Szamos, 1906. március (38. évfolyam, 17-25. szám)

1906-03-11 / 20. szám

XXXVIII. évfolyam. //« U c e. ^ Szatmár, 1906. márc. hó 11, (vasárnap) !Ö. száSfÉ ITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. LAP. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mtíndeunemii díjak Ssatmaron, a lap dóhivatala ban fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Ekéhez, magyar! ősrégi magyar szokás szerint, hajdan véres kardot hordtak körül a hazában, ha nemzetünket nagy veszély fenyegette s a faji erők hirtelen tömörülésére volt szükség. Mikor ez a rémes árny végigvo­nult falun és városon, sietve gyü­lekezett fegyverbe a nemzeti had­sereg, hogy a szent hazát a pok­lok minden ördögével szemben is megvédelmezze s jaj volt annak a korszaknak, amelyiket még a vé­res kard látása sem emelt ki a megszokott közönyből. A sajómenti nagy katasztrófát megelőző időt is ilyennek jegyzi fel a történelem. Azóta a világ kereke nagyot for­dult s ma már egynéhány hábo­rútól eltekintve, nem fegyverrel, hanem a kultúra nagy arányú esz­közeivel vívják meg a nemzetek a létért való küzdelmet. Ha a köz­egészségügyi szabályok helyesek s a nép jelleméhez alkalmazkodva okosan hajtatnak végre, ha a jogi törvények a becsületes törekvést kellő védelemben részesítik s meg­felelően utasítják vissza a fondor­latos meggazdagodási vágyat, ha az állami terhek viselése arányo­san van elosztva, ha a közoktatás nemcsak magoltat, hanem a reális életre nevel, ha a népképviselők képzettséggel mennek a törvényt hozó testületbe s nem a saját zse­büket, hanem a közjót tekintik, ha a bírák igazságosak, ha minden közhivatalnok szigorúan kötelessé­gének él s a nép jólétét fáradtsá­gos munkával előmozdítani törek­szik, ha az ügyvéd és orvos lel­kiismeretesen teljesiti kötelességét s nem kapzsi, ha a kereskedelem becsületes s az ipar jó munkát szolgáltat, ha a pap, tanitó, jegyző is erkölcsös s a lényüzéstől visz- szatartva komoly cselekvésre ve­zeti a íalu népét, ha a birtokos nemcsak a szórakozásban találja örömét, hanem a népnek morális és gazdasági vezetője, ha az anyák nem mulatni vágyók, hanem gyer­mekeik táplálásának s nevelésének szentelik erejüket: akkor az az ország ép úgy log virulni és gazda­godni, mintha hősei véres csaták borostyánját fűznék nemzetük győ­zelmes homlokára. Ennek a vértelen, modern had­viselésnek is meg vannak a meg­döbbentő, katasztrófát éreztető mo­mentumai. De ezt nem a körül­hordott véres kard hirdeti, mert hisz itt már nem a kard játsza a főszerepei, hanem ennek a kultur- eszközökkel vívott nagy mérkő­zésnek katasztrófáját hirdető véres kardja: a statisztika. Ennek kell ma felrázni a szunyadó lelkeket. A m. kir. központi statisztikai hivatal az idén riasztotta fel ilyen vészes jellel magyar fajunk s nem­zeti államunk minden igaz barát­ját. Nem kisebb dolgot tett közzé, mint azt, hogy Magyarországon, Horvátország leszámításával, az önálló gazdaságot űző egyének száma 1890-től 1900-ig, vagyis 10 év alatt 76,650-nel apadt. Ugyanis 1890-ben volt Magyarországon ön­álló birtokos, bérlő, kisbirtokos, birtokos-napszámos, részes, föld- mi vés, majoros és kertész összesen 1,613,742. Ez a szám tiz év alatt 1.537,092-re apadt, tehát az ön­álló gazdák száma 76,650-nel csök­kent. Őstermelésből élő országban megdöbbentő jelenség ez. Hiszen hazánkban a birtokfelosztás úgy sem kedvező. A nagy latifundiu­mok túlságosan nagy területet fog­lalnak el az ország termő talajából s viszont aránylag kevés löld van a kis- és középbirtokosok kezén. Ebből következőleg igen sok azoknak a száma, akik kizárólag napszámra vannak utalva, mint megélhetési forrásra, ami íajfenn- tási szempontból nem valami előnyös, mert a hazai extenziv mezőgazdasági üzemmód mellett az év nagy részében alig kínálko­zik munka és igy a napszámos­családnak, ha nincs egyúttal saját gazdasága, örökösen a nyomor Damokles kardja lóg a fejük felett. Az ilyen gazdasági elemek legal­kalmasabbak a szociálista romboló eszmék befogadására s a Cunard Line-nek leghívebb , alattvalói is. Azért minálunk a mezőgazdasági politikának természetes s elsőrendű feladata minél több egészséges kis­üzem teremtése. Ebben a törekvésben bennefog- laltatik a gazdasági értelemben is tulnagy latifundiumok elválasztható részeinek okszerű átalakítása kis- és középbirtokokká, a latifundium tulajdonosa cserébe vagy az in­tenzív gazdálkodáshoz ma már múlhatatlanul megkívántaié ele­gendő forgó tőkét, vagy ha ilyenre nincs szüksége, csakis nagyban űzhető erdőbirtokot kapna. De épen e kérdésnél, mondhat­nám, dermesztőén hatott reám a statisztikai kivatal ama közlése, hogy tiz év alatt az önálló mező- gazdasági üzemek száma oly óriási mérvben apadt. Mert hisz hogyha a régi üzemek sem tudják magu­kat fenntartani, hogy akarjunk mi akkor újakat alakítani? Hiszen ez a Danaidák hordója lenne. Egyik oldalról szüntelen alakítanánk uj kisüzemeket, a másik oldalon meg buknának a régiek. Ha ilyenek a közviszonyok és ilyen a gazdasági állapot, hol van akkor arra garan­cia, hogy a mesterségesen meg­alakított mezőgazdasági uj üzemek prosperálni tudnak ? Vannak, akik ezt a mezőgazda- sági kétségbeejtő kelevényt mer­kantil-kenőccsel szeretnék eltüntetni s azzal vigasztalnak, hogy lám, egész Európában mutatkozik ez a jelenség, hogy a mezőgazdaság lé­Dalok. Csöndes őszi alkonyaikor Karom karodba fűzve majd Megindulok a táj felé, hol A csipkerózsa még kihajt. Megállók az ismert bokornál És megkérdezlek újra ott, Hogy megtartottad esküvésed, Mit ajkad egykor suttogott. Megtartottad az esküt, melytől Lelkem mámorral lett tele ? Vagy szertefoszlott szavad is, mint A csipkerózsa levele ? . .. II. Pejemre száll az ősz dere, Szivemből kilobbant a láng Közelgek már a sir felé, Az elmúlás sejtelme bánt . . . Isten veletek álmaim, Kacagó lányok, asszonyok Én már veletek egy utón Többé haladni nem fogok. Megyek az örök némaságba, Ég veletek tehát dalok, Az ón őszöm már itt van, itt van . . . Érzem, tavaszra meghalok . . . Lantos. h áldozat. A napokban a Váczi-körut sarkán azzal az elhatározással léptem rá egy mellettem elhaladó ur tyúkszemére, hogyha törik-szakad nekem irodát kell kapnom még a nap folyamán. Jártam igen sok ügyvédnél, de min­den esetben eredménytelenül. Végső elkeseredésemben vettem egy Friss Újságot, jóllehet én nem igen szok­tam ily irányban hódolatomat bemu­tatni a jótékonyság angyalainak, mert az rendkívüli külön kiadással jár. — Tehát vettem egy Friss Újságot s természetesen elolvastam az apró hir­detéseket, ahonnan észbontó fényes­séggel tündöklött elő egy hirdetés. „Egy ügyvéd segédet, keres.“ Önök kedves olvasóim azt fogják mondani, hogy az ügyvédek nem igen szoktak a Friss Újságban hirdetni s ezt ón is megengedem, de ha ezt tekintetbe veszem, úgy elbeszélésem vesztene gördülókenységóből. A fiskális cigarettával, üléssel és állással kinált. S én elfogadtam mind a hármat. Igen meg voltam elégedve a princivel s ő is ónvelem. Már a harmadik nap oly mértékben foko­zódott bizalma, hogy kiküldött Kutya- Bagosra végrehajtani. A kérdéses napon magamhoz vet­tem az aktákat s egy törvényszéki elnök méltóságával vetettem be ma­gam a 456-os gebemobil börpárnáira. A vasúthoz, mint a legtöbb elbeszé lés hőse éppen jókor érkeztem, ugyan­is alig szálltam be a kocsiba, alig helyezkedtem el, a Kutya-Bagosi ex­press már is elindult. Mit írjam le az utazást ? Döcögtünk három órán keresztül közben ötször megállottunk, mert a vonatvezetö igy akarta, mig végre testben, lélekben megtörve uta­zásom céljához értem. Alperes lakásán azzal fogadott a szobaleány, hogy a nagyságos ur el van utazva s csak két nap múlva érkezik meg. A házikisasszony zon­gorázott s a folyosóra kihallatszott egy elég jól ismert ária: „Képeddel alszom el.“ A szobaleánynak átadtam a névjegyemet, hogy ottlétemnek jele legyen. A házikisasszony éppen 27 - szer akart elaludni a képemmel, mi­dőn becsaptam a kapuajtót elindultam szállodát keresni. — Találtam is egy kőkorszaki stílusba épült vityillőt, de biz akkor már este volt, kapu s min­& Rótb Fülöp kárlsbadi ezipőraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb eziporakfcira. a tavaszi és nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, valódi box és sehevraux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. ......-z

Next

/
Oldalképek
Tartalom