Szamos, 1906. március (38. évfolyam, 17-25. szám)
1906-03-11 / 20. szám
XXXVIII. évfolyam. //« U c e. ^ Szatmár, 1906. márc. hó 11, (vasárnap) !Ö. száSfÉ ITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. LAP. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mtíndeunemii díjak Ssatmaron, a lap dóhivatala ban fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Ekéhez, magyar! ősrégi magyar szokás szerint, hajdan véres kardot hordtak körül a hazában, ha nemzetünket nagy veszély fenyegette s a faji erők hirtelen tömörülésére volt szükség. Mikor ez a rémes árny végigvonult falun és városon, sietve gyülekezett fegyverbe a nemzeti hadsereg, hogy a szent hazát a poklok minden ördögével szemben is megvédelmezze s jaj volt annak a korszaknak, amelyiket még a véres kard látása sem emelt ki a megszokott közönyből. A sajómenti nagy katasztrófát megelőző időt is ilyennek jegyzi fel a történelem. Azóta a világ kereke nagyot fordult s ma már egynéhány háborútól eltekintve, nem fegyverrel, hanem a kultúra nagy arányú eszközeivel vívják meg a nemzetek a létért való küzdelmet. Ha a közegészségügyi szabályok helyesek s a nép jelleméhez alkalmazkodva okosan hajtatnak végre, ha a jogi törvények a becsületes törekvést kellő védelemben részesítik s megfelelően utasítják vissza a fondorlatos meggazdagodási vágyat, ha az állami terhek viselése arányosan van elosztva, ha a közoktatás nemcsak magoltat, hanem a reális életre nevel, ha a népképviselők képzettséggel mennek a törvényt hozó testületbe s nem a saját zsebüket, hanem a közjót tekintik, ha a bírák igazságosak, ha minden közhivatalnok szigorúan kötelességének él s a nép jólétét fáradtságos munkával előmozdítani törekszik, ha az ügyvéd és orvos lelkiismeretesen teljesiti kötelességét s nem kapzsi, ha a kereskedelem becsületes s az ipar jó munkát szolgáltat, ha a pap, tanitó, jegyző is erkölcsös s a lényüzéstől visz- szatartva komoly cselekvésre vezeti a íalu népét, ha a birtokos nemcsak a szórakozásban találja örömét, hanem a népnek morális és gazdasági vezetője, ha az anyák nem mulatni vágyók, hanem gyermekeik táplálásának s nevelésének szentelik erejüket: akkor az az ország ép úgy log virulni és gazdagodni, mintha hősei véres csaták borostyánját fűznék nemzetük győzelmes homlokára. Ennek a vértelen, modern hadviselésnek is meg vannak a megdöbbentő, katasztrófát éreztető momentumai. De ezt nem a körülhordott véres kard hirdeti, mert hisz itt már nem a kard játsza a főszerepei, hanem ennek a kultur- eszközökkel vívott nagy mérkőzésnek katasztrófáját hirdető véres kardja: a statisztika. Ennek kell ma felrázni a szunyadó lelkeket. A m. kir. központi statisztikai hivatal az idén riasztotta fel ilyen vészes jellel magyar fajunk s nemzeti államunk minden igaz barátját. Nem kisebb dolgot tett közzé, mint azt, hogy Magyarországon, Horvátország leszámításával, az önálló gazdaságot űző egyének száma 1890-től 1900-ig, vagyis 10 év alatt 76,650-nel apadt. Ugyanis 1890-ben volt Magyarországon önálló birtokos, bérlő, kisbirtokos, birtokos-napszámos, részes, föld- mi vés, majoros és kertész összesen 1,613,742. Ez a szám tiz év alatt 1.537,092-re apadt, tehát az önálló gazdák száma 76,650-nel csökkent. Őstermelésből élő országban megdöbbentő jelenség ez. Hiszen hazánkban a birtokfelosztás úgy sem kedvező. A nagy latifundiumok túlságosan nagy területet foglalnak el az ország termő talajából s viszont aránylag kevés löld van a kis- és középbirtokosok kezén. Ebből következőleg igen sok azoknak a száma, akik kizárólag napszámra vannak utalva, mint megélhetési forrásra, ami íajfenn- tási szempontból nem valami előnyös, mert a hazai extenziv mezőgazdasági üzemmód mellett az év nagy részében alig kínálkozik munka és igy a napszámoscsaládnak, ha nincs egyúttal saját gazdasága, örökösen a nyomor Damokles kardja lóg a fejük felett. Az ilyen gazdasági elemek legalkalmasabbak a szociálista romboló eszmék befogadására s a Cunard Line-nek leghívebb , alattvalói is. Azért minálunk a mezőgazdasági politikának természetes s elsőrendű feladata minél több egészséges kisüzem teremtése. Ebben a törekvésben bennefog- laltatik a gazdasági értelemben is tulnagy latifundiumok elválasztható részeinek okszerű átalakítása kis- és középbirtokokká, a latifundium tulajdonosa cserébe vagy az intenzív gazdálkodáshoz ma már múlhatatlanul megkívántaié elegendő forgó tőkét, vagy ha ilyenre nincs szüksége, csakis nagyban űzhető erdőbirtokot kapna. De épen e kérdésnél, mondhatnám, dermesztőén hatott reám a statisztikai kivatal ama közlése, hogy tiz év alatt az önálló mező- gazdasági üzemek száma oly óriási mérvben apadt. Mert hisz hogyha a régi üzemek sem tudják magukat fenntartani, hogy akarjunk mi akkor újakat alakítani? Hiszen ez a Danaidák hordója lenne. Egyik oldalról szüntelen alakítanánk uj kisüzemeket, a másik oldalon meg buknának a régiek. Ha ilyenek a közviszonyok és ilyen a gazdasági állapot, hol van akkor arra garancia, hogy a mesterségesen megalakított mezőgazdasági uj üzemek prosperálni tudnak ? Vannak, akik ezt a mezőgazda- sági kétségbeejtő kelevényt merkantil-kenőccsel szeretnék eltüntetni s azzal vigasztalnak, hogy lám, egész Európában mutatkozik ez a jelenség, hogy a mezőgazdaság léDalok. Csöndes őszi alkonyaikor Karom karodba fűzve majd Megindulok a táj felé, hol A csipkerózsa még kihajt. Megállók az ismert bokornál És megkérdezlek újra ott, Hogy megtartottad esküvésed, Mit ajkad egykor suttogott. Megtartottad az esküt, melytől Lelkem mámorral lett tele ? Vagy szertefoszlott szavad is, mint A csipkerózsa levele ? . .. II. Pejemre száll az ősz dere, Szivemből kilobbant a láng Közelgek már a sir felé, Az elmúlás sejtelme bánt . . . Isten veletek álmaim, Kacagó lányok, asszonyok Én már veletek egy utón Többé haladni nem fogok. Megyek az örök némaságba, Ég veletek tehát dalok, Az ón őszöm már itt van, itt van . . . Érzem, tavaszra meghalok . . . Lantos. h áldozat. A napokban a Váczi-körut sarkán azzal az elhatározással léptem rá egy mellettem elhaladó ur tyúkszemére, hogyha törik-szakad nekem irodát kell kapnom még a nap folyamán. Jártam igen sok ügyvédnél, de minden esetben eredménytelenül. Végső elkeseredésemben vettem egy Friss Újságot, jóllehet én nem igen szoktam ily irányban hódolatomat bemutatni a jótékonyság angyalainak, mert az rendkívüli külön kiadással jár. — Tehát vettem egy Friss Újságot s természetesen elolvastam az apró hirdetéseket, ahonnan észbontó fényességgel tündöklött elő egy hirdetés. „Egy ügyvéd segédet, keres.“ Önök kedves olvasóim azt fogják mondani, hogy az ügyvédek nem igen szoktak a Friss Újságban hirdetni s ezt ón is megengedem, de ha ezt tekintetbe veszem, úgy elbeszélésem vesztene gördülókenységóből. A fiskális cigarettával, üléssel és állással kinált. S én elfogadtam mind a hármat. Igen meg voltam elégedve a princivel s ő is ónvelem. Már a harmadik nap oly mértékben fokozódott bizalma, hogy kiküldött Kutya- Bagosra végrehajtani. A kérdéses napon magamhoz vettem az aktákat s egy törvényszéki elnök méltóságával vetettem be magam a 456-os gebemobil börpárnáira. A vasúthoz, mint a legtöbb elbeszé lés hőse éppen jókor érkeztem, ugyanis alig szálltam be a kocsiba, alig helyezkedtem el, a Kutya-Bagosi express már is elindult. Mit írjam le az utazást ? Döcögtünk három órán keresztül közben ötször megállottunk, mert a vonatvezetö igy akarta, mig végre testben, lélekben megtörve utazásom céljához értem. Alperes lakásán azzal fogadott a szobaleány, hogy a nagyságos ur el van utazva s csak két nap múlva érkezik meg. A házikisasszony zongorázott s a folyosóra kihallatszott egy elég jól ismert ária: „Képeddel alszom el.“ A szobaleánynak átadtam a névjegyemet, hogy ottlétemnek jele legyen. A házikisasszony éppen 27 - szer akart elaludni a képemmel, midőn becsaptam a kapuajtót elindultam szállodát keresni. — Találtam is egy kőkorszaki stílusba épült vityillőt, de biz akkor már este volt, kapu s min& Rótb Fülöp kárlsbadi ezipőraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb eziporakfcira. a tavaszi és nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, valódi box és sehevraux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. ......-z