Szamos, 1905. december (37. évfolyam, 97-104. szám)
1905-12-24 / 103. szám
4-ik oldal SZAMOS 108. szám. lásokat töltötte be. A föidmivelésügyi miniszter a társulat 1906. évi költségvetését jóváhagyta A társ«1 at sürgetésére az érdekeltség október hóban 250 ezer kor. ártéri adót fizetett be, mely általános megelégedést keltett. * A 87,atmár—szálkái vasút elő munkálatai engedélyét a kereskedői» mi miniszter egy évre meghossz ibbi- tolta. 1 Meggyuladt vonat. A bátyúi állomáson e hó 21-én nagy szerencsétlenség történt. Két. teher von at összeütközött s a kocsik nagyrósze össze rombolódott. Az egyik vonat három kocsijában nyers olaj volt, ami kiömlött a pályatestre s ottan még eddig ismeretien okokból meggyuladt s a tűz lángbaboritotta az egész pályatestet. Egész éjjel, reggeli 8 óráig óriási erőfeszités és fáradsággal folyt a tűzoltás, mig végre sikerült a tüzet eloltani. A vouat egyrészét megmentették, de igy is óriási a kár. Darabokra tört 4 teherkocsi, 11 pedig a tűzben pusztult el a rakományokkal együtt. Az üzletvezetöség egy bizottságot küldött ki a vizsgálat megejtésére. Határrendőrség A határreudőrség- röl szóló törvény a jövő év január 15-én lép életbe. A belügyminiszter a határrendőrség székhelyéül a következő városokat jelölte ki: Fiume, Pozsony, Sopron, Paucsova, Orsóvá, Brassó, Besztercze, Munkács, Maratna- rossziget, Ungvár és Zsolua. Fiú az apjáért. Ifjú Zámbó Ferencz vásárosnaményi lakos a Mandel féle fatelepen észrevette, hogy régi haragosuk Laurisiu József a lakásuk felé igyekszik. Ifjú Zírnbó Fereucz azt hitte, hogy Laurisiu az apját készül megverni, baltát ragadott és úgy vágta hátba, hogy az menten összerogyott és nemsokára meghalt. Zámbót a csendőrsóg később letar tóztatta. CSARNOK. Finnország és lakosai.*) Irta : Regéczi Sándor. „Unkarin tuhatvuotinen história on ollut melkein yhtämittaista taistelna, — taistelna ulkonaisia vihollisia sekä sisällisiä rauhanhäiritsi- jöitä ja sortajia vastaan." Azaz; „Magyarország ezer éves története szinte állandó harc volt, — harc külellen- ség ellen, belső békezavarók ellen és elnyomók ellen.“ Jalava Antti : Frans Deák. Nyári elvonultságomban a magas Tátrának egyik kies telepén, — Mat- lárházán — a többek közt alkalmam volt megösmerkedni egy messze földről odajött igen derék középiskolai tanárral, kit a nyájas olvasónak is ezennel bemutatok. Az illetőnek német nyelvű névjegyén ez áll: „Dr. phil. Arthur J. Lindholm Oberlehrer am Lyceum zu Szt. Michel in Finnland.“ Jal&va Antal finn történésznek fent jelzett munkáját olvasta, mikor neki bemutatkoztam. A magyar nemzet iránti rokonszenve hozta öt szép hazánkba ; pihenni akart ő nálunk a nyári szünidőben s gyarapítani széleskörű történeti és földrajzi ösméretét, j De azon naptól kezdve, hogy velem I megismerkedett, bizony igen keveset i pihenhetett az én kedves coltegám, mert órákon át alkalmatlankodtam neki nap-nap után. S ő mindenkor pontosan jeleni meg a megállapított órában, fáradhatatlannak bizonyult s szives készséggel adott nekem felvilágosítást tett kérdéseimre. Szaktársak vagyunk. El lehet gondolni, hogy nem kevés társalgási anyagunk volt, s nagyon természetesnek fogja mindenki találni, hogy társalgásunk thémáját főleg Finnország és lakosai képezték. Amiket erre vonatkozólag igy közvetlen forrásból tőle hallottam, azt a jelzett segédeszközökkel egy egészszé igyekeztem tömöríteni. így jött létre jelen | közleményem. A nyájas olvasót ezek alapján fölkérem, csatlakozzék hozzám, tegyünk együtt gondolatban egy kirándulást a messze fekvő országba s ösmerjiik meg Finnországot és iakosait. Vegyük elő Európa térképét, azon | keressük meg Magyarországot s benne a mi városunkat, Szatmár-Németit. Azt fogjuk találni, hogy a mi városunk fekszik, kerek számmal kifejezve, az É Sz. 48° alatt. Huzzunk a mi váro- | sunkból keleti irányban Magyarország | keleti határáig, mondjuk a Visó és a Nagy-Számos forrásait magában rejtő | Radnai havasokig s azokban a 2000 | métert meghaladó Pietroszig egy egyenes vonalat. Igv eljutottunk a K. H. Í25°-ig Greannvichtől számítva. Ott álla podjunk meg s forduljunk egyenesen I észak felé. Kerek számmal az É. Sz. : 60" alatt, olt, ahol a K. H. 25o-át j metszi az É. Sz. 60-a megtaláljuk j Helszingforszt, Finnország fővárosát. Tudvalevő dolog, hogy az É. Sz. 48o alatt 1 fok földrajzi hosszúság—75 km. az É. Sz. 60» alatt pedig 1 fok- földrajzi hosszuság=75 km. az É. Sz. 60“ alatt pedig 1 fok földrajzi hosszu- ság=55 km. A jelzett 48 és 60 fokok É. Sz. alatt tehát átlag 1 fok=65 km. 48-tól 60 ig van 12 fok megszorozva az átlagos foknak távolságával 65 km.- rel, ad kerek számmal 800 kmétert, vagyis azt a távolságot, amelyben Ma gyarország jelzett keleti határpontjától a finnek fővárosa fekszik. Finnország fővárosát igy könnyűszerrel megtalálván, megállapítjuk ugyancsak a térkép segítségével, hogy az illető országnak magának a földrajzi fekvése a következő: É. Sz. 60« és 70°, K. H- 20o és 30°. Határai Oroszország, Norvégia, Svédország, a Finn- és Bottni öböl. Az ország legnagyobb hossza 1.100 km, legnagyobb szélessége 580 km, területe 374.000 “ km., vagyis kerek számmal 50.000 km.-rel nagyobb mint Magyarország. A finnek hazájukat a maguk nyelvén „Suomi'-nak, magukat pedig „Suo- malaiset“-nek, azaz „Suomi lakosadnak nevezik. Hogy országuk neve mit jelent, biztosan nem tudják, hogy a „finn“ elnevezést német szomszédjaiktól nyerték s elnevezésüket a német „Veen“ szóval hozzák kapcsolatba, mely ingoványt, lápot jelent. E feltevést igazolni látszik a „Saumi“ szó is, mely „lápföldet teszeh s Finnország földje, illetőleg felülete után Ítélve, ezzel nagyon egyezik „Az ezer tó országa“ elnevezés is, mely Finnországra nézve nálunk közketetüvé vált. A finnek ősi hazája az Altai vidéke lehetett Ázsiában hanem még a történelem előtti időkben a Közép-Urai hegység nyugoti lejtőire költöztek s fajrokonaik az ős-magyarok szomszédságában, mások szerint a Káspi tó s az Ural hegység vidékein laktak, hanem már a történeti időkben származtak e mai hazájukba Tacitus és Ptolemäus ösmeri a „fenni“ vagy „phinni“ népeket. Közhiedelem szerint belső megha- sonlás folytán egyik részük az V- és VI ik században költözött mai hazájukba, hova a többiek csak a VII ik században indultak, amikor is azok főleg a Finn-öböl déli és délkeleti partvidékein telepedtek meg. Vándorlásuk kétségen kívül lassan folyt le, mert hogy pl. Közép Oroszországban is hoszabb ideig laktak, annak nyomait ki lehet mutatni s hogy ott álatte- nyésztéssel és földmiveléssel foglalkoztak, arról tanúskodnak azok a szógyökök, melyek e foglalkozást illetőleg a mordvin és finn nyelvben egyaránt előfordulnak. Történeti tény, hogy abban az időben, amelyben a keleti és nyugoti germán népek vándorlásai után a keresztény nyugoti Európa Nagy Károly frank birodalmában uj rendre talált, (800 körül Kr. u.) abban az időben még egy nagy, egy utolsó népvándorlást láttunk nyugoti, déü és keleti Európában, melynek szerepvivöi az északi germánok. Azok az északi germán népek a műveltségben náluk alacsonyabb fokon álló finn népet a barátságtalan északibb vidékekre szoritot- tták. Onnan az a homály, mely a fin nek azon kori történetére borul. Kétségkívül' akkor még pogányok voltak, kik mint a velük rokon ugor népek, azt hitték, hogy a természetnek minden tárgyában istenek vagy szellemek laknak, melyek közül némelyek hősökké lettek s nagyszerű vállalatokban csodás tetteket vittek véghez. Főistenségük volt „Ukko“, az öreg atya isten, az ég ura, ki előállítja a szivárványt, a színes ijjt, melylyel tüzes nyilat lövel (istennyila.) Ö tőle származik a vihar, a mennydörgés, a hó, az eső s igy az áldás. Ünnepét azért tartották tavaszkor, vetés idején, amikor megemlékeznek az „öreg“-nek fe- ségéről is „Akká“-ról, az „öreg asz- szony“-ról. Imádták a napot, a holdat, a csillagokat ; hittek a tenger- s a föld istenségeiben és az alvilágban egyaránt s általános volt náluk a hegyek, sziklák, folyók, források és tavak tisztelete s I még a halottaknak és a házi szelle- I meknek is mutattak be áldozatot. E természetimádó nép gyengébb ívolt a szintén akkor még politikai egységet nem ösmerö s legfeljebb vallási központok köré csoportosuló északi j germánoknál, kik csak a IX. század- 1 ban hosszas és véres harezok után ] alkothattak nagyobb, örökös királyságot Svédországban. Régi énekeik Erich királyukról szólnak, ki 885. körül behatolt Kurlandba, Esztlandba és Finnországba, de különösen dicsőítik a hagyományok Olaf-ot, ki az Ansgar által 830 körül siker nélkül terjesztett nyugati kereszténységet 1000 körül végleg megerősítette. Innen, Svédországból terjedt aztán el a nyugati ke- I reszténység az elfoglalt Finnországba is, hol ugyancsak Erich nevű svéd király 1157-ben keresztes hadjáratban az ország délnyugoti részének lakosaira a kereszténységet rákényszeritette s Finnország addigi függetlnnségének véget vetett; mert amig pl. minálunk a magyar nemzet biztos jövőjének, nemzeti királyságának alapját tette le a kereszténységnek másfél száz évvel I előbb való felvétele által, a finneknél, jóllehet, hogy ott is a benezések áldá- j sós munkája műveltebbé s jobbmóduvá tette a népet, államalkotó erejük hiánya miatt nemzeti uralom nem keletkezhetett s igy a svéd s az orosz vegyesen bírta e földet, ahol különben is a pogányság csak 200 év múlva szűnt meg teljesen. A svéd uralom javára vált a finn | népnek s 1323-ban Finnország népe a maga egészében már fölvette a kereszténységet. Az az év egyszersmid meghozza az első békekötést Finnország j és Oroszország között, amikor Orosz- orzág a mai Finnország legnagyobb részét átengedte Svédországnak. Az 1397-iki kalmári unió a finnek hozzájárulása nélkül létesülvén, annak felbomlása szükségképen a katholicizmus I hanyatlását eredményezte. A reformá- ! tió tanait dr. Luther Márton egyik ! tanítványa, egy fiatal finn pap Särki- j lahti Péter hozta Wittenbergából. Vasa j Gusztáv király támogatása mellett a | reformátió akadálytalanul terjedt s a j lutheránus egyháznak csakhamar szervezője is akadt Norman György sze- ! mélyében. Svédország fénykorának meg- I teremtésében Gusztáv Adolf király | uralkodása alatt a király környezeté- j ben több jeles finn férfiút találunk ; j viszont, mikor Svédország nagyhatalmi i állását XII. Károly svéd király ma- { kacssága által megbuktatta, Finnország í adta meg az árát, amikor is a magára | hagyottt országot az oroszok tüzzel- vassal pusztították. Mindazonáltal egészen 1809-ig Finnország a svédek hatalma alá tartozott; uralkodói 1809-ig Svédország királyai. Ámde 1809-ben I. Sándor orosz czár elfoglalta Finnországot Svédországtól, mely eseménynek magyarázója, előidézője az 1806-iki tilsiti béke volt, a mikor I. Napoleon, a francziák erőszakos császárja és a vele szövetségben álló I. Sándor orosz czár a kontinentális zár megtagadása miatt Svédországot megakarták büntetni. — nuvallomási jegyzőkönyv azt mondja, hogy már ezelőtt is „szóbeli asszony“ volt, mágia, azaz bűbájosság gyanújába esett. A tanuk közül Kovács Zsuzsáuna azt vallja, hogy az elmúlt tavasszal ruhát szappanozott. Minden hivatal (azaz hívás) nélkül megjelent ottan Bosér Gergelvné és kérte a tanút, hogy egy kis szappanos vizet adna neki. Az azonban megtagadta a kérelmet, de mindjárt is érezte a bal kezének megrontását és nagy fájdalmát s mondta Bosérnónak : „Jaj, édes anyámasszony, oda van az egyik kezem, semmire sem érzem.“ Mire az öreg asszony hívta Kovács Zsuzsán- nát, hogy menjen vele az ő házához, majd rá olvas a kezére és megkene- get.i. De Kovács Zsuzsánna nem tudott. már vele bemenni, leesett a lábáról. Megtudván az esetet a kovár- télyos óbester, ráparancsolt Bosórnéra, hogy a fiatal mosóné kezét gyógyítsa meg. Boséruó eresztett tömjént és ó- hájat kert s azzal kötözte be a fájó kart, de gyógyulás csak nem következeit be. Erre a beteg panaszt tett Boros Mihály városi kapitánynál „kire nézve nemzetes kapitány uram a városházához fölmenvón Boséruét fel hivatta“ s megparancsolta, hogy a megrontott asszonyt gyógyítsa meg. — | Ekkor Bősemé bekötözte a beteg karját, •fü között kukorica, hüvelykes borsó, bab, nyárfalevél, marha- és ló szőre, rontó fü, fűzfáiévá! voltak egybecsinálva, harmadszori bekötözós után el is mult a baj. Mikor aztán a köteléket utoljára levette, felhajtá azt a háztetejére azt mondván : „Igen bánják azt a gonoszok, ha az ilyesmi láb alatt hever.“ Egy másik tauu vallja, hogy Bo sérnó tejet kért az ő feleségétől s mivel az nem adhatott, a tauu 4 esztendős fiacskájának „nyaka csüngeni kezdett, úgy annyira, hogy feje a vállán lógott.“ Miután megfenyegették s tejet is kapott ajándékba a vén kurozsló, ezt a fiúcskát is meggyógyította. Még több olyau tanút hallgattak ki, kiket Bosórnó megrontosb s a vallomások alapján Bosér Gergelyné, Csapó Kar.aliut elítélték s 1752. okt. 4 én hóhér által megkiaoztatott, elevenen megégettetett s testének hamva levegőbe vettetett. Világos, hogy e boszorkány nem volt egyéb, mint afféle falusi kuro- 1 zsoló asszony, ki ebbeli jártasságát és bűbájos hírét apró szívességek igénybevételére, sőt követelődzósefere is felhasználta. A XVIII-ik században a tudomány jött végre orvosául e babonákban tévelygő hitnek szabadelvű, nagy gondolkodói végképen leszorították azt a j legtudatlanabb nép eszmekörébe i Az emberiség a tudomány, a szabad vizsgálódás ébredő hajnalán meg- dörzsölte szemeit, mintha egy rossz álomból ébredne föl, melyben kisértetek és rémlátományokkal küzködött. Mai világnézetünkkel és érzésünkkel csak csodálkozva szemlé jük, — mennyire eltérhettek a Krisztus vallásának szellemétől azok az intézmények és eszközök, melyeket az emberek a keresztyén vallás nevében foga natositottak. Krisztus vallása az emberszeretet s ami abból folyik, a türelem és irgalmasság vallása, a szegényeknek és flgyefogyottaknak pártfogója. E fönséges elvek alapján álló vallással sohasem lehetett igazolni se az inquiziciót, sem a boszorkányüldözést. Maga a reformáció sem tudta egy- [ szerre megszüntetni a korszak tudatlansága által ápolt szenvedélyeket és rómlátásokat, bár mindjárt kezdetben :is sok tévhitnek gyökerére vetette az irtó fejszét, mindazáltal kétségtelen, hogy a szabad vizsgálódás elvének terjesztésével s azzal, hogy a humanizmus terméken}’talajában mélyebbre szántott, világosságával nagy mértékben oszlatta szét a tudatlanság előítéleteinek sötét borzalmasságait. A tökéletesség felé irányuló haladás mellett ma is találkozunk ugyan itt-oit a babonás hit jelenségével, — de ezek ama sötét kornak, melyben virágoztak, már csak erőtlen emlékei. A boszorkányok, tündérek, varázslók, bűbájosok, a megrontás különféle módjai ma már csak a nép legtudatlanabb rétegeiben találnak helyet, vagy a gyermekmesék fantasztikus világába szorultak. Azt hiszem, igen tisztelt közönség, hogy az elmondottak is igazolják, hogy a tudomány, ha az valóban az igazság szeretetén alapul, nemcsak, hogy nem ellenkezik a hittel, hanem inkább arra van hivatva, hogy abból tisz.ultabb formát nyerjen és a meggyőződés benső erejét növelje.
