Szamos, 1906. február (38. évfolyam, 9-16. szám)
1906-02-22 / 15. szám
XXXVIII. évfolyam. Szatmár, 1906. febr. hó 22. (csütörtök) 15. szám, SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének* hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. 906 u LAP. Egész évre Előfizetési ár: SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Egyes szám ára 10 fillér. ! «Uiodennonau díjak Szatmaron, a .Up kiadóhivatalábaE iSAeteüdók HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnak Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Parlament nélkül. Február 19-én a nemzet minden hű polgára egy közös akarat hatása alatt egyesült. Ez a maga teljességében megnyilvánult akarat először jutott szóhoz az ünnepélyes, komoly tiltakozásnak a nemzethez illő oly impozáns formájában, arainőt az egész elmúlt küzdelmes politikai évben egyszer sem tapasztaltunk. 1000 év alatt sokszor vérrel védelmezett és visszavivott alkotmányunk újabb védelmére a törvény ereje nyilvánult meg ama minden párton felülemelkedő nagy elhatározásban, hogy minden oly kísérlettel szemben, mely alkotmányunk integritása ellen irányul, teljes egyértelműséggel tiltakozzunk. Az iránt, hogy ez igy log történni. nem lehetett kétsége magának a hatalomnak sem; mutatja az, hogy az ellenállás minden módjának eshetőségére berendezkedett. A magyar nemzet azonban most is hű maradt faji jellemvonásához ; az öntudatos elhatározás nagy pillanataiban, mikor legdrágább kincsünkről, nemzeti alkotmányunkról van szó, azzal a biztossággal és egyértelmű akarattal nyilatkozott meg, ami a küllőid előtt is bizonyára csak tiszteletet ébreszthet irántunk. Alkotmányunk felfüggesztésének ama kísérlete azonban, amely a ház feloszlatásában nyert, evidens kifejezést, — nem jött váratlanul. Úgy tekinthetjük, mint ama rombolás betetőzését, amely egy év óta tart. A tetőpontra jutott az az ádáz küzdelem, mely a békés megoldás útjára jutni nem tudott s az a hosszú idő alatt évelődő mély seb, mely hozzáértő orvosok hiányában kifakadni nem tudott, most azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a nagy nemzeti orgánumnak legnemesebb részét, alkotmányát, szabadságát támadja meg. Valóban szomorúan tanulságos példája a jelen állapot annak, hogy mivé lajulhat el egy olyan betegség, mit kezdettől lógva helytele- lenül kezeltek az orvosok, kiknek egyébképen egyértelmű volt a szándékuk: hogy gyógyítsanak. Most már az országház kapui bezárultak; lepecsétélve, félig megdermedve szunyád benne alkotmányunk ; a kurozslók és a doktorok egymásra vetnek: mindenik a maga eljárásának helyességét, következetességét és jogát vitatja s eközben nagy beteg alkotmányunk várja Istentől és a természet segítségétől a felgyógyulását. Hisszük, hogy az igazi segítséget, mint annyi más esetben, Isten után most is a nemzet erejéből fogja alkotmányunk meríteni. Uj pártkereteknek kell támad- niok, melyek a régi parlament dohos szagu romjait félre fogják taszítani, hogy helyébe ülhessen a munka, a haladás parlamentje, melyben egészségesebben találjon kifejezésre a nemzeti akarat, mert a volt parlament a szélső törekvések és pártok terrorizmusa miatt megegyezésre, alkotásra képtelen volt. Ezt a nagy munkát kell most támogatni minden lelkiismeretes ejnbernek, ki nem akarja, hogy az erőszak, az ellenállás és a hatalom részéről még mélyebb sebeket vágjon a nemzet testén. Legyen tiltakozásunk komoly és a nemzethez méltó, de ne leledjük el egy pillanatra sem. hogy a nemzet önmagának sorsát tartja a kezében s hogy minden küzdelemnek végcélja is a béke, melyhez már nem egyszer oly közel állottunk s melyet csupán végzetes félreértések akadályoztak meg megvalósulásában. Többé nem a pártok, hanem a nemzet lesz felelős elhatározásáért, mit a megpróbáltatás súlyos napjaiban követni log s ha a mostani parlament nélküli állapot ellen jogosan és természetesen fejezi is ki tiltakozását az eggyé lett nemzeti akarat, az ujjonnan alakuló pártkeretekben alkalma lesz akaratát úgy kifejezni, hogy a jelenlegi állapot romjain egy, a nemzet és a király közt tisztultabb, erősebb és a békés fejlődést hosszú időre biztositó uj alap létesüljön. SZÍNHÁZ. Verő Györgynek, a „Szultán“ stb. szerzőjének uj darabja, a „Leányka“ előadása töltötte be a szombati, vasárnapi és keddi estét. Jóleső érzéssel konstatáljuk, bogy Operette íróink szakítottak azzal a régi hagyományos szokással, mely még a magyar szerzőket is idegen világba csábította s megmutatták azt, hogy hazai földön is lehet hálás témát találni ennek a műfajnak. A magyar közönség, amely a sok francia, angol stb operettel már untig betelt, valóságos hozsánnával fogadta a lelki világában élő magyar alakokat s igy a speciálisan hazai tárgyú operettek sikere biztosítva volt. Az első nagy siker a „János Vitéz“-hez fűződik, melyet csak fokozott a „Gül-Baba“ romantikus világa és édes zenéje. Ezekhez csatlakozik harmadikul a „Leányka“, a Népszínház újdonsága. Az kétségtelen, hogy ez a darab sikerültség, kerek- dedség, befejezettség dolgában nem áll egy színvonalon az előbbi kettővel, az azonban tagadhatlan, fcogy úgy a tárgy eredetisége mint a zene szépsége tekintetében sok kiváló részlet van benne, bár ez utóbbiban különösen a hangszerelésnél érezhető némi reminiscentia. A mese az erdélyi fejedelemség hanyatlásának korából, I. Apaffy Mihály idejéből van véve s lényege az, hogyan áll ellent Thököly Imre, a nyalka magyarországi gavallér az erdélyi bércek termelte tüzes leánykának (bor), csak azért, hogy a másik leányka, Teleki kancellár leányának boldogító szerelmét megszerezze, ami utoljára a leány segedelmével sikerül is neki. Az újabb operettek nagyarányú, színekben dus- kálkodó diszletezése ebben is szereA repülő néni. (Psychodráma. Irta Meerheimb Richard. Fordította Szabados Ede.) Második szakasz. Lefelé! És mégis, az élet iróniájának úgy tetszett, hogy sorsomat hasonlóvá tegye a világfelfedezőjóhez. O az elfajult népek hervatag gyermekeivel találkozott, ón pedig az életunt, halálosan beteg Európa elkorcsosult gyermekeivel : a rakodó-parton egész sorfala állott a hadisten egykori fiainak, akik hajdanában mint fess huszárok, vértesek s dragonyosok virultak, most ott ácsorogtak degradálva kék, fekete, vagy fehérkötényes hetesekké, csizmatisztitókká és kályhaseprőkké s e szavavakkal üdvözöltek : Szervusz Laczi pajtás, te is itt vagy? ! Úgy álltak ott sorban, mint a behálózott fenyőrigók a laza formai fogalmak nyomora állapotba jutott előkelőségei. Az egyik lyukas talpú cipő alapzatán, valaha elsőminősógü gavallér, aki a tapasztalatlan tiszthelyettessel igyekezett megértetni, hogy az ember csak akkor boldog, ha fülig merül az adósságba, hogy a manikeusok sürgetései oly izgatok, mint a bizseregtető pezsgő. Amott kérges tenyerű szomszédja, jelenleg városi kubikos, ezelőtt 5 évvel még nagyon illetlen dolognak tartotta más, mint első osztályban utazni s egy harmadik rezesorra, kimondhatatlan föld színű ujjasban ott lézengő egyén, hajdanában a következő állítással tetőzte be elméleteit: megbocsáthatóbb, ha az ember az erzedparaesnokné Öméltóságának egy vidám vacsora után szerelmet vallva nyakába, vagy lábai elé borul, mintha nem egészen friss manzsettával jelenik meg a lovaglótéren. Minő ellentétei a forduló világnak. Ugyebár, kedves Juliska, kacagtató, halálra kacagtató bohózat, vagy ha úgy tetszik, halálra zokogtató tragédia ! Hiszen a köny és kaczaj vér- és lólekrokonok ! Kiürítettem fenékig a szenvedések kelyhót! De mégis — és itt fenn, a felhők közt esküszöm, mindaz a nehéz, sötét nyomor, amely lépten-nyomon követett, megtanított valami nagyra és dús kincset termett számomra : a vallásosságot ! Jól ismersz, sohasem voltam szenteskedő és alamuszi, de bensőmben mindig éreztem, hogy egy előttünk megfejthetetlen fenséges hatalom uralkodik fölöttünk, mely e mondást: — kiki a maga s szerencséjének kovácsa, csúffá teszi. Tetszetős formába öntött hazugság biz az! Sokkal jogosabban választottam ón magamnak életem jelszavául Ágoston igazmondását: Tra- kimur ! t. i. Vonszoltatunk ! A keserű, sőt rettentő élettapasztalat még kiegészítette e mondással: — Ne essél kétségbe ! Isten őrködik feletted ! Ne kívánd, hogy elmondjam ólet- utam fölfelé s lefelé haladását: a küldönctől az ételhordóig, a kéményseprőtől a pénzváltóig, ettől a bankadóig, a farmerttöl ismét a koldusig ! Eltakarod szemedet, Juliska ! Hidd el nekem, dacára minden nyomorúságnak, amely beszennyezett, támogató, megbocsátó, megmentő Istenembe vetett hitem, az a meggyőződés, hogy jóságos szellemek, atyáin, anyám, barátom szelleme, ha szivem mélyéből hívom, segítőtársamul szegődik, — az cartott fenn! Hozzád való igaz szerelmem, te elfeledhetet- len, örökké kedves Zsükim, híven megőrzött s nem engedte, hogy amint mondani szokás, gazemberré legyek. Lásd, Juliskám, munka s takarékosság által farmerré lettem ; jó aratások áldották meg igyekvésemet; az a remény, hogy visszatérek Európába, Magyarországba hozzád, drága egyetlenem, nem volt többó dólibábos ter- vezgetés; ekkor, egy este, midőn az őserdők csendjéből vadász-zsákmány- nyal megrakodva békés gerendás hajlékom felé ig3rekeztem, helyette romhalmazt találtam, de nem, még azt sem : egy hamurakást s izzó taplót. Hogy ki tette? Isten bocsássa meg bűnömet, ha átkozom : egy szomszédom, egy nyájasan képmutatóskodó, irigy ellenségem. A cudar! Csak azt restelem, hogy ő is magyar volt. Puskám golyója leteritette, amint megérdemelte. Hűség ? Becsület ? Őrültség ! Ezrektől elgagyogott nevetséges, puszta szavak az óceánon innen meg túl. Keresd a kannibáloknál! «I* fíóth Fütöp kárlsbadi ezipőraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett — Ssatmár és vidéke legnagyobb cziporaktára. az őszi és téli idényre megrendelt összes úri, női és gyermekezipők, valódi box és Schevraux »őrből készült czipők a legdivatosabb kivitelben. —
