatkozás, szóval minden, amivel csak el lehet csavarni a fejét. Még aláírás is volt rajta. Természetesen, nagyon köznapi nevet választottam. — Például Szabó Máriát, nem ? — Nem, Nagy Boriskát. A Boriska névhez, úgy számítottam, valami bo- gárszemü fekete szépséget fog elképzelni. Ömlengéseim alá tehát szépen odakanyaritottam, hogy : az, aki mindig önre gondol, Nagy Boriska. Rótfa Fülöp kárlsbadi ezlpőraktárát ajánljuk: a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb' cziporaktára. Mí^rfsíiiülfeía^telk. a tavaszi és nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, valódi box és schevraux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. :
