Szamos, 1906. március (38. évfolyam, 17-25. szám)

1906-03-01 / 17. szám

SZAMOS 17. szám. 2-ik oldal. \ hisz világos az, hogy a törvényhatóság önszabály rendeletünk megalkotását azért bízta reánk, hogy sérelmeinket bajainkat és állapotunkat mi tudhat­ván legjobban, ehez képest saját jól jól felfogott érdekünkben és jövőnk felett önmagunk rendelkezzünk. Azonban sajnos, a leghatározottab­ban ki kell jelentenem, hogy ezen szabályrendelet nem tartalmazza az 1905. év május 25-én tartott jegyzői gyűlésben kimondott határozatunkat. Nem akarom a jegyzői egylet elnö­két vádolni, hogy kimondott határo zatunktól eltérő meghamisított előter­jesztést adott be a törvényhatósági bizottsághoz, hanem egy végtelen tévedésnek és félreértésnek tulajdoní­tom ama sérelmeket, melyek a köz- hirrététel czéljából leközölt nyugdíj szabályrendeletben bent foglaltatnak. Ugyanis: A szabályrendelet 11 §-ának 3—ik pontja szerint az eltöltött 10 év után az élvezett fizetés 40 százaléka képezi nyugdíjaztatás esetén az élvezendő járandóságot s ezt követve minden évben 2 %-al emelkedik a nyugdíj jogosultság összege. Már most ezen szakasz bár elhall­gatva, de mégis világosan kifejezi, hogy teljes nyugdíj élvezete 40 évi szakadatlan szolgálatot követel. Sérelmes a szabályrendeletnek e hivatkozott §-a azon okból, mert a községi és körjegyzők közgyűlése a 10 évi eltöltött szolgálat után 50 % nyugdíjjogosultságot állapított meg s a teljes nyugdíj élvezetet kifejezetten 35 évi szolgálat után jelölte meg, Tekintetes Alispán ur ! Végtelenül elszomorító, hogy ezen közéletünkbe vágó s agg létünk biz­tosításának alapját képező szabályren­deletbe ily hiba csúszott be. Annál fogva is a törvényes határ időn belül tisztelettel felebbezóssel élek s ennek során oda terjed kéré­sem, hogy amennyiben lehetséges lenne, kormányhatósági jóváhagyás előtt méltóztatnék a jegyzői egylet­hez újbóli átdolgozás végett beadni, hogy a bizonnyára tévedésből becsú­szott hiba épp az érdekelt jegyzők által helyesbittessék, ha pedig ez nem volna lehetséges, úgy jelen fellebbe­zésemet a már előterjesztett s még előterjesztendő okaim figyelembe vé­tele mellett méltóztassék illetékes helyre felterjeszteni. Nem akarom a községi jegyzői fontos állást s azon sokoldalú elfog; laltságát és felelősséget ecsetelni, me lyek a minden terén megkövetelt te­vékenységet szükségessé teszik, hanem álláspontom s azt hiszem az összes kartársaim álláspontját tolmácsolom, ha csupán csak a természet adta meg­dönthetetlen igazságra helyezkedem. Ugyanis : A jelen körülmények között elte­kintve a kivételektől, a jegyzői állás általánosságban számítva 30 éves kor ban nyerhető el s e téren a szertelen tömegű és ágazatu munkahalmaz és minden irányban megkövetelt felelős­ség súlya alatt teljes lehetetlenség a szolgálatnak a folyton szaporodó kö­vetelményekkel szemben 30 évnél tovább való viselhetése, birhatása. Már most a természetadti átlagos életidő 60 óv lévén, az életidő a nyugdijjaztatát jogosultságával csak úgy hozatik összhangba, ha a szol­gálati idő, illetve a teljes nyugdíjjo­gosultság 30 évben állapittatik meg, ellenben annak látszata forog fenu, mintha a jelenleg szóban levő sza­bályrendelet a Gondviselés természeti törvényeibe, az Isten akarat rendel­kezéseibe is bele akarna szóllani, meri hisz ha egy községi jegyző szerény fizetésével kapcsolatban levő nyug­dijának élvezete a szabályrendelet 11 §-a szerint állapíttatnék meg, úgy 70 éves kort kell elérni, ami pedig vaj­mi ritka isteni adomány. Avagy talán az a czólzata jelen szabályzatnak, hogy a csupán pár évre szorítkozott nyugdíjaztatás az agg jegyzőre szűkmarkúságánál fogva nyomort hozzon, vagy egyáltalán a betegség, vagy aggkor nehány évé­ben koldusságban sinlödjék, vagy végre talán ily magas szolgálati év­ben való megállapítással ezek közzül egy szerencsés halandó részesülne néhány napi, vagy havi ellátásban. Azt hiszem nem kell bizonyitgat- uom, mert hisz az életbe köztapasz­talat az, hogy az agg korban levő ember felfogása cselekvési képessége megcsökkenve, nem tud a követel­ményeknek tömkelegében, úgy eliga­zodni, mint a fiatal erő, már most » legtöbb esetben, sokszor ezen önhibán kívüli tehetetlenség a felsőbbsóg ré­széről ellenszenvet idéz elő s a sze­gény elaggott jegyző szekatúrának leven kitéve, megfogyott erejénél és kimerültségénél fogva nyugdíjba kény­szerül menni s oly segélyben részesül a szabályrendelet 11 §-ban körvona- lozott alapszerint, mely csupán a nyo­mortól választja el, de a folyton sza­porodó megélhetési nehézségekkel szemben is arányban álló megélhetést nem biztosit. Abbeli előterjesztésem és fenntebb elősorolt indokaim mellett, hogy a nyugdijkópesség, illetve jogosultság 60-ik életévében állapíttassák meg, támpontot nyújt a szabályrendelet 16. §-ának b) pontja, s úgy ez, a midőn alapot ad állításaim valódiságának, egyúttal a 11. § 3. pontjával önmaga szembe helyezkedik. Előterjesztésem, jobban mondva felebbezésem ezen termószetadta igaz­ságokon kivül még törvényes okok­kal is indokolható. Ugyanis : Minden téren a fokozatos haladás s ezzel kapcsolatban a fizetés és nyug­díjjogosultsági arány emelkedésben van s úgy szólva alig vau pálya, ma- lyeu a haladás az előbbre való mene­telre az ut meg ne volna nyitva, — egyedül a közigazgatásnak eme tevé­keny része a jegyzői pálya az, hol elöbbrejutás határozottan ki van zárva. Nem célom sem nekem, sem jegyző társaimnak, hogy a nyugdíjalapot meggondolatlanul elfecséreljük, — de tehetetlen agg korukat büu volna a nyomornak kitenni, annál fogva ama kérelmem, miszerint ismételt átdolgo­zás végett a jegyzői egyletnek bea- dassók, megújítom, azon esetre pedig, ha jelen fellebbezésem, fellebbezésnek véve leiterjesztetnék, a fentebb vázolt és nyomós okokkal támogatott indo­kaim alapján a következő előterjesz tést teszem : Helyesbittessék a szabályrendelet 11 §-a akként : „A betöltött első 10 óv után az élvezett törzsfizetós és korpótléknak 50 %-ka 8 a következő minden teljesen betöltött óv után 10 évig 3 °/0, az ezt követő minden év után ismét 10 évig 2 °/o képezi a munkaképtelenség esetén az évi nyug- dijjárulókot.“ jA 16 § módosítását következőkép kérem : „A községi jegyző szolgálati ideje a mennyiben munkabíró, 40 évben állapittatik meg. A nyugdíjhoz való jogosultság érvényesítendő stb“. Ezek előterjesztése után vagyok : Érendróden 1905. február 6-án. Nagy István községi jegyző. Szatmárvármegye községi és kör- jegyzőit felkérem, hogy jelen feleb- bezésemhez táviratilag hozzájárulni a ezen hozzájárulásukat a vármegyei alispán úrhoz beterjeszteni szívesked­jenek. Különösen az irányban kérem szives támogatásukat, hogy újbóli átdolgozás végett egyletünkhöz a sza­bályrendelet beadassók. Nagy István községi jegyző. SZÍNHÁZ. Szombaton volt a „Baccarat“-nak, Henri Bernstein 3 felvonásos színmü­vének a bemutatója. A darab a mo­dern nagyvilági életnek azzal a fer- deségóvel, léha felfogásával foglalko­zik, mely lehetővé teszi, hogy egyes iparlovagok a társaságot kizsákmá­nyolják s ezek a minden társadalmi törvényt kiguuyoló egyének a tisztes­ségtelenséget öltöztetik a tisztesség, a gentlemanlike nevébe, mert — és ez mutatja ezen alakok sajátságos ter­mészetrajzát — habár a legiugová- nyosabb erkölcsi talajon állanak, — igényt tartanak a tiszteletre ; és te­szik ezt — az iró intentiója szerint — természetszerű joggal. Ez a darab egyik oldala. A másik részen áll egy nő, aki látszólag a női becsületnek, erénynek megtestesítője, valósággal azonban a legromlottabb szenvedé­lyeket hordja lelkében, mivel korlát­lanul oda adta magát annak az em­bernek, akinek egész existenciája a legbizonytalanabb, folyton kitéve a megsemmisülésnek. S elvakult szen­vedélyében annyira megy, hogy az eddig féltékenyen őrzött látszatot, családja becsületét, hozzátartozóinak nyugalmát mind-mind áldozatul dobja, csakhogy szeretőjét kiránthassa a megsemmisülésből Természetes, hogy e tisztességtelen célzatot nem kísér­heti a várt siker s kedvesének halá­lával őt is eléri az erkölcsi megsem­misülés. Látható ebből, hogy az iró az emberi életnek meglehetős sötét oldalát vette tollára s mély igazi mű­vészetével, állandóan lenyűgözi, meg­döbbenésben tartja a szemlélő érzé­keit. Az előadók közül a két fősze­repet Radnai (Heléna) és Tihanyi (Chaceroy) játszotta. Előbbi alakítása mély és nagy tanulmányra vallott, — Magam vagyok itt, kitűnő mű­vész, de a sárosberónyiek szomjuhozó lelke itt lebeg körülöttünk a perronon. — Hát a főszolgabíró kocsija hol lebeg ? — Odakünn várakozik a kijárás előtt. Két öreg katonaló csemcsegett egy sárgára festett homokfutó előr.t, me­lyen szénával megtömött, alacsony ülések várták a kiváló vendéget. A mestert fölsegitették a kocsira, a tit­kár pedig nehézkesen melléje tele­pedett. Nagy, égbenyuló hegyek zárták el a kilátást Sárosberény felé. Ujházy aggódva tekintett szét a ködbenyuló ormok között, majd meggyujtotta ki­aludt szivarját. — Mikor érünk be ? — Negyven-ötven perc múlva Sá- rosberényben leszünk. Délután egy óra volt. Meleg, bá- gyasztó szellők simogatták a szunyó­káló utasokat. Sárga kökörcsinek sze­gélyezték a homokos utat, mely vég­telen hosszúságban nyúlt be a távol­ban kéklő hegyi ösvénybe. A mester elszunnyadt a kocsiban s mikor föl­ébredt, megnézte az óráját. — Szent Isten ! — kiáltotta, — hiszen ép most múlt el öt óra. A titkár kinyújtotta a mutatóujját. = Ott vagyunk, —- szólt nyugod­tan, — tiz perc múlva megpillantjuk a sárosberényi tűztornyot. Csak föl­kapaszkodunk erre a dombocskára s a másik oldalon úgy leereszkedünk, mint az aludttej. A mester nem értette jól a hason­latot, de azért türelmesen hátradőlt az ülésen. Mire a dombocskát szeren­csésen megkerülték, épen félhatot mutatott a budapesti krouométer. Végighajtattak a főutcán, melynek a végén a színtársulat igazgatója kém­lelte az elmosódó távolt. Mikor Uj- házyt megpillantotta, háromszor a levegőbe dobta a kalapját. — Csakhogy megjött, — kiáltotta, — Rip, Rip, Hurrái A mester fáradtan nyújtogatta ki elgémberedett tágjait. — Háromnegyed hét, — mondotta kedvetlenül, — ideje lesz hozzákez­denünk a próbához. — Mit, próba! — válaszolt az igazgató megvetéssel. — Kell is pró­ba az ilyen Isten kegyelméből való művésznek ! Sokkal fontosabb teen­dők várnak ránk, mielőtt az előadást megkezdenek. — Milyen teendők ? — Háromszor fogunk végigsétálni a templomtól az Arany Oroszlánig. — És miért fogunk sétálni ? Az igazgató bizalmasan kulcso lta át a mester sajgó derekát. — A közönség bizalmatlan, szólott suttogva, mióta Nádayval becsapták. — Hogyan csapták be ? — Tavaly a Náday vendégfellépé­sét hirdette egy szédelgő színigazgató. A közönség szétkapkodta a jegyeket, de mivel Sárosberónyben egyetlen ember sem ismerte a koszorús szín­művészt, egy alsó-kubini biztosítási ügynököt léptettek föl a Náday neve alatt. A közönség megtapsolta a ven­déget s csak két hónap múlva derült ki a szédelgés, mikor a Budapestre rándult körjegyző a „Párisban“ látta az igazi Nádayt. Az igazgató és az igazgatónó csak­ugyan kétoldalt fogták a hüledező mestert s hajlongva, édes mosolylyal kísérték végig a nagytemplomtól az „Arany Oroszlánig“. Mikor a boltok, a sétálók előtt elhaladtak, hangosan megkérdezték tőle :-- Meleg van Budapesten, Ujházy ur ? — Hol nyaral az idén, Ujházy ur? Föllép valami uj szerepben, Ujházy ur ? — Jár sokat Ősbudavárában Ujbá- zy ur ? A kereskedők kifutottak az üzlete­ikből, a járókelők izgatottan suttog­ták : — Csakugyan ö, csakugyan a ki­tűnő mester ! A sárosberényi prépost nyájasan emelte meg előttük czilinderét ; — Isten hozta nagy művész, Isten hozta, kiáltotta a túlsó gyalogutról. A tüzoltófőparaucsnok szalutált, a főjegyző kíváncsian nézett ki a sör­csarnok ablakából. Az igazgató kedé­lyesen dörzsölte össze a kezét. Zsúfolt házunk lesz, motyogta de­rülten, az értelmiség érdeklődik a vendégünk iránt. A bemutató séta után sietve átöl­tözködtek és tiz perc múlva megkezd­ték az előadást. — A vendégföllépós óriási diadallal végződött s a harma­dik felvonást minden áron megakarta ismételtetni a mámoros közönség. Mikor másnap reggel leszámoltak, az igazgató kilenc forint hetven kraj­cárt olvasott le a vendégművész ke­zébe. Az előadás negyven forintot jö­vedelmezett, de a költségek megha­ladták a húsz forintot. A mester nem találta tulmagasnak a honoráriumot, de az Ő veleszületett, herczegi gran- dezzájával tette el a mellónyzsebóbe a pénzösszeget, nehogy az igazgató megsértődjék. Másnap újra föllépett s ekkor már A tavaszi és nyári idényre az angol gyapjúszöveteink megérkeztek. Nagy választék! ™--------- ~ - ­Le gjobban mi készitünk mindennemű -• úri öltönyöket. ===== Klein és Tsa polgári és egyenruha szabók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom