Szamos, 1906. február (38. évfolyam, 9-16. szám)

1906-02-22 / 15. szám

XXXVIII. évfolyam. Szatmár, 1906. febr. hó 22. (csütörtök) 15. szám, SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI „A Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületének* hivatalos lapja. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. 906 u LAP. Egész évre Előfizetési ár: SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Egyes szám ára 10 fillér. ! «Uiodennonau díjak Szatmaron, a .Up kiadóhivatalábaE iSAeteüdók HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnak Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Parlament nélkül. Február 19-én a nemzet min­den hű polgára egy közös akarat hatása alatt egyesült. Ez a maga teljességében megnyilvánult akarat először jutott szóhoz az ünnepé­lyes, komoly tiltakozásnak a nem­zethez illő oly impozáns formájá­ban, arainőt az egész elmúlt küz­delmes politikai évben egyszer sem tapasztaltunk. 1000 év alatt sokszor vérrel védelmezett és visszavivott alkot­mányunk újabb védelmére a tör­vény ereje nyilvánult meg ama minden párton felülemelkedő nagy elhatározásban, hogy minden oly kísérlettel szemben, mely alkotmá­nyunk integritása ellen irányul, tel­jes egyértelműséggel tiltakozzunk. Az iránt, hogy ez igy log tör­ténni. nem lehetett kétsége magá­nak a hatalomnak sem; mutatja az, hogy az ellenállás minden mód­jának eshetőségére berendezkedett. A magyar nemzet azonban most is hű maradt faji jellemvonásához ; az öntudatos elhatározás nagy pil­lanataiban, mikor legdrágább kin­csünkről, nemzeti alkotmányunkról van szó, azzal a biztossággal és egyértelmű akarattal nyilatkozott meg, ami a küllőid előtt is bizo­nyára csak tiszteletet ébreszthet irántunk. Alkotmányunk felfüggesztésének ama kísérlete azonban, amely a ház feloszlatásában nyert, evidens kifejezést, — nem jött váratlanul. Úgy tekinthetjük, mint ama rom­bolás betetőzését, amely egy év óta tart. A tetőpontra jutott az az ádáz küzdelem, mely a békés meg­oldás útjára jutni nem tudott s az a hosszú idő alatt évelődő mély seb, mely hozzáértő orvosok hiá­nyában kifakadni nem tudott, most azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a nagy nemzeti orgánumnak leg­nemesebb részét, alkotmányát, sza­badságát támadja meg. Valóban szomorúan tanulságos példája a jelen állapot annak, hogy mivé lajulhat el egy olyan beteg­ség, mit kezdettől lógva helytele- lenül kezeltek az orvosok, kiknek egyébképen egyértelmű volt a szándékuk: hogy gyógyítsanak. Most már az országház kapui bezárultak; lepecsétélve, félig meg­dermedve szunyád benne alkotmá­nyunk ; a kurozslók és a doktorok egymásra vetnek: mindenik a maga eljárásának helyességét, követke­zetességét és jogát vitatja s eköz­ben nagy beteg alkotmányunk várja Istentől és a természet segít­ségétől a felgyógyulását. Hisszük, hogy az igazi segítséget, mint annyi más esetben, Isten után most is a nemzet erejéből fogja al­kotmányunk meríteni. Uj pártkereteknek kell támad- niok, melyek a régi parlament do­hos szagu romjait félre fogják ta­szítani, hogy helyébe ülhessen a munka, a haladás parlamentje, melyben egészségesebben találjon kifejezésre a nemzeti akarat, mert a volt parlament a szélső törekvé­sek és pártok terrorizmusa miatt megegyezésre, alkotásra képtelen volt. Ezt a nagy munkát kell most támogatni minden lelkiismeretes ejnbernek, ki nem akarja, hogy az erőszak, az ellenállás és a ha­talom részéről még mélyebb sebe­ket vágjon a nemzet testén. Legyen tiltakozásunk komoly és a nemzethez méltó, de ne leledjük el egy pillanatra sem. hogy a nem­zet önmagának sorsát tartja a ke­zében s hogy minden küzdelemnek végcélja is a béke, melyhez már nem egyszer oly közel állottunk s melyet csupán végzetes félreérté­sek akadályoztak meg megvaló­sulásában. Többé nem a pártok, hanem a nemzet lesz felelős elhatározásáért, mit a megpróbáltatás súlyos nap­jaiban követni log s ha a mostani parlament nélküli állapot ellen jo­gosan és természetesen fejezi is ki tiltakozását az eggyé lett nemzeti akarat, az ujjonnan alakuló párt­keretekben alkalma lesz akaratát úgy kifejezni, hogy a jelenlegi ál­lapot romjain egy, a nemzet és a király közt tisztultabb, erősebb és a békés fejlődést hosszú időre biz­tositó uj alap létesüljön. SZÍNHÁZ. Verő Györgynek, a „Szultán“ stb. szerzőjének uj darabja, a „Leányka“ előadása töltötte be a szombati, va­sárnapi és keddi estét. Jóleső érzéssel konstatáljuk, bogy Operette íróink szakítottak azzal a régi hagyományos szokással, mely még a magyar szer­zőket is idegen világba csábította s megmutatták azt, hogy hazai földön is lehet hálás témát találni ennek a műfajnak. A magyar közönség, amely a sok francia, angol stb operettel már untig betelt, valóságos hozsánnával fogadta a lelki világában élő magyar alakokat s igy a speciálisan hazai tárgyú operettek sikere biztosítva volt. Az első nagy siker a „János Vitéz“-hez fűződik, melyet csak fo­kozott a „Gül-Baba“ romantikus vi­lága és édes zenéje. Ezekhez csatla­kozik harmadikul a „Leányka“, a Népszínház újdonsága. Az kétségtelen, hogy ez a darab sikerültség, kerek- dedség, befejezettség dolgában nem áll egy színvonalon az előbbi kettő­vel, az azonban tagadhatlan, fcogy úgy a tárgy eredetisége mint a zene szépsége tekintetében sok kiváló rész­let van benne, bár ez utóbbiban kü­lönösen a hangszerelésnél érezhető némi reminiscentia. A mese az erdélyi fejedelemség hanyatlásának korából, I. Apaffy Mihály idejéből van véve s lényege az, hogyan áll ellent Thö­köly Imre, a nyalka magyarországi gavallér az erdélyi bércek termelte tüzes leánykának (bor), csak azért, hogy a másik leányka, Teleki kancel­lár leányának boldogító szerelmét megszerezze, ami utoljára a leány segedelmével sikerül is neki. Az újabb operettek nagyarányú, színekben dus- kálkodó diszletezése ebben is szere­A repülő néni. (Psychodráma. Irta Meerheimb Richard. Fordította Szabados Ede.) Második szakasz. Lefelé! És mégis, az élet iróniájának úgy tetszett, hogy sorsomat hasonlóvá tegye a világfelfedezőjóhez. O az el­fajult népek hervatag gyermekeivel találkozott, ón pedig az életunt, halá­losan beteg Európa elkorcsosult gyer­mekeivel : a rakodó-parton egész sor­fala állott a hadisten egykori fiainak, akik hajdanában mint fess huszárok, vértesek s dragonyosok virultak, most ott ácsorogtak degradálva kék, fe­kete, vagy fehérkötényes hetesekké, csizmatisztitókká és kályhaseprőkké s e szavavakkal üdvözöltek : Szervusz Laczi pajtás, te is itt vagy? ! Úgy álltak ott sorban, mint a be­hálózott fenyőrigók a laza formai fogalmak nyomora állapotba jutott előkelőségei. Az egyik lyukas talpú cipő alapzatán, valaha elsőminősógü gavallér, aki a tapasztalatlan tiszt­helyettessel igyekezett megértetni, hogy az ember csak akkor boldog, ha fülig merül az adósságba, hogy a manikeusok sürgetései oly izgatok, mint a bizseregtető pezsgő. Amott kérges tenyerű szomszédja, jelenleg városi kubikos, ezelőtt 5 évvel még nagyon illetlen dolognak tartotta más, mint első osztályban utazni s egy har­madik rezesorra, kimondhatatlan föld színű ujjasban ott lézengő egyén, haj­danában a következő állítással tetőzte be elméleteit: megbocsáthatóbb, ha az ember az erzedparaesnokné Ömél­tóságának egy vidám vacsora után szerelmet vallva nyakába, vagy lábai elé borul, mintha nem egészen friss manzsettával jelenik meg a lovagló­téren. Minő ellentétei a forduló világnak. Ugyebár, kedves Juliska, kacagtató, halálra kacagtató bohózat, vagy ha úgy tetszik, halálra zokogtató tra­gédia ! Hiszen a köny és kaczaj vér- és lólekrokonok ! Kiürítettem fenékig a szenvedések kelyhót! De mégis — és itt fenn, a felhők közt esküszöm, mindaz a ne­héz, sötét nyomor, amely lépten-nyo­mon követett, megtanított valami nagyra és dús kincset termett szá­momra : a vallásosságot ! Jól ismersz, sohasem voltam szen­teskedő és alamuszi, de bensőmben mindig éreztem, hogy egy előttünk megfejthetetlen fenséges hatalom ural­kodik fölöttünk, mely e mondást: — kiki a maga s szerencséjének kovácsa, csúffá teszi. Tetszetős formába öntött hazugság biz az! Sokkal jogosabban választottam ón magamnak életem jel­szavául Ágoston igazmondását: Tra- kimur ! t. i. Vonszoltatunk ! A keserű, sőt rettentő élettapasztalat még kie­gészítette e mondással: — Ne essél kétségbe ! Isten őrködik feletted ! Ne kívánd, hogy elmondjam ólet- utam fölfelé s lefelé haladását: a küldönctől az ételhordóig, a kémény­seprőtől a pénzváltóig, ettől a bank­adóig, a farmerttöl ismét a koldusig ! Eltakarod szemedet, Juliska ! Hidd el nekem, dacára minden nyomorú­ságnak, amely beszennyezett, támo­gató, megbocsátó, megmentő Iste­nembe vetett hitem, az a meggyőző­dés, hogy jóságos szellemek, atyáin, anyám, barátom szelleme, ha szivem mélyéből hívom, segítőtársamul sze­gődik, — az cartott fenn! Hozzád való igaz szerelmem, te elfeledhetet- len, örökké kedves Zsükim, híven megőrzött s nem engedte, hogy amint mondani szokás, gazemberré legyek. Lásd, Juliskám, munka s takaré­kosság által farmerré lettem ; jó ara­tások áldották meg igyekvésemet; az a remény, hogy visszatérek Európába, Magyarországba hozzád, drága egyet­lenem, nem volt többó dólibábos ter- vezgetés; ekkor, egy este, midőn az őserdők csendjéből vadász-zsákmány- nyal megrakodva békés gerendás haj­lékom felé ig3rekeztem, helyette rom­halmazt találtam, de nem, még azt sem : egy hamurakást s izzó taplót. Hogy ki tette? Isten bocsássa meg bűnömet, ha átkozom : egy szomszé­dom, egy nyájasan képmutatóskodó, irigy ellenségem. A cudar! Csak azt restelem, hogy ő is magyar volt. Puskám golyója leteritette, amint megérdemelte. Hűség ? Becsület ? Őrültség ! Ezrek­től elgagyogott nevetséges, puszta szavak az óceánon innen meg túl. Keresd a kannibáloknál! «I* fíóth Fütöp kárlsbadi ezipőraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett — Ssatmár és vidéke legnagyobb cziporaktára. az őszi és téli idényre megrendelt összes úri, női és gyermekezipők, valódi box és Schevraux »őrből készült czipők a legdivatosabb kivitelben. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom