Szamos, 1906. április (38. évfolyam, 26-34. szám)

1906-04-19 / 31. szám

* SZAMOS 31. szám. *2-ik oldal Krémer Sándor beszámolója. Bár Krémer Sándor, színházunk de­rék igazgatója nagy politikus, ezúttal mégsem politikai, hanem színigazgatói működéséről ad számot. Mielőtt ugyanis búcsút vett volna tőlünk, részletesen beszámolt a szin- ügyi bizottságnak a színtársulat négy és fél hónapi munkájáról s a szezon anyagi eredményeiről. Igen érdekes és figyelemreméltó dol­gok ezek s fölöttébb alkalmasak arra, hogy a közönségnek Krémer Sándor megrögzött fukarsága felől alkotott véleményét megváltoztassák s becsü­letes munkája iránt végre egy kis el­ismerést szerezzenek. Előre kell bocsátanunk, hogy ha igazságosak akarunk lenni, a mi vi­szonyaink szempontjából kell ítélni, midőn színházunkról beszélünk s egy kis jóakarattal be fogjuk látni, hogy színtársulatunk dicséretes munkát tel­jesített a lefolyt szezon alatt. Kiváló érdeme az igazgatónak, hogy a közönséget a színházba édesgette. Müpártolás tekintetében alig is volt színházunk fenállása óta az ideinél jobb idény. Ennek titka, ha nem csa­lódunk, a műsor változatosságában s az újdonságok minden vidéki szinpa dot megelőző szinrehozatalában rejlik. A társulat összesen 165 előadást tartott és pedig 106 előadást rendes helyárakkal, 38 esti és 21 délutáni előadást félhelyárakkal. Előadatott 84 különböző darab, közte 20 újdonság. Ami négy és fél hónap alatt óriási rekord. Ebből lehet megítélni, micsoda munkát végeztek színészeink s akkor ne csodálkozzunk, ha egyik-másik elő­adás nem felelt meg leszállított igé­nyeinknek sem. Az egész szezon nagy sikere mel­lett mégis kevesebbet jövedelmezett, mint a mennyit a beavatatlanok kép­zelnek. Az összes bruttó bevétel, mi­ként a pénztári jelentések (kassza-re- portok) mutatják, 53.140 korona volt s e tekintetben annál inkább megbízha­tunk az adatok hűségében, mert szín­házunk befogadó képessége meglehe­tősen kicsiny. Rendes helyárak mellett a tiszteletjegyek leszámításával, 700 korona az összes bevéiel, ha minden jegy elkél. Ilyen eset azonban egész idény alatt csak egyszer fordult elő s nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy 59 előadás zónában ment. Ezen bevétellel szemben az igazolt kiadások 45.200 koronát tesznek ki, még pedig 41.454 korona a személy zeti kiadás, 1096 korona a délutáni előadások külön költsége, 2650 korona a vendégfellépések dija és útiköltségek. A személyzeti kiadás aránylag nem nagy, tekintve, hogy a zenekart, díszí­tőket, kellékeseket, statisztákat bele­értve 95 fizetett személy foglalkozott a színháznál állandóan. Hogy Krémer Sándornak szorgalmá­val és igyekezetével sikerült néhány ezer koronát megtakarítani, ne irigyel­jük tőle. Ez az ő szerencséje. S valóban nem lehet rósz néven venni, ha fáradságos munkájának gyümölcséből — könyvtá rát kivéve, — melyért semmi áldozat­tól sem riadt vissza, a sokat szemére vetett díszletekre s a darabok kiállitá sára túlságosan sokat nem költött, mert hiszen neki nyári vállalkozásaira is kell gondolni, melyek rendszerint nem ütnek be. Igaz, hogy ez hátrá­nyos ránk nézve, dehát minden direk­tornak nyáron is csak élnie kell. Összegezve a szezon színházi ese­ményeit, operett előadás tartatott 76, színmű 35, vígjáték 28, énekes bohó­zat 8, népszínmű 15, gyermekdarab 3. Felléptek mint vendégek : Tesztóri Ju­lia, Radó Rózsi, Gazdi Aranka, He- gyesi Mari, Zalai Irma, Komlósi Ilonka, Turóczi Gyula, Deutler nővérek. A jövő színházi idényre szerződte­tett tagok közzül Kerényi Adélt, Tiha nyit, Váradit, Tisztáit, Peterdit és Radó Rózsit ismerjük, ezeken kívül az igaz­gató bejelentette, hogy Komáromi Gi­zit szubrettnek, Fábián Linkát énekes­nőnek, üti Gizellát anyaszinésznőnek, Szilassi Ilonkát naivának, Barna An dort tenoristának és Kovács Andort szerelmes színésznek szerződtette s az uj tagokat május hó második felében be fogja mutatni, amikor két előadásra átjön Nagykárolyból. Eddig azért nem volt módjában uj tagjait bemutatni, mert igazgatóik nem engedték a fősze­zon alatt állomáshelyeikről eltávozni. A szinügyi bizottság a jelentést tu­domásul vette s az igazgatót arra kö­telezte, hogy uj tagjait olyan időben mutassa be, amidőn a szinügyi bizott­ság által kifogásolt tagoknak felmond­hat. Felhívta végül arra, hogy az operett- buffó, komika és szende szerepkör meg­felelő betöltéséről gondoskodjék. Az elmondottakhoz még csak any- nyit legyen szabad megjegyezni, hogy mi is elsőrendű követelménynek tart juk színházunk művészi színvonalának emelkedését s hogy mégis zúgolódás nélkül megelégszünk a Krémer társu lata által nyújtott műélvezettel, tesszük ezt azon belátásból, hogy viszonyaink­gazdászruhába öltözött pusztuló zsentri ki ép oly otthon találta magát a pi rosmályvás ablaka, bécsi plüss garni­túrával kíruházott szalonban, az is­tállóillattal telitett zöld ruhájába s a barométernek beillő, csatakos lovagló csizmájában, mint te az ylang-yiangos lipót-városi szalonban benzingőzto- kádó utiruhádba, szónélkül orrához kenve mindenkinek, hogy automobilon jöttél, de híven őrzéd titkodat, hogy barátod egy automobil saffőr, szmok- kingod. mely eddig holt tőkeként szere­pelt ruhatáradban, azóta forgó tőkévé lett s egész testében szorongva várja a szabadulást, mely meghozza neki a szalonnak szomjuhozott, illattal terhes levegőjét s a csillárok világát. S kérlek, e pusztuló dzsentri, prá- dés szerszámába s homokfutójába be­fogott utolsó négy igás lovával, elva- kitotta a ragyogó, őzike szemeket, elcsavarta azt az édes buksi fejecskét s beköltözött boldog rab madárnak abba az aranyos kalitkába, mit ti szivuek neveztek s honnan engem előbbi boldog rabot, tönkrement, tin­tanyaló dzsentrit, kilakoltattak, akár egy hazafias alispánt a megye házá­ból. S azóta vége-vége köztünk min­dennek ! — Azaz hogy találkoztunk, bár ne találkoztunk volna. Bufelejteni mentem egy premierre s a válogatott közönség soraiban ott láttam Őt, — gyönyörködtem benne, a múltak em­lékein elmélázva s néztem folyton, de úgy, hogy szemem könnyezett s binoklesem hasadozott bele s anélkül, bogy egy tekintetre is méltatna, úgy elcsevegett szomszédnőjóvel, ki talán feledékenységből fején feledte utczai kalapját s valószínűleg még nagyobb feledekenységből kesztyütlen kézzel szedte s ette a friss meleg sült, tiroli marónit. Utolsó kísérletül, egy pár Kuglerbombon gardirozása mellett berohanok, de fájdalom pár perez múlva vége a reménytelen, hideg vizitnek. S még hozzá szinház után hazaki- sérteti magát azzal a zsurfiuval, ki­ről fülünk hallatára mondta, a déli korzón, a kis gazdasszony, hogy csak „falni jár a zsúrra." Ezt különben ő se tagadja, mikor kérdezték tőle a Lonka zsurja után, hogy ki tetszett ott legjobban : „Isteni volt“ a párfó nagyságos asszonyom, volt a válasz. S ö végig mulat ezzel hazáig szemem láttára s én baktatok kongó léptekkel és sajgó szívvel sivár otthonomba. Nem hazudok, mégis volt szives is hozzám, de képzeld hol; ha nem sírna hoz képest jobbat, többet alig kapha­tunk. Voltak itt nagyobb és jobb tár­sulatok, de emlékezhetünk, hogy vagy szétzüllöttek, vagy csak az állam és a város tetemes segélyével bírtak ten­gődni. S végül ne feledjük azt sem, hogy színházunk 16 éves fenállása alatt a felszerelések kétségbeejtően el­avultak s tönkrementek, az épület be­rendezés pedig a fejlettebb igényeknek már nem felel meg. Előbb tehát ezen hiányokon kell segíteni s mint tudjuk, a város közönsége akar is segíteni s akkor méltán elvárhatjuk a színigaz­gatótól is, hogy többet nyújtson mü vészi tekintetben. F. Felhívás az Alkotmánypárt szatmári híveihez. Sokan vagyunk Szatmáron, a kik az Alkotmánypárt elveivel egyet­értünk és ha e párt a 48-as és függetlenségi párttal testvéri szövet­ségbe van is és ha távol is áll tő­lünk azon szándék, hogy ezen szö­vetséget, mindaddig, mig annak ki­tűzött célja el nem éretik, megbont sok, még is minket a 48-as füg­getlenségi párttól olyan lényeges nőzeteltórések választanak el, melyek a jövőre való tekintettel az alkot­mánypártnak mint külön létező párt­nak megalakítását és szervezését már most szükségessé teszik. A 48-as és függetlenség' párt ideális eszményei ugyan minden magyar ember szivében hálás talajra találnak, de Magyarország jelenlegi helyzetében gyakorlatilag kivihetet- lenek, a mit legjobban bizonyít az, hogy most, midőn a 48-as és füg­getlenségi párt activ politikát folytat, kénytelen volt maga is a 67-es alapra ráhelyezkedni s az immár, hála Istennek kormányra jutott egyesült pártok nemcsak ideiglenesen, hanem az átmeneti idő letelte utánra is olyan végleges célokat tűztek maguk elé, melyek a kiegyezési törvényeknek épségben tartását és csupán a kiegyezési törvényekben Magyarország részére épségben tar­tott nemzeti jogoknak tényleges érvényesítését és biztosítását tűzik lelkem, kacagnom kellene : a regatta estélyen, hol több fóka, azaz pardon virág voit mint karó, vagy engedek met, sudár tölgy. Itt, mi lusták, kik kis és nagy körökbe verődve gyö­nyörködtünk az egész farsangon ke­resztül a fáradhatatlan, könnyülábu, táncoló párokban s a rendezői tiszt­ség súlya alól önkényesen felmentve magunkat, közbe nagyokat ittunk a haza sorsa miatt, most halálra táncol­tuk magunkat, hogy megmenthessük száradó babérjait régi dicsőségünknek. Itt kedves volt hozzám a kis diplo­mata, de lefagyasztotta reményem bimbaját, a rákövetkező hópehely-zsur s a még rettenetesebb premié. Most pedig itt vagyok nálad, vén táltosom, tanácsért s kétségbeesve siratom nyitott kandallóm pislogó lángjából olvasott füstbement álomké peimet, irigyelve téged boldog halan­dót, kinek mézes szavai nyitott fü­lekre találnak s az édes puha fészekbe meghúzódva, gondtalanul neveted az élet zivatarába kivert szegény Piert. Adj tanácsot kérlek mit tegyek, hogy régi vágyam teljesülésére felhúzhas­sam a kis szökevény harmatujjára a szerelem arany rabbilincsót s elvá­laszthatatlanul kapcsoljam magamhoz lelkem felét. ki feladatul. Az egyesült pártok közös célja tehát tulajdonképp ma­gának az Alkotmánypárt elveinek gyakorlati megvalósítására törekszik. Az 1867-iki kiegyezés a maga elvi tisztaságában, oly módon, mint azt maga Deák Ferencz megalkotta és oly módon, mint azt nagynevű vezérünk Gr. Andrássy Gyula inter­pretálja, tehát kiküszöbölve abból mindazt, a mi homályos és ami nemzeti jogaink megcsonkítására és megszorítására vezethetne, meggyő­ződésem szerint olyan biztos alap, melyen egy erős, nemzeti érzéssel eltelt, hatalmas és boldog Magyar- ország és a dynastia egyetértését, fényét és hatalmát be nem látható időkig biztosítja. Tisztelettel kérem azért azon vá­lasztó polgárokat, a kik velem egy nézeten vannak, az Alkotmánypárt megalakítása és szervezése céljából f. hó 21-én szombaton d u. 5 órakor a Pannónia vendéglőben tartandó értekezleten megjelenni szívesked­jenek. Szatmárit, 1906. ápril 16. Dr. Farkas Antal ügyvéd. hirrcwa r. * Adalék a képviselőválasztási mozgalom természetéhez. Folkéret­tünk annak köz és^re, hogy az TTray Géza krassói k^pviselójelöltségének hire, melyről lapunkban megemlékez­tünk, mikópen került forgammba. — Az a levél, melyet az orsz. független­ségi és 48-as párt elnöke intézett Luby Gézához, az egész ügyre vilá­got vet s igy szól: Nagyságos Luby Géza megyei pártelnök urnák, Budapesten. A függetleségi párt intéző bizott­sága nevében értesítünk, hogy Kele­men Samu dr. a krassói kerületre ajánlotta nekünk Uray Gézát; de Buday József krassói pártelnök til­takozó levele és a krassói kerületre az összes pártok közötti megállapo­dás folytán öt nem jelöltük hivatalo­sat! és a jelöltetésérőí szóló hivatalos Először is fiam, rántsd le koturno- sodat, állj elém mezítláb, paraszti módra s igy beszéljünk színek nélkül, de okosan. Te mondtad, hogy szereted őt ki- moudhatatlanul, hát ő szeret-e téged ? Amiket hallottál, azután magad is megmondhatod, hogy: nem, igen. — Mondta ? Nem Csacsi vagy, az utolsó kártya vau kezedben, meg fogod kérdezni, rárakva reménységed összes roncsait s ha kimondja a váratlan igent : áldásom rátok, ha nem akkor se ess kétségbe. A te öreg táltosod az acólkók cigaretta füstből s a kan­dalló imbolygó lángjából kiolvassa majd a vigasztaló jövőt s a tenni valókat. Köszönöm édesem, engedj meg, de rohanok, Ámoristen véled ! Tehát a viszoutlátásra mielőbb ! — Egy hét múlva itt vagyok. Addig is, hogy ne légy magadban itt van Heine, Petőfi vagy Himfy ba- felejtönek. A kis Pier felkapta Himfyt s re­ménytelen szivében a kesergő szere­lemmel hóna alatt elvágtatott, hogy vonszolja a világotmozgató öröksze­relem szivét kivórző, töviskes-rózsás rabigáját. 'ag'-eX*' Tüdöb8tegsegek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomagolást. F. HtCmaDii-La Kerbe & C«. Basel (Sfáje),

Next

/
Oldalképek
Tartalom