Szamos, 1905. október (37. évfolyam, 79-87. szám)
1905-10-29 / 87. szám
XXXVII. évfolyamSzatmár, 1905. oki, hó 29. (vasárnap) 87. szám, POLITIKAI, SZÉPIRODALMI G A Z D AS ÁG I MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész érre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű Jdiak Szntmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. lépést a nép íelsegitésére, a jobbágyság felszabadításának törvénybe- igtatásával, mikor Bezerédy István és Fáy Andrással együtt kezdeményezték az örökváltságot, az urbóriség megszüntetését, a jobbágyok felszabadítását, a nemesek adómentességének megszüntetését tartalmazó nagy reformokat. Vagy talán már nincs semmi tennivaló ezen a téren ? Vájjon a népszabadság, népfelsegités eszméje már valósággá vált ebben a hazában? A magyar társadalom, főleg az alföldön, két osztályból áll, amely sohasem egyesül, a fentebbi kiváltság folytán, hivatalnokokból, akiket gyűlöl a paraszt, mert nem járul hozzá a községi terhekhez és a parasztokból, akiket megvet a „nadrágos“ osztály. Polgár-osztály alig van, mert a népfelsegitéssel, polgárosítással nem foglalkoznak sem a társadalom, sem a közélet vezetői. Pedig nagyon hálás feladat lenne ez. Sok teendő lenne ezen a parlagon hagyott téren, mert évszázadok óta, Zsigmond királyt és Hunyady Mátyást kivevej törvényhozóink a városok, községek népeinek polgárosításával, fel- segitésével, támogatásával alig törődtek. Mert azzal, hogy a rut- héneknek néhány száz tehenet, a székelyeknek néhíny ezer koronát kiosztunk s magával a községi élettel nem foglalkozunk, hanem engedjük őket jó vezetők nélkül a száz meg száz percentes pótadók alatt görnyedezni s ha azokat, kik szeretettel foglalkoznak a néppel, a társadalom lesajnálja, akkor nem fog megfelelő eredményt hozni a népfelsegitési akció soha. így kell kezdeni, gyökerében kell a bajt orvosolni. Ügy, amint a Széchényi István lelke előtt ideálként lebegett, a néplelsegitési akció a fajunk felsegitésének az eszméje és gyakorlata. A törvényhozásnak, a szónokoknak és. nagy államférfiaknak annyi évszázadok után végre észre kell venni a kis embereket és a községeket is, amelyeknek élére a legkiválóbb embereket állítsák, emeljék a jegyzők tekintélyét és fizetését, hogy az úgynevezett magán-munkálatokat ingyen teljesíthessék ők is, mint más hivatalnokok. A községek terhein könnyíteni, pótadóikat leszállítani, háztartásukat szigorúan ellenőrizni, szóval jó községi törvényt alkotni, a legelső teendő, ha segíteni akarunk a népen. Akkor nem fog a kormány ‘törekvése kudarcot vallani, mint például az állattenyésztéssel, selyemtenyésztéssel, a munkáspénztárral, amelyet kigunyolnak a községék vezetői a legtöbb helyen, vagy hallani sem akarnak róla Vagy nem történik meg az az eset, mint a ruthén-akciónál, hogy amint a szegény rutlién pénzhez jut, annyira fel van segítve, hogy el tud utazni, kivándorolni Amerikába, ahol embernek becsülik a szegényt is, ahol az Egyesült Államok elnöke kezet is fog vele. A népfelsegitési akciót tehát az ember-kultusznál kezdjük, akkor lesz sikere. A népfelsegitési akciót tehát az ember-kultusz jegyében, a társadalom teljes bevonásával kellene kezdeni, mint amelynek vázlatát,, képét a legnagyobb magyar, félszázaddal ezelőtt, oly csodaszépen megrajzolta. Akkor lesz világraszóló sikere. Közművelődési) ik jelen állapota.*) i Újabb időben hazánknak majdnem valamennyi megyéjében alakultak közművelődési egyesületek, a melyek úgy a régibb keletűek, mint az újabban alakultak, egyaránt a közműveltség fejlesztésére törekesznek. Bizonyos, hogy ezen egyesületek részben a mind erősebben nyilvánuló nemzeti áramlat befolyása alatt, részben a korábbi kormányok, különösen a közoktatás- ügyi kormányzat nemzeti irányú kezdeményezéseinek hatása alatt nagy arányokban egyöntetű eljárást követnek. — Ez az egyöntetűség azonban sajnos, a voltaképi czél súlyos hátrányára, legelső sorban és majdnem kizárólagosan abban nyilvánul, hogy a különféle irányú ily egyesületek, u. m. irodalmi és zenei, művészeti, szorosan vett közművelődési körök stb. elfelejtkezvén arról és szem elöl * Részlet Balogh Bertalan „Magyar Nemzeti Közmüvelés“ ez. röpiratából. Segítsünk a népen! Magyarországon még mindig nem ismerik gróf Széchényi Istvánt eléggé. Majdnem úgy kell észre- vétetni az irányadó politikusokkal, mint ahogy annak idején Madá- ehot kellett felfedezni a magyar közönség számára. Vagy a számottevő, országos nevű férfiak közül melyik igyekszik Széchenyi eszméit érvényesíteni s azokból legalább egyetlen tételt is program mjába felvenni ? Úgy látszik, hogy Széchényi István annyira felette állott kortársainak, hogy még most se bírtak az utána következő nemzedékek felemelkedni az ő nagy látókörének magasságára. Vagy melyik nagy szónok vette fel programmjába a magyar fajnak íelsegitését ? Széchényi nagy lelkét egészen áthatotta az emberszeretet, a magyar íaj szeretete. Rajongással csüggött a fajának nagy érdekein, boldogulásán. Kis gyermek korában kezet csókolt a legöi egebb jobbágynak, amikor ezek édes apja nevenapján az öreg grót előtt megjelentek és üdvözölték. — Ez az emberszeretet, ez a fajszeretet, ez a becsülése a magyar fajnak, még ha darócruha is födi a keblet, mert az is ami fajtánkból való, szóval ez az emberkultusz, ez teljesen hiányzik a mai magyar társadalomból és közéletből. Széchényi csinálta meg az első Á dezentor. Elmondom hiven, mint esett, Hogy elhagyám a zászlót. Oka — higyjétek el, urak, — Egy éneklő leány volt. A bástya mellett a határon Őrt álltam egy napon; De lelkem messze szállt e helyről S a szivem fájt nagyon. Felém mosolygott szüntelen Szerette szép hazám S tudtam hogy értem könyet ont Ott túl egy barna lány. S a mint nagy busán álldogáltam A szürke bástya mellett, Egy dalt hozott felém szelíden Az esti langy lehellet. Ki énekelte: nem tudom, Csak az jutott eszembe, Hogy az a dal rózsám dala S utánam sir szerelme. • S az édes dalnak hallatán Mindent, mindent feledtem, Megszöktem s szentül azt hivóm, Megvéd az ott, felettem. De jaj nekem! az isten is Vesztemre tört ez este, Elfogtak s rám mi vár: tudom : Golyót lőnek fejembe ....... Elm ondtam hiven mint esett, Hogy elhagyám a zászlót. Oka — hallottátok, urak, — Egy éneklő leány volt. Vezessetek ki a kapun' S ügyesen lőjjetek, De adja meg, mit áhitok, Elébb kegyelmetek: Hívjátok azt a lányt ide, Ki sirba vitt dalával, Hadd szálljon lelkem ég felé E dal zengésin által........ Sz abados Ede. Hiába lestem őket egész nap Nem mozdultak ki a házból. Pedig szerettem volna szeme közé nézni annak az embernek, és kiváncsi voltam az asszonyra nagyon. Nap nap múlt, mintha csak meghaltak. vagy elutaztak volna, néma és csöndes volt körülöttük minden, csak az eslenkint kigyuló világosság árult e! életet a függönyös ablakok mögött. És nekem tudnom kellett, hogy ott egy fiatal pár éli a házas éiet első napjait s hogy a férj az az ember . . . És a nagy, örökké vig leány a diván szélére borult. Eleinte kinos csönd volt. A késő délutáni nap besütött a nyitott ablakon s megaranyozta az alkov karcsú oszlopait, a diván szőnyegét és a virágos tapétákat. Lent az utcán valahol, egy kintorna nyikorgóit egyhangú, unalmas dallamot, az eresz alatt fecskék lármáztak. — Aztán lassú zokogás kezdődött, mely hisztérikus görcsökbe ment át. A karcsú, nyúlánk test vonaglott tehetetlenül, a fájdalomtól. — De Jolán, édes gyermekem, — mondogatta részvéttel az öregebb asszonyság, végig simogatva a leány vöröses haját, -• legokosabb volna, ha kivernéd a fejedből. — Nem tudom, nem lehet. Nehány percnyi szünet után megszólalt megint, félénken, kíméletesen az öreg: — Hát legalább jól tetted, hogy eljöttél. — Emlékezik úgy e, — kezdte a leány felülve, könyes, kisirt szemekkel, — két év előtt volt itt nagj?ma- máéknál, mi hoztuk ide, majdnem úgy mutatkozott be, mint vőlegényem. Mindig úgy tett, nem tágított mellőlem soha sehol, nem eresztett közelembe senkit, százszor is Ígérte, hogy elvesz és félig boros fővel skandalumot csinált egy majálison, kijelentette, hogy lelövi azt, aki reám meri vetni a szemét, mert én az ő menyasszonya vagyok. — Emlékszem, elmondtátok. — Akkor olyan boldog voltam és büszke a kijelentésére, jóllehet tudtam, hogy ivott. Már vártuk mindnyájan az eljegyzést, de ö hallgatott és kerülni látszott a dolgot, valahányszor anyám célozgatott. Én észrevettem és egy este, mikor a szomszéd pusztáról jövet kint sétáltunk az illatos földeken, kérdőre vontam. Hol elmondta, bántja, hogy el kell hagynia engem hosszabb időre. Tartalékos tiszt és fegyvergyakorlatra hívják. De hat hét múlva visszajön. — És elment, — segített az öregasszony. — Elment, — mondta a leány s a köDyei felszikkadtak. Az ablak előtt egy szál vadszőlőt lebegtetett a szél, Róth Fülöp kárlsbadi ezipőraktárát ajánljuk; a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrst. Közvetlen a Pannónia szálloda melleit. — Szatmár és vidéke legnagyobb cziporakfclra. isi© az őszi és téli idényre megrendelt összes úri, női és gyermekezipők, valódi box és Schevraux »őrből készült czipők a legdivatosabb kivitelben. —