Szamos, 1905. október (37. évfolyam, 79-87. szám)

1905-10-15 / 83. szám

XXXVII, évfolyam­Szatmár, 1905. okt. hő 15. (vasárnap) 83. szám. SZAMOS. OLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Szatmaron, a lap kiadóhivatalaban fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Közállapotaink. Boldog az, aki kényelembe he­lyezkedve nagy lelki nyugalommal olvassa végig a fővárosi lapokat, melyek nap nap után izgatóbb politikai szenzációkat, botrányokat és az országos válságnak az utóbbi időben egy-egy hirtelen jött fordu­latát tárgyalják. Boldog az a ma­gyar, akit ezek az egymásra tor­lódó megdöbbentő és szomorú események nem hoznak ki a sod­rából s nyugodtan emészt és alszik, akárhogy félre verik is a harango­kat az újságok. Azonban még szerencséje ennek a szerencsétlen országnak, hogy kevés ilyen „bol­dog“ magyar van. Aki gondol­kozni szokott és jó hazafi, az aggódva, szorongva látja, mint halmozódnak egymásra a nagy váratlanul jövő és szomoiu esemé­nyek, mint válik politikai és tár­sadalmi életünk vegyes khaosszá, amelyben nincs bölcs elme, amely helyesen kiismerné magát. A kha- osz mind nagyobb lesz, a megol­dás mind nehezebb, kivezető utat nem látunk s bizony csak ezer esztendős dicső múltúnkból merít­jük az erőt, a hitet, hogy ha meg­maradtunk annyi balszerencse és veszély között eddig, megmaradunk majd ezután is. Az izgalom már nemcsak az ország szivében, Budapesten teljes, hsnem izgalomban van immár hó­napok óta az egész ország. Es mindenütt, még a legkisebb faluban is érzik már a válság erjesztő, bomlasztó hatását úgy, hogy va­lóban nem tudjuk, hogy micsoda rossz következményekkel lephet meg bennünket már a közel jövő. Az amúgy is beteg Magyarország testén az utóbbi hónapokban újabb sebek fakadtak ki. Az is igaz, hogy ugyanekkor a hazafias önfeláldo­zásnak, az áldozatkészségnek s az általános felbuzdulásnak szép pél­dáit is láttuk, de félő, hogy ha hamarosan be nem gyógyítják, vagy ki nem irtják a sebeket, ká­rosan fognak hatni a szervezetre is. Oly ijesztően szegény ez az ország ! Az idén még eddig el nem ért arányokat ért el a kivándorlás, hétről hétre üresednek a hegyi falvak, elmegy a házából a magyar nép, mert megélni idehaza nem tud. Oly vehemensen nő a kiván­dorlók száma, hogy az amerikai munkásság már gyűléseken tilta­kozik e bevándorlás ellen, mert a magyarok odakünn lenyomják ^ a munkabéreket. S az Egyesült Ál­lamok törvényhozása ma már ko­molyan foglalkozik azzal a tervvel, hogy a bevándorlás elé akadályo­kat állítson. Lám, oly nagy a nyo­morúság Magyarországon, hogy Amerikát arra kényszeríti, hogy saját jól felfogott érdekében véde­kezzék ellene. Pang az ipar és kereskedelem. Egyre-másra jutnak csődbe régi s uj kereskedő-cégek, mindjobban szaporodik az önálló kisiparosok száma, akik kénytelenek bezárni a műhelyüket s beállani gyári mun­kásnak, szaporítván a felforgató elemek számát. Az exisztencia bizonytalansága arra kényszeríti a nőket is, hogy vegyék fel a kenyérharcot a fér­fiakkal szemben s ime, ott állunk, hogy nemcsak az irodákban, de egyéb értelmiségi, sőt diplomás pályán is kezdi kiszorítani az olcsó női munkaerő a férfiakat. S ez általános nyomorúság kö­zepette természetes, hogy pusztul, vész az erkölcs. Hallatlan módon felszaporodnak a büntető bírósá­gok aktái, összes börtöneink túl­zsúfolva vannak. És aki látni akarja, hogy miképen vész, pusztul a vi­déki magyar értelmiség, mennyire romlottak az erkölcsök, az járja be a városok éjjeli mulató helyeit, az ott működő nők kilencven szá­z-ka a pusztuló értelmiségből való. Számuk sok ezerre rúg. S mindezen bajokat csak tetézi ez a jelenlegi nagy politikai és társadalmi válság. Nyugalom kell ennek az ország­nak, mert ha vissza nem kapja nyugalmát,katasztrófának megyünk elébe. Nyugalom kell, amely lehe­tővé tegye a békés és hasznos munkálkodást, a társadalmi és a gazdasági bajok orvoslását, a pro­duktiv munkát, a szociális refor­mokat. A társadalmi és a gazda­sági élet minden ágában alapos, uj alkotásokra van szükségünk, évtizedekre kiható, nagy, nemzet- megujitó programmot kell végre­hajtanunk, hogy hazánk közálla­potai megjavuljanak. Nyugalom kell Magyarországnak. Feldúlt társadalmi állapotok. m. Mi az oka, hogy a parasztnép lá­zong, elégedetlenkedik és fenyegető­zik ? Minden esetre a mai viszonyokhoz képest a szegénysége. A szegénység oly értelemben, hogy bizonyos körül­mények, melyekre fejtegetéseim során rátérek, a nép igényeit kereseti vi­szonyaihoz képest aránytalan mérték­ben kifejlesztették. De ha megvizs­gáljuk a birtokviszonyokat, egyébb körülmények is hozzájárultak, melyek a nép gazdasági viszonyaira hátrá­nyul voltak, A legelső hiba akkor történt, mi­kor a jobbágyságot úgy hirtelen, minden átmenet nélkül szabaddá tet­ték. Mig az úrbéres rendszer fenállotty ez ur gondolkozott és dirigált, a job­bágy engedelmeskedett és dolgozott. A parasztnak már vérében volt, hogy neki nem kell törődni semmivei, csak amit az udvarokból parancsolnak, vé­gezze és úgy ahogy megél. Hogy hirtelen szabaddá lett, úgy tett mint a fogságából szabadult madár, mely repdes jobbra balra, de semmi meg­határozott irány és cél nélkül. Maga lévén ur kis birtokában, maga intézte Pluto orra. Debnár Jóséval, a messze vidéken ismert vadorzóval sok éjszakát töl­töttünk disznólesben az Osztra Horán. Órák hosszat feküdtünk mozdulatla­nul a lehullott falevelek között. Pe­dig a szúnyogok ugyancsak megbök- dösték arcunkat szúrós vonóikkal. Egyszer majdnem, hogy közéjük csap­tam, de meglátva Debnér Josó nehez­telő pillantását, észrevétlenül vissza­húztam a kezemet. Olvasni lehetett a szeméből. Mintha csak azt mondotta volna : — No, az ifjuur is inkább menne segíteni az irodába, mint disznót lesni. Debnár értelmesebben beszélt a sze­mével, mint más a nyelvével. Pedig nem mondhatta rólam igazán. Jobban bizott a szememben, mint magam ; aztán meg úgy tárgyalt velem sok­szor, mint aki egész életen át vele tanulmányozta volna ki a vadászat minden titkát. Páratlan puskás volt, igazi orvvadászvér osergedezett benne. A régi módi elöltöltős fegyver tíz manlicherrel is felért a kezében. Debnár Josó nem hibázott. Ha ö vállához kapta a puskát, az már is biztos zsákmányt jelentett. Keskeny karimáju kalapja alatt, mintha vere­beket őrzött volna mindig. Még a szolgabiró szobájában sem vette volna le a fejéről. Azután, éjjel, az alvó erdőben nem igen volt tanácsos szembe kerülni vele. Egy ízben valami fur­fangos módon a fegyverét a jegyzői irodában dugták el. Ettől fogva csak akkor vadászott, amikor velünk jött, mert ismerte az egész határ zugát, bokrát. Amióta azonban elveszett a medália, elment minden kedve a va­dászattól. Legfeljebb saját készítésű, egyik végén görbére hajlított botjá­val lehetett látni olykor az Osztra Horán. Az érem kedvét szegte. Bus- komor lett. ügy történt, hogy az orvvadász leghívebb barátja, a Plútó kopó kile­helte a páráját. Debnár Josó könyezve ült a dög mellett az udvaron. Kenyér­rel, májjal kinálgatta, majd nevén szólitgatta a kutyát, de Plútó már nem mozdult többet. A hórihorgas, hatalmas ember kétségbeesése leírha­tatlan volt. Bánatában a bolondnál is bolon­dabb gondolata támadt. Elővette a bicskáját és lekanj'aritotta a Pluto orrának a végét. Még aznap elment Körmöcre, medáliát csináltatott üveg­ből s abba zárta a kutya orrot. Egy ideig maga hordta, de mikor uj ko- póra, a „Csinos“-ra tett szert, arra bízta az ereklyét. Vadászatkor, mikor a vágáshoz értünk, először az érmet madzaggal a Csinos orrára kötötte, úgy, hogy a kötést a nyakon körül is csavarta. Csak azután oldotta le ű vezető láncot. Az uj kopó történetesen kitünően hajtott. Amint kiért a vágásból, egy két perez múlva már hallatszott a csaholása. Csak a gazdája nem ismerte el érdemeit. Arcán ilyenkor a vigasz- talódás mosolya futott végig, majd elérzékenyedve kiáltott át hozzám : — Lám, ifjur ! A Pluto orra még az érem üvegén keresztül is megérzi a vadat! Mindig csak ezt hajtogatta. Nem szóltam semmit. Nem akartam sérteni babonás kegyeletét. Egyszer szintén disznó-lesben tör­tént. Tizenegyes hatalmas falka ke­rült elénk. A szerencse nekem ked­vezett. Lövésem eldördült s a falka végéről kapott egy körülbelül négy éves példányt. Mikor leértem, a lövés színhelyétől alig hatvan lépésre, a bokor alatt hevert a zsákmány. Még odáig bírta a lába. Csinos már ott őrködött mellette s amint a vaddisznó egyet moccant, intelem gyanánt rög- tün a fülébe harapott. A kutya kissé előlépett és én is köszöntöttem őt tréfásan : — No, betyár, ma rászolgáltál a pecsenyére ! Amig beledöftem tarkó-késemet a zsákmány főereje tájába, azalatt jött Debnár Josó is. A kopó a gazdája elé sietett s egyszerre csak hörgős kiáltás és tompa zuhanás hangja üti meg fülemet. Felütöm a fejemet, a vadorzó eltűnt a szemem elől. Oda­sietek, amerről jött. Debnár, a hatal­mas szál ember végigterülve a földön. Odaugrom hozzá : — Debnár! Debnár! Mi történt magával ? ! Semmi válasz. — Szóljon már, az Isten megáldja ! Még nagyobb csend. Végre pislantott egyet. Élt. A forráshoz siettem s kalapomba vizet merítve, azzal locsoltam fel az eszméletlen óriást. Rótta Fülöp kárlsbadi ezipőraktárát ajánljuk, a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrst. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czipó'raktára. az őszi és téli idényre megrendelt összes úri, női és gyermekezipők, valódi box és Schevraux >őrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom