Szamos, 1906. március (38. évfolyam, 17-25. szám)
1906-03-18 / 22. szám
Szaínur, 1806. marc, hó 18. (vasárnap) ^ ^ -^> 2? • /Zer*', / -> x __________irtM#*0** PO LITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI rA Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. I A Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-uícza 9. sz. Telefon: 107. Mirriftaaeir-S á'.iak Saatmar-G'C, a J t, p 'i a *ió id V at r ia baß t'Iíétenűok HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetést k között minden szó 4 fillér. Szózat a magyar nőkhöz! Szólunk azon magyar asszonyokhoz, kiket magyar otthon nevelt, akik magyar férfiak hitvesei és hő vágyuk gyermekeikből igaz magyarokat nevelni, azokhoz szólunk, kik imádják a magyar ég szinét, a magyar főid virágát és lelkűket zsibongó fájdalom járja át, valahányszor magyar ember kivándorlásáról esik szó. Szólunk őszintén, bátran, szivünk sugallata szerint, vajha velőtökig és szivetekig hatna, örökre megragadna e szó, ti magyar nők ! Egy édes. mélabus érzés székel a magyar nő szivében, ez honának szeretete. Más nemzet leánya hasonlót nem érez ; vannak egyebütt is honleányok, büszkék, hűen érzők, de más az. A mi szivünk honszerelmét megszentel a százados köny és bánat, igy örököltük mi, igy száll anyai szivünk vérén által jövendő nemzedékre. Mert mi nem vagyunk boldog nemzetnek leányai! De ha fölmagasztal a szenvedés, úgy általa emelkedik a magyarban a honszerelem eszményi fájdalom magaslatára, e lájdalom adott költőket e népnek és ez alkotta meg a magyar honleány ideális alakját. Ehhez a honszereleinhez fordulunk, testvéreinket kérjük, a magyar nőket, emelkedjenek fölül a köznapi élet közönyén és hallják meg szavunkat. Évente 900 millió korona vándorol ki ez országból árukért, melyeket Ausztria és a külföld zudit reánk. Oh, halljátok, 900 millió ! Mire egy magyar anya fiát fölneveli, a vándorló milliók szédületes számokká tornyosulnak : egy elveszett nemzeti gazdagság és hatalommá, melyből az ő fia is részt kérhetett volna, mint férfi a munka világában. Hát létezik magyar nő, ki ezen megdönthetetlen igazságra igy felel : az ország baja nem az enyém ? Fájdalom, létezik, sok ilyen létezik. Valami félelmetes nemtörődömség zsibbasztja társadalmunkat a nemzeti jólét problémájával szemben. A józan Ítélet szunnyadom. — Égő ház körül viharos éjben ezrek tömege feketéivé áll és senki sem mozdítja karját — oltani. Néha valaki elkiáltja magát : tűz van ! és itt-ott visszhang kél nyomában: tűz van! tűz van ! De a tömeg bámészan áll és nem hiszi, hogy a láng majd az ő fedelére is ítciap. Csak az ország jószága ég! Szegényedünk? — Dehogy is! Soha a léha költekezés, a ciírál- kodásban való tobzódás, a fővárosban és vidéken egyaránt, még magasabb fokra nem hágott, mint napjainkban; a külső csillogás fokozódik a nemesebb kultúra hátrányára és eléri a vészes tetőpontot, honnan oly sokszor a fényűzést szerető asszony buktatja alá a térti-erényt, a nemzeti erényt. A nők azok, akik nem hiszik, hogy tűz pusztít és hogy ha majd e sok cifraság elhamvad, utána pernye sem marad a kizsarolt hazai földön, mert e sok cifraság csak — bécsi rongy! A legselejtesebb, amit ott és a külföldön gyártanak, — hiszen a barbár magyarnak elég jó! És a milliók vándorolnak : a nép! a mi szinarany, a nemes, a költő tollára való magyar nép 1 Minden darab idegen portéka a magyar kézből üt ki egy darab kenyeret! Magyar asszony, ne indítsd útnak a milliókat, adj munkát a magyar kezeknek! Xémuljanak végre el a lelkiis- meiArtlenség léha frázisai, amelyek azt mondják, hogy a nehéz megélhetés közt az egyéni, mi több: a családi érdek arra utal, hogy azt szerezzük be, ami jobb és olcsóbb, tehát külföldit! Hamis érvelés, okosság álarca, mely mögött az üresség lappang. Magyar nők, ne engedjétek jobbik belátástokat elaltatni azzal az elcsépelt érveléssel, hogy egyesek vajmi keveset tehetnek, mert egy fecske nem hoz tavaszt. Igenis hoz, mert egy fecske után megjő a többi is. Ne némuljon el ajkatok, ha majd a cinikus pökkhendiség azzal áll elénk, hogy a magyar ipar rossz, nem érdemli meg a pártolást, nincs is magyar ipar 1 Mert van magyar ipar; sok jó, derék munka készül ez országban és sok belőle előbb külföldön hamis cégért nyer, hogy utóbb úgy térjen vissza a balga magyar vevő kezébe. Van magyar ipar és ha lesz kitartó fogyasztása, rohamosan fejlődni fog. Hol állanánk ma, ha az 1844- ben megindult első iparpártolás el nem merül a dicső szabadságharcot megelőzött lelki forrongásban, ha a nemzet jogos törekvésének útját nem állaná ma egy tilalomfa, a közös kereskedelmi vámszerződés loyalitási záradéka? De az igazság utat tör mindeneken keresztül, minden kifogás a magyar ipar terjesztése ellen gálád árulás a nemzeti nagy veszedelem komoly, halovány arculatja előtt. Önző, kényelemszerető emberek apró gonoszsága, melynek nyomán emberi nyomor, mi több: a nemzet elvérzése jár. És a nyomor iránt a nő szive csupa részvét, Magyarországon is száz meg száz jótékony nőegyesület áll fönn a szegénység gyógyítására. Oh, higyjétek el: nemesebb s igazabb minden alamizsnánál a munka, amit a szegénynek adtok! Nőegyesületek széles e hazában! Az MAS. Pompás hangulat uralkodott a bálteremben. Szebbnél szebb asszouyok, leányok lépkedtek kecsesen a zene ritmusaira s mintha a czigányt is valami különös enthuziáczió fogta volna el, annyi érzést fektetett Stra- usz többé-kevésbbó ismert keringőibe, a mikkel a táncolókat megörvendeztette, hogy egy nievau-n álló zenei interpretátor is bizton megirigyelte volna tőle. A buffet felé szolgáló kijárás mel lett egy nyírott bajsza 30-35 éves elegáns fiatal ember állott. Arca első pillanatra elárulta, bogy nem mulatni jött ide. Tekintetében volt valami mély fájdalmat kifejező árnyalat, a mi feltétlen zavarólag hatott arra, aki sokáig figyelte a szenvtelen arcot — Szervusz Viki, szólította meg a komor ifjút valaki a mulatók közül. Az nyugodtan hátrafordult s arcza láthatólag mosolygóssá válik. — Szervusz Lacikám. Hogy vagy ? — Ezt én kérdezem tőled öregem. Istenem, egy éve ides-tova, hogy nem találkoztunk. Hogy mulattál Afrikában ? No, felelj hát, ez érdekes !! A társalgás egy pillanatra félbe szakadt. — Viki, Viki folytatta a diskurzust azután a másik, nagyon beletaláltál nézni valamelyik afrikai hölgy szemébe, hogy annyira szórakozott, mélázó a tekinteted. Öregem hát, te is bele estél a verembe ? Mikor aztán látta, hogy legjobb barátja a kedélyes szavak után is még mindig nem zökkent ki a komor hangulatból, komolyan szólt hozzá. — Akarsz velem beszólni ? — Igen, válaszolt röviden Viktor. Menjünk be a buffébe, megiszünk egy pobárka Marascinót, ez használni is fog neked, aztán meg nyugodtan is beszélhetünk s ezzel karoufogta barátját s vitte a buffet felé. Elhelyezkedtek egy angol bőrdivá- nyon, cigarettára gyújtottak. — Valami nyomja a szived ? — Nagyon, kimondhatatlanul. A mióta Afrikából hazajöttem, olyan vagyok mint egy őrült. Járok-kelek mindenfelé, vigasztalódni akarok, nem sikerül, Eljöttem ide is, gondoltam, hogy ezer és ezer ember vigságából hátba én rám is ragad valami, csalódtam. A mások örömei láttára szerencsétlenségem képe még jobban, erősebben tolul elóbem, nem tudok tőle szabadulni egy pillanatra sem. Kerget, bajt, üz a végzetem. Elhallgatott s zsebkendőjével megtörülte izzó homlokát. — De hát mi történt az Istenért ? kérdezte a másik ijedten. — Elmondom, te neked elmondom. Várj egy kicsit, míg rendbehozom gondolataimat. Felhajtotta az előtte levő pohárka tartalmát s aztán mereven barátjára szegezve tekintetét beszélni kezdett. Egy éve körülbelül, hogy az afrikai va-ut építést megkaptam — hisz tudod — egész valómat átalakította az a tudat, hogy ily katonai szempontból igen fontos vonal épitósót reám bízták. Hozzáfogtam a munkához teljes ambícióval, lélekkel, odaadással. A munka nagyszerűen haladt s dacára annak, hogy a vasút elkészítése terminushoz volt kötve, én azt kívántam magamban, bár örökké tartana a munka. Elhallgatott egy pillanatra, a visz- szaemlékezés s a felújított emlékek hatása alatt más irányba terelődött gondolkozása. Igen azt kívántam, hogy bár örökké ott kellene maradnom, gondolhatod miért, gondolhatod . .. kiért... Ellennek hívták. Csak hívták, már meghalt. Újra elhallgatott. Az utóbbi kínos szavakat oly akadozva, oly eltorzult arczczal mondta, hogy barátja ijedten nógatta. —- Igyál öregem egy kis kognakot. — Köszönöm, felelt amaz s újra beszélni kezdett. Ellen a főmérnök leánya volt. — Ugyanannál a munkánál dolgozott az ő apja is, amelyiknél ón, de nem azon a vonalon. Minden estémet náluk töltöttem. TipLus francia leány' volt Ellen, telve a, íranczia nők minden bájával, minden szellemével. Rövid idő alatt megértettük egymást. A szülei örömßöth Fülöp kárlsbadi ezipőraktárát sjánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czip;tet% » á&vhmy/trph a tavaszi és nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, valódi box és sehevraux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. ■:.r=—. .*•.
