Szamos, 1906. április (38. évfolyam, 26-34. szám)

1906-04-19 / 31. szám

XXXVIII. évfolyam­Szatmár, 1906. április hó 19. (csütörtök) CW, 4f0 Of t r 7^? ,0k^\ AMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. rA Szatmármegyei Községi* és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. 906 W £0 * 7 \V:^vív; Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákcczy-utcza 3. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatraaron, a lap kiad obi vaia lábán fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A választás és ä nemzeti akarat. Előre is védekeznünk kell azon esetleges vád ellen, mintha az or­szágos béke ügyét, melyet mind­nyájan osztatlan örömmel fogad­tunk, a mi választó-kerületünkben egyáltalán zavarni akarnók. Közel másfél év óta hirdettük mindig, hogy az 1905-iki januári válasz­tások után a többségi alapon álló koalició vegye át a kormányt az adott viszonyok közt egyedül le­hetséges feltételekkel, a vezényleti nyelv kérdés kikapcsolásával és a választási reform programmja alap­ján ; szavazza meg az adót s újon­cot s 67-es alapon készítsük elő gazdasági és kulturális megerősö­désünkkel a talajt, melyen süppe­dések, erős megrázkódtatások vagy épen önrombolás nélkül fokozato­san fejleszthetjük alkotmányunkat s domboríthatjuk ki egyre mélyeb­ben nemzeti jellegünket. Egyáltalán nem állítjuk, hogy külső politikai viszonyok gyors for­dulása, rendkívüli történelmi ala­kulások révén nem juthat valamely nemzet aránytalanul rövid idő alatt is oly nemzeti javak birtokába, me­lyeket egyébként csak a meggon­dolt egyenletes haladástól remél­hetett, de az elmúlt másíél év alatt a politikai szemhatáron ilyesmik felfedezhetők nem voltak. A leg­erősebb valószínűség épen ezért a válság megoldásának csakis olyan alakja mellett szólott, amint a je­lenlegi átmeneti megoldás történt. Ebből kilolyólag az a rendkívüli helyzet állott elő, hogy a mostani kormánynak ez idő szerint nincs is ellenzéke, nincs pedig azért, mert a koalició a válság főkérdéseiben épen az ellenfelektől inaugurált ál­láspontot foglalta el, habár politi­kai külön pártelveit fenntartotta is. Mindezt pedig annak a hangsú­lyozásáért bocsátottuk előre, hogy a koalíciós kormányt támogatni ma már minden hazafinak köteles­sége s a jelenlegi kormánynak bár­melyik árnyalatú pártját támogatja is valaki, ezzel tényleg a kormányt támogatja. A jelenlegi választásnál a kor­mány bölcsességének arra kellene irányulnia, hogy már ez a válasz­tás is próbaköve legyen a nem­zeti akaratnak, hogy a válság .to­vábbi stádiumaiban, a végleges megoldásra irányuló későbbi nagy elhatározásoknál már ezt is zsinór- mértékéül vegye a nemzet aka­ratának. Azonban mit tapasztalunk ? Azt, hogy a kerületeket a köz­pontból egyszerűen pártmegegye­zéssel kiosztják s a választó pol­gároknak a megválasztandó kép­viselő személyére nézve is olyan direktívákat adnak, melyeket ha a választók nem követnek, eljárásu­kat egyenesen árulásnak bélyegzik. Kossuth Ferencz p. o egy ápr. 11-én keit s „A választó polgá­rokhoz!“ Szatmárra cimzett leve­lében a Kelemen Samu dr. támo­gatására hiván fel a választókat, szóról-szóra ezt irja: „Bizton re­mélem, hogy a pártban nem akad ember, aki a pártnak egységét meg­bontaná, ami különben is a párt­tal szemben elkövetett árulás volna.“ Hogy egy ilyen kijelentés a Kossuth-név tekintélyétől eredve s aláírva kitűnő pártpolitikai számí­tással van forgalomba hozva, az bizonyos. De tisztelettel kérdjük : Hogyan lehet összeegyeztetni a Kossuth-név tekintélyével s e név­vel összeforrott függetlenségi elvek tisztaságával egy olyan kijelentést, mely a meggyőződés független meg­nyilvánulását, bármily irányban történjék is, árulásnak bélyegez­ned ?! Miért kell az árulás legnagyobb kortes-ágyuját nekiszegezni a vá­lasztó-polgároknak különösen ak­kor, amikor a küzdelem terepe már előre teljesen meg van tisz­títva az alkotmánypárti programm- tól, — midőn az alkotmánypárt vezetősége Szatmáron a független­ségi párt támogatását amúgy is már egyenesen a pártbecsület oltalma alá helyezte! Miért szükséges a választókö­zönséget megfosztani attól az illú­ziótól, hogy nem az árulástól való féltében támogatta a függetlenségi pártot, hanem szabad elhatározá­sából ?! Mi nem a képviselőjelőltség sze­mélyi kérdésének, hanem magának a választási elvnek szempontjából nézzük a dolgot s ebből a szem­pontból a jelenlegi szatmári vá­lasztási mozgalom vezetését olyan­nak kell tartanunk, mely a város választó-polgárainak önérzetét, vá­lasztási szabadságát nemes ,k min­den ok nélkül, de bizonyos módon forszirozottan is olyan ponton akarja ugratni, ahol tulajdonképen árok sincsen; árulással való fenyege­tést emleget ott, hol nincs is mit elárulni, mert a központi pártok vezetőségei a szatmári mandátum milyenségére nézve együttes meg­állapodás után a direktívát meg­adták. Ha igy haladunk a választások tisztaságában, nemsokára annyira tiszták lesznek a választások és eredményeivel annyira tisztában lehetünk, hogy egyáltalán válasz­tani is fölösleges lesz. Az ilyen jelenségek is eléggé mutatják, mennyire szükséges már a széles alapú titkos választói jog, mert a jelenlegi választói rend­szerrel a választások eredménye egyáltalán nem jelenti azt, amit a nemzeti akarat. Pierre keservei. Irta : Germain. Mint a megtestesült lustaság, úgy hevertem kicsiny legény-szobám szö- nyegdivánján, cigarettem füstjébe bá­mulva gyönyörködtem a gomolygó füstkarikákból kialakuló bűvös-bájos álomképekből szőtt bufelejtő édes mesékben. Ott járt már képzeletem a hatodik menyország körül s a kicsiny füstkarikák mosolygó ismerős angyal­fejekké válva, felejtették velem az élet bajait. A pokolba hajított angyaloknak se ▼olt kinosabb ébredése, mint nekem, mikor egy kétségbeesett fiatal lármás megjelenésére, az angyali korzó szét­robban s én ott találom magam a si­vár élet kópét visszatükröző legény­szobám füsttől kékre festett levegő­jében. Szervusz kicsiny Pier ! Csakhogy látlak, megbocsátom még azt is, hogy lábamnál fogva rántottál le a hetedik menyországból. Hogy vagy édesem ? Nézz rám öregem s tudni fogsz min­dent. Most látom csak, hogy a kis Pier, kire szentimentális hajlama s választékos öltözködése miatt ragadt a becéző név, egész feltűnően meg­változott, arcban és külsőben egyaránt. Az örökké vidám s máskor jól fésült fiú, nagyon is szabad drámai frizu­rával gondtalanul kötött nyakkendő­vel s oly kétségbeesett arcczal állott előttem, hogy szinte megijesztett. Mit szólnának a lányok, ha igy meglátnának, gondold legalább, hogy kodak előtt állasz s csinálj valamivel barátságosabb arezot. Nem lehet fiam s éppen a lányok miatt. Csak nem ? De igen, szakítot­tam velők, azaz. hogy ő én velem. Tehát, le Ámorral, ha nem vagy sze­relmes, áldozz Minervának Tévedsz barátom, én szerelmes vagyok az őrü- lósig, de hiába ö nem szeret, hosszú panasszal s tanácsért jöttem hozzád öregem, de igazán azt se tudom, hol kezdjem. — A cigarettán kedvesem, gyújts rá s hajítsd magad abba az öreg bőrfotelbe s olvass, mint én a füstkarikákból mint a holdvilágos estéken édesdeden suttogó szerelmes párokat legkíméle­tesebb gardedámjuk a türelmes árnyék. S képzeld, a hűtlen annjüra se hono­rált, hogy legalább végigsimitott vol­na egy olyan jóleső pillantással, me­lyet egy a nyomomba csaholó földhöz ragadt kóczos kuvasztól se tudnék megtagadni. De halld az eseteket. Hogy a végén kezdjem, ma sem tudom miért, kihívott Gyarmatra hó­pehely zsúrra. Hát ez meg mi a csoda ? Mindjárt megtudod. Ismered Dobay Isztit a zsurkirályt ? s a tőle rendezett énekkel, zenével, monológgal, dialóggal, tetralóggal, mezitlábos előképekkel, Zsazsával, Beregivel, darabont miniszterekkel s a jó ég tudja kikkel és mikkel díszí­tett és fűszerezett hólapda zsurokat Nos hát édes öregem, én rögtön erre gondoltam, mikor hírét hallottam a gyarmati hópehely zsurnak s szentül hittem, hogy a finom szituáció : a hópehely és hólapda, ugyanazon mi­nőség és nivó kisebb mennyiségét Gyarmat dühös magyarjai már rég kimondták a „tulipánok“ alapelveit : pártoljuk a hazai ipart s csak magyar terméket fogyasszunk. Éhez képest a zsur menüje ilyenforma volt: ma­gyar riska-tehón frissen fejt teje, komlós kenyérrel, csókolni való hon- ieányi kezekkel készített vaj, a nyírség akácövezto buzakalászt ringató vad­virágos rónáiról gyűjtött méz, bányai gesztenyével, Lakosné receptje után készített befőttek, cukrozott gyümöl­csök, tészta, tészta és tészta, szóval minden oly szép és jó volt, akár a házi kisasszony, azután kassai sódar, kugler, sikárlói stb. stb. Hiányzott a thea, kávé, biszkuit, kaviar, narancs, malaga, szóval minden mi importált; s most ide figyelj, az egész zsur klu- ját pedig a már fentebb is említett vajjal köritett Mauthner-fóle javított parázsra sült hópehely képezte s in­nen a neve is a zsurnak, hova követ­tem őt kétségbeesett, hervadó remény­nyel. S mit kelle látnom ! Észre se vett, mert ugyancsak csapja neki a szelet s egyidejűleg sevró csizmáját ezüst gombos lovaglópálcájával, egy Te is tudod, szerettem őt kimondha­tatlanul s követtem minden lépését, ó, de alaposan csalódtam. Róth Fülöp kárlsbádi ezipőr aktár át ajánljuk, a t. vevő—közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett.' — Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, valódi készült czipők a legdivatosabb kivitelben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom