Szamos, 1906. március (38. évfolyam, 17-25. szám)
1906-03-11 / 20. szám
SZAMOS 20 szám. lekszámban tért vészit az iparűző, illetve a városi foglalkozások javáa. De nagyon felületesen nézi az a viszonyokat, aki azt hiszi, hogy az önálló mezőgazdasági üzemek nálunk tapasztalt számbeli gyors apadásának az ipari absorpcióhoz bármi köze is volna. Mert statisztika sem kell annak a megmondás íhoz, hogy a mi kezdetleges iparunkat még csak hasonlítani se lehet a nyugateurópai hatalmas gyáriparhoz s igy nálunk roppant naiv dolog az utolsó évtized absorpciójáról beszélni. De ezenkívül külföldön a magasabb s állandóbb ipari munkabér mindenütt úgy érezteti hatását, hogy a földdel nem biró napszámos-elemet vonja be először a városba s igy ez az ipari absorpció mindenütt a mezőgazdasági napszámoskéz meg- ritkulásában jelentkezik, amelynek pótlásául iparban szegény s mezőgazdaságilag túlzsúfolt vidékekről kénytelenek a nagybirtokosok munkásokat szállítani. Ahhoz, hogy az ipar az önálló gazdákat kimozdítsa helyükből, valami horribilis, eddig még sohasem tapasztalt ipari föllendülésnek kellene elkövetkeznie. Ilyet én sehol sem ismerek még, azt azonban igen is tudom, hogy az ipari munka spéciéi a mező- gazdasági napszámosok számát apasztja. Elegendő lesz talán, ha e tekintetben Németországra hivatkozunk, miután ez az ország dicsekedhetik ma a legerősebb ipari fellendüléssel. Itt 1882-ben 100 lakosra esett 43'38 százalék őstermelő s 1895- ^ ben már csak 3619 százalék. Tehát az ipar részéről a mezőgazdaságra gyakorolt absorpció kétségkívül nagyon erősen működött és den elképedhető s elképzelhetetlen j kényelem nélkül. Beléptem az udvarra | koromsötét volt, végre az udvar vé-1 gén pislogó lámpafónyt véltem észrevenni, me'y egy kis éjféle épületből J szivárgott kifelé. Oda botorkáltam. Ez volt a portás lakása. A portás egy J három lábuszóken ült, szájában pipa 1 volt, mely gazdájával együtt szépségesen aludt. Hosszú kapacitálás után sikerült a portást Morfeusz karjai közül kiragadni, a pipát nem, mert gyufa nem volt nálam. — Mi tetszik ? orditott rám a világ leggorombább portása, (bosszúsan nézete rám) utcait, udvarit ? — Bánom is én, ha a csillagos égre uyilik is, csak szoba legyen. Emberem elment s tiz perez múlva fontoskodó arccal jött vissza s tudomásomra adta, hogy itt tulajdonképpen egy szoba van, de az bárom részre van választva s ba tetszik a középsőt elfoglalhatom. — Miért nem a szélsőt? — Mert abban már egy vaddisznó kereskedő alszik. — Hát a másikban ? — Abban pedig egy takarékpénztári tisztviselő, aki szabad óráiban toronyórákra készít percmutatókat, nem szabad óráiban pedig be van zárva. — Szép, nem szeretek ugyan közel aludni idegen emberekhez, de nem bánom már, elfogadom. ez adja nálunk is a könnyen vigasztalódok szájába az ipari fel-; szivási magyarázatot. De ha beletekintünk a részletekbe, úgy azt látjuk, hogy az összes őstermelők közül 1882-ben 27,78 százalék volt az önálló őstermelő, 0 81 százalék volt magasabb gazd. alkal- malmazott s 71-41 százalék volt alsóbbrendű gazd. alkalmazott és napszámos. Ezzel szemben 1895- ben az összes őstermelők közül már 31 1)7 százalék volt önálló őstermelő, 1*16 százalék volt magasabb alkalmazott s 67-77 százalék volt alsóbbrendű alkalmazott és napszámos. Tehát az ipar által gyakorolt erős absorpció dacára a a kisüzemek száma szaporodott s csak a cselédek és napszámosok száma fogyott, ami a fentebbi tételt teljesen igazolja. De hát hogy van ez nálunk ? Mint fentebb láttuk, őstermelő volt nálunk 1,613,742 s ezek száma tiz év alatt 1,537,092-re apadt. De viszont mezőgazd. napszámos volt 1890-ben 1,214,725 és ezek száma 1900-ig 1,383,844-re emelkedett. Tehát emelkedett számban az az elem, amelyikre egészséges viszonyok közt az ipar legelőször gyakorolja absorbeáló hatását és viszont az önálló őstermelők, kikre a hatalmas német ipar sem tudott absorbeáló hatást gyakorolni, számban rettenetesen megfogyott. Ebből az egybevetésből kétségtelen, hogy nálunk az önálló őstermelők számának horribilis apadása semtniléle okviszonyban sem áll az iparral, mert hisz épen ama mezőgazdasági elemek gyarapodtak számban, a melyekre az ipari ab- sorpciónak kihatással kellene lennie. Először megvacsoráltam. — A bus olyan kemény volt, hogy azt hittem, Gessemer-acél csúszik le a torkomon, megittam hozzá egy félliter denaturált vizet (ott bornak hívják, de ez alkalmasabb kifejezés rá), aztán fel mentem aludni. Rettenetes álmaim voltak. Azt álmodtam, hogy az Eif- fel-torony tetején voltam, zivatar volt készülőben, az ég vósztjóslóan morgott, villámok cikáztak, leakartam jönni s ekkor észre vettem, bogy a csapó ajtó el van reteszelve, kétségbeesésem, jedelmem fokról-fokra nőtt, az eső megeredt s egy irtózatos dörgés volt hallható. Felébredtem s úgy hallottam mintha a dörgés tovább is tartana. Fel- tápászkodtam az ágyban. — Szent Isten ! itt valaki horkol. Már pedig én inkább kiállom a szibériai rabságot, a gúzsbakötést, de a horkolást nem. — S még az ilyen horkolást.. Kezdődött andante, majd crescendo, descredecendóvá vált, — háromszorosan lepipálva a sekhing- beni trombitást. Nem bírom ki, nem akarom kibirni. Felkeltem s közeledtem a vaddisznó kereskedő lakosztálya felé, ahonnan a horkolás hallatszott. Kopogtattam. — Kuss ! hangzott a válasz. — Tévedni tetszik szóltam, az én polgári állásom nem vaddisznó Vagy úgy, mi tetszik ? — Kérem az Isten szerelmére, ne horkoljon mert nem tudok aludni. Még a vak előtt is világosnak kell annak lenni, hogy itt semmiféle merkantil vigasztalás sem használ. Itt a legridegebb és legborzasztóbb agrar pauperizmussal állunk szem ben, amikor súlyos közterhek, nehéz kamatok s a rósz gazdasági helyzet súlya alatt összeroskad az önálló termelő, megperdül a dob az udvarán s lesülyed a mezőgazdasági proletariátusba, vagy azt be sem várva, kivándorol. Ennek a szemünk előtt lefolyt rettenetes pusztulási folyamatnak a leplezetlen feltárásával nagy szolgálatot tett a statisztikai hivatal mindazoknak, akik a nemzeti politika reális íejlődése iránt érzékkel birnak. — Ha már ez a rémes felfedezés sem indítja munkára a királyt és a nemzetet, akkor igazán kétségbe kell esnünk hazánk jövendője felett! Dr. Nagy E. SZÍNHÁZ. A szerdai, csütörtöki és pénteki előadást egy uj attractió tette érdekessé és igen látogatottá, t. i. két ballettánoosnöuek, Dentner Eruáuak és Ellynek vendegfellópte. Közönségünk legnagyobb része a koreográfi ának művészi feltételeiben meglebe tös járatlan és ez csak természetes, mert színpadon igazi táncmüvószettel nem igen találkozik ; pedig, hogy ér deklődik és szívesen fogadja a művészetnek ezt a faját, mutatja az a körülmény, hogy társulatunk ügyes tán- ezosait rövidesen kegyébe fogadta, de mutatja ez a vendégszereplés is, melynek mind bárom estélyén telt házat láttunk. A két táncosnő igazi művésznő a maga szakjában, különösen a mi a táncmozdulatoknak s a mimikái résznek természetes báját és plasticitását s a táncnak magának a Ja, én sem tudok, ha nem horkolok, Abbahagytam a kérést lefeküdtem. Egy darabig csend volt, elaludtam. Éppen vissza akartam rnásini az Eif- fel-torony tetejére, mikor egy újabb borkolási roham újra fölébresztett. Mint egy örült ugrottam ki az ágyból, berohantam a vaddisznó kereskedőhöz, ütöttem, vertem Az első meglepetésében védekezni sem tudott majd magához térve kölcsönösen püföltük egymást. A zajra megjelent a takarékpénztári tisztviselő a perc- mutatóival s szétválasztott bennünket. Ajánlkozott tanúnak a részemre, ba megveszek egy tucet toronyóra perc mutatót. Én kijelentettem, hogy nem bórdok a zsebemben toronyórákat, mire ö átpártolt ellenfelemhez. Bajom még sem történt, a bíróság ugyanis kimondta, hogy a horkolás igenis képes valakit önkívületi állapotba hozni s ezen az alapon engem felmentett. Ezen kellemes kaland állásomba került. A végrehajtást ugyanis a sok herce-hurca miatt foganatosítani nem tudtam. Pestre érkezésem után egyenesen a Császárfürdőbe mentem, hogy kiheverjem sebeimet, mit legnagyobb ellenségem a horkolás okozott. Azóta akár szelíd, akár vaddisznó kereskedőt látok, úgy nézek rá, mint Hamlet az apja szellemére. Illés István. 'eJ5v«S»' kifejező erejét és harmonikus voltát illeti. Műsoruk is elég változatos volt s az ujabbkori müballettnek jóformán minden ágát felölelte. Kiváltképen kiemelendő az adagio, melyben a tánc lassú rhythmusa volt. művészi magaslatra emelve ; a szilaj spanyol tánc (bolero) és főként a tourbiilon (szólvésztánc), mely az előbbinek mintegy fokozatául szolgált s hajmeresztő voltával bámulatos testi ügyességről tett tanúságot. — Elismerés illeti az igazgatót, hogy a közönségnek ezt a nem utolsó élvezetet megszerezte. Szerdán a táncosnők előadását egy kitűnő, belyzet-vigjáték, „A páholy“ előzte meg. A darab, mely férjuramék csólcsap voltát figurázza ki, kik szalmaözvegységük és házi bajaik keserűségeit a szabadkőművesség ürügye alatt igyekeznek enyhíteni, telve vau kaoagtatóbbnál kacagtatóbb helyzetekkel s a mulatságos jeleneteknek egész sora, a csattanós bonyodalom és kibonyolitás mindvégig a legderfil- tebb hangulatban tartották a közönséget. — Az előadás maga is igen jó volt; a szereplők egymást igyekeztek felülmúlni. Különösen tetszett Szőreg- hi (Lipóczy), Rónai (Klára), Rajz (Hidas), Tisztái (Dinszky) és leginkább Tihanyi (Csiz Pepi), ki mint nőimi- tátor már sok vidám órát szerzett a közönségnek. Csütörtökön Hervé-Hennequin kedves operettjét, „Lili“t adták. Ez Operette különösen Harkányinak (Amelie) nyújtott bő alkalmat egyéni szeretet- reméltóságának kifejezésére s ő hálás és sokoldalú szerepében egész temperamentumát, elevenségét érvényesítette és valóban rászolgált az elismerő tapsokra. Jó volt mellette Tihanyi (Bataliere), Tisztái (Bompau), Yáradi (Plencbard) a tüzér szerepében eleinte túlságosan merev volt, később azonban miudjobban belemelegedett. Szöregby (Pont Bisson) groteszk ugrálásával és gyermekes hatásvadászatával kitűnő szerepét egészen elrontotta, főleg a II. felvonásban. Pénteken Murai Károly kétfelvouá- sos vigjátéka, a „Huszárszerelem“ ment, ezúttal — a tánezosnőkre való tekintettel nem zónában. — Ez előadás — leszámítva némi zavart, mi a rendezés körül mutatkozott s ami a közönség türelmét ugyancsak megpróbálta, határozottan felette állott az előző estinek Igen jól adta Jászai (Anna) az eleven, tü’zesvérü leány szerepét. Kívüle dicséretet érdemel Radnai (Sárika), Szőreghi (Kenéz), Kiss (Kálmán) és most is Tihanyi (Dór Pista). HÍRROVAT. * A városi közgyűlés. A törvény- hatósági bizottság holnap, márczius 12-én délután 3 órakor tartja rendes havi közgyűlését, mely iránt általános az érdeklődés, tekintettel az ezen közgyűlésen megejtendő tanácsos választásra. — A betöltendő állásért a tisztviselői karból Ferenoz Ágoston, dr. Lénárd István, Árokháty Vilmos és Demkő Sándor pályázott, ezenkívül még egy pályázati kérelem adatott be Szűcs Lajos kir. albiró részéről. * A gazdasági szakbizottság csütörtökön délután 3 órakor Pap Géza polgármester elnöklete alatt ülést tartott s egyhangúlag elfogadta a mérnöki hivatal javaslatát a régi batizi ut melletti sorompókért megszüntetése tárgyában s azt javasolta a városi tanácsnak, hogy a kérdéses városrészen megindult építkezés előmozdítása céljából a rendezési vonalon kívül eső területet utcarendezós címén négyszögölenként 1 korona 60 fillér árban engedje át az érdekelt telektulajdonoK X X X Ni Tüdobetegsegek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Koche“ eredeti csomagolást. F. Ileirmana-La Kér he A Ce. Basel (Svájc). ßß Roehe“ Kapható orr olt rendeletre • gyógynertánk- ban. — Ara flregenkiat l.— korosa. X X X X V V ' ' 1 vf.ik oldal.
