Szamos, 1905. augusztus (37. évfolyam, 62-70. szám)

1905-08-06 / 63. szám

it ~V.í ■ * x\ t-J XXXVII, évfolyam. v m ^ j y Szatmár, 1905, augusztus ho 6, vasárnap ■>» 4­1ÍL 63 ik szám, \ SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP ÉS GSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon : 107. Mindennemű dijak Szatmaroc, i lap kiadóhivatalában fizetendők HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó A fillér. A sok pusztító, romboló kár között, mely szegény hazánk éle­tét veszélyezteti, talán a legelső helyen áll közegészségügyünk ren­dezetlen volta. Számtalan panasz hangzik lel napról-napra az ellen, hogy az illetékes körök mindez- ideig alig tesznek valamit, hogy egészségügyünket csak valamivel nagyobb nívóra is emeljék, mint a milyen a szomszéd Balkán álla­moké, de mindezideig minden moz­galom hajótörést szenvedett a ren­dezésre hivatottak közömbösségén. A sajtóban itt-ott íelbukkanó rö­vidke hir azonban gyakran vakító világot vet ebbe a feneketlen cha- oszba és e íellobbanó láng mellett megdöbbenve kell látnunk azt, hogy minő mérhetlen szomorúak a mi viszonyaink e téren. Ily hir volt pl. az, hogy a buda­pesti rendőrség nem bírja elhe­lyezni sehová az önmagukkal te­hetetlen elmebetegeket, de még azokat sem, akik betegségük elő­rehaladottsága folytán, nemcsak a maguk, de a környezetük bizton­ságit és életét is veszélyeztetik. Nem helyezheti el pedig azért, mert az állami tébolydák állandóan annyira zsúfoltak, hogy azokban már egyetlen beteget sem lehet elhelyezni és ha valami hatalmas protektora mégis akad, valamelyik beteg családjának, még akkor is eltelik 2—3 hónap a várakozással, mig véletlenül elhalálozás folytán valahol egy hely megüresedik. Szinte hihetetlen, de mégis tény, hogy Magyarországon jelenleg 40,000 elmebeteg van otthon, csa­ládjának gondozása alatt, hozzátar­tozóit örökös rettegésben tartva. Épen oly szomorú helyzet tárul elénk, ha egy kissé a tüdővépe- sek statisztikájával foglalkozunk. A rettenetes kór, mely épen az alíöldi laj magyarság köréből szedi legtöbb áldozatát egymagában még- egyszer annyi életet pusztít el évenként, mint a többi betegségek együttvéve. A tüdővész fertőző volta immár kétségtelen és minden tüdő vészes már magában véve is rettenetes veszéllyel íenyegeti a vele sűrűbben érintkezőket azzal a veszéllyel, t. i. hogy azokat a gyilkos kórral megmételyezi s akaratán kívül irtózatos rombolást visz véghez Családja és hozzátar­tozói körében. Mért van mégis, bogy a köze­gészségügy hivatásos őrei, akik pl. egy-egy dyphteritis eset után a legpedánsabb fertőtlenítést hajtják végre, a tüdővészes beteg elhunyta után fertőtlenítésre nem is gondol­nak. annál kevésbé pedig arra, hogy a tuberkulotikus betegeket már életükben családjuktól elkülö­nítsék és igy egyrészt hatályos el­lenőrzés. folytén a beteg gyógyu­lását lehetővé tennék, másrészt pedig a kór pusztító árja elé gátat vonnának és a halálozási számot lényegesen redukálhatnák. És mit szóljunk a gyermekek halandóságáról ? Kell-e egyáltalán bővebben foglalkoznunk azzal a ténnyel, hogy az európai államok sorában a 10 éven aluli gyerme- : kék halandósága tekintetében ha­júnk a 16-*ik, azaz majdnem utplsó helyen áll? Úgy hisszük, hogy mindenki tisztába van azzal, mit jelent fiatal véreink jövendőnk e zálogának és biztosítékának e pusz­tulása. Á kapitány kalandja. i. A vár alatt a csillagsáneok oldalán szedte a fekete leány a vadvirágot. A nap sziporkázva öntötte el a me­zőséget s a távolban, a sós-kut táján katonák gyakorlatoztak. Nem törő­dött velük. Óvatosan szegte fel a fekete szoknyáját s a gyászfátyolos kalapját egy galagonya bokor ágára akasztotta. Végighevert a puha, kövér fű­vön. A vadvirágot elszórta maga kö­rül és sötét, bánatos szemeivel a yárat nézte merengően, szomorúan. Nagyon szép volt igy. Fekete, hullá­mos haja, melyet egy tűvel kiszaba­dított, acélkékes fényben szikrázott a a rideg fény bevonta az olajbarna, halvány arcát is. Meg se rebbent a fekete, álmos szempillája, úgy nézte a gubbasztó várromot, mintha maga a köbevésett szomorúság volna. — Jó napot, szép kisasszony ! A fekete leány ijedten ugrott fel. A kiszabaditlt haját összefogta a ke­zével és lángoló tekintettel reszketve nézett farkasszemet az előtte álló férfival. — Mit akar? kérdezte rekedten? A férfi mosolyogva emelte csákó­jához a keztyüs kezét és udvariasan felelte: — Megismerni önt, kisasszony. Fiatal, napbarnított, délceg katona volt. A csillogó századosi uniformi­sát por lepte be, az álla borostás volt, mint aki nem ért csinosítani magát. A leány hidegen mérte végig, aztán közönyösen mondta : — Fölösleges. —- De nem, nem, — mondta kipi rult arccal a katona. Ismerni aka­rom. Már egy hónapja keresem a percet. Engedje meg! Határozottan, szinte követelőén mondta, de a tekintete megalázko- dón könj'örgött. A fekete leányt meglepte ez a hang. Mig a gyászfátyolos kalapját feltüzte, tétován nézte ott fent a gubbasztó várormot Aztán odafor dúlt a férfihoz és komolyan, büszkén nézett a szemébe. — Tessék ! — Zádor Miklós vagyok ! A leány lehajolt a vadvirágok után. A kincs zavarát akarta elrej­teni, amely kezdett erőt venni rajta. A férfi szintén lehajolt a vadvirá­gok után. A virágokat segített ösz- szeszedni és közben beszélni kezdett. — Ne haragudjék kisasszony rám. Nem tehetek róla, meg kellett is­mernem. Egy hónap óta látom min­den nap s egy hónapja, hogy ezt a pillanatot vártam. Ha szokatlan volt a közeledésem, mentsen az, hogy a mód egyedüli volt. A fekete leány arcán egy mosoly suhant végig. A férfi tiszteletteljes hangon beszélt, azonkívül jól látta, hogy erősen remeg a keze. Fel van indulva. Mosolyra ingerelte ez a leányt és némi kötekedéssel mondta : — Hát katonásan csinálta. Azzel megindult a mezőn. A férfi követte és tovább beszólt udvariasan hódolattal. A sós-kut felől, a vár alatt el­kanyarodó országúton poros katonák masíroztak. Hazatartottak a kaszár­nyába s bár ki voltak fáradva, a re­csegő trombitahangra mereven lóp- k. dtek. A leány érdeklődve nézte őket s egyszerre csak ijedten rezzeni meg. A csapatvezető hadnagy kardja meg­villogott a napsugárban s harsányan hangzott a vezényszó : — Jobbra nézz! A fekete leánynak tisztelegtek a katonák. Vér szökött a leány arcába, zavartan fordította el a fejét. Az oldalán mosolyogva állott a kapitány, Ha most már azokat az okokat kutatjuk, amelyek e siralmas álla­potokat előidézték, azt fogjuk ta­lálni, hogy e kérdés szanálása nem annyira az illetékes körök közöm- j bösségén múlik, mint inkább azon, i kogy az állami költségvetés erre i vonatkozó tételei évről-évre a mi­nimumra redukáltatnak. Igen fontos ok továbbá az is, hogy orvosaink javadalmazása annyira csekély, hogy egy csak valamire való ambiciosus orvos semmi esetre sem lép állami szol­gálatba, hogy keserves, sok évi tanulás után valahol az Isten háta mögött körorvosi minőségben ten­gődjék, anélkül, hogy csak vala­mire való reménye lehetne is arra, hogy helyzetén akármily csekélyét is könnyítsen, javítson valaha E mellett a körorvosok műkö­dési köre annyira tág, annyi köz­ség tartozik alája, hogy legjobb akarattal s^m teljesítheti feladatát azzal a lelkiismeretességgel, melyet állása megkövetel. E mellett jelenleg az orvosok kiképzése annyira nehézkes, oly sok és súlyos anyagi áldozatot ró az e pályára készülőre, hogy nem a keztyüs keze a csákójához emelve. Hát neki szólt a tisztelgés. Moso­lyogni kezdett, a leány is eltűnődve nézett a csapat után. — Hát menjünk mi is haza! II. A „fekete leány“ az anyjával la­kott az alsó soron, a templom mö­gött. Vadgesztenye fák födték el a zöldzsalus ablakokat s a tornácot vadszőlő erezte be. Remete módra éltek az özvegy­asszony és leánya. Csak másfél hó­napja, hogy a fekete leány gyászfá­tyol a először lengett végig a vad- gesztenyefákkal beárnyai gjomos ud­varon s a sürü lombokon kiváncsi tekintetek lestek be azóta minden­nap. De csak a leány lengő gyászfá- tyolát, láthatták az emberek és néha egy magas asszonyt. Egyszer aztán a Zádor Miklós kí­séretében ment végig a városon a fekete leány, illatos alkonyatou tör­tént, mikoron a mezőn való csatau- golásából tért haza. Katonák, akik az utcán jártak, peckesen szalutáltak a leány mellett lépkedő kapitánynak s a leány báua - tos arcát ilyenkor vidám mosoly de - ritette. Róth Fülöp kárlsbádi ezipőraktárat ajánljuk a t. vevőközönségnek mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia szálloda mellett. & Szatmár és vidéke legnagyobb czipőraktára. TTifyTrolma7tot'QQ Az előrehaladt nyári idény miatt a mén raktáron levő színes nyári r lgyeimeztetes. áruk gyápi ápon alul is beszerezhetők .... ....-t—-:r-

Next

/
Oldalképek
Tartalom