Szamos, 1905. október (37. évfolyam, 79-87. szám)

1905-10-15 / 83. szám

2-ik oldal SZAMOS 83. szám ügyeit, bajait. Természetes, hogy a ki jogokat élvez, kötelessége terheket is viselői. Nem lóvén rászoktatva az önálló gondolkozásra, a szabadság révén azután olyanokat cselekedett és egy kis önálló teher viseléssel is megismerkedve úgy gazdálkodott, — hogy gazdasági járatlanságát és ön­álló goudolkozási hiányát most uno­kái siratják. A felszabadulás után egy pár évre hány, meg hány kis gazda elpocsé­kolta és bánatában, hogy a pálinka- főzést betiltották, mindjárt el is itta kis birtokát. Abban az időben és későbben is minden gazdasági körülmény úgy játszott közre, hogy a kis gazda fel­szabadított birtokán minden nagyobb gond nélkül túladhatott. Viszont, a kinek egy kis pénze és esze volt, birtokokat szerezhetett, ha mindjárt százfele is a határban, mert nernso kára a tagositási törvény úgy is össze­gyűjtötte azokat. Tagosítások után az egy darabban kimért birtoktestek azután a pa­rasztra nézve elvesztek. Sőt még ta­gosítások után is sok szomszédos par­cella olvadt be a tagokba, melyek eredetileg kis gazdáknak lettek ki­mérve. Nem mondok sok időt, csak ezelőtt egy két évtizeddel is, olcsóit lehetett nagy és kisbirtokot venni, mert még volt eladó. Ma, kivált kis birtok, nincs eladó. Ma nem a pénz, hanem a föld az érték. A legnagyobb oka a nép elszegé­nyedésének tehát az, hogy abban az időben nem tették fokozatosan sza­baddá. Legalább két évtized kellett volna, hogy a felszabadult jobbágy úgy ahogy, de mégis a maga lábán járjon. Gazdasági ismeretekről, inten­siv gazdálkodásról nem is beszélek. Hiszen láthattuk eddig is, hogy ezek hiányában a nagy és közép birtoko­sok közül is hány és hány pusztult el és még sok ideig lesz romlásukra a uembánomság és sok örökölt rósz szokás. A kis gazdákat csak most kezdjük tanítani az okszerű és jöve­delmezőbb gazdálkodásra. Csakhogy megint az a bajunk, hogy tanítani tanítanánk, de nem igen van kiket és miben. Most megfelelek arra is, hogy mi nevelte fel annyira a nép igényeit. Miért nem akar a Péter gazda fia csak ránczos s?áru czizmába járni. Miért nem akar Erzsók asszony leá­nya csak spanglis czipöbe a temp­lomba menni ? Hát mind ezeknek okai a már csakugyan túlszaporodott apró pénzintézetek. A legtöbb pénzintézet­nek benne van a programmjában, hogy a népet takarékosságra akarja Vadorzó barátom lassankint magá­hoz tért. — De most már beszéljen. Ezt már csak megérdemlőm magától. Valamit nyögött, amiből nagy ne­hezen kivehettem, hogy az éremről van szó. Hirtelen ránézett Csinosra. Az érem nem volt rajta. Egyszerre átértettem Debnár Josó lelki válto­zását A kutya elvesztette a Pluto orrát. Talán a falkával való viasko- dása közben, vagy pedig valamaly bokorba akadva, szakadhatott le róla az ereklye, ami most oly lesújtó ha­tással volt a babonás, megrögzött vadászra — Ugyan Debnár, már hogyan le­het akkora gyerek. így elhagyja ma­gát. Térjen már az eszéhez s gyerünk haza. Még a disznóról is kell gon­doskodnunk. Az elkeseredett ember az utolsó mondatomat már nem hagyta szó nélkül: — Már hogy lehetne disznó, mikor nincs medália. Ezt már tapasztalhatta az ifjur. Csak nem akarja elhitetni velem, hogy a Csinostól kitelne ez az ügyesség. Nekem sem ér már sem­mit az életem. Legjobb, ha le sem kerülök innen Osztra-Horá-ról. És esze nélkül sebesen mormogott vala­mit a fogai között. Majd hirtelen az eldobott fegyere után nyújt. Megelőztem. Gyorsan utána kapva a veszedelmes szerszámnak, mind a két csövet a levegőbe sütöttem, hogy valamiképen kárt ne tegyen magában ez az elkeseredett ember. Csaknem hajnalig tartott az alkudozás, amig szoktatni . Mondja meg bármely pénz­intézet, hogy nála ez bevált-e ? -• Hányszor van egy egy pénzintézet­nél több a kivevő, mint a betevő ? És ha igy van, mert igy van, lehet-e szó általánosságban értve, takarékos­ságról ? Ez előtt 10 — 15 évvel még kevés kis gazda volt adós. Mihelyt közelében pénzintézet létesült, adós lett majd mindenki. Azért jár Péter gazda fia ránczos szárú czizmában és Erzsók asszony leánya spanglis czipöben, mert míg adtak, pénz volt a háznál. Most már nem adnak, most letennék, de nem lehet, mert mit mondana a világ ? Ha másként nem lehet, inkább kimennek Amerikába, de annak, ha már eddig volt, lenni kell. Akinek nincs mivel kimenjen Amerikába, itthon marad ugyan, de szocilista ké­pében feni a fogát más vagyonára. Egy-egy községben nem igen lehet 3 — 4 gazdánál többet kimutatni, kik a kölcsönök utján vagyonhoz jutottak. A pénzintézetek nem takarékosságra, hanem esztelen költekezésre szoktat­ták a népet. Miután kifogyott a hi­tele, megy a világba. Egy jellemző nemes vonást, mely igazolja a ma­gyar paraszt becsületességét, minden esetre fel kell jegyeznem azt, hogy ha hazáját egyidöre itt is hagyja, igyekezik anyagi és erkölcsi köteles­ségeinek eleget tenni s még Ameri­kából is kifizeti bankbéli s egyébb tartozásait. Innét is kitűnik, hogy ami paraszt népünk lelkileg még nem romlott. Azzal okos és célra vezető politikával boldogulni lehet, csak nem kell várni az időt, hogy lelkileg is elromolják. Akinek sem ingó, sem ingatlan vagyona nincs, az természetes, mun­kája révén másra szorul. Azt tudjuk, bogy még ez idő szerint és a válto­zott viszonyoknál fogva a fóldmivelő munkásnak csak nyáron vau munkája. Már most, ha mint felest vagy ré­szest, eltekintve az időjárások mos- tohaságától még munkaadója is meg­sanyargatja, ha az sem számol, hogy annak a szerencsétlennek is élni kell. És hogy csak egy példát hozzak fel: ha felébe kapált tengerit ami gyen­gén termett a szárazság miatt, de paszuly meg épen semmi és minda-' zonáltal neki paszulyt kell adni, ha pénzért veszi is meg, mert ez is ki jár az illetőnek, mondjuk meg őszin­tén nem háborodna fel erre akárki ? Hát még az olyan, akinek minden­napi főzeléke ! Ilyen és ehez hasonló példákat sokfele és száz meg SZixZ számra lehetne felhozni, melyek mind alkalmasok a szegény nép elégedet­lenségének felköltósére. Olyan okok, haza szánta magát. Jött, de a fegy­vert nem vette a kezébe. Később sem. Debnár Josó buskomor lett. Szót­lanul botorkált olykor a faluban. Néha a korcsmába is benézett. Amint leült a lócára, a község minden ott ivo- gató embere, legénye félre húzódott az óriás vadorzótól. Olyan félelmete­sen jártatta kürül tekinetót, hogy senkinek sem volt mersze közelében maradni. Némán húzta a pálinkát a szűk bütykösből. Majd hazament és álmodott. . . Álmodott a Plútóról meg az érem­ről. Kereste, de seholsem találta. így virradt meg minden éjszakája. Tavaly egy éve láttam utoljára. Kint állottam a jegyzői lak előtt, a göröngyös, köves kis utca közepén. Egyszerre csak meghajlott, öreges ember közeledik felém. Botjára tá­maszkodva lépegetett, lassan felem. Végre hozzám ért. Alig ocsúdhattam fel álmélkodásömból. Debnár volt. — Isten hozta, Debnár bátya ! — Merre tart ? Nem ismer meg ? Szól­jon már ! A viszontlátás örömében a kérdé­sek özönével leptem el. Nem ismert meg. Csak annyit mor­mogott : — Megyek a medáliáért. Ma már biztosan megtalálom. Ezzel tovább ballagott. Köny csor­dult ki a szeméből, amikor utána néztem. Lassan kiért a kertek aljá­hoz. Befordult a csermelyen át a fűzfák közé . .. Dárdás. melyek törvényes intézkedésekkel ta­lán meg sem szünte'hetők. De meg- szüntethetök az által, ha mindenki, aki érdekelt, magába, száll és ember­társát nem csak eszköznek, hanem embernek és segítőtársának is nézi. Ez által mindjárt megszűnik egv ok, mely szerint viszont az a dolgozó napszámos, vagy cseléd, nem feni a fogát gazdája szerzeményére. Marosán Kornél. HÍRROVAT. Lapunk előfizetőihez. A negyedév lejártának köze­ledtével, tisztelettel felhívjuk la­punk mélyen tisztelt olvasóit, hogy az előfizetést megújítani, úgyszintén a hátralékot bekül­deni szíveskedjenek. * Igazságügyi kinevezés. Az igaz- ságügymiuiszter Kalós Pál haimi-i járásbirósági joggyakornokot az ökör­mezői kir. járásbírósághoz aljegyzővé nevezte ki. * Előléptetés. Az igazságügy mi­niszter előterjesztésére, 0 felsége Szabó Pál nagykárolyi vezető jbirót a VII. fizetési rangosztályba léptette elő. * Kinevezés. Justh Gyula a kép­viselőház elnöke, Fülöp Áron volt helybeli ev. ref. főgimnáziumi tanárt a képviselőház főkönyvtárosává ne­vezte ki. * Jövő évi virilisek. A legtöbb adót fizetők 1906. évre érvényes névjegyzékét tegnap délután állította össze az igazoló választmány. E sze­rint virilisek ként igazoltattak : Már­kus Márton 2686 kor. adó összeggel, dr Keresztszeghy Lajos’) 2356 kor. Klein Vilmos 1875 kor. dr. Nagy- Barna*) 1791 kor. Antal Kristóf 1678 kor. dr Lengyel Mártou*) 1665 kor. Roóz Gyula*) 1529 kor. dr. Frieder Adolf*) 1258 kor. Fried Emil 1221 kor. Schwartz Albert*) 1191 korona, Halmi János 1153 kor. Korányi Já­nos*) 1110 kor. Heinrich Viktor 1059 kor. Öszterreicher Tóbiás 1018 kor. dr. Lehóczky János®) 930 bor Sz. Török János 892 kor. Rohrlich Sá­muel*) 880 kor. dr Török István*) 872 kor. Pap József*) 846 kor. Ró- senfeld Miksa 842 kor. Bossin József*) 836 kor. Jákó Sándor*) 837 kor. An­tal Dániel 831 kor. Kovács Leó 805 kor. Markovics Ignácz 797 kor. Mar- kovics Májer 797 kor Roóz Samu 796 kor. Litteezky Endre*) 793 kor. Jankovics, János*) 790 kor. dr. Pa- polczy Gyula*) 775 kor. dr. Farkas Antal*) 762 kor. Bölönyi László*) 706 kor. dr. Wallon Gyula0) 700 korona Wallon Lajos 694 kor. Fogarassy Sándor 692 kor. Kovács Ábrahám 658 kor. Beer Mór 648 kor, Reiter Béla 646 kor. dr. Haraszthy Béla*) 610 koronával. A csillaggal megjelöl­tek adója kétszeresen van számítva oklevél vagy kereskedelmi és iparka­marai tagság alapján. Póttagokul Ke­gyes István, dr. Muhy Zsigmond és Farkas L. János igazoltattak. * Erdészeti kinevezés. A földmű­velésügyi miniszter Nagy Lászlót a nagybányai föerdöhivatalhoz gyakor­noknak nevezte ki. * Gyászhir Özv. Kolozsvári La- josnó szül. Mártha Zsófia folyó hó 13-án életének 55-ik, özvegységének 6-ik évében, hosszas szenvedés után elhunyt. Temetése ma délután 3 óra­kor az ev. ref. egyház szertartása szerint fog végbemenni. * A szatmár—mátészalkai vasút. A kereskedelemügyi minisztérium jóváhagyta a szatmár—mátészalkai h. é. vasút engedélyezési feltételeit a május hó 1-én tartott engedélyezési tárgyalás alapján. A miniszter dönté­sére fentartott kérdésekben pedig aként határozott, hogy a tervezett vasút építési és üzemberendezósi tő­kéjét 3.226.000 koronában, vagyis pályakilomóterenkónt 65.171 koroná­ban állapította meg. A posta szállí­tásért 50 évre évi 10.000 korona áta­lányt, külön állami sególyképen ugyan­csak 50 évre 16.130 korona évjára- dókot engedélyezett fentartván a jogot hogy 50 éven belül, esetleg egyszerre fizesse meg az állami hozzájárulást, melyért az engedményes város 522.- 600 korona névértékű törzsrészvényt bocsát az állam tulajdonába. Megen­gedte továbbá, hogy a 40.000 korona tartalékalap készpénz helyett az ala­kítandó részvény-társaság elsőbbség részvényeiben tétessék le, melyeknek kibocsátási árfolyamát 78 %-ban ál­lapította meg. — Végül kimondotta, hogy 150 000 kor. engedélyezési biz­tosíték 60 nap alatt leteendő. Az építési tökének 35 %-a, vagyis 1.129.- 200 korona összeg tórzsrészvénynyel biztosítandó. Ebből az állami hozzá­járulással és magánjegyzésekkel 893.- 600 korona már biztosítva van. — Ennél fogva 235.600 korona az az összeg, melynek alkalmas módon való biztosításáról az engedményes város­nak kell gondoskodni. Igazán csodá­latos az a rószvótlensóg, mely váro­sunk kereskedelmi köreiben ezen va­sút ügye iránt nyilvánul. Pedig kót- sógbevonhatatlanul erős lendületet adna a helyi kereskedelemnek ezen uj közlekedési vonal. Megkellene szivlelniök a dolgot most, midőn ro- hamlepesben közeledik az építési ügy a megvalósuláshoz, hogy ne legyen kénytelen a város az egész fedezetlen törzsrészvónytökát jegyezni. Törzs- részvények jegyezhetők még mindig Ferencz Ágoston tanácsjegyzőnól vagy a polgármesteri irodában. Egy törzs­részvény nóvértóke 200 korona s 3 részletben lesz fizetendő. * Kitüntetés. A helybeli városi csendőrség egyik derék és igen ügyes őrmestere, Házy János e hó 2-án töltötte be a csendőrség szolgálatá­ban 12-ik óvót. Ez alkalomból felet­tes hatósága a II. oszt. szolgálati érdemkereszttel tüntette ki a neve­zett őrmestert, ki eddigi pályáján a csendőrségi szolgálatban nagy tevé­kenységet fejtett ki. * Hymen. Dr. Weisz Károly gya­korló orvos, eljegyezte Mandel Piros­kát, Mandei Mártou fővárosi tisztvi­selő bájos és müveit leányát. * Gyanús eset. Nemes András helybeli gazdálkodó e hó 8-án a sza- mosdobi országút melletti füzesben! egy férfi kabátot, mellényt és nadrá­got talált. A kabátban levél is volt, a következő Írással : Légy boldog ez világon, Mint kis madár az ágon Szivemből azt kivánom, Nem mint rózsa, nefelejcs, Hanem mint örök zöld viruljon életed Ezenkívül találtak még egy nyilt levelező lapot Diószegi Károly kavics- törö munkásnak czimezve. A levél Nagyszekeresen kelt a múlt hó 20-án és Sz. L. aláírással van ellátva. A rejtélyes eset kiderítése végett a csen­dőrség széles körű nyomozást inditott meg, mivel éles a gyanú, hogy az illető a Szamos folyóba ölte magát. * Tolvaj kocsis. Erdélyi László rovott múltú helynólküli kocsis legóuy e hó 9-én a zsidók hosszú napján Freund Ignácz kereskedő Kazincy- utczai lakásából 30 korona készpénzt s azonkívül egy tál csólentet ellopott. A csendőrség csakhamar elfogta a tettest, ki nettét ugyan tagadja, de a körülmények mind ellene bizonyíta­nak, miért a csendőrség a nevezett kocsis legényt letartóztatta. * Ellopott épitési anyagok. Vaj- nay Lajos helybeli építész az Atilla utcán egy építés alatt leendő házhoz hordatott többféle anyagokat s közte vízlevezető csöveket is. Az utóbbia­kat alaposan megdézsmálta egy hely­beli rovott múltú czigány fiú, Roman Peti, ki a csöveket nagy ügyességgel ellopta és egy ószeresnek olcsó pén­zért eladta. A csendőrség csakhamar elcsípte a tolvaj czigányt, ki tettét a vallatás során beismerte. A tolvajt átadták a kir. ügyózsógnek, * Tolvaj világ. Az elmúlt hót fo­lyamán több kisebb nagyobb tolvaj- lás fordult elő. E hó 10-ón a báró Vó- C8ey féle házból ismeretlen tettes egy ágyteritőt és zöldszinü kasmir pap­lant lopott el. Holló Géza Kazincy- utca 9 számú boltjából pedig egy kabát tűnt el, Krizsán József felső- 8zamosparti lakásának pincéjéből két párnát és egy dunyhát emeltek el. A tolvajokat ez ideig nem sikerült elfogni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom