Szamos, 1906. március (38. évfolyam, 17-25. szám)
1906-03-01 / 17. szám
> XXXVIll, évfolyam. Szatmár, 1906. márc, há 1, (csütörtök) SZAMOS. { POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének“ hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és BIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. ISindennemö Szatmaron, a laj> kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Ä nemzet magatartása. Azok a lapok, melyek nincsenek megelégedve a nemzet komoly, nyugodt magatartásával a jelenlegi szomorú helyzetben s az izgatás csiráját szeretnék országszerte elhinteni, nem számolnak kellőképen a magyar nemzet laji tulajdonságaival. Csodálkoznak azon, hogy az országban a politikai ellenállás vezetőin és a megyei közigazgatásnak körében megnyilvánuló rezisztencián kívül a hangulat majdnem csöndesnek mondható s a városokban és községekben semmi olyasmi sem tapasztalható, mely indokolttá tenné azokat az erős preventív intézkedéseket, melyeket a hatalom a rend fenntartása érdekében tesz. S valóban, ha az általános nemzeti hangulatot tekintjük, jóformán csak a lapokban nyilvánul meg az a forrongó szellem, mely a nemzetnek tulajdonittátik; de ha a városokban és községek ben széttekintünk, a mindennapi életnek az a megszokott formája, mely rendes viszonyok közt észlelhető, semmi lényegesebb változást nem tanusit. Ä nemzet eme félreismerhetlen magatartásában nagy tanulságok rejlenek. Az egyik tanulság az, hogy a magyar faj komoly politikai érettségével nem számoltak kellőképen azok, akik a jelenlegi viszonyok között' az óvatosság és a fokozatos nemzeti erősödés politikája helyett a merészség politikáját követték ; nem számoltak azzal, hogy a jelenlegi viszonyok nem analog állapotok azokkal, melyek az 5ü-es évekbeli ellenállást megelőzték. A nemzeti küzdelem indító okai akkor alulról, a népből, a nemzet nagy testéből fakadtak, az igazi nemzeti akarat nyilvánult meg ellenállhatlanul, mert akkor az ellenállás, a küzdelem az európai általános szabadságeszmékből nyert táplálékot s a nemzetnek olyan evidens nagy érdekeiről volt szó, melyeknek fontosságát, nagy előnyeit közvetlenül érezte s a szabadság, egyenlőség és testvériség jegyében folytatott küzdelem a nép boldogulásának, sorsa jobbrafordu lásának reményét eleven színekkel varázsolta elé jutalmául ama küzdelemnek, melyet a fennti eszmék szolgálatában folytatott. S mit látunk ma ezzel szemben? Valljuk meg, hogy a tulajdon- képeni nemzet óriási nagy teste ennek az egy évi merészen kon- cipiált küzdelemnek valójában csak előnyeit élvezte: nem kellett adót íizetnie, nem kellett katonát állítania. — Föltehető, hogy valami homályos aggodalom megkörnyékezi olykor-olykor, hogy ennek nem jó vége lesz, de az adónem- fizetés tényleges kényelme ebben a lelkiismereti állapotában nemcsak, hogy túlságosan nem zavarja, de ellenkezőleg, a felülről jövő magatartás láttára úgy tudja, hogy ezzel tesz eleget hazaliui kötelmeinek. Most már keressetek népet, mely nem fizet adót és nem ad katonát s melyet olyan küzdelemre lehessen megnyerni, minek őt közvetlenül érdeklő sikere az, hogy adót űzessen és katonát állítson. Ne áltassuk magunkat! Maga a nép a vezényszóért, vagy a vezényszó ielségjogi problémájáért nem lelkesedik, mert nem is érti, de közvetlenül őt nem is érdekli. Hanem igenis érti azt, mert közvetlenül érdekli, hogy egy nagy része ki van zárva a választói jogból; érti, mert érdekli, hogy a nagy vállalkozások hiányában kenyerét alig, vagy egyáltalán nem tudja megkeresni s emiatt vándor- botpt vesz a kezébe; olyan földre rgégy, ahol keresni tud s abban a Keményben teszi, hogy itthon levő adósságait kifizeti s egy kis földet szerezzen magának Ilyen közvetl en érdekekért a nép maga szervezkedik, de közjogi helyzetek megváltoztatásáért, még ha szervezik is, csak addig áll a küzdelem szolgálatában, ameddig galvanizálni tudják. A küzdelemnek még leginkább realizálható sikere lett volna az önálló vámterület biztosítása azzal a mérsékeltebb katonai programmal, melyet a koalícióban Bánífy Dezső képviselt, de a nagy taktikázás, legalább egyelőre, ezt az alapot is kiejtette a kezekből. A nemzet nyugodt magatartása leghathatósabban bizonyltja, hogy a jelenlegi helyzet meddő küzdelmét állandósítani nem szabad s mielőtt emberben és vagyonban nagyobb áldozatokat nem követel a küzdelem, egészséges pártalakulásokkal meg kell találni a tisztességes béke alapjait. Sürgős kérelem a vármegyei községi és körjegyzők nyugdijszabályzata tárgyában. Tekintetes vármegyei Alispán ur ! Szatmárvármegye hivatalos lapjának 4 számában megdöbbenve olvastam a vármegj^ei törvényhatósági bizottság által a szatmárvármegyei községi és körjegyzők nyugdíjazásáról, valamint azok özvegyeinek és árváinak ellátásáról alkotott szabályrendeletet. A hivatkozott szabályrendeletnek 19824— 1905. Alisp. szám alatt levő előterjesztésében ugyanis az van határozott kifejezésre juttatva, hogy a szóban forgó nyugdijszabályrendelet a községi jegyzők által alkottatván meg, azt a vármegye törvényhatósága jóváhagyta. Azt hiszem nem csak ón, de összes kartársaim a vármegyének abbeli jóakaratáért, hogy életbevágó szabályzatunkat saját magunkkal alkottatván meg és csupán a jóváhagyás tányéré szorítkozott, köszönetünkkel, hálánkkal és elismerésünkkel adózunk, mert Vendégszereplés Sáros - Berényben. Irta: Szomaházy István. A Nemzeti Szinház udvarára egy sapadt fiatalember állított be a nyári szünidő elején. Ujházy Edét kereste, aki néha ilyenkor is be szokott nézni az udvarra a leveleiért. — Kihez van szerencsém ? — kérdezte tőle az utolérhetetlen Constantin abbé. — Sajóhelyi vagyok, a sárosberónyi színtársulat titkára. — És mit parancsol ? A sápadt fiatalember ég felé me - resztette karjait: — Uram, — kezdte, — nagynevű művész, mélyen tisztelt és szeretve csodált mester! A sárosberónyi színtársulatot a nyomor polipjai környékezik. Primadonnánk hét nap nyers fügén ól s az igazgató penészes kenyérre hullatja bánatának könyeit. Az átlagos napi jövedelem 1 forint 35 krajcár, de maga a petróleum 1 forintba kerül esténkint. A mester egy könyet morzsolt szót a szemében. — Hát mit tehetek önökért ? — kérdezte részvéttel. — Uram, nagynevű művész, — folytatta pátosszal a szinházi titkár, — a sárosberónyi főszolgabíró abban a feledhetlen szerencsében részesült, hogy az ön társaságában csipett be boldogult jogászkora idejében. A fő szolgabiró a város legtekintélyesebb férfia s ha ön, nagynevű művész, leereszkednék hozzánk, zsuffolt ház nézné végig nyomorult színtársulatunk előadását. — És hol van az a Sárosberény ? — kérdezte a lágyszívű mester. A titkár könnyedén intett: — Sárosberény úgyszólván külvárosa Budapestnek, mert vasúti állomása alig van innen négy órányira. A nyugati hosszúság s az északi szélesség fokát nem tudom egészen pontosan, de ha nagyságod hozzánk fárad, nem fogja megbánni az elhatározását. — Van ott vasúti állomás ? — kérdezte Császár Imre, aki szintén hallgatta a beszélgetést. — Nincs, mert Sárosberónynek Ba- kony-Szeghalom az utolsó állomása De a főszolgabiró fogata 37 perc alatt beszállítja kitűnő vendégünket. A mester habozva nézett maga elé, de a titkár most megragadta a kezét: — Uram, — esdekelt, — koszorús művész, huszonegy éhes ember várja önben mentő horgonyát és szabaditó angyalát. És dicsekedve tette hozzá: — Egyébként nem kívánjuk, hogy egészen ingyen hagyja el a regényes ösbudavárát- Hálánkkal együtt a bruttó-jövedelem felét is letesszük a művészet oltárára. A jószivü mester rezignáltan szólt: — Jó, nem bánom, hát lemegyek a jövő hót elején. A titkár a kalapját lengetve távozott, de a kapu alól még egyszer visszaszólt: — Ne feledje el megsürgönyözni, melyik vonattal jön, hogy a sáros- herényiek nemzetiszinü lobogók alatt üdvözölhessék a bakony-szeglialmi állomáson. * Ujházy a következő hót elején csakugyan elutazott a fővárosból. Mikor a vicinális füttyenteni kezdett a bakony-szeghalmi állomás előtt, a mester gondosan megigazgatta hajfürtéit a kupé homályos tükrében. — Fehérruhás hölgyek is lesznek, — mondta magában, — nem szállhatok ki szétborzolt fürtökkel. Ez a föltevés hamisnak bizonyult, mert az állomásfőnök feleségén kívül (aki barna kálmukszoknyában etette az állomás tyúkjait) nem volt más női személy a perronon. A megcsalatkozott mester gondosabb keresés után, a harmadosztályú étteremben fölfedezte végre a minapi vendégét, a spriccerező Sajóhelyit. — Nos, — kérdezte, — nos, hát nem vártak rám ? Sajóhelyi ünnepélyesen felállott. Róth Füföp kárisbádi ezipőraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb cziporaktira. Mútíí íkmIa/-fkyU a tavaszi és nyári idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, valódi box és sehevraux bőrből készült czipők a legdivatosabb kivitelben. ...—
